Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
1959. június 17. VIRAGZÖ MEZÖGAZDASÄG 191 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI vadaszvédegyesületek országos szövetségének HIVATALOS MELLÉKLETE Gyűjtsünk lombtakarmányt Eriss iombú az erdő, télen kopár minden; Most gyújts lombtakarmányt, ne amikor nincsen! A lombtakarmány nagyvadas területen nélkülözhetetlen, de különösen fontos ott, ahol télen a vad nem talál elegendő egyéb élelmet. A magas hegységekben és a régi őserdőkben élő vad kapitális agancsot fejlesztett etetés nélkül is. Kultúrerdeinkben azonban ma már a vad nem kapja mindig a neki szükséges és tápanyagban dús élelmet. Az őserdő nagyvadja kapitális agancsát elsősorban a lombtakarmányok fogyasztása következtében fejlesztette. Csak szénából vagy az árnyékos erdőben található füfélékből sohasem tud annyi táplálékot magához venni a szarvas, hogy abból kapitális agancsot fejlesszen. Nagy előnye a lombtakarmánynak az is, hogy etetésével nem vonjuk el a mezőgazdasági földeken termelt takarmányokat a háziállatoktól, emellett kevésbé lopják el az etetőkből, mint például a lucernát. Tápértékben a lombtakarmány sokkal gazdagabb a legjobb szénánál is. A szárított lombtakarmány szerves tápanyagtartalma, elsősorban magas foszforsav-, mész- és fehérjetartalma miatt nagyon alkalmas a csontfejlesztésre. A silózott lombtakarmányban viszont olyan nagy mennyiségű és jó minőségű tápanyagokat vesz fel a vad, amilyet semmiféle szénában nem talál meg. A lombtakarmány gyűjtését korán, a levelek kifejlődése után azonnal kell kezdeni. A fiatal, alig kifejlődött levél nedvdúsabb, kevésbé kesernyés ízű, kevesebb erős szálú rostot tartalmaz, mint a megöregedett. Szárított lombtakarmány termelésekor körülbelül 1 m hosszú, sűrű levélzetű ágakat vágjunk le és félárnyékban, mintegy 60 cm magas ágasokra rakott rúdra keresztben hozzátámasztva szárítsuk. A két oldalról, felül a rúdhoz érő ágak sátorszerűen borulnak össze és szellősen, egymáshoz nem érve, félárnyékban gyorsan megszáradnak. A kiszárított lombot harmatos reggeleken vesszővel vagy indával kis kévékbe kötve szállítsuk a tárolóhelyre, lehetőleg az etetők padlására. Minél kevesebbet mozgassuk a szárított lombot, hogy le ne peregjenek a levelek. Lombtakarmánynak alkalmas: kecskefűz, nyár, tölgy stb. Ahol a vad a lombtakarmányt nem szokta meg, ott előbb lucernával keverve adagoljuk, amíg az állat hozzá nem szokik. A silózott lombtakarmány olyan tápanyagokat is tartalmaz, amelyek nincsenek meg a szárított lombban. Ezért lehetőleg a szárított lombbal keverve adagoljuk, hogy egymást kiegészítsék. Amíg a vad meg nem szokja, erősen sózzuk, hogy szívesebben fölvegye. Keverhetjük a vad által szívesen fogyasztott szemesvagy gumóstakarmánnyal is. Ahol a vad már megszokta a silózott vagy szárított lombot, ott mindig szívesen fogja fogyasztani. A silózást ugyanúgy kell végezni, mint a háziállat takarmányozásakor szokás. Télen a lombtakarmány etetését kiegészíthetjük még zöld szederlevél, fagyöngy, lágy lombfa, rügyek, borostyán, vadgesztenye stb. adagolásával. A vad téli etetése idején az legyen a jelszavunk, hogy lehetőleg alkalmazkodjunk a természethez, és csak tápértékben dús, jó minőségű takarmányt adagoljunk! Helikopterrel farkasok ellen- HELIKOPTERRE VAN SZÜKSÉGÜNK! MINÉL HAMARABB KÜLDJENEK! Ezt a rádiógrammot kapta nemrégiben a marmanszki területi végrehajtó bizottság Vasziljevtöl, az állami vadászati főfelügyelőtől. Néhány nap múlva Vasziljev megérkezett a lovozeri kerületbe, ahol a rénszarvas-tenyésztő kolhozok rengeteget szenvedtek a farkasoktól. A szürke rablók megtámadták a nyájakat, széjjelszórták és széttépték az áldozatokat. Sok-sok szelídített rénszarvas elszökött a tundrába, ott elvadult és soha többé nem tért vissza a telepre. Vasziljev mozgósította a helyi vadászokat a farkasok ellen, de azok ügyesen megszöktek a hajtők elől. Olyan helyeken rejtőztek el, amelyek megközelxthetetlenek az ember számára. S íme, Vasziljevék elhatározták, hogy légi vadászatot szerveznek. A helikopter már aznap megérkezett Marmanszkból. A helikopter fölemelkedett a levegőbe. Keletnek tartottunk, a Loszinga folyó felső folyásának irányába, ahol előzőleg repülőgépről már láttak farkasokat. Résen kellett lennünk. Az ordasok bármelyik pillanatban feltűnhettek. Jobbra, a láthatár szegélyén fekete pontot vettem észre. — Ügy látszik, medve! — kiáltottam Sztrojev fülébe, de a motorzúgástól nem hallotta. Erre menmutv ' 'am a kezemmel S íme a repülőgép a pilótának engedelmeskedve jobbra fordult. Nem tévedtem. Nemsokára utolértünk egy hatalmas medvét. A mackó inaszakadtából menekült a helikopter elöl. De hasztalanul; már az első golyó leterítette. A térképen megjelöltük a helyet: visszafelé majd fölvesszük. Nemsokára fölfedeztük a farkasok friss nyomait. Feltűnt maga a ragadozó is. Megsebesítettem az egyik elülső lábát. A farkas leült, dühösen üvöltött a le szálló helikopterre. — No szürke rabló, szorult helyzetben vagy! Ülj csak még egy kicsit, amíg lefényképezlek. A magasból elkészítettem a felvételt, amelyet közönséges földi vadászatkor sohasem tudtam volna megcsinálni. S tizenöt méter magasságból aztán leterítettem a sebesültet. Megkerestük a farkasnyomokat és még négy vadat lelőttünk. Bárhogy is igyekeztek elrejtőzni a helikopter elöl, mindenütt utolértük őket. Sztrojev mesteri módon irányította a gépet, megteremtette a kellemes lehetőséget a célzásra. Végül is hat farkast ejtettünk el egyetlen kiszállás alatt, tehát a légi vadászat elég szép eredménnyel zárult Most már a helikopter gyakran köröz a tundra fölött, s a vadász biztosan céloz. V. BOROGYIN
