Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-07 / 2. szám
4 Jratmet Földműves 1939. január 7. Dolgozzon csak tovább, Diószeghy elvtárs... Diószeghy József már a 68-ik évét tapossa, de még mindig igen szép szál embtaí- Fiatalos, élénktekintetű szemével legalább tíz évvel fiatalaibbnak látszik, mint amennyi. Pedig sokat dolgozott világéletében. Már 16 éves korától a leleszi prépostság birtokán kocsiskodott, törte igába a fiatal csikókat. — Nem volt ám könnyű — mondja, s pödörint egyet bodros bajszán —, s hozzá még meg sem fizették. Nélkülözött feleségével együtt a nyirkos urasági tömeglakásban, míg az öt gyermekét fölnevelték. A sok sanyarúság, hatéves katonaidő nem törte meg erejét. Dolgos keze megmaradt erősnek. Ma, amikor már nem az uraságnak dolgozik, vasmarokkal fogja, tanítja a Leleszi Állami Gazdaság lovait. Annyi buzgalom, kitartás van benne, mint akármelyik fiatalban. Lehet is, mert érdemes. Munkáját igazságosan jutalmazzák. Havi keresete 1200 — 1300 korona, s még nyugdíjat is kap. Boldogan újságolja — a felszabadulás óta saját házamban lakom. A gyermekeknek is van otthonuk... Meg minden volt urasági alkalmazottnak. Igen. A Leleszi Állami Gazdaság dolgozói otthonába megelégedés, jólét költözött. Diószeghy bácsit valami azonban mégiscsak bántja. Ki is rukkol vele. — Azt mondják, hogy nekem már nem szabad dolgozni. Hogy már nyugdíjas vagyok. Ez volna Diószeghy elvtárs életének legnagyobb csapása. Hogyan is hagyná ott a lovait? Nyugodjon meg Diószeghy bácsi, dolgozhat. Míg elég erőt érez magában, vegye ki részét a termelő munkából, segítsen szépíteni az életet. K a s z o n y i István Havírov, ez az állandóan fejlődő, formálódó bányaváros az Osztravakarvíni szénkörzetben fekszik. Csehek, szlovákok és néhány magyar család lakja. A város olyan rohamosan épül, hogy aki egy hónapos távoliét után keresi fel, nem ismeri meg - vajon itt jártam-e én? A néhány nappal ezelőtt még puszta területen pár emeletnyi magasságba nyújtózkodik az óriásdaru, egész falakat rakva, illesztve egymáshoz. Emberek igazgatják, hegesztik, ragasztják a daru-emelte falakat. Rujbr Jenő munkacsoportja Behozzák a Kicsi a bors, de erős — tartja a közmondás. Valahogy így van ez az alsőtúri szövetkezettel is. Mert nagynak igazán nem mondható, hiszen földterülete 248, ebből a szántó 204 hektár. Erősnek azonban erős. Ezt számtalan példa bizonyítja. Lássunk csak egyet-kettőt. Kezdjük talán ott, hogy az említett szövetkezet nemcsak, hogy időben és száz százalékra, teljesíti a tervezett beadását, hanem állami felvásárlásra is juttat bőven. A múlt év — vagyis 1958. november 30-ig például az állati termékek terven felüli beadásáért 2361^56 korona került a közös kaszszába. Jól jövedelmezett a kertészet is. Az egy hektárra tervezett 29 400 korona helyett 34 280 koronát varázsolt elő a szorgalmas munka. De kitettek ám magukért a dohánycsoport tagjai is, akik az öt hektáron termelt jó minőségű dohányért a rendes áron felül még 45 965 koronát kaptak. Számos jó példát sorolhatnánk még fel. A sok közül azonban már „csak“ annyit említsünk meg, hogy amíg 1957-ben 4618 koronát, 1958-ban már 5172 koronát jövedelmezett egy hektár föld. Tehát 554 koronával többet. Ne gondolja azonban senki, hogy Alsótúron a véletlen szüli az eredményeket — mondja Nanjas János könyvelő. - Szorgalmas munka, ésszerű vezetés és a közös vagyon gyorsan és jól dolgozik. A hat szerelő három nap alatt készít el egy házat. — Ha tökéletesítenék emelődarunkat, nem kellene minden épületnél szét -és összeszerelni, akkor még gyorsabban dolgoznánk, —- mondja Rujbr elvtárs. — Akkor igazán futószalagon gyártanánk a házakat vélik a többiek. így, ilyen lelkes szerelőmunkásokkal, mint Szokol Lajos, Stica Martin és a többiek, nyugodtak lehetünk, lassan megoldódik a múltból ránkhagyott lakásprobléma és hazánk minden dolgozója kényelmes, egészséges, világos lakást kap. Hoksza István mulasztást iránti szeretet és hűség nélkül nincs előrehaladás. Igazat adok a könyvelőnek, majd megkérem, tájékoztasson a tagok jutalmazásáról. Először is elmondja, hogy a munkaegység tervezett értéke pénzben — 20 korona. Előlegként minden hónapban 10 koronát kaptak a tagok egyegy ledolgozott munkaegységre. A munkaegység értékének másik felét az évzáró gyűlésen kapják meg a tagok. Örömmel újságolja a könyvelő azt is, hogy szövetkezetük a családi pótlékon kívül 600 korona anyasági, a férfiaknak 700 korona és a nőknek pedig 500 korona házassági pótlékot is fizet. Ezenkívül a szövetkezet öreg vagy munkaképtelen tagjai az állami segélyen kívül 100 korona segélyt kapnak az EFSZ-től minden hónapban. Végül pedig arról beszélt a könyvelő, hogyan akarják szövetkezetüket még szilárdabbá, gazdagabbá, tagjait pádig boldogabbá, elégedettebbé tenni. Ezeket mondotta: — A kongresszusi vita anyagának megtárgyalása közben rájöttünk, hogy még sok a tennivalónk. Eddig például elhanyagoltuk a komposzttrágya készítését, nem foglalkoztunk fajállattenyésztéssel és a mesterséges takarmányfélék — lóhere, lucerna — termesztését sem igen szorgalmaztuk. A jövőben tehát minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy behozzuk a mulasztást: idő előtt teljesítsük a reánk háruló feladatokat. Köpönczei Lajos, Ipolyság Ezt is megéltem Hideg, csípős levegőt hozott magával id. Kovács József a barti EFSZ irodájába, s nyomban kíváncsi szemek és kérdések pergőtüzébe került az 55 éves szövetkezeti tag. Nagy útról jött meg ma reggel. Egyhetes tátrai üdülésen volt ugyancsak ifj. Kovács József névrokonával együtt. Megdörzsölte kezét, aztán a mesébe kezdők elégedett mosolyával megszólalt: — Azt is megéltem, hogy öreg fejjel megláthattam hazánk egyik legszebb vidékét. Bizony, ha nincs nálunk szövetkezet, ebben az élményben nem részesültem volna. Beszámolójában elmondja, hogy az emlékezetes egy hét alatt kirándulásokat rendeztek. A többi üdülővel, jórészt szövetkezeti dolgozókkal elbeszélgettek az otthoni viszonyokról. Az eszmecseréket összegezve megállapította, hogy a fiatal bajtai szövetkezet néhány hónap alatt jelentős eredményeket ért el, hiszen már elkészült az új sertésól és tyúkfarm, s mi több, elhelyezni is van mit benne. Ezzel dicsekedett üdülőtársainak. — Kellemes és hasznos volt a tátrai kirándulás — fejezi be Kovács bácsi, — mert láttam, hogy hazánk nagy fejlődésen megy keresztül, s ebből a munkából mi, bajtai szövetkezetesek is kivesszük részünket. Gábris József, Párkány A nagykaposi szövetkezetesek már 54 hasonló korszerű lakást építettek. Bőven telik a gazdag jövedelemből Ahol nemsokára futószalagon készülnek a házak Munkaiskoláink sikeréről A munkaiskolák megkezdésétől eltelt idő sokkal jobb eredményeket mutat, mint az előző években. Az újonnan létesített iskolák közül eredményesen halad a nagytárkányi, szentesi és dobrai EFSZ-ek mellett működő munkaiskola. A második és harmadik évfolyamok legjobbja az őrösi, kiskövesdi és a nagykövesdi. November elején huszonkét szövetkezeti iskolában vette kezdetét a tanítás, mintegy 743 hallgatóval. Az előadók a járásban működő mezőgazdasági iskolák tanítóinak soraiból vannak. Jó és szakszerű előadói tevékenységükért dicséretet érdemelnek a Leleszi Mezőgazdasági Technikum tanítói: Könözsi mérnök elvtárs, Kovács, Mura, Kurta és Pócsik elvtársak, valamint a JNB-ről Juhász mérnök elvtárs. Az előadók jó felkészültségével megtartott szemléltető tanítások nagy érdeklődést váltanak ki a hallgatóság körében. Hogy munkájuk még eredményesebb legyen, igyekeznek megismerkedni a szövetkezetek problémáival s a témákat mindig úgy választják meg, hogy a felmerülő, termelést gátló nehézségeket sikeresen megoldják. Törekvésük arra irányul, hogy az elavult maradi munkamódszereket újakkal pótolják, ami jelentősen hozzájárul a termelés növeléséhez. A szövetkezeti iskolák keretén belül részletesen foglalkoznak az EFSZ-ek IV. országos kongresszusának vitaanyagaival és tevékenyen segítenek azok feldolgozásában szövetkezeteink továbbfejlesztése érdekében. Kiskövesden elhatározták, hogy a szövetkezet legelőin kísérleteket végeznek. Egy részét felszántják és kultúrnövények, valamint füves keverékek termesztésével próbálkoznak. A másik részen különféle műtrágyákkal kísérleteznek, egy harmadik részt meghasogatnak és felszínjavítást végeznek rajta. Ilyen és hasonló tervek születnek a szövetkezeti munkaiskolákban. Van azonban olyan iskola is, mint a bodrogszerdahelyi, ahol régi jó hírnevükkel nem törődve, elhanyagolják a szövetkezeti munkaiskolát, s még kevésbé törődnek a kétéves tanonciskolával. Gondolják, hogy az eddigi eredményekkel meg lehet elégedni? Nem, s ha így haladnak tovább, a járás leggyengébben működő szövetkezete is túlszárnyalja őket. R ó t h János, JNB Királyhelmec Kellemesen csalódtam Nem gyakran, de megtörtént, hogy beküldött írásaimra azt válaszolta a Szabad Földműves szerkesztősége: „írása jó s időszerű, helyszűke miatt azonban nem tudjuk közölni.. Eleinte bosszankodtam, majd gondolkozni kezdtem! Igaza van a szerkesztőségnek, hiszen nem én vagyok az egyedüli levelező. Ha pedig valamennyiünk írását közölné a Szabad Földműves, akkor... és akkor jutott eszembe, milyen jó volna, ha a Szabad Földműves hetenként legalábbis kétszer jelenne meg. Elgondolásomat őrizgettem, formálgattam. Egyszer levelet kapok a Szabad Földműves szerkesztőségétől. Felbontom és olvasni kezdem: „A Szabad Földműves szerkesztősége levelező és olvasókonferenciát rendez, melyre...“ Türelmetlenül vártam azt a napot, amikor együtt ülhetek s kezet szoríthatok levelező-barátaimmal. Na meg azért is, hogy elmondhassam régi vágyamat... Elérkezett a várvavárt nap. Gondolatomat még mindig rejtegettem, bízva abban, hogy erre a jelenlevők még gondolni sem mernek. Én leszek az az egyedüli, aki...! De bezzeg nagyot csalódtam! Csaknem minden egyes felszólaló a Szabad Földműves kétszeri megjelenését kérte. A kellemes csalódást azonban szívesen vettem. Most pedig szívből üdvözlöm a Szabad Földműves kétszeri megjelenését. Iván Sándor, Kassa ★ ★ ★ Községünkben is szívesen várjuk Elérkezett az év vége és az új év eleje. Szeretném tehát leírni — mivel jelenleg nem áll módomban élő szóval elmondani, mit tanultunk a múlt évben a Szabad Földművestől. Minden kertelés nélkül állíthatjuk, hogy sokat, nagyon sokat. Mint állattenyésztési dolgozók sokkal nagyobb eredménnyel végeztük munkánkat a múlt évben, mint azelőtt. És ezt a Szabad Földművesnek is köszönhetjük. Politikailag is sokat fejlődtünk. S most pedig, amikor tudomásul vettük, hogy a Szabad Földműves hetenként kétszer jelenik meg, azt üzenjük a szerkesztőségnek: „A jövőben is írjanak olyan cikkeket, amelyek elősegítik szocialista mezőgazdaságunk fejlődését, az olvasók szakmai és politikai nevelését. S ha módjában áll a szerkesztőségnek, még gyakrabban rendezzen levelezői, olvasói konferenciákat. Szeretnénk, ha községünkben is rendezne a szerkesztőség egy ilyen konferenciát. A konferencia előkészítésében és a lap terjesztésében mindenkor szívesen segít: R a d á c s i László és felesége, Szepsi ★ ★ ★ Barta néni kívánsága A párkányi újságelárúsító üzletben történt. Annyi volt az egész, hogy Barta néninek, se szó se beszéd, kezébe adták a Szabad Földművest, s azzal távozott... Ebben nincs semmi különös, gondolhatja az olvasó. Igenám, de Barta Valéria városban nőtt fel, földje sincsen, mégis .., Ahogy aztán később megtudtam, állandó olvasója a Szabad Földművesnek. — Nagyon szeretem a földet, a vele való munkát. Nemrég tagja voltam a párkányi EFSZ-nek. A kertészetben élvezet dolgozni. De az állatok gondozásában is versenyeztem a férfiakkal. Hogy most mégis máshol dolgozom, annak a nem megfelelő munkajutalmazás az oka ... Az Országjáró János bácsi egyszer már ide is ellátogathatna. — Örülök annak, hogy hetenként már kétszer kopogtat be hozzám a Szabad Földműves. Bizonyára ez annyit jelent, hogy a szakmelléklet pedig minden héten ... Arra kérem a szerkesztőséget, hogy többet írjanak az érdem szerinti munkajutalmazásról, mert ezáltal segítik a téves felfogásokat eloszlatni, a bajokat megelőzni. G. J. 10 előfizetőt szerzek a kétszeri megjelenés örömére Öt éve már, hogy olvasója vagyok a Szabad Földműves hetilapnak. Az igazat megvallva, sokat tanulok belőle és segítségemre van a mindennapi munkában. Mindig örömmel veszem át a postástól. Gyakran gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha hetenként kétszer megjelenne. S most ez a kívánságom — miután Újévtől hetente kétszer kopogtat be hozzám e kedvelt és népszerű újsággal a postás — teljesül. Ennek igazán örülök! ígérem, hogy az új esztendő első hónapjában 10 előfizetőt szerzek. Teszem ezt azért is, hogy minél több szövetkezeti paraszt, állami gazdasági dolgozó, traktoros és HNB-funkcionárius olvashassa. Krajcsovics F„ Galánta A nemtörődömség netovábbja Egy szép tavaszi hajnalon kukoricavetéshez készülődtek a királyréti szövetkezetesek. Igyekezetüket a háztáji föld vetése sarkallta. A legerősebb pár lovat fogták a vetőgép elé, hogy legalább 10 félhektárt bevethessenek. Négy tölcsér merült a földbe, négy sorba vetettek egyszerre. Marcsák Gábor hajtotta a lovakat, pipás Győröd! a vetőgépre ügyelt. Nagyokat kellett lépnie, mert Gábor ostorral is biztatgatta az állatokat. Majd megmutatják... estéiig sem tart az öt hektár. Tértek egyet, megálltak. Csak pár pillanatra, amíg tarisznyájukból a kis üveget elóhalászták. Nyeltek egyetkettőt, rágyújtottak és indultak. — Gyű, Manci, Ráró! Gyerünk, hogy hamarabb visszaérjünk. S megtérnek ötször, tízszer, húszszor. Minden kerülőben nyelnek, rágyújtanak, indulnak. A nyakolaj jó hajtóerőnek bizonyul. Még magasról bámul a nap az égről, már az ötödik hektárt vetik. Györödi pipával a szájában elégedetten dudorász, bár kissé fáradt. Gondol egyet, s belekapaszkodik a vetőgép ládájába. Húzatja magát, így könnyebb a gyaloglás. Előtte a négy tölcsér, amelyek földbe rakják a kukoricát. — Egy.. . kettő!... — szeme a második tölcsérre merevedik. Nem zörög benne a kukorica. — Hé... hó... az anyád!... Állj már Gábor, bedugult az istenadta! A vetögép megáll. Gábor is visszajön a géphez. Na ez az első akadály. — Teremtette dolgát, a harmadik is bedugult! — dühöng az öreg. — Bedugult; de mikor? — szól szemrehányóan -a kocsis. — Még a magunkéra sem tudunk vigyázni! Mit mondanak a többiek? Lesz hadd el hadd, ha üresen maradt a föld. A vetőgépre vigyázó azt sem mondja: kukk. Most jön rá, ezért nem fogyott a vetőmag, s vén szamár fejével nem nézte meg a tölcséreket. A falu népe két hét múlva tudta meg a történteket. Csak az első négy sor kelt hibátlanul. A többi...?! Azt újra kellett vetni. Azóta mondják pipás Györödire, hogy a nemtörődömség netovábbja. JÁNOS BÁCSI SZABAD Földműves' - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovová 16 - Telefon: 353-41, 353-42. 353-43 - főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46. - Nyomja a Polygrafické závody n. p„ Bratislava, Ul. Februárového vítazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-510039 K t rr m I M w w 1 __/
