Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-03 / 44. szám
172 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. június 3. Nézzük meg közelebbről a hírhedt burgonyabogarat Az amerikai (vagy kolorádói) burgonyabogár életmódját és veszedelmességét legutóbb már ismertettük. Ezúttal néhány további érdekes adatot közlünk szántóföldjeink, főképp a burgonyaföldek eme veszedelmes kártevőjéről. A Durgonyabogár fejlett állapotban körülbelül 1 cm hosszú, páncélos háta eresen domború, hasfala lapos és sárgásvörös. Agyagsárga szárnyfedőin 10 csík húzódik; sárgásvörös torának közepén két fekete csík, ezektől pedig jobbra és balra több fekete pont látható. Szeme, csápjainak csúcsa és lába fekete. A telet a talajban, 13 — 25 cm-es mélységben vészeli át, de néha 50 — 70 cm-re is lehúzódik. Tavasszal, 7 — 8 hónapig tartó téli nyugalom után előbújik. Ilyenkor akár egy hónapig is bírja a koplalást; valóságos éhezőművész, amíg csak burgonyára nem akad. Most érkezik el számára a bőség ideje. A megtermékenyített nőstény 2 évig is elél, s nagyon szapora. Átlagban 500 tojást rak le, éspedig 20-40 db-onként egy csomóba, de az is előfordul, hogy 1800 — 2400 tojást rak le a burgonyalevelek fonákjára. Ezek a mintegy 1,5 milliméteres tojáskák eleinte világosak, később narancsvörös színt vesznek föl. A bogár tavasszal a burgonya alsó leveleire, nyáron pedig a legfelső, ún. csúcslevelekre rakja tojásait. Öt-tízenöt nap múltán kelnek ki a tojásokból a lárvák, amelyek azonnal rágni kezdik a burgonyaleveleket. Háromszor vedlenek, de vedlés közben is táplálkoznak. A narancsszínű lárvák roppant gyorsan fejlődnek, s 15 — 22 nap alatt elérik teljes fejlettségüket, amikor körülbelül 12 — 15 mm hosszúak. Ekkor a talajba fúrják magukat, ahol bábozódnak. A 9 — 10 mm hosszú báb világospiros. A bábállapot 6 — 15 napig tart. Ezután bújik elő a második bogárnemzedék. Amíg tehát a nőstény lerakja tojásait és megjelenik a bogár, ez a fejlődés 32 — 45 napra terjed. A bogarak 1 — 14 hónapig, de néha 3 évig is élnek, mivel megfelelő körülmények között 2 évig is kibírják a föld alatt. Tehát a veszedelmes bogarak szaporodása és fejlődése szakadatlan folyamatot képez, s egy időben bogár, pete, lárva és báb is fertőzheti a burgonyamezőket. A lárvák és a bogarak mindenekelőtt a csúcsleveleket teszik tönkre, s ennek következményeként a tarrá rágott burgonyatövek alatt gumó nem fejlődhet. A burgonyabogarat nagy szaporasága és példátlan falánksága miatt a legveszedelmesebb kártevők közé kell sorolnunk. Ha egy nőstény csupán 500 tojást is rak le, s ha csak a tojások fele mennyiségéből lesz ismét nőstény, ez esetben egyetlen nőstény szaporulata 31000 000 utódra rúghat. Érdekes, hogy a burgonyabogár ritkán repül, s inkább gyalogszerrel sétál át az egyik növényről a másikra. Tavasszal és ősszel viszont tízezres rajokban magasra repül, s ilyenkor a kedvező szél a bogarakat nagy távolságokra elhordhatja. Honnan is került hozzánk ez a veszedelmes bogár? Pontosan 140 évvel ezelőtt, 1809-ben az észak-amerikai Sziklás-hegységben egy vad burgonyanövényen találta meg először Tomas Say tudós. A bogár 1885-ben Kolorádó államban szelíd burgonyára bukkant, s itt-vált veszedelmes kártevővé. Megízlelte a burgonya levélzetét, s ez kedvenc csemegéje lett. Sajnos, azóta évente milliós károkat okoz. A természettudósok érdekesen magyarázzák a burgonyabogár feltűnését. Az utóbbi évszázadban többször előfordult, hogy a gyomokon élősködő rovarok hirtelen táplálékot változtattak, s a nemesebb növények valamelyikére vetették magukat. Ennek az lehet az oka, hogy az emberiség az évszázadok során a földfelület mindnagyobb területeit vette mezőgazdasági művelésbe, s így a kártékony rovarok más „élettér“ felkutatására kényszerültek: lapulevél vagy maszlagos nadragulya helyett kultúrnövényekre fanyalodtak. így történt ez a burgonyabogárral is. Nagy felelősség terheli Amerikát, hogy a burgonyabogár ellen nem tett semmit. Szinte azt mondhatnók, hogy szándékosan segítette elő a terjedését. Márpedig ahova a burgonyabogár egyszer beférkőzik, onnan nehezen lehet kitessékelni. Fertőzött táblákon burgonyát már csak akkor termeszthetünk, ha évente legalább kétszer-háromszor permetezünk, vagy megfelelő növényvédelini szerekkel porozunk. Ez pedig drágítja a termelést. Mindenkinek elsősorban arra kell ügyelnie, hogy azonnal tegyen jelentést a növényvédelmi szolgálat dolgozóinak, mihelyt észleli a burgonyabogár feltűnését. Az európai államok már 1870. táján Ha a silózott takarmányban nemkívánatos erjedési folyamatok mennek végbe, a veszteségek meglehetősen számottevők. A veszteségek elkerülése érdekében S. T. Dexter angol tudományos dolgozó három éven át folytatott silózási kísérleteket különféle takarmányokkal, de főleg a lucernával. Az angol tudós kísérletei során nemcsak sztreptomicint, aureomicint, penicillint, neumicint, bacitracint és tetramicint, hanem különböző antibiotikumos keverékeket is használt, éspedig 2 — 50 milligrammos adagokban a zöldanyag kg-jaként. A kísérleteket a tudós laboratóriumban kezdte, majd köralakú silótartályokban folytatta. A kísérletek eredményei igazolták, hogy a hatás általában rendkívül igen kedvező, ha az antibiotikumok adagjai közepesek (mintegy 10 milligramm átlagban a zöldanyag 1 kg-jaként). A silózott takarmány mentesült a rohamos erjedéstől, s túlnyomórészt megőrizte friss takarmányra emlékeztető színét. A legelőnyösebbnek az eureomicin használata bizonyult, de a többi antibiotikum is jó eredményeket hozott, a penicillin kivételével. felismerték a burgonyabogár veszedelmét, s egymás után tiltották meg a burgonya behozatalát Észak-Amerikából. Ennek ellenére 1875 óta többször behurcolták Európába a burgonyabogarat, amely, azonban az erélyes óvintézkedések miatt nem tudta nálunk a lábát megvetni. De az első világháború után, 1922-ben már nagyobb rohamot intézett a burgonyabogár az európai burgonyatáblák ellen, s először Franciaországban, Bordeux kikötőváros közelében, Girondeban jelent meg, ahol több km3-nyi területet fertőzött meg. A hír érthetőleg nagy riadalmat keltett. Feltevések szerint a burgonyabogarat valószínűleg már az első világháború alatt hurcolták be Franciaországba a nagyarányú amerikai csapat- és anyagszállításokkal együtt, csakhogy a termesztők a bajt évekig nem vették észre. Most már a franciák kétségbeesetten küzdöttek a kártevő ellen, de késő volt. A fertőzött terület 1930-ban már 200 km'-t tett ki. Négy évvel később, 1934-ben Angliába és Németországba is behurcolták a burgonyabogarat. Két esztendő nehéz munkájával mindkét országban úgy-ahogy kiirtották, azonban a kártevő 1935-ben betört Belgiumba, ahol 25 község határában telepedett meg. A veszedelem egyre terjedt, s 1936-ban a bogár elözönlötte Luxemburg déli tájait, majd megkezdte az ostromot Németország nyugati határa, mindenekelőtt a Saarvidék ellen. Hollandiában 1937 nyarán találták meg először ezt a kártevőt, amely nemsokára Nyugat-Svájcban is megjelent. Pár esztendő elteltével Olaszországra és Ausztriára került sor, legutóbb pedig Csehszlovákia és Magyarország is megismerte ezt a kártékony rovart. Vigyázzunk a veszedelemre, ne becsüljük le; folytassunk következetes harcot a burgonyabogár ellen, ha nem akarjuk, hogy híres burgonyaföldjeink tönkremenjenek. Miután a mezőgazdaságban éppen a legértékesebb takarmánynak számító lucerna silózása körül a legnagyobbak a nehézségek, S. T. Dexter azt ajánlja a mezőgazdasági szakértőknek, hogy maguk is tegyenek kísérleteket az antibiotikumok használatával, s így tökéletesítsék a silózást a széleskörű mezőgazdasági gyakorlatban. ★ n ★ Újfajta traktoros fűkasza Győrött, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat újfajta traktoros fűkasza gyártásába fogott. A Zetor-traktorra vagy U —28-as traktorra függeszthető fűkasza működését a vezető szüntelenül szemmel tarthatja, éspedig anélkül, hogy hátra kellene tekintgetnie. A kasza vágószélessége 6 láb (körülbelül 1,9 m). Az első példányok már elkészültek, s az új fűkaszákból hamarosan elegendő mennyiséget kapnak a gépállomások, az állami gazdaságok és a szövetkezetek. Salózás antibiotikumok használatával
