Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-04 / 1. szám
1959. január 4. sirattad Földműves FEKETE GYULA: MOTORVÁSÁR K. városka főterén egy emeletes sarokház földszintjét végig az Állami Áruház foglalja el. Ilyenkor, a délutáni órákban a vegyesáruk részlagén legnagyobb a forgalom, — de a többi osztályon csillapszik lassan a vevők ostroma. Ledolgozták a mai napra a vidéki vásárlók javarészét-Az üzletnek abban a szárnyában, ahol vagy harminc kerékpár sorakozik a pultok előtt, azonkívül egy süllyesztös varrógép és négy motorkerékpár is, alig lézeng vevő.. Közöttük egy zöld műbőrkabátos kicsit hátrább áll, féloldalt a pultnak fordulva, de szemét a két szélső vajszín lakkozású motoron járatja. Tömött, szökés bajusza több évet mutat valóságos koránál, fürge járású, élénk szeme kevesebbet; valahol a harminc és a negyven között tarthat. Öltözéke városias, de a kalap állása, s kezében a nádostor falusi származására vall. A csikőhajú, szemfüles segéd, aki éppen leszámlázott egy biciklicsengőt és valamennyi küllődrótot, észreveszi a mübőrkabátos érdeklődését a nagyobb tételek iránt, s kijön a pult mögül. — Tetszik valamit? kével is. — Hogy s mint? Hallom, szépen osztott a Május 1. Az üzlet előtt áll a motor. Berecznek most már abba akadt bele a szeme. Piros lakkozású, csak sáros egy kicsit, s az első sárhányóján egy darabon le van verve a máz. Olyan fajtának látszik, mint idebent a túlsó. — Osztani, osztott — húzza a szót, — dehát ahol annyiféle az ember, ott a baj is szapora. Maga főnök, ezt magának legjobban kell tudni. — Bajjal élünk, vajjal. — A főnök most veszi észre odakint a szekeret. — A ponyvákért jött? Még nem kaptam meg. ,, — Nézelődünk itt... inkább csak maszek alapon — mondja az ember, s kifelé int. — Aztán a csikó, hogy szuperál ? — A motor? Jól — feleli a főnök, s mert nem érti, mire fordul a kérdés, újra csak bólint. — Jól. Berecz cigarettát vesz elő, s megkínálja. Hamisat villan a szeme, kicsit mintha elmosolyodnék. — Mert szidják ezt a fajtát, hogy... addig ifi amin fii —' Egy kila szöget, kétcollosat .—1 mondja az ember. — Kiló kétcollos — ismétli a segéd csalódottan, s visszavonul a pult mögé. Megvan a szög, megvan a cédulája is, de az ember nem indul a pénztárhoz kifizetni, csak a kabátújja hajtókájába csúsztatja. Tovább álldogál, de most kifelé tekint, a kirakat üvegén át ki az utcára, ahol a járda mellett egy szekér vesztegel, s előtte a lovak felvetett istránggal a hátukon, s abrakos tarisznyával a fejükön. A szekér oldalán a tábla innen is jól olvasható: „Május 1. EFSZ“. A falu neve nincs alatta, mivel azt fölösleges volna alája írni, anélkül is tudják mindenfelé a környéken. Kerekarcú fiatalasszony jön az üzlet másik végéből, lódenkabátban, ragyogó gumicsizmában. Degeszre tömött zöld műbőr szatyrát (bizonyosan a kabát maradéka) leteszi, a tetejébe még két kisebb csomagot is, csak egy jókora kofaesernyő marad a kezében. Szótlanul rendbeszedi magát, tollászkodik, körülhuzigálja az öv alatt a kabátot. — No, lesz valami? - kérdi aztán az emberét rosszkedvűen. — ’ szén ráérünk — felel a másik, s összehúzott szemmel nézi a vajszínű motort. — Ez lenne az? — A menyecske ellenséges pillantást vet a csillogó motorokra. — Láthattad a Gazsiét. — Az ember, mintha most jutna eszébe a másik két motort is figyelmesen megnézi: túlszélen a pirosat, középen a feketét. Mert hátha csak a színe más? Aztán mégis megállapodik a vajszínűnél, s az ostornyéllel odamutat: — Ez az a hóka. Az ára is egyezik. — Azt jő ez? — kérdezi az esernyő. — Majd elválik — mondja az ostor. — Jókor! Mire a sok pénzt kiadtuk? Elválik, mi, ha összetöröd iriágad vele. A bútor, abba bele lát az ember, ebbe nem lát bele, megmondtam én ... — A komőtfiába üljek? Az nem visz ki a határba. — Bánom is én, Lajos, csinálj amit akarsz. Én már egy szót se szólok — keseredik el a fiatalasszony. Az ember leguggol, úgy nézi a motort. - Gazsi nagyon dicséri. Annak pedig érteni kell hozzá. Odakint az utcán motor pöffög, s az üzlet elé kanyarodik. Svájcisapkás, testes férfi száll le róla, kirúgja a támasztóvasat, s nagy léptekkel jön befelé az üzletbe. A kerékpársoron túl van az iroda, arrafelé veszi az irányt, de hirtelen megáll. — Aáá, Berecz, elvtárs ? — Lekezel az emberünkkel, azután a menyecs— Eeez?... Nyolcezer kilométer, van benne.... Berecz mintha nem is hallaná: — Mert minálunk is van egy ... embernek, aztán, hogy szabaduljon tőle, már el akarja cserélni — mélyet szippant, s mutatja az ostornyélel a két szélső vajszínű motort — ilyesmire, ni. — Elég bolond — rándít a vállán a főnök, majd hirtelen tűzbejön. — Mondok én magának valamit, Berecz elvtárs! Az enyém még akkor is motor lesz, amikor ez már ócskavasnak se kell! Az olyan kitűnő konstrukció, az úgy bírja a strapát., a rossz utat, a hegyet... Ez ? Hol itt törik, hol ott szakad, csak betonúira jő — Kicsit elhallgat, hunyorít. — Nézze. Én, aki értek is hozzá, meg válogathatok is benne, én ne tudjam, hogy melyikért adjam ki a nagy pénzt? — ’szén éppen ez az — mosolyog Berecz a szőke bajuszába, de a főnök még most se érti a huncutságot, s tovább tüzel. — Tegnap este hozták az állomásról — mutatja az új, piros motort — minden negyedévben ha kapunk néhányat. Reggel elvitték a párját, ezt meg viszi a titkár ... Berecz megriad: —Ezt a pirosat? Tankó elvtárs! — kiált a főnök a csikóhajú segédnek. — Tolja be ezt a motort az irodába! — Ne tolják sehová, ez már az enyém, — mondja csendesen Berecz, s bőrkabátja zsebéből újságpapíros csomagot húz elő. — Te Lajos, Lajos, hát van teneked lelked? Ez még többe kerül, te jó isten, ezer koronával! — Csak kilencszáztízzel — igazítja helyre az ura. — Jobb az, Erzsi, ha egyszer fizessük meg az árát. — Hát, aki előbb fizet — dünnyög kedvetlenül a főnök, amikor látja az újságpapírból előhámozott százas köteget. Aztán csak elneveti magát. — Hallja, maga jól átrázott! Az asszony kétségbe van esve topog, sopánkodik. — Egy szobabútor ára! Ennyi rengeteg pénzt a semmire, a passziózásra.. Főnök úr, hát mi kerül ezen a nyavalyán annyi sokba, hát ilyen rettenetes a drágaság! A főnök dühbe gurul. — Mi kéne maguknak, száz tyúk kitojja az árát egy esztendőben! — De hol az a száz tyúk? — A Május 1. is kitojja az árát. Ez az. Ezt kellene megírni az újságban, hogy a szövetkezeti paraszt úgy veszi a motort, mint más a lélegzetet. Berecz már a piros motort tapogatja, nézegeti, s csak a bajusza alól veti oda az előbbi hamis mosolygással: — Pedig több volt a jövedelem azelőtt. —' Azelőtt? Magának? Mint magánparasztnak? — A főnök nagy teste előregörbül az elképedéstől. — Bizony több. Kiszámoltam én azt, de számolni sem kell, mert mutatja a hombár, meg a zsák, meg minden. — És ez mit mutat, hogy motort vásárol? — Akárhogy is, de a jövedelem több volt — somolyít Berecz, s óvatosan megkopogtatja az ostomyéllel a benzintartályt. — Kiszámoltam én azt. Legalább 20 — 25 százalékkal több volt a jövedelem azelőtt. — Hát nincs az istennek olyan rendszere, amelyik egy parasztot kielégítene, — csóválja a fejét a nagy darab főnök. Indul tovább, be az irodába, s közben egyre a fejét csóválja. Berecznek most már nem sürgős a vásár, mindent sorra elmagyaráztat a csikóhajú segéddel. Látszik a kérdezősködésén, hogy konyít már hozzá valamicskét, nem ez az első iskolája. Tankó, a segéd, szívesen vállalkozik a kiprőbálkozásra is és körülpöfögi az új motorral kétszer a fő-teret. Később, amikor a cédulát írja, Bereczre sandít. — így van ez a szövetkezet... Ki tetszik lépni aztán? t—i Én? Nem lépek én ki. : Vagy nem is lehet? :— Lehetni lehet. '— De ha így kevesebb a jövedelem? — Az biztos. A segéd bámul. — Nem értem. — Na látja — kapja fel a fejét Berecz. — Akkor minek beszélnek bele? — Kicsit elhallgat, mondja-e tovább. — Mert kérem azelőtt ott volt az adó, de ami maradt utána, a föld, azt is visszakérte. Jószágot pótolni, gépet, szerszámot, aztán a kovácsot kielégíteni, a szíjgyártót, ezt, azt, amazt. Most pedig... Most szóval kevesebb a jövedelem, mégis kétannyi a kereset. Érti-e hát? Az asszony unja már a beszédet, el is van keseredve, hát kimegy, felrakja a holmiját a szekérre, s maga is feltelepszik. Berecz ezalatt apróra átnézi a számlát, a garancialevelet, a kezelési útmutatót, előre kiszámolja a pénzt, a szög árát hozzáteszi, azután a pénztárnál még egyszer leszámolja. ... Kint a vasútnál sorompót kapnak. Berecz hátrafordul, s megszemléli jól fekszenek-e az üres zsákok a motor oldalán, nem dörzsölődik-e valahol a csillogó piros zománc. Ilyen motorja azért egyiknek sincs, — mondja megelégedetten, s félkézzel átöleli az asszonyt. — Nem baj Erzsi, jövőre ha élünk, megvesszük a bútort. — Ha addig egy fának nem szaladsz — nyelvel a menyecske. A hang morcos még, de nem húzódik el az öleléstől. A vonat elcsattog előttük, s ahogy a sorompó felágaskodik a lovak maguktól elindulnak. — A, nem ért ez a Gazsi a motorhoz, — nevet az ember, s amikor a betonútra kanyarodnak, megnógatja a lovakat, hogy a szép motorral a szekérderékben még napvilágon hazaérjenek. Melyik EFSZ-ben van a kassai kerület vándorzászlaja? A közelmúltban nem mindennapos esemény zajlott le a királyhelmeci járás Tisza menti falucskájában. Ugyanis sor került a kerületi vándorzászló ünnepélyes átadására. Ki hát az újabb zászlótartó? A kistárkányi szövetkezet tagsága. Ök érdemelték ki a szocialista munkaverseny harmadik negyedévében elért munkasikerek alapján. Cap elvtárs, a KNB mező- és erdőgazdasági igazgatóságának vezetője a vándorzászlő átadásakor a többi között utalt arra, hogy a királyhelmeci járás szövetkezetei jelentős eredményeket értek el a szövetkezeti gazdálkodásban, de mindamellett nem érik el azt a színvonalat, amilyet a lehetőségek eddiginél jobb kihasználásával elérhetnének. Példaképül állította az ott megjelent több szövetkezet képviselői számára a versenygyőztes kistárkányi szövetkezetét, amely országos viszonylatban is egyike a legjobbaknak. Végezetül sok sikert kívánt mind kistárkányi, mind a járás többi szövetkezete tagságának az egyre növekvő termelési feladatok teljesítéséhez, melyek a CSKP XI. kongresszusának a mezőgazdaságra vonatkozó határozatából, a második ötéves tervből adódnak. Az ezt követő vita során értékes hozzászólások hangzottak el: Kondás elvtárs, a perbenyíki EFSZ elnöke, a szövetkezetük tagsága nevében termelési versenyre hívta ki a kistárkányaikat az 1959-es évre, amit a versenyrehivottak el is fogadták. Fazekas elvtárs, a kistárkányi EFSZ elnöke és Pencko JNB-elnök köszönetét mondottak a nagy megtiszteltetésért, s ígéretet tettek, hogy további áldozatkész munkát fejtenek ki a szövetkezeti termelés továbbfejlesztése, az életszínvonal emelése és a kultúrális forradalom győzelemre vitele érdekében. Hasonló ígéretet tett Lefkovics elvtárs is, a JNB mező- és erdőgazdasági osztályának vezetője. Bálint elvtárs, a kistárkányi EFSZ könyvelője bejelentette, hogy az oszthatatlan alap javára a jövedelem 11 százalékát fordítják. A vitát társasvacsora, majd értékes tapasztalatcsere követte. Iván István, a dobrai EFSZ elnöke Tanulságos és szórakoztató írásokat = Nyomdai munkatársunk Gábor §| Gyula elvtárs a lap heti két= szeri megjelenése alkalmából §§ levelet intézett a szerkesztője séghez. Gábor elvtárs nemcsak fÜ a Szabad Földműves kitűnő géple szedője, hanem lapunk lelkes 1§ olvasója is. Tanulságos leveléből H itt közlünk néhány részletet: Már jó pár éve figyelemmel kísérem a Szabad Földműves tartalmi és technikai színvonalát már csak azért is, mert hivatásomnál fogva majdnem minden sora úgyszólván „az ujjaimon megy keresztül". A Szabad Földműves a kollektív nevelői, propagátori és szervezői hivatásának szinte minden sorával megfelel. Nevel és oktat, bírál ott,.ahol ez szükséges, de megdicsér ahol ezt megérdemlik. Ezenkívül segít szervezni minden olyan intézményt és akciót, ami a falu boldogulását, a gazdasági eredményeket és a szocialista fejlődést elősegíti. Nem volt ez így mindig. Az „első Republikában“ az agrárpárt mint az ország legerősebb pártja irányította a törvényhozást és a közigazgatást. Ennek ellenére leginkább a falut és annak becsületes dolgozóit hanyagolta el. A párt napi- és hetilapjai édeskeveset foglalkoztak a falu gondjával-bajával. Nevelésről, oktatásról és a falu megsegítéséről pedig szó sem volt. A lapok utolsó előtti oldalára kiszorult közgazdasági rovatban megtalálhattunk ugyan a termény és értéktőzsde árhullámzásainak napi kimutatásait, de ez csak a földbirtokosoknak, maradékbirtokosoknak és a gyári részvényeseknek szólt. Volt egy magyar nyelven meg- I jelenő „Földműves újság" is, amely heti szegényes négy oldalán Csömör agrárképviselőnek tömjénezett. A falu felé csak akkor fordult, amikor a „sörös- és birslis küldöttségeket" toborozta Prágába. Természetesen rendszeresen támadta a kommunistákat és minden haladó szellemű megmozdulást. Létezett akkor egy másik lap is, amely rendszeresen foglalkozott földműveseink sorsával. Ez a lap a Hivatólos Közlöny volt, mely hetenként tucaté jával közölte a foglalási és árverési hirdetményeket. Ma iskolát, holnap kultúrházat építenek Ajnácskő már évek óta iskolahiánnyal küzdött. Most azonban sikerült megoldani a gordiuszi csomót. Ugyanis három tantermes, korszerű iskola épül. Hogy az iskola mielőbb felépüljön, a község lakossága — társadalmi munkával — ezidáig közel 55 ezer korona értékű munkát végzett el, a tömegszervezetek tagjai pedig 3 ezer órát dolgoztak le az építkezésnél. Dicséretet érdemelnek a HNB tagjai is, mint Sáncéi, Kati, Molnár és Fejes elvtársak, akik szintén több órát dolgoztak már le az építkezésnél. — Ha felépítjük az iskolát, megkezdjük az új kultúrhéz építését - mondja Kati elvtárs. Agócs Vilmos, Ajnácskő A nyolcéves középiskola tanulói és a HNB tagjai munka közben De nincs olyan tökéletes, amin még nem lehetne javítani. Engedjék meg, hogy ehhez a javuláshoz néhány tanácscsal én is hozzájáruljak. A lap igen ízlésesen a technikai szabályoknak megfelelően és emellett szolidan van előállítva. Így már külső alakjával is megnyeri az olvasót. Jól eső érzés a Szabad Földművest kézbevenni és átlapozni. Nincs benne semmi túlhajtott, semmi tolakodó. Ez a falusi ember gondolkodásának megfelel. Ami a tartalmát illeti, tudom, hogy habár újévtől hetenként kétszer fog megjelenni, bizonyos keretek közé van szabva. A falusi ember igen szívesen tanul, azonban az az érzésem, hogy még sokan közülök nem ismerik a haladó tudományos világszemléletet, az anyag lényegét, a törvényeit,' és az emberi társadalom fejlődésének törvényszerűségét. Jó lenne, ha a Szabad Földműves foglalkozna népszerű formában a fontos kérdésekkel. A falu kulturális életével aránylag a Szabad Földműves foglalkozik a legtöbbet és a legbátrabban. Gyakran bírálta a népművészeti mozgalom eszmeileg helytelen műsorát. Nem volna-e helyénvaló, ha a Szabad Földműves kultúrális tanácsadó címen egy rovatot nyitna, melyben tanácsot adna a kul- , túregyesületeknek műsoruk összeállításában. Egy egészségügyi tanácsadó sem volna felesleges, mely foglalkozna a helyes életmóddal, a tisztasággal és a megbetegedések megelőzésével. Azt hiszem egy sportrovatot is szívesen venne az olvasó. Ebben a falut legközelebbről érdeklő bel- és külfö a sporteseményeket és híreket lehetne közölni. És mivel a „százka-láz" a falun is hódít, egy Százka-tanácsadó is helyet kaphatna. Örülnék, ha hosszú évek tapasztalataiból leszűrt javaslataim hozzájárulnának a Szabad Földműves színvonalának emelkedéséhez. ______5
