Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-13 / 38. szám

152 VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASAG 1959. május 13. Brigádvezető a méhek között Szabó Árpád, a szenei EFSZ brigád­­vezetője megállt motorkerékpárjával a 32 hektáros virágzó repcetábla szélén. Ugyan mit akar? Csak nem poroztatni? A virágokat figyeli, s azután örömmel újságolja: Nem fél a méhektől, pedig nem is méhész — Jó termést várhatunk, mert a mé­hek úgy zsongnak a virágokon, mintha rajzanának. Másfajta rovar nincs a virágokon, csak méh, s a repce majdnem másfél méter magas. A szövetkezet harminc család méhe gyűjti róla a mézet és virágport. Másfele nem találtunk a repcén olyan méheket, amelyek nektárt szívogattak volna, mert nincs még elég meleg, de itt a szőlőhegyeit lábánál jól felmelegedett a levegő. A homokos televény párát le-Ä rossz agronómus is ellensége mé­­heinknek. A múlt tavaszon a zalabai EFSZ virágzó repcét akart porozni rovarirtó szerekkel, de idejében sikerült megaka­dályozni. E tavaszon azonban a Zalabával szomszédos állami gazdaság nem értesí­tett senkit, hanem repülőgéppel beporoz­­tatott 10 hektárnyi virágzó repcét. Csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor más­nap kiröpülés helyett halomra gyűltek a méhhullák a kaptárak előtt. A károsultak azonnal jelentést tettek, s megindult a nyomozás. Mintegy 60 méhcsaládot fosztott meg röpülő méheitől a túlbuzgó agronómus, aki a végén azt állította, hogy április 15-én történt a porozás, amikor a repce még nem virágzott. A kivizsgálás szigorú volt. Minket, mé­­mészeket igazolt. Egy heti huzavona s három jegyzőkönyv után az állami gaz­daság részlegvezetője és agronómusa jobbnak látták, ha kiegyeznek a károsult méhészekkel, mert a következő lépés a bíróság felé vezetett volna. Most ébredt igazán tévedésének teljes tudatára az agronómus, aki három gyermek apja, hogy komoly hibát követett el, s néhány havi fizetése rámehet a kár megtéríté­sére. Tehát könyörgésre fogta a dolgot. hel magából, s ilyenkor bőségesen kép­ződik a nektár. A brigádvezetőt elfogta a kíváflesiság, hogy a szövetkezet méhei járnak-e oda, vagy mások. Motorkerékpárjára pattan és elhajt a köves úton. Alig megy vagy kétszáz métert, bekanyarodik egy kis tanyára. Egyenesen a méhes felé veszi az irányt. Vagy húsz méterre tőle meg­áll és gyalogosan megy megnézni a szö­vetkezet legszorgalmasabb „dolgozóit“. Alig férnek be a röpnyíláson, annyi méh repül haza és száll vissza a repcetábla felé a kaptáraidból. De a méheket a kap­tárok előtt kinőtt gazok akadályozzák. Szabó elvtárs kést húz elő a zsebéből és kivagdalja őket. Ű nem méhész, de mégsem fél a méhektől. Nem törő­dik azzal, hogy azt hamarabb megszúr­ják, aki gépekkel bánik, mert a méheket ingerli az olaj és benzin szaga. Ő úgy jár közöttük, mintha már régi méhész lenne. Nem fél, hogy ott szálldosnak a feje kö­rül; nyugodtan végzi a munkáját. Ahogy a méhek útjából eltávolította a gazokat, beszédbe elegyedtünk. El­mondta, hogy idén is vándorlásra rende­zik, be a méhészetet, mint a múlt évben. A repcén kívül 7 hektár baltacím, vala­mint 25 ha lóhere és lucerna vár bepor­zásra. Természetesen, mézet is akarnak pergetni és szaporítani szeretnék az állo-A sok heresejt Ha kisebb lakást adunk a rajnak, mint amilyent népessége megkíván, természet­­ellenesen az építkezés kezdetén még a fészek közepén is aránytalanul sok here­sejtet épít. Az építőcsaládnak egy-két kerettel ad­junk többet, mint amennyit borítani ké­pes, akkor tovább épít munkáslépet. Mind a raj, mind a rajállapötba helye-Méltányos lett a kiegyezés: a 10 ha rep­ceföldet letakarítás után nyomban méz­ontófűvel (facéliával) vetik be, hogy a kárt pótolják. Nehezen nyugodnak bele az ilyen kiegyezésbe a méhészek, de szánalmas a síró emberre nézni. Jobb lenne azonban, ha az agronómusok egy kicsit a méhésztannal is foglalkoznának, különösen azt tanulnák meg, hogy ha a méheinket elpusztítják a repcén, azzal a repcetermés tetemes részét is elpusztít­ják, mert a beporzásra a szél és más ro­varok nem elegendők. Tájékozatlan agro­­nómust egy állami gazdaság sem alkal­mazhat. Az éberség komoly feladatunk nekünk, méhészeknek. Csaknem minden évben követnek el gazdaságinkban hasonló hi­bákat. Poroznak nyakra-főre, meggondo­latlanul. Figyelmeztetnünk kell az illeté­keseket, nehogy úgy járjanak, mint a mi említett agronómusunk. Reméljük, ez az eset elegendő arra, hogy hasonló hibáknak az elejét vegyük. Agronőmusaink ne felejtsék el, hogy vi­rágzó növényt rovarirtó szerrel porozni nem szabad, s kerüljék a bírósági eljá­rást. Csontos Vilmos — A méhek úgy zsongnak a virágokon, mintha rajzanának — állapítja meg Szabó Árpád brigádvezető. mányt. A múlt évben átlagosan 10 kg mézet pergettek minden csalódtól; idén többre számítanak. Ennek a jövedelem­nek azonban a tízszeresénél is többra rúg majd az, amelyet a repce- és here­magért kapnak. építésének oka zett család, ha öreg anyás, hamarább tér át herelépek építésére. Ha az öreg anyát ez évi kelésü jól pe­téző anyával kicseréljük, a család újból munkáslépet épít. Ehhez azonban fontos az is, hogy a heresejteket éles késsel vágjuk le a munkásról. Ha egy keretléc és egy léputca széles­sége együtt több 35 mm-nél, már mi magunk utaljuk a méheket a herelép építésére. Ha több sejtben van méz, mint pete, az a jó hordás jele. Hibás anya esetében inkább a virágpor gyarapodik, mint a méz. Ilyenkor a régitelepítésű kiépített fészekkel bíró család is szükebb teret hagy az anya petézésére. Ha a hordás megszűnik, az anya elsősorban heresejt­be petézik A hereiépet teljesen mégse távolítsuk el a kaptárból; körülbelül az összes építmény tizedrészét képezze a herelép, Ha nincs tartalék fiatal anyánk, a családból vegyünk el egy-két mézes­keretet és a bent maradt lépekről szin­tén eltávolítjuk a heresejteket az emlí­tett módon. Ezzel a család jobban raj­­állapotba kerül és további munkáslépet épít. Beteleléskor félig beépített kereteket ne tűrjünk meg a fészekben. Két féllépet szabjunk be egy keretbe addig, amíg a méhek építenek. A lépet rafiával vagy pamuttal rögzítik, hogy ki ne dűljön a keretből; amikor a méhek rágni kezdik a rafiát vagy pamutot, az annak a jele, hogy a lépeket összeragasztották. Ezek a műveletek szükségszerűok. Jobb a „teljes mülép“, de ha nincs elegendő, akkor már a műraj készítésénél számol­junk vele. Ha már a betelepítéskor bőven adunk hereiépeket az építkező rajnak vagy ä rajállapotba helyezett családnak, de min­denkor a leendő fészek szélébe, bizonyo­sak lehetünk benne, hogy munkássejte­ket fog építeni. (a — f)] Az agronómus baklövése

Next

/
Oldalképek
Tartalom