Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-26 / 68. szám
266 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. augusztus 26; Utószárítással óvjuk meg a vetőmagvak minőségét A sok eső és az aránylag hűvös idő miatt rendkívül kedvezőtlen körülmények között kell betakarítanunk az idei termést. A betakarított mag nedvességtartalma nagyon magas, úgyhogy a nyirkos magvak tárolás közben megdohosodhatnak és elveszthetik értéküket. A szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói rendszerint úgy segítenek magukon ilyen helyzetben, hogy a nyirkos vetőmagot a mezei szérűkön, a betonozott országutakon szétteregetik, s így szárítják meg. Ha az idő meleg és napos, ez a szárítási mőd nemcsak jó, hanem egyszerű is. De ezzel a módszerrel nem mindig sikerül a vetőmag nedvességét a kellő szintre mérsékelnünk, s így azután megtörténik, hogy a magtisztító-állomások nem veszik át a vetőmagot túlzott nedvességtartalma miatt. A termesztők a vetőmag visszautasítását sokszor a magnemesítő és begyűjtési üzemek dolgozóinak merev magatartásával magyarázzák, s emiatt igen gyakran heves szóváltás is kerekedik a termesztők és az említett üzemek dolgozói között. • Márpedig minden termesztőnek tudnia kell, hogy a beadott vetőmag nedvességtartalma nem haladhatja meg az előírt mértéket, vagyis a gabonafélék és hüvelyesek vetőmagjának nedvessége legföljebb 15 %-os, a zöldségmagvak nedvességtartalma pedig legföljebb 13 %-os lehet. A magnemesítő üzemek tisztítóállomásain a beadott vetőmag egészen a tisztításig zsákokban marad, éspedig főként azért, hogy ne történjék fajtakeveredés, ami könnyen megeshetne, ha a magot a zsákokból kiszórnák. Viszont a zsákolt és nagyobb nedvességtartalmú mag befülledhet, megpenészedhet és elvesztheti csíraképességét. Érthető, hogy mindezért senki sem vállalhatja a felelősséget. Fontos tehát, hogy a termesztők a vetőmag beadása előtt állapíttassák meg a mag nedvességtartalmát, mégpedig vagy a gépállomáson, vagy a begyűjtési üzemben, esetleg egyéb vetőmagellenőrző laboratóriumban. A vetőmagot csupán akkor adhatjuk be, ha nedvességtartalma megfelel az előírt normáknak. így előzzük meg azokat a kiadásokat, amelyek a némelykor számottevő távolságról befuvarozott mag szállításával járnak. Hogy mit tegyenek a termesztők? Erre is szolgálhatunk néhány tanáccsal. A nyirkos vetőmag gyors utószárítására több módot ajánlhatunk. Hasonlóképpen esős volt a nyár 1957-ben is, s akkor a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal fölhívta a termesztők figyelmét, hogy a vetőmag utószárítására igen jól fölhasználhatják azokat a fűtőtesteket, amelyekkel az építkezési üzemek télen az új épületek falait szabadítják meg a nedvességtől. Az akkori tapasztalatok szerint ezekkel a fűtőtestekkel a magtárak aránylag nagy térségei is kifűthetők 35 — 40 fokra. Ilyen hőmérsékleten a kézi erővel vagy szelelőröstás magtisztítóval megforgatott vetőmag igen gyorsan és jól megszárad. Az egyik kísérlet alapján a búza vetőmagja 3 — 4 óra alatt körülbelül 1 %-ot vesztett nedvességéből. Ha tehát a nedvességtartalom például 20 %-os, az említett hőfokon és gyakoribb átforgatás mellett a vetőmag körülbelül 15 — 20 óra alatt veszít el annyi nedvességet, hogy azután aggodalom nélkül rendeltetési helyére küldhetjük. Ezeket a fűtőtesteket a magtáron kívül állítjuk föl, s a meleget csővezetékkel irányítjuk a magtárba. Ne feledkezzünk meg szárítás közben a szellőztetésről sem, hogy a páratelt levegő eltávozzék a szárítőtérségből. Ha gabonát szárítunk, a hőmérséklet 40 fok fölé ne emelkedjék, míg zöldség- és hüvelyesmagvak szárításakor eleinte 20—25 fokos, majd a szárítás második felében 30 — 35 fokos hőmérsékletet biztosítsunk. A fűtőtesteket az építkezési üzemek készséggel kölcsönadják, hiszen most, nyáfon nincs rájuk szükségük. Amint a Diószegi Magnemesítő Állomáson megállapították, a szénszükséglet 24 órára körülbelül 250 kg, s ezzel a szénmenynyiséggel mintegy 200 mázsa gabonát száríthatunk meg. Tehát a tüzelőanyag szükséglete igazán nem számottevő. Kevesebb vetőmagot, például zöldségmagot kisebb helyiségben is száríthatunk. Ilyen helyiség átmeneti időre minden községben akad; lehet ez a kultúrház, a vendéglő stb. nagyterme is. Ha ilyen helyiséget sikerül szereznünk, ezt az építkezési üzemek fütőtestjei nélkül is kifűthetjük. Megfelelnek szárítási célra az üvegházak (japánházak) is. Ha a mezőgazdasági üzem dohányszárítókkal rendelkezik, a dohány szárításával egyidejűleg a zöldségmagvakat a szarítókamrák fölött kiterített ponyvákon is megszáríthatja, mivel itt a hőmérséklet 25 fok körül ingadozik. Ilyen módon a szárítás még olcsóbb, mivel voltaképpen az elveszett hőt használjuk ki. Egyébként a hőmérsékletet mindenkor hőmérőkkel ellenőrizzük. Jól teszik tehát a termesztők, ha nem sajnálják a vetőmagvak utószárítására fordított fáradságot, mert így mentik meg a nyirkos vetőmagot az elértéktelenedéstől. Ez is az egyik módja annak, hogy legyőzzük a természetet, s kedvezőtlen éghajlati körülmények között is olyan vetőmagot tárolhassunk, amelynek minőségét senki sem kifogásolhatja. Andel Károly mérnök, a Zöldségmagtermesztési Központ dolgozója Jobb későn, mint soha Minden tarlót hántsunk föl Az idei rendkívül csapadékos időjárás megzavarta a mezőgazdasági munkák menetét. Sok tarlóhántás elmaradt, mivel a traktorokat a gabona betakarításához és a kicsépelt mag elszállításához vették igénybe. Tegyük föl a kérdést, van-e értelme még a tarlóhántásnak? A kérdésre igennel válaszolhatunk. A nyári esők lehetővé teszik a gyommagvak gyors kicsírázását, tehát nem kell erre várnunk 4 — 6 hétig, mint száraz nyarak esetén. Ha a gyommagvakat kicsíráztatjuk, úgy azok méregfogát kihúzzuk. Tisztán arról van szó, hogy a tarló rövidebb ideig marad ilyen formában, mint száraz idő esetén. Szükség van tehát a tarlóhántásra, és végtelen helytelenül járnánk el, ha azt elhagynék. A hengerezés el nem hagyható kiegészítő munkája a tarlóhántásnak. Ha a tarlóhántás kissé nedves, úgy a hengert nem járatjuk azonnal eke után, hanem eke után akasztott boronával pirkasztjuk a talajt és azután hengerezünk. Sokan azon a véleményen vannak, hogy elég ilyenkor a boronálás és kár a talajt hengerrel gyúratni. Ez téves nézet. mivel a henger éppen azoknak a legkisebb magvaknak csírázási feltételeit biztosítja, amelyeket a boronáit talaj biztosítani semmi esetre sem tud. A henger a magot földhöz szorítja, s ezzel nemcsak a fölösleges levegő eltávozását teszi lehetővé, de biztosítja a mag vízfelvételét és gyors kicsírázását is. Milyen eszközt használjunk tarlóhántásra? Tárcsával gyorsabb a munka, de a munkamélység szabályozása is egyenletesebb. Ekével viszont jobban betakarhatjuk a kombájn által visszahagyott magasabb tarlót. Futóhomokon ne végezzünk tarlóhántást, mivel itt a szél eróziós hatásának veszedelme áll fönn. Inkább azt ajánlom, hogy a talajt vetésirányban nehéz boronákkal fogasoljuk meg, s aztán járassuk meg gyűrűshengerrel. Ezt a műveletet nyáron át többször ismételjük meg, az időközben kikelt, főként évelő gyomokat pedig magas vágószerkezetre beállított kaszálógéppel vágjuk le. Az ismételt tarlóhántás azt célozza, hogy az újra kizöldült talajt ún. mélyebb tarlóhántással ismét leforgatjuk. Azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az ismételt sekély szántás fölöslegesen szárítja a talajt és szaporítja a költségeket. E gyomok elpusztításának gyorsabb és agrotechnikailag indokolt egyedüli módja: a sarabolás. A késeket úgy osszuk be, hogy a talaj minden részét átvágják. A sekélyen járatott kések a talaj felszínével párhuzamosan elvágják a gyom gyökérzetét, s így a gyom elpusztul, gyökere pedig a talaj televénytartalmát gyarapítja. Egyedül az ilyen talajforgatást és talajszárítást kizáró gyomirtásnak van értelme, s nem a második tarlóbuktatásnak. Az ilyen gyomirtás ismételt alkalmazása irtja az évelő gyomokat is, mivel a föld felszíne alatt levő szárrészek vagy a gyökér rejtett rügyei az újabb kihajtás és elvágás után elvesztik életképességüket, tehát elhalnak. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola gazdasági tanszéke újítási javaslatot tett olyan síktestű tarlóbuktató eke előállítására, amelynek minden eketestére altalajporhanyító késeket szerelnek. Ezek a talaj vágását és porhanyítását 10 — 15 cm mélységben elvégzik, s egyidejűleg biztosítják az évelő és magról kelt gyomok irtását, valamint a talaj mélyebb porhanyítását, mégpedig a gyommagvak mélybeforgatása nélkül. Dr. Frideczky Ákos gazdasági mérnök, egyetemi tanár
