Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-04 / 10. szám
1959. február 4. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 39 A szarvasmarha vitaminszükséglete télen A takarmányokban a tulajdonképpeni táplálóanyagokon kívül igen kis menynyiségben vannak olyan anyagok, amelyek a hormonális és idegrendszerrel összefüggésben szabályozzák az anyagcsereforgalmat. Ezek az anyagok a vitaminok. A vitaminokat az állati szervezet nem tudja előállítani, s ezért azokat készen vagy előanyagként kell a takarmányokban megkapnia. A vitaminok egy részét, amelyek vízben oldódnak (a B- csoportbeliek és a C-vitamin), a szervezet csak kis mértékben tudja raktározni. Ezek pótlásáról állandóan gondoskodni kell. A vitaminok másik részét, amelyek zsírban oldódnak (A-, D-, E- és K-vitamin) a szervezet már nagyobb mennyiségben tudja bizonyos ideig megtartani. Az állat szervezetében az A-vitamin a gyomorban, a vékonybélben, a nemi mirigyekben, a tejmirigyekben és a májban, a karotin a gyomorban, a vékony- és vastagbélben és a tejmirigyekben található. A B-vitamincsoportba tartozók a gyomorban, a vékony- és vastagbélben, a tejmirigyekben lelhetők föl. A C- és D-vitamin előfordulási helye: a gyomor, a vékony- és vastagbél, valamint a tejmirigyek. Ha a vitaminok a takarmányból hoszszabb ideig hiányoznak, az állat az anyagcserefolyamathoz szükséges vitaminokat nem kapja meg, hiánykor, úgynevezett avitaminózis lép föl. Ha a takarmányból kap az állati szervezet vitaminokat, de nem annyit, mint amennyire szüksége lenne, akkor részleges vitaminhiány áll elő. Ha az állat nem jut hozzá a kellő mennyiségű vitaminhoz, akkor csökken az ellenálló képessége, hajlamos lesz a betegségekre. Ugyancsak csökken a nemiszervek tevékenysége, amelyek következtében kisebb lesz a fogamzási eshetőség s így a szaporulat. Más esetben csontlágyulás következik be és angolkór vagy csonttörékeriység áll elő. Sokszor az állat börfelületén mutatkozik beteges varasodás. Mindezek a bajok arra figyelmeztetnek, hogy végső fokon már a részleges vitaminhiány is rendkívül káros az állati termelésre. Tapasztalatból tudjuk, hogy a legelőn élő, a zöldtakarmányokkal etetett, napfényen tartózkodó állatokon vitaminzavarok csak igen ritkán fordulnak elő. Ilyenkor elegendő vitaminhoz jutnak az állatok. Annál nagyobb kérdés az állatok téli vitaminellátása. A téli hiányból keletkező anyagcsere-takarmányozási idő-, szakban ugyanis már nem minden takarmánnyal jutnak elegendő vitaminhoz. Ezért a vitaminellátás kielégítését már a zöldtakarmányozási időszakban meg kell kezdeni abból a célból, hogy az állatok elegendő vitamint raktározhassanak el szervezetükben. A szarvasmarha vitaminellátására legcélravezetőbb télen olyan takarmányok etetése, amelyek viszonylag elég sok vitamint tartalmaznak. így mesterséges készítmények adagolásától eltekinthetünk. A szarvasmarha legtöbbet az A- vitaminból igényel, amelynek legfontosabb forrása a karotin. A télen etetett takarmányok közül karotinből a legtöbbet a jól szárított lucernaszéna tartalmaz. A széna karotinegységét két tényező befolyásolja: a kaszálás ideje és a szárítás módja. A zöldtakarmányokból készült szénafélék, elsősorban a lucernaszéna karótintartalmának megóvására igen alkalmas a légáramlásos szénaszárítás, mert az így készített zöldszéna kg-onként 80-100 milligramm karotint tartalmaz. Ugyanakkor a rendesen szárított zöldszínű pillangószéna 35 — 50 mg-ot, a nem pillangós- széna pedig 18 — 28 mg-ot. Az A-vitamin) illetve karotinellátás kedvező kielégítése érdekében célszerű tehát a napi szénaadag egy részét nagy karotintartalmú, légáramlásos szárítással készült pillangós szénában adagolni. A karotinszükséglet kielégítésében fontos szerepe van a 6ilózásnak is. A karotintartalom tekintetében itt is a lucernából készített siló vezet, amelynek egy kg-jában 30—70 kg karotin van. A jól silózott silókukoricában 4 — 6 mg karotin lejjet kg-onként. A Nyttrai Állami Gazdaság nyitott istállójában a tenyésznövendékek télen is elegendő D-vitaminhoz jutnak, mert még az élelmüket is napfényes, szellős helyen fogyasztják el. Igen jó karotinforrás a sárgarépa, axneiy elsősorban a növendékek számára kitűnő. Egy kg sárgarépa, a fajtától függően, 80 — 250 mg karotint tartalmaz. A kifejlett szarvasmarha karotinszükséglete tejtermelés nélkül 70 — 90 mg, a 15 liter tejet adó tehénnél már 700 — 800 mg. A 100 kg-os borjúnak 14 mg, & 250 kg-os növendéknek 35 mg karotin fedezi a napi szükségletét. Ha ismerjük ezeket az adatokat, akkor már könnyen összeállíthatjuk a téli takarmányadagokat, úgyhogy azok ne csak keményítőérték és fehérje tekintetében feleljenek meg a termelési követelményeknek, hanem karotinszükségletben is. Különösen fontos — például a népélelmezés számára, — hogy a téli tej is vitamindús legyen. Ezért nemcsak a tehén karotinszükségletéről, hanem a tej karotin- és A-vitaminszintjének fokozásáról is gondoskodnunk kell. Nagy A-vitamin- és karotintartalmú, tehát a nyári takarmányozási időszakhoz hasonló tejet leggazdaságosabban lucernasiló etetésével érhetünk el. A szükséges abrakadagok on kívül például a 10 kg lucemasilót, 20 kg takarmányrépát, 20 kg silózott kukoricát és 1 — 2 kg szénát tartalmazó takarmányadagokra a tej eléri a nyári tej karotin- és A-vitamintartalmát. Ha viszont közepes minőségű szénát és silózott kukoricaszárat etetünk, akkor a tej karotintartalma tizede, az A-vitamintarta!ma pedig ötödrésze lesz a nyári tejben megtalálható karotinnak, illetve A-vitaminnak. Harminc kg jó minőségű silőzott silókukorica és 2 —3 kg jó minőségű lucemaszéna etetésekor már sikerül elérni a nyári tej A-vitamin- és karótintartalmának 40 — 50 °/o-át. A fiatal állatok, borjak, növendékek karotin- és A-vitaminellátása ugyancsak körültekintő figyelmet érdemel. A sok karotint es A-vitamint tartalmazó tej a borjak részére is nagyon fontos, mert megfelelő növekedésükhöz, súlygyarapodásukhoz A-vitamin szükséges. Hatnyolchetes korban, amikor a silőtakarmányok fogyasztására is rászoktak, 0,5 kg sárgarépa már bőven fedezi karotinszükségletüket. A növendékek legolcsóbban a pillangós silótakarmányokban kaphatják meg a karotint, de ha ezt nem tudnánk etetni, a jő minőségű silókukorica is fedezi a szükségletet. Etessünk jó minőségű lucernaszénát is a borjakkal, és inkább természetes takarmányokkal elégítsük ki az A-vitaminszükség!etet, mint mesterséges készítmények adagolásával. Ami a B-vitaminféleségek pótlását illeti, erről külön nem kell gondoskodnunk, mert a szarvasmarha bendőjében igen jelentékeny a vitaminképződés. C-vitaminra elsősorban a borjaknak van szüksége. Ha a C-vitamin hiányzik, izomelfajulás jelentkezik, amely akkor lép föl tavasz felé, ha a borjakat saéraz takarmányon és rossz minőségű szénán tartják. A téli takarmányozási időszakban a C-vitaminszükséglet kielégítése sárgarépa, egyéb répafajták és zöldnövényekből készült silótakarmányok etetésével történhet. A szarvasmarhával etetett takarmányokban a vitaminok közül a D-vitamin-: bői van a legkevesebb. Például a magvakban, az ipari melléktermékekben D- vitamin nem található. A napon szárított szénában található bizonyos mennyiség, amikor is a napfény hatására képződik a D-vitamin. A szarvasmarha D-vitaminszükségletét tehát a takarmányok D- vitamintartalma nem fedezheti. A hiányt azonban pótolja a napfény, amely az állatok szervezetében, a bőr faggyúmirigyeiben fejti ki hatását. A napfény hatása a szervezetet érintő ibolyántúli sugarak hosszúságától és erősségétől függ. Nyáron az állatok többet tartózkodnak a napfényben és az ibolyántúli sugarak is erősebbek, s így elegendő D-vitaminhoz jutnak. Télen rendszerint rövidebb ideig vannak a szabadban és az ibolyántúli sugarak is gyengék, bár a hőről visszavert sugarak hatásosabbak, mint a közvetlen napfény. A D-vitamin képződés érdekében az állatok tartózkodjanak minél többet a szabadban, kiváltképp a déli órákban, amikor erősebb a sugárzás, s így kedvezőbb a D-vitamin képződése. A borjak és növendékek D-vitaminellátására ' ha csak nem nyitott fészerekben tartjuk az állatokat, ahol szabadon mozoghatnak és így több napfény éri őket — a napfény nem elegendő. Hasonló a helyzet a vemhes állatok tekintetében is. Ezek D-vitaminszükségletének fedezésére leghelyesebb, ha télen vitaminos készítményeket is adagolnak. A D-vitamint tartalmazó készítmények adagolásakor pontosan tartsuk be a használati utasítást. — ez-3 ★ ★ ★ Szokatlan színű tojások Egy ontarioi farmer Plymouth Rock és Leghorn fajtájú tyúkokat tenyészt. Legutóbb legnagyobb meglepetésére a tyúkok minden átmenet nélkül zöld tojásokat kezdtek tojni. A tojások alakja és íze egyébként semmiben sem tér el a szokásostól.
