Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-20 / 40. szám

Bratislava, /1959. május 20. Ára 40 fillér X. évfolyam 40. szám Töiünk függ a nagy tét megvalósítása A földművesembert évek óta talán még egyetlen tavasz sem kecsegtette annyi reménységgel, mint az idei. Mert ha valaha mutatkoztak a gazdag termés előfeltételei, akkor ezen a tavaszon jobbnak ígérkezik, mint év­tizedek óta bármikor. Jól átteleltek az ősziek, az agrotechnikai követel­ményeknek megfelelő időben és mi­nőségben került földbe a sokféle tavaszi vetőmag és az is örvendetes tény, hogy a főbb terményeknél az előirányzott vetésterület nem szen­vedett csorbát. Sőt mi több, herefé­­lékböl országos méretben jelentősen emelkedett az alávetések és a nagy­tömegű kiváló minőségű takarmányt adó silótakarmányok, főképp a tejes­érésű silókukorica vetésterülete. A növénytermelésben tehát az őt meg­illető, vagyis első helyre került a takarmánytermesztés, ami szilárd biztosíték a mezőgazdasági terme­lésünkben tervezett döntő fordulat eléréséhez. Egyes helyeken jól halad a tavaszi mezőgazdasági munkák második sza­kasza, a növényápolás. Hazánk nem egy községe, sőt járása — így a Zselízi ÄG is — azzal dicsekedhet, Hogy már napok óta oiögöttük a cukorrépa kétszeri sarabolása, kapá­lása és egyelése, folyamatban a ku­korica és egyéb növények ápolása, már befejeződött az őszi takarmány­­keverékek betaka­rítása, silózása, sőt nem egy helyen, így Szene mellett is már zöldelö másodvetés díszeleg az őszi keverékek helyén. Arra is van­nak jó példáink, hogy több helyen jól felkészültek az öntözésre, a műtrá­gyázást, trágyalével való öntözést pedig minden eddiginél nagyobb mér­tékben alkalmazzák EESZ-eink, ÄG- aink. Az eddigi szép eredményekben nagy szerepük volt a gépeknek, a haladó termelési módszereknek és ezeknél nem kisebb a szocialista munkaver­senynek. Éppen ezért több helyen nemcsak a merész tervek megvalósí­tása ígérkezik, hanem a magas túl­szárnyaláshoz is megvan minden elő­feltétel. Már nem fehérholló a 80 — 100 ezer közötti cukorrépa egyed hektáronként. Ez pedig azt jelenti, hogy országos átlagban a múlt évi jó cukorrépa terméssel szemben az idei hektárhozam legalább 25 mázsával emelkedhet. Természetesen ennek is megvan­nak a maga követelményei. A kedvező időjáráshoz viszonyítva országos mé­retben még gyengén állunk a nö­vényápolással, hiszen a cukorrépa egyelése május 15-ig szlovákiai mé­retben csak 60 °/o-ra volt elvégezve. És ez azért, mert egyes helyeken még mindig idegenkednek a haladó mód­szerektől, a gépek és technikai be­rendezések magas fokú alkalmazásá­tól, azaz egyes személyek vagy kol­lektívák szűklátókörűsége miatt nem használjuk ki adott lehetőségeinket. Például bebizonyított tény, hogy a géppel csokrozott cukorrépatáblán jó párezerrel több egyedet termelhe­tünk, és a hektárhozam emelése mellett a termelési költségeket Is csökkenthetjük. Sok helyen a trágyalé is kárbavész, bár kevés munkával sokezres bevételt jelentene a termelőknek, előnyt a nemzetgazdaságnak, ha több cukor­répát, kukoricát, vagy herefélét ter­melnénk. Hasonlóan veszteség szár­mazik abból is, hogy a takrmányszá­­rítás elöregedett módszerét nem tud­juk, vagy nem akarjuk felváltani a korszerű szárítóberendezésekkel. Pe­dig éppen takarmánytermelésünk az a szakasz, ahol a percek is százezres értékekről dönthetnek. Igaz, hogy befektetést kíván a műszárítás, de a befektetett ezrek tízezreket hoznak. Az elmúlt évekhez viszonyítva nem elkeserítő, hanem nagyonis nagy re­ményekre jogosító mezőgazdaságunk jelenlegi helyzete. De ez korántsem jelenthet elbizakodást, megelégedést. Mert a fentebb említett hiányosságok eltávolításával olyan közelségbe jut­hatunk a mezőgazdaságunk előtt álló feladatok túlszárnyalásához, amilyen­re még sohasem voltunk. Ehhez persze jobb szervezőmunka, a szocialista munkaverseny tömeg­­mozgosító erejének jobb kihasználása és nem utolsósorban a gépek, a tech­nika vívmányainak és a haladó mód­szereknek bátrabb alkalmazása szük­séges. Ez pedig elsősorban földműve­seinken múlik. Természetes, hogy nemzeti bizottságainkra is komoly feladat vár. Nyújtsanak a szervezési munka terén olyan segítséget, hogy az idei gazdag tavasz a második öt­éves terv termelési mutatóinak el­érésére és túlszárnyalására mezőgaz­dasági termelésünk egyetlen szaka­szán se maradjon kihasználatlanul. Egy kiváló kertészetből A vágsellyei járásban levő vágvecsei szövetkezeti zöldségesből a nyitrai kerületben elsőnek kezdték meg a ko­rai zöldségek piacra szállítását. Már április végén megkezdték a paradi­csom szedését. A mellékelt képen frissen szedett paradicsommal a ke­zében Tóth Irénke látható. • Az uborka is szedésre érett. Pleidel Imrének, a ker­tészet többéves tapasztalat­tal rendelkező vezetőjének köszönhető, hogy a vásárlók igényét ebből a zöldségből is egyre jobban kielégíthet­jük. Harmadik képünkön az üvegházban Sisák Matild és Hatas Gizella a kofái karalábét kapálják, melyből szintén jóval hamarabb kerül a növény pia­cunkra, mint a hideg földbe ültetett egyedekből. OA prágai Július Fucík Kul­túra és Pihenés Park nagy­termében vasárnap, május 17-én befejeződött a Forra­dalmi Szakszervezeti Moz­galom IV. országos kongresszusa. Ké­pünkön a gyűlésterem látképe. A cukorgyárak szövetségének má­jus 16-án kiadott jelentése alppján megállapítható, hogy a cukorrépa egyelése, fejtrágyázása, trágyalevezé­­se és a növényvédelmi munkálatok nem kielégítően folytak. Például az egyeléssel szlovákiai méretben május 15-ig csak hatvan százaléknál tartot­tunk. Élenjárt ebben a munkában a pozsonyi kerület a 84,9 százalékával, ezen belül meg a diószegi cukorgyár­hoz tartozó körzet ugyancsak több mint 80 százalékkal. Viszont elmara­dozott a nyitrai cukorgyári körzet, meg a nagyszombati is. Mindkettő már jóval előbbre állhatna. Jócskán lemarad egyelésben a zsol­nai és az eperjesi kerület, ahol még a felénél sem tartottak május köze­pén. A sarabolás általában jól halad. Többhelyütt már harmadszor sarabol­­ják a cukorrépát, mint például a du­­naszerdahelyi járásban is. Annál job­ban sürget a növénykártevök, főképp a burgonyabogár pusztítása. Szlovákiában 1341 a magas cukor­répahozamért versenyző mezőgazda­­sági üzemek száma, amelyekben 48 ezer 547 hektárra terjed ki a verseny. Mi most a legsürgősebb teendő? A betakarított őszi takarmánykeveré­kek talajának trágyázása vagy trá­­gyalevezése, felszántása és bevetése csalamádéval, vagy ami még több zöldtötneget, még értékesebb lédús takarmányt nyújt — silókukoricával. Ha idejében vetünk, akkor a talaj­nedvességtartalma sem illanhat el és a takdftnánynövény fejlődési időszaka sem rövidül meg az elvetett mag bő­séges termést hozhat. (k-) Növéiif ápolási helyzetkép egy járásból Földműveseink szorgalmSAbk köszön­hető, hogy van bőven zöldség váro­saink lakosainak Mostanában egyetlen nagy küzdő­tér a határ, mindenütt. A föld meg­annyi művelője támadásba lendült, hogy a konok ellenséget (gyomokat és rovarkártevőket) kétvállra fek­tesse. Mert csak szívós, kérlelhe­tetlen harc árán adja be a derekát. Lássuk hát, mit tesznek a tervezett hektárhozamok elérése érdekében a dunaszerdahelyi járásban? Reggel a „főhadiszálláson“ . •. Tóth Alfréd, a növényápolő brigád traktorosa fordul ki a gépállomás udvarából, röviddel érkezésem után^ — Hová, hová? — szólítja meg a kapuőr. — Dióspatonyba! Maradt még teg­napról elvégeznivalóm — azzal „illa berek, nádak erek“ távozik. Még két traktoros nyargal utána. A negyedik meg az indulásra vár. Türelmetle­nül ... — Négyen vagyunk csak a brigád­ban — jegyzi meg kérdezés nélkül a várakozó. — Most annyi a dolog, hogy hatan sem bírnánk vele, később meg kettő is elvégezné. Szavaiból azt hámozza ki az ember, hogy a szervező munka még kíván­nivalót hagy maga mögött. Ugyanis, a járásban 38 EFSZ működik, s a négy traktoros egyszerre csak négy szö­vetkezetbe mehet. Nagy Etelka elvtársnőt kérdezzük meg, mi a helyzet a növényvédelem frontján. — A bolhák elleni porozással már végeztünk. Mintegy 800 hektár cukor­répát, s 406 hektár lent poroztak be Gamadinnal traktorosaink. Most a vegyszeres gyomirtás és a talajgázo­sítás folyik... — majd hozzáteszi, hogy az utóbbi esetében a tervezett 40 hektár helyett 120 hektárnyit gá­­zosítottak. — És burgonyabogár van-e? — Garmadával. Alighogy kibújik a burgonya a földből ez a veszedelmes és szapora kártevő, nyomban ráveti magát a zsenge növényre. Dynollal és Gamadinnal permetezzük, pusztítjuk őket. Azt is megtudtuk, hogy az 1216 hektár cukorrépából ottjártunkkor (május 15.) nyolcszáztíz hektárnyi már ki volt egyelve. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, bizonyára be is fejezik ezt a nagy gondosságot és gyors ütemet kívánó munkát. Mégis, melyik szövetkezetben ügyeskedtek az egyeléssel leginkább a tagok? A jelentésekből az tűnt ki, hogy a nagylúcsiak és a bősiek. Vi­szont a csallóközkürtiek lemaradtak. A diszpécser olyasfélét mondott, hogy a nagylúcsiak elsőnek végeztek az egyeléssel, a járásban. Bizonyára ezt nem az újjából szopta ki. A nagylúcsi lódítás Ha már elsők a nagylúcsiak az egyelésben, bizonyosodjunk meg róla. Veréb István elvtárssal, a járási pártbizottság dolgozójával hagyjuk egymás után szaporán a kilométere­ket ... Beérünk a nagylúcsi határba. Hát bizony még vagy tízen-tizenket­­ten egyelgetik a cukorrépát. Igaz, hogy nem a növénytermelő csoport állandó tagjai... Először egy 23 éves forma fiatal férfit szólítunk meg. Kitűnik, hogy traktoros, méghozzá a szövetkezeté. Androvics Péternek hívják. Neki is 70 ár cukorrépát kimértek. Azt egyeli gyakorlott kéz­mozdulatokkal. Tőszomszédságában meg két lány serénykedik, melyről a fényképfelvé­tel is bizonyságot tesz. Ők sem nö­vénytermelők. Androvics Kató és Márton Magda, a szövetkezet fejő­­lányai (ez utóbbi egyben CSISZ elnök is). Kilencven árnyit közösen egyel­nek. A másik cukorrépatáblán meg Má­­tis István traktoros térül-fordul sza­porán a sarabológéppel. Néhány szóra megállítjuk, amikor a tábla végére ér. — Hányadszor sarabolnak már? — Harmadszor. — S mennyi a napi norma? — Tízhektár. De iparkodással ti­zenötöt is meglehet csinálni. Tavaly, amikor még a gépállomáson voltam, 18 — 20 hektárt is megsaraboltam cu­korrépából nappnta. Megtoldja még azzal, hogy „fuser" munkát soha nem szokott végezni, a lelkiismerete nem viszi rá, hogy el­nagyolja a sarabolást. Elhisszük. Kü­lönben tavaly nem emlegették volna a nevét a járásban a legjobb és leg­több sarabolásért. Most meg a tavalyitól mégjobb munkát végez, mivel a szövetkezet saját traktorával dolgozhat. (Mintegy 300 ezer koronáért vásárolt a nagy­lúcsi EFSZ traktorokat és egyéb gépi eszközöket.) Sinobli József agronómust a határ másik felében találjuk. — Hány mázsás hektárhozamot terveztek cukorrépából? — Négyszázötvenet. — Mire alapozták ezt a magas hozamot? — A trágyalevezésre, fejtrágyázás­ra, gyors egyelésre, gondos ápolási munkára. — Háromszor gamadinozták a cukorrépájukat, s harmadszor sa­­rabolják). Azt is elárulja, hogy Mó­­rocz Elek csoportja végzett elsőnek a cukorrépa egyélésével. Végkövetkeztetés: azért egy kicsit korai volt a jelentés. Az ilyen elha­markodottság árnyékot vet szép eredményeikre, dicséretes igyekeze­tükre. Kovács István A siocialistg fajúért A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom