Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-25 / 7. szám
4 •Jral^ad Földműves 1959, január 25; Nagy irodalmi pályázatunkra beérkezett pályamű — Jöhet a következő — szólt az orvos. Hangjában már érezni lehetett a fáradságot. — Tessék, a tizenhetes — nyitotta ki a nővér az ajtót. Az emberek a sorszámaikat nézték. — No, végre! - sóhajtott megkönnyebbülten Gejlért Mihály és a várószoba sarkából megindult a rendelő fehér ajtaja felé. Nem is nézett volna ki betegnek, ha jobb keze nem lett volna fehér kötéssel bebugyolálva. Becsukta az ajtót. Balkezével ügyetlenül levette a kalapját, s jónapot kívánt az orvosnak, aki a beteglap fölé hajolva írt, úgyhogy Mihály csak a fejebúbját látta. A nővér lesegítette Mihályról a kabátot, kivette kalapja mellől a cédulát és az orvos elé tette. Az orvos egy pillantást vetett az írásra, — kötözés — állapította meg, aztán a nevet nézte. Felélénkült mozdulattal nyúlt a papír után és Mihályra nézett. Jókedvű mosoly derült arcára. — Szervusz, Misi! — kiáltott, eltolta maga alól a széket, s a csodálkozó Gellért Mihályhoz sietett. Szerette volna megölelni mint máskor szokta, ha találkoztak, most azonban, hogy bekötött jobbját látta, csak a vállát veregette, s balkezét szorongatta. —; Szervusz Gyuszi... ejtette nehezen a szót Mihály, mert Péteri Gyuszi mégiscsak orvos lett, ő meg maradt az, amik gyermekkorukban mindketten voltak; paraszt. Valamikor... nem is olyan régen, még együtt hordták arató apjuknak az ebédet, hajtották a libákat a tarlóra — futott át mindkettőjük agyán a gondolat* Mert doktor Péteri Gyula ha Mihályt látta, mindig gyerekkora jutott eszébe. Meg Mihály, mintha magával hozta volna az orvosságszagú rendelőbe a nyári napfényt, forró mezőt, búzaillatot. Pedig mikor megveregette a vállát, ünneplő ruhájából kesernyis sublót-szag áradt. De ezt a szagot is jól ismerte. Egy darab volt a falujából. A faluból, ahol ő is született. — Mi történt a kezeddel? ; A szecskavágó... tegnapelőtt... Az orvos a bekötözött kézfejet nézte, majd aggodalmát leplezve kérdezte: — Az ujjaid? — Ä, nem. Csak a tenyerem. Abba mart. — Megnézzük — vágta el a kötés csomóját, s kezdte lefejteni a vékony fásíit, — hogy történt? —: Este készítettük a szecskát. Etetéshez. Nincs még a pajtában villany. Pedig hányszor mondtam a taggyűlésen ... Akkor. Sötét volt. — Hogy vannak az otthoniak? — Köszönöm, megvannak., Könynyebb lett a munka. Hiába, a gép, az csak gép. Jó az. — Hát a szövetkezet? Kulturális hírek □□□□□□aDDDDDnnnaDDDOoDOD A CSEMADOK besztercebányai kerületének vezetősége január 31-én és február 1-én megrendezi az első kategóriába tartozó színjátszó csoportok kerületi versenyét. Ezek közé a csoportok közé tartoznak a fülekiek, rimaszombatiak, losonciak és a gömöriek. A versenyt Füleken és Losoncon tartják meg. (nj) * * * Fehér Klára „Nem vagyunk angyalok“ c. vígjátékát februárban bemutatja a zólyomi J. G. Tajovsky színház, márciusban pedig a Nyitrai Kerületi színház tűzi műsorára, (-as-) * * * A Rimaszombati Járási Kultúrotthon január 26-tól 31-ig filmvetítéssel egybekötött előadást tart a világűrfúl Zeherjén, Jánosiban, Nagybalogó# és Hosticén. (nj) * * * Az ipolyszakállasi fiatalok a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség tagjaival együttműködve vidám esztrádműsort állítottak össze. Műsorukkal nemcsak községükben arattak sikert, hanem a környező falvakban, Kissallón, Szetén és Pásztón is. A műsor betanításának és rendezésének sikere Kepazáné tanítónő és Kipkó József munkáját dicséri. (-hr-) * * * A. Brnóí Állami Színház az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, az Osztravai Állami Színház pedig 40. éves fennállása alkalmából jubilál. (-as) — Az is megvolna, csak ... Most jelent meg az első vércsepp a kötésen. Gyorsan szivárgott, bepirosította a fehér fáslit. Péteri doktor óvatosan bontotta, közben egyre érdeklődött, hogy Mihály figyelmét elterelje, s felszippantson valamit a hazai hírekből. — Talán nem megy jól? — Megy az, de rosszabbul, mint azelőtt. Az alsólányosiak úgy elhagytak bennünket, mint szent Pál az oláhokat. — A lányosiak ? — lepődött meg az orvos, s megmozdult benne valami régi büszkeség, úgy érezte, mintha önérzetét sértené valami. — Hogy állhatnak a lányosiak mellénk? Nálunk a földek is jobbak... Megelevenedett előtte a Garam partjának dús bűzarengetege, sűrű árpája, s észre sem vette, már dohogott magában. ' Hiszen mi mindig túltettünk a lányosiakon. Még gyerekkorunkban parittyázásban meg is futamítottuk őket. Az öregek meg fitymálva nézték a lányosi gulyás csordáját. Meg aztán juhaik sem voltak! — Hát ez így nincs rendjén! — szólalt meg hangosan, s nem lehetett tudni, a szövetkezetre, vagy a sebre mondja, — Ez fáj nekem is — sóhajtott Mihály — náluk 22 korona egy munkaegység, mi meg csak nyolc koronát fizetünk ... kár beszélni róla! Az orvos Mihály arcát fürkészte, s közben arra gondolt, hogy olyan, mintha az egész falut, szövetkezetei minden problémájával együtt a Misi, ez a mostani Mihály a rendelőbe hozta volna. — Ki az elnök? — érdeklődött tovább, miközben a seb környékét tisztította. :-! Varga Józsi bácsi. Az az öreg? —' Az, az. Jó ember, szereti a földet, csak maradi, azt hiszi a gép tönkreteszi a vetést. Egyhelyben topog ? — kérdezte Péteri Gyula, miközben óvatosan tampőnozta a gennyes seb mélyét. — Még most is a négylábú igavonó mellett kardoskodik. Azt mondja, az még a dudoki sárból is kihúzza a traktort. — Felsziszent, fájt a mély, csúnya seb. Az orvos nyugodtan dolgozott. Mihály a lányosiakról kezdett beszélni. Szeme megélénkült. — Azok ügyesen csinálják. Minden kis területet kihasználnak. Régi pajtákból még szabad istállót is építnek. Bara Laci az elnök. Ügyes fiú. Együtt jártunk mezőgazdasági iskolába, amikor te gimnáziumba mentél. Már fejőgéppel fejnek... A zöldségesük is gyönyörű. Nagyszerű öntözőberendezést vettek. Igaz, tavaly még ott is baj volt a takarmányozással, de az idén már csinálják a silógödröt. Szálastakarmányuk, silójuk ... minden lesz bőven. Laci naponta magyarázza a tennivalókat. Most, hogy fáj a kezem átnéztem hozzájuk. — A lányosiak tudják, mi meg nem? — dobta keserűen a csipeszt a tálcára az orvos. — Mi is tudnánk ... — Hát akkor? — Neki kéne fogni — buggyant ki Mihályból. — Hát fogjatok neki! Láss hozzá. Mit csináltál eddig?... több volt ez, mint kérdés, számonkérésként hangzott. — Csoportvezető voltam. Mindig ott segítettem, ahol legrosszabbul ment a munka. Most az etetőknél vagyok. Nemrég volt taggyűlés. Elnöknek jelöltek. — Hogy döntöttél? Elfogadod? — Az orvos utoljára pillantott a sebbe, tiszta kötést készített. Gellért Mihály eltűnődött. A falujára gondolt. A düledező magtár, az egészségtelen istálló jutott az eszébe ... a szomszéd lányosiak megcsinálták, mi is megcsináljuk ... —i Nehéz lesz, — mondta végre. A nővér kinyitotta a balzsamos üveget. — Ha szíved van, nem lesz nehéz! — szólalt meg az orvos, s csurgatta a balzsamot a sebre. Fogta a fáslit, gyakorlott mozdulattal bekötözte. — Fájt — kérdezte. Nem, — mondta Mihály. — Mostmár biztosan meggyógyul — bíztatta az orvos. —: így van ez, ha szakértelemmel kezelik a sebet — mondta Mihály bizakodón. S erre mindketten megkönnyebbülten nevettek. CSONTOS VILMOS Békedal Ránk derült az ég, — te Ne fess rá borút, Dajkálónk a béke; Ne várj háborút! Vízzel csillapítsad Szomjad, — ne vérrel, S éhes társaidat Kínáld kenyérrel! A vágkirályfai CSEMADOK-ról szívesen beszél a falu minden lakosa. Büszkén elsorolják, mi mindent játszott a kultúrcsoport fennállása óta. Azzal kezdik, hogy 1954-ben a Csikóst, később a Nagymamát, a Bort, a Cigányt, s még kitudja hány műsoros estet, irodalmi estet, s az idén az Éles Marika menyasszonyi fátylá-t. Karácsonykor volt a bemutató, akkor vizsgáztak a falu előtt. Miután a közönség hálás, forró tapssal köszöntötte őket, elhatározták, hogy a közeli községeket is meglátogatják a színielőadással. Még most a farsangban bejárják a környéket, hogy mindenütt szórakozzanak az emberek. Pedig nem gyerekjáték hidegben ván-Tomalja a múlt év szeptemberében új, háromemeletes iskolával gazdagodott. A magyar tizenegyéves középiskola is ebben az új épületben nyert elhelyezést. A kellemes, megfelelő környezetben a tanulók, tanárok friss erővel láttak munkához. A tanulás mellett lehetőségük nyílott a kultúr- és sportélet kibontakoztatására is. Fél év telt el azóta, hogy Kudlák Erzsébet vezetésével az új iskolában gyakorolják a táncot a tánccsoport tagjai, s már szép eredményeket tudnak kimutatni. A tornaijai közönséget, s a gömörhorkai cellulózegyár dolgozóit sokszor szórakoztatták már a Menyasszonytánccal, Darudübögővel, Huszárossal és más népi tánccal. Most az ifjúsági versenyre készülnek nagy lelkesedéssel. A táncosokon kívül a színjátszók és szavalok is szorgalmasan gyako-Az emberségedet Ne mocskolja szenny, És legyen végzeted: Mindig jót teremj! Ránk derült az ég, — te Ne fess rá borút, Akard, hogy a béke Maradjon az út, S az életeden át Ez az út vigyen, S szórja szét fény-porát Gyermekeiden! dorolniok, hiszen a CSEMADOK tagjainak túlnyomó része idősebbekből áll. A fiatal CSISZ tagok húzódoznak a kultúrmunkátől, s a tánccsoport is nehezen tud fiatalokat összeszedni. Jó lenne, ha példát vennének Papp Ferencnétől, Benes Lajostól, Papp Józseftől, Tóth Lajostól és a többiektől, s kivennék részüket a falu kulturális felemeléséből. Hiszen nemsokára elkészül az új kultúrház, melynek építésénél a vágkirályfai emberek is önfeláldozóan dolgoznak, s akkor megnyílik az ifjúság előtt a kultúra fejlesztésének nagyobb lehetősége. Akkor aztán igazán rájuk hárul a feladat, s a kötelesség, hogy emeljék a falu kulturális színvonalát. Kiss Ferenc, Modor rolnak. Iskolai újságjuk, a Fényszóró a tanulók problémáival foglalkozik: dicsér és bírál. A sporttól, humortól kezdve a nyelvtani rovatig mindent megtalálni benne. A tornateremben is állandó a forgalom. Röplabdáznak, szertornán gyakorolnak, kosárlabdáznak a fiatalok. Barassó Pisti azt mondja, — most mindent bepótolunk, amit tornaterem hiányában azelőtt elmulasztottunk. Most látják csak a tornaijai tanulók, hogy mi mindent elérhetnek, ha korszerű, jól felszerelt iskolában végezhetik munkájukat. Hogy megköszönjék dolgozó népünknek, kormányunknak, hogy széppé, tartalmassá teszi életüket, elhatározták, úgy fognak tanulni, hogy az életben, a munka frontján biztos támaszai legyenek a szocializmus építésének. ~ mgy— Hogy emelkedjen falujuk kulturális színvonala Friss erővel az új iskolában Szilicén, a rozsnyói járás e híres községében nagyon jó a szövetkezet. Ez már köztudomású. Azt azonban még kevesen tudják, hogy a szövetkezeti kongresszus harmadik vitaanyagát a kassai kerületben itt tárgyalták meg leghamarabb, s itt dolgozták ki elsőnek a falu kultúrforradalma betetőzésének távlati terveit. Igaz, Szilicén eddig is nagyarányú volt a fejlődés. 1949-ben alakították meg 140 taggal, 1200 hektáron a szövetkezetét. Ekkor a községben még nem volt villanyáram, hangszóró, rendszeres autóbuszjárat. Összesen csak két rádiójuk volt. Motorkerékpár, személygépkocsi egy sem. A szövetkezetesek helyes úton haladtak, jól gazdálkodtak a kezdet kezdetétől, így csakhamar megnyerték a kívülállók bizalmát. Szilice szövetkezeti faluvá vált. Mezőgazdasági földterületük 1500 hektár lett. Még meg kell említenünk, hogy a helybeli cigányok is bekapcsolódtak a szövetkezet munkájába. Ha ma összehasonlítjuk Szilicét a 10 év előttivel, szemünk elé tárul mindaz az eredmény, amit egy szövetkezet helyes gazdálkodással elérhet. Munkaegységük pénzértéke több mint húsz korona. Nagy gazdasági udvaruk, két tehénistállójuk, egy fialtatójuk, sertésistállójuk, baromfitelepük, méhesük és halastavuk van. A faluba bevezették a villanyáramot, jó autóbuszjáratuk van, helyi hangszórót kaptak, mozit, egészségügyi szolgálatot. Minden szövetkezeti tag otthonában szól már a rádió, a faluban 25 motorkerékpár, 2 személyi gépkocsi, s minden második házban mosógép van. Négyen most várják, hogy utalványukra megérkezzen az új személygépkocsi. Szilice példáján világosan beigazolódott, hogy a nagyüzemi gazdálkodással megkönnyített és jövedelmezőbbé tett földműves olyan gazdasági alapot, olyan életszínvonalat teremtett a szövetkezeteseknek, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan kulturális igényeik is növekednek. Mivel azok kielégítésére is nagy figyelmet szentelnek, elérték, hogy az if júság 60 százaléka a szövetkezetben dolgozik. a kultúrforradalom úttörője A tanítók, Varjú József vezetésével már az iskolában megszerettetik a gyerekekkel a földet, a mezőgazdaságot. Az iskolából kikerült fiatalok aztán a CSISZ eszmei irányítása mellett a szövetkezet aktív dolgozóivá váltak, hiszen a HNB, a pártszervezet, és a CSISZ szorosan együttműködik a szövetkezettel. így nem kétséges, hogy a fiatalok politikailag és szakmailag megfelelő irányítást kapnak, s minden erejüket, tehetségüket, leleményességüket felhasználják, hogy a szövetkezeti gazdálkodást, jólétük forrását, fejlesszék. A felnőttek szakmai neveléséről is gondoskodnak. Eddig öt szövetkezeti tag végezte el a mezőgazdasági mesteriskolát, 61-en pedig a szövetkezeti munkaiskolában fejlesztették tovább tudásukat. Az utóbbi időben, a Párt levelének mozgósító hatására és kongresszusi vitaanyagok megtárgyalása folytán még gyorsabb ütemben használnak fel minden kiaknázatlan lehetőséget mind a gazdasági, mind a kulturális fejlődés növelésére. Hogy a mezőgazdasági termelést mind magasabb szakképzettségű emberekkel fejleszthessék, szeptember 1-én két tanulót küldenek a mezőgazdasági főiskolára, s gondoskodnak arról, hogy 1965-ig minden szövetkezeti tag tévúton megszerezze a mezőgazdasági mesteriskolái végzettséget. 1960-ig a gazdasági udvarra bevezetik a vízvezetéket, elvégzik a csatornázást. A közeljövőben még egy tehénistállót építenek, s ezzel megjavítják a gondozók egészségügyi feltételeit, mert ebbe öltözőt és zuhanyozót is létesítenek. Építenek egy uszodát is, s beültetik gyümölcsfákkal a falut. Mivel szövetkezeti klubjuk helyisége Lökozattabb kultúrtevékenység mellett nem megfelelő méretű, 1 millió 500 ezer ko’rona befektetéssel egy új, korszerű, jól felszerelt szövetkezeti klubot építenek, amelyben minden kultúrcsoport, szakkör, érdekkör, társasjáték, könyvtár, olvasóterem, büffé, dohányzó, ruhatár stb. helyet kap. Hogy az ifjúságot a legnagyobb mértékben foglalkoztathassák, új munkafeltételeket teremtenek számukra. Az érdekkörök kibővítése érdekében fényképészeti és csillagászati kört szerveznek és berendeznek egy népi csillagvizsgálót. A falu üres terein parkokat létesítenek, gyermekjátszóteret adnak a kicsiknek. Hogy az asszonyok munkáját megkönnyítsék, nagyobb súlyt helyeznek majd a szövetkezeti konyha és a szövetkezeti mosoda működésére, s gondoskodnak arról, hogy a szövetkezet tagjai ezt a legnagyobb mértékben kihasználják. A cigány szövetkezeti tagok lakásviszonyait 1970-ig rendezik. Elköltöztetik őket a cigánytelepről, s megfelelő lakhelyet biztosítanak számukra benn a faluban. A kultúralap felhasználását mindig a legnagyobb körültekintéssel fogják végezni, hogy az a legfontosabb művelődési célokat szolgálja. így az eddig 5400 korona értékű könyvtár bővítésére ezentúl évente 1100 koronát fordítanak, s ügyelni fognak arra, hogy a mezőgazdasági szakirodalmat, politikai-és tudományos könyveket, szépirodalmi alkotásokat egyaránt kellő mennyiségben vásároljanak. Ugyancsak gondoskodnak róla. hogy minden A szövetkezeti klub 5400 korona értékű könyvtára szövetkezetes otthonába járjon a Szabad Földműves, mind, falvaink, a sziliceiek példája Jelenleg erre 45-en fizetnek elő, de nyomán! Harasztiné M, Erzsébet a további megrendelést minden tag számára_a kultúralapból még ez év június 30-ig elvégzik. Ez év végéig önsegélyezéssel létesítenek egy sportpályát is, s állandó segítséget nyújtanak a CSISZ-nek, hogy ezen a tömegszervezeten keresztül nevelhessék, irányíthassák, segíthessék még jobban a fiatalokat. A szilicei szövgtkezetesek tudják, hogy a feladatokat, melyeket maguk elé tűztek, csak a pártszervezet, a NB és a különböző tömegszervezet segítségével teljesíthetik, hogy csak közös erővel érik el a pártunk és kormányunk által kitűzött célt, a szocialista műveltséggel rendelkező falu kiépítését, a kultúrforradalom betetőzését. Ezért minden szervezetet, csoportot, minden szövetkezeti tagot, minden falusi lakost bevonnak a nagy munkába, s úttörőként az élre törnek. Előre hát, sziliceiek, s előre
