Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-11 / 12. szám
2 \FzaU-ad Földműves 1959. február 11. Mindenütt ott vannak A Tátra a régi — az emberek újak A TAKAROS kis konyhából kellemes ételillat szivárgott ki az ajtónyíláson. A tűzhely mellett egy fürge, fiatal asszony sürgölődött — ebédet tálalt az iskolába készülődő csemetéinek. A gondos anyai és a háziasszonyai teendők közepette találtam Klúcska Ilonát, a palárikovói nőbizottság elnöknőjét. Ez a megnyerő külsejű, rokonszenves mindenüttottvan asszony már hat éve vezeti a nőbizottságot. Egy-kettő megoldódik a nyelve és mesél a máról, a múltról, a kezdet nehézségeiről, mert bizony annak idején az asszonyok többsége hallani se akart a társadalmi munkáról. — Ma már — mondja némi büszkeséggel — tizenhét tagja van a nőbizottságnak és 43 állandó aktivistája. Sőt a nőbizottság egyik tagját beválasztották a járási nemzeti bizottságba és a helyi nemzeti bizottság 30 százaléka nő. Az EFSZ vezetőségében is van képviselőnk. Egyszóval — toldja meg mosolyogva — mindenütt ott vagyunk. Hát igen, a palárikovói nőbizottság munkájáról van mit írni, hiszen nem kevésszer járultak hozzá a község általános fellendüléséhez. KEZDEMÉNYZÉSÜKRE és fáradságos munkájuk segítségével sikerült évekkel ezelőtt a HNB-nak kibetonoztatni a főutcát és a járdákat. Az aszszonyok szépérzéke győzte meg a falu népét, hogy a házak előtt megközelítőleg egyformán kerítsék be a virágos kerteket, nem beszélve arról, hogy a helyi nemzeti bizottság anyagi támogatásával minden ilyen kertbe gyümölcsfát ültettek, amelyek nemcsak elegendő vitaminnal látják el a lakosságot, hanem festőivé emelik a falu képét. Ezenkívül a nőbizottság a helyi vezető szervekkel karöltve társadalmi munkát szervezett, egy szép parkot, sétányt létesítettek a falu közepén. Még a tél idején is látszik a jó ápolás, mert a rózsafák papírral vannak gondosan bevonva. A park szélén kisebbfajta úszómedencék szolgálják a felnőtteket és gyermekeket egyaránt. Nyáron a munkából siető emberek itt frissítik fel magukat. S most a fagy idején vígan korcsolyázik a medence alján a falu apraja, nagyobbja. Alig húsz lépésre a fürdőhelytől 1,20 hektáros nagyságú tavat bágeroztatott ki a helyi nemzeti bifottság. — Nem beszélve arról, — mondja az elnöknő — hogy a meleg estéken a fiatalok körülülik a partot és a harmonika, gitárok kíséretében énekelnek. No meg a csónakázók — fűzi hozzá hamiskásan, de megértőén hunyorítva — egymásnak keresik a csillagokat ... E SZÉP KÖRNYEZET szívében, az óvoda helyére szemelték ki az új kultúrház telkét, amelynek építését rövidesen önsegéllyel kezdik meg. Nem messze innen szintén önsegéllyel építik az új óvodát, amelyben már az ősszel 100 gyerek találja meg második otthonát. Itt meg kell jegyezni, hogy a falu 40 kőművese kötelezettséget vállalt, hogy a lakosság segítségével díjmentesen építik fel az óvodát és hasonlóképpen a kultúrházat. Természetesen a nők nemcsak a faluszépítési akciókból veszik ki részüket. Óriási munkát végeznek a szövetkezetben is. A mindennapi munkán kívül a nyáron például elvállaltak egy cséplőgépet és a nőbrigád éjjel-nappal váltakozva dolgozott rajta. Sokat segítettek a gabona tisztításánál — mindig ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején egészségügyi szolgálatot is állítanak fel a Vöröskereszt együtt^ működésével, hogyha valamilyen baleset történik, azonnal első segélyt nyújthassanak. Ki kell hangsúlyozni, hogy a nőbizottság jó szervezési munkája révén ezen brigádok olyan aszszonyokból állnak, akik nem tagjai a szövetkezetnek. A nőbizottság azonban nem csupán munkára serkenti az asszonyokat, hanem védi is jogaikat. A következőt például Sutka elvtárstól, a HNB titkárától tudtam meg. — Nemrégiben — mondja — a szövetkezet zootechnikusa igazságtalanságot követett el fejőnőkkel szemben. Mivel az asszonyok nem tudtak vele zöldágra vergődni, s bizalmat éreznek a nőbizottság iránt, odamentek panaszkodni. A nőbizottság azonnal, s rámenősen — folytatja az utóbbi szót hangsúlyozva — intézkedett. Minket is kézen ragadva, minden meghívás nélkül elmentek az EFSZ vezetőségi gyűlésére, ahol erélyesen követelték az igazságtalanság orvoslását. Majd megjegyzi, hogy mindezzel nem elégedtek meg az asszonyok, hanem időközönként kettősök kijárnak a szövetkezet egyes munkahelyeire, hogy a jó gazdaasszony szemével segítsék a felmerülő hibákat kiküszöbölni. — Érdekünk, hogy a szövetkezet jól menjen —, vette át a szót ismét Klucska Ilona, — hiszen belőle élünk, tőle telik meg az éléskamránk... AZ'Állami ÉLÉSKAMRA érdekében asszonykettősöket szerveztek, akik meglátogatják a magángazdákat és ösztönzik a kötelező beadás teljesítésére, s legfőképpen a szövetkezetbe való belépésre. Segítik a HNB- ot az adóbeszedésben, ellenőrzik az üzletek tisztaságát, a helyes áruszétosztást. Az év végén az ő közbenjárásukra javították meg a péküzemek a kenyér minőségét. A NÖBIZOTTSÄGNAK gondja van arra is, hogy a falu asszonyait, fiatal lányait jó gazdaasszonyokká nevelje. Ezért a tél beálltakor szabászati és varró tanfolyamot rendezett, amelynek előadásain körülbelül 120 nő vesz részt. A szakácsművészet titkainak elsajátítására Stefka Ilona vezetésével főző- és sütőtanfolyamot szerveztek, melyet körülbelül 40 nő látogat. Nagyon szép és dicséretreméltó emberi vonásként lehet megemlíteni a nőbizottság munkájában, hogy törődik a beteg asszonyok esetleges elhanyagolt háztartásával. Sőt nem egyszer fordult elő az, hogy a beteg édesanyát kórházba szállították, s a nőbizottság tagjai közül valaki gondját viselte az otthon maradt gyermekeknek. A társadalmi és a kulturális munkához hozzátartozik a szórakozás is. Legszívesebben emlékeznek vissza az asszonyok a harmanyeci barlang látogatására, amely a nőbizottság kezdeményezéséből valósult meg, és amelyen természetesen résztvettek a férfiak is. Hát igen! Sok mindent tesznek és dicséretet érdemelnek. Miben rejlik titka annak, hogy mindezt győzik idővel? Szerintem abban, hogy a palárikovói asszonyok többsége már tudja, saját maguk és családjuk érdekében dolgoznak, saját jövőjük szebbétételéért fáradoznak, küzdenek. És ez a tudat, ez a nemes munka sokszorozza erejüket. B. Sole Gita A vén Tátra kopasz ormait fehér hó borítja, s így az ember úgy érzi, egészen megfiatalodott ez az öreg hegy. Fehér, csillogd, friss, mintha most került volna ki a természet gyárából, hogy az emberek, az egész ország közszükségleti cikkeként megtegye kötelességét. Mert akármit is mondunk, dolgozó népünk nem elégszik meg azokkal a megszokott dolgokkal - az ennivalóval, ruhával, könyvvel — neki már a Tátra is kell, az üdülés, a pihenés is kell. Minden kényelmével, vidámságával, kirándulásával, izomlázával, szépségével friss levegőjével, napsugarával, hóviharával együtt. Kell, mert érzi, mindenhez joga van, amiről a múltban álmodni sem mert, amit csak mások távoli szavaiból hallott. Ez természetes és helyes dolog. Dolgozik, hát pihen. Ez olyan mintha valaki iszik, mert szomjas. Töltési Károly bácsi a maga hatvanöt évével is így érzi már, habár még mindig nem szokta meg az „úri" pihenést. A somorjai kertész, aki életének legnagyobb részét a végeláthatatlan síkságon töltötte, nagyon jól érzi magát a téli Tátrában. A Kárpátia szálló egyik kényelmes szobájában lakik. Süppedő szőnyegek, hótiszta ágy, paplan, rádió, finom koszt, hogy alig bírja megenni, barátok, akiket'csak itt ismert meg, emberek, hozzá hasonlóak, szóval minden, ami egy üdülő munkásnak jár,- amit még csak nemrég érez magáénak, s mégis mindig a magáénak akar mondani. Ennyi szépség, új, jó dolog, a sok fiatal láttán az ő szivében is felébred az ifjúság öröme, kedve. S amikor a szikrázó hóból kis kerek labdákat formálnak a fiatalok, ő is belekapcsolódik a játékba. Puffannak a hógolyók, kacagnak a szemek, s Töltési bácsi is vidáman fölnevet. Vele örül Sevcík bácsi, a cseh Krízek is. Mikor aztán előkerülnek a sílécek, Töltési bácsi is nekibátorodik, ő is készül, hogy - már csak síelek én is! — hiszen valamikor 1915-ben, mikor háborúba vitték a legényeket, az egyik legjobb síösszekötő voltam katonáéknál... A fiatalok kíváncsian várják, hogy az öreg „síbajnok“ bemutassa tudását, bravúros mutatványait. Végül elkészül, körülnéz, s egyetlen lökéssel elindul lefelé. — Vigyázzatok, vigyázzatok, menjetek oldalra! — kiabál a sorfalat álló közönségnek, akik még most is jótanácsaikkal traktálják. Az üdülőben lévő minden asszony mond valamit. — Ne menjen gyorsan! Jaj, nekimegy a fának ... elesik, kitöri a lábát. — Mutassa meg, ki a legény! —1 bíztatja Bieliková, aki egész a Hradeo Králové-i kerületből jutott a Tátrába. — Jo-ót va-aan! - kiáltja vissza Károly bácsi, de valami baj van. Az egyik sítalp elől, a másik mindinkább távolodik a párjától, valahová oldalra fordul az orra. — Az ördögbe is... — már meg is van a baj. No, egy kis kényszermegállás, szöszmötöl valamit a sílécekkel, lerázogatja magáról a havat. A társaság nevetve fogadja. — Ejh, ilyen síbajnok. Nem ment a legjobban! Hanem az a megállás rossz volt, defektet■ kapott. Vagy nyulat akart fogni? f A sítalpnak van valami baja! —’ hunyorog huncutul, és mosolyog az orra alatt. — No majd másodszor jobban megy. Belejön, mint kiskutya az ugatásba, —> bíztatják, bizonygatják az asszonyok, fiatalok. S gyorsan, mint azok a sebes hegyi patakok, amit még a fagy se köt meg, eltelnek az üdülés napjai. Töltési bácsi és a többiek, a hetven szövetkezeti tag hazatér, hogy átadja helyét az utánuk következőknek, akiknek tiszteletére a Tátra, hogy vén ráncait még jobban betakarja, újabb hópelyhekkel hímzett palástot akaszt a megkopott fölé. Mintha szégyellenné, hogy az emberek újak, ő még mindig a régi... L, Kuchta Tennivalók az országos vita után a zselízi járásban Ä második ötéves terv utolsó éveiben járásunkban a növénytermelést 40 százalékkal, az állattenyésztést pedig majdnem 48 százalékkal kell növelni. A feladatok teljesítésének alapvető feltétele, hogy falvainkon elérjük a mezőgazdasági termelés legalább 97,5 százalékos szocializálását. Amint látjuk meg kell gyorsítani a szövetkezetesítést Ezen a téren nem valami nagy sikereket értünk el. A múlt évi járási pártkonferencia által kitűzött feladatot csak 40 százalékra teljesítettük. A zselízi járás a mai napig csak 85,6 százalékra van kollektivizálva. Jó eredményeket értek el Fakóvezekényen, Zalabán, Lontón, Ipolyszakállasan, de a szövetkezetesítés terén nagyon lemaradt Farnad, Nagysalló, Kúrál és Cseke község. Ezek csak a járás segítségét várják, de a helyi nemzeti bizottságok nem törekednek eléggé az egyéni gazdák megnyerésére. Az első vitaanyag megbeszélésén 3308 szövetkezeti tag vett részt. Az első vitaanyag tartalma nagy érdeklődést váltott ki járásunkban. 45 EFSZ és 9 csoport vitatta meg közös nyilvános gyűlésen. A vitaanyag megbeszélésén 3308 szövetkezeti tag és 425 egyéni gazda vett részt. A második anyagot szintén több mint 3000 szövetkezeti tag és majd félezer egyéni gazda tárgyalta meg. 305 hozzászólás volt, amelyek túlnyomórészt a helyi hiányosságokkal foglalkoztak. A hozzászólásokat az e célra megalakított bizottságok mérlegelték és a lehetőség szerint azonnal intézték. Az első anyaghoz tett hozzászólások 130 esetben olyanok voltak, amelyeket a járási nemzeti bizottság mellett működő bizottságok intézik. Sok jó javaslatot valósítottak meg az évi termelési-pénzügyi tervek összeállításánál. Előfordultak olyan esetek is, mint például Nemesoroszin, Zselízen, ahol inkább a személyi dolgokkal foglalkoztak a vitagyűléseken, de a termelési kérdések háttérbe szorultak. Pedig lett volna miről tárgyalni. Mindkét szövetkezetben a háztáji gazdálkodásban a megengedettnél több szarmasmarhát és sertést tartanak a szövetkezeti tagok, ami ellentétben áll az EFSZ-ek alapszabályzatával. Jobb gépeket várunk A vitába több hozzászólás érintette a mezőgazdasági gépeket. Gálos Géza elvtárs pl. felhozta, hogy nem elég erősek a mütrágyavetők, trágyaszórók, silókombájnok és más mezőgazdasági gépek. Erősebb anyagból jobb gépeket kellene gyártani. Zima, Báthi elvtársak javasolták, hogy az új mezőgazdasági gépeket ne a kutatóintézetekben próbálják ki, hanem a szövetkezetek földjein, ahol kemény a talaj. Nem lehetünk megelégedve a hektárhozamokkal A múlt évben elért átlagos hektárhozamok nem kielégítőek. Búzából 19, 4rpáből pedig 16 mázsa hektárhozamot értünk el. Kukoricából elértünk 32,5, cukorrépából pedig 328 mázsás átlaghozamot. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a növényeknél túlléptük már az 1960-as színvonalat. (A zselízi járásban ezek a hektárhozamok nem kielégítőek. Ha figyelembe vesszük a zselízi járás földösszetételét, a cukorrépából legalább 400 mázsás átlaghektárhozamot, búzából 30-at lehet elérni. A szerk. megjegyzése.) Nem véletlen, hogy éppen ezeknél a fontos növényeknél értünk el jó eredményeket, A kukorica hektárhozamát főleg a jó növényápolás emelte. A garamszentgyörgyi szövetkezetesek például többször saraboltak, kapáltak és 45,5 mázsás hektárhozamot értek el. Bajkán 42, Domasán 45, Nagysallón 41 mázsát hozott hektáronként a kukorica. A rosszul végzett munka következménye, hogy Tontfüzesgyarmaton csak 17 mázsát. Ott, ahol a cukorrépa gondozása is jő volt, szintén megmutatkoztak az eredmények. Kispeszeken 450, Fakóvezekényen 447, Nagysárón 485 mázsa átlaghektárhozamot értek el cukorrépából. A legkisebb hektárhozamot Kuralon és Lontón érték el. Tanulság számunkra, hogy a jövőben az agrotechnikai határidők betartásával és a jó növményápolással minden szövetkezet kitermelhet annyit, mint az élenjárók. Tizenhét EFSZ négy év alatt eléri az ötéves terv mutatóit A vitákban szövetkezeti tagjaink feltárták a termelés fokozásának további lehetőségeit. Ennek alapján 17 EFSZ kötelezettséget vállalt, hogy az ötéves terv termelési mutatóit négy év alatt * eléri. Az irányszámokat máris beiktatták az évi termelési tervbe. Az élenjáró szövetkezetek közé tartozik Csata, Fakóvezekény, Oroszka, Kissalló és Tőre. Tegyünk meg mindent az állatállomány feltöltésére A járási nemzeti bizottság terve szerint az 1958-as évben 100 hektáron 32 darab szarvasmarhát és 84 sertést kellett volna tartani. Szarvasmarhaállományból 36,8, sertésből pedig 82 darab jutott 100 hektárra. A legmagasabb sűrűséget az állattenyésztésben a bajkai EFSZ érte el. Száz hektáron 50 darab szarvasmarhát és 103 sertést tartanak. Legkevesebb a szarvasmarha és sertés, sajnos, éppen azokban a szövetkezetekben, ahol azelőtt legjobban ki volt fejlődve a mezőgazdasági állatok tenyésztése. Bélyen 24, Ipolyszakállason pedig 29 darab szarvasmarhát tartanak. A tejhozam is igen alacsony. Bélyen az évi átlagos tejhozam 1297, Szakállason pedig 1500 liter. Az alacsony termelési szint meglátszik a szövetkezetek pénzügyi gazdálkodásán is. Viszont ahol több a tejhozam, illetve más termék és termény, ott nagyobb a jövedelem is. A jól menő szövetkezetek. Bajka 2632, Damázsd 2435, Hölvény 2542, Kispeszek 2874, Kissalló 2657, Tőre pedig 2576 literes tejhozamot ért el tehenenként. Növekedik az oszthatatlan alap értéke Amíg a múlt évben szövetkezeteink 9 millió értéket fordítottak beruházásra, ez évben már 13 millió korona van tervezve. Nagy súlyt fognak fektetni a gazdasági épületek építésére. A kitűzött terv szerint 52 istálló és sertésól épül. Pénzügyileg is erősödnek szövetkezeteink. Amíg 1957-ben a szövetkezeteknek csak 60 százaléka fizetett osztalékot, a múlt évben már 85 százalék. Mintegy 11 millió 257 ezer korona került osztalékokra, ami majdnem 2 millióval több, mint az 1957-es évben. Kispeszeken 18, Kissallőn 13,80, Armán 10,80, Hölvényen 12, Nagysárón 11, Kissárón 8 korona osztalékot fizettek. Az oszthatatlan alap 1957-ben 4 millió 283 ezer koronát tett ki, 1958-ban pedig 6 millió 462 ezret, ami az összjövedelem 8,3 százalékát teszi ki. Az üzemi biztosítási alap 948 555, a szociális alap 2 millió 320 ezer 672, a kulturális alap pedig 767 172 koronát tett ki. A második vitaanyag letárgyalása alkalmából a szövetkezetek elhatározták, hogy az összjövedelem majdnem 10 százalékát fordítják az oszthatatlan alapra. Petrás István és családja 39 ezer korona osztalékot kapott Mivel a szövetkezetek már eddig is igyekeztek feltölteni oszthatatlan alapjukat, a pénzügyi gazdálkodás lényegesen megjavult. Ennek eredményeként a szövetkezetesek nagy örömmel vették fel az évzáró gyűléseken a megérdemelt osztalékot. Kispeszeken Petrás István családjával 39 000 korona osztalékot kapott. Kissallón Psenica István és felesége 20 450 koronát jussolt az év végén. Kissárón Sebestyén János 10 276 koronával gazdagodott. Az armai EFSZ fiatal és kezdő szövetkezet. A jő gazdálkodás nyomán azonban mégis szép osztalékot fizettek. Durica István például 15 000 koronát, Skrba György pedig 14 000-ret vett fel az évzáró gyűlésen. A tőrei szövetkezet évzáró gyűlésén az egyik szövetkezeti tag felszólalásában a következőket mondta: „Ha jobban dolgoztunk volna, többet kapnánk." Nagy igazság ez. A vitaanyagból is leszűrhetjük, hogy a jő gazdálkodás alapja az ésszerűség és a szorgalmas munka. Ha ez meglesz, meg tudjuk valósítani az elénk tűzött feladatokat. MOLNÁR JÖZSEF, a zselízi JNB alelnöke
