Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-09 / 36-37. szám
140 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. május 9. A cukorcirok termesztése takarmányozási célokra A cukorcirok mint takarmánynövény egyre nagyobb teret hódít a száraz, meleg éghajlatú vidékeken. Az Amerikai Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is évről évre nagyobb területeken vetik takarmánynak. Ugyanúgy nálunk is, főleg a déli meleg és száraz körzetekben egyre többen felismerik a cukorcirok mint takarmánynövény jelentőségét, és bevonják a termesztésbe. A cukorcirok egyike legszárazságtűröbb növényeinknek. Nagy termést ad száraz évben is, mivel hatalmas gyökérrendszere lehetővé teszi a tápanyagok és a víz felvételét a talaj mélyebb rétegeiből is, ezenkívül az egész növény finom viaszréteggel van bevonva, ami megakadályozza a fölösleges párologtatást. Amíg a búza szokásos körülmények között 1 kg szárazanyag előállításához 513 liter vizet használ föl, addig a cukorciroknak 1 kg szárazanyag előállításához csak 322 liter vízre van szüksége. Ebből is jól látható, hogy a cukorcirok milyen jól gazdálkodik a csapadékkal. Értékes takarmány és nagyon jól beilleszthető a zöld futószalagba, éppen a nyári időszakban, amikor —' különösen a száraz vidékeken — nagy gondot okoz a nagy tömegű, jó minőségű zöldtakarmány előállítása. Kikalászolás előtt mint zöldtakarmány 1,2 —1,5 °/o emészthető fehérjét és 12 — 14 °/o keményítőt tartalmaz. Zöldtakarmánynak vetve közepes viszonyok között 500 mázsás hektáronkénti terméssel számolhatunk. Különösen jó feltételek esetében azonban 6 — 700 mázsás termés is elérhető. Mivel jól tűri a szárazságot, aszályos években is biztosabb termést ad, mint a ‘silókukorica. Ha zöldtakarmánynak vetjük, akkor felhasználását legalább egy héttel a bugahányás előtt kell megkezdeni. Az idejében lekaszált cirok rosttartalma alacsonyabb, ezért jobban megemészthető és az állatok is szívesebben-fogyasztják. A gyakorlatban azonban nagyon sokszor elkövetik azt a hibát, hogy későn kezdik tskarmányozni, s így aztán a második kaszálás már nem tud rendesen kifejlődni. Pedig ha az első kaszálás idejében történik, és ha megfelelő a tápanyagellátás, akkor még a második kaszálás is megnő 2 méter magasra. Ha a cukorcirkot zöldtakarmánynak használjuk, akkor ajánlatos etetés elett legalább 6 óra hosszat fonnyasztani, mert bizonyos körülmények között (tartós szárazság vagy hűvös idő hatására) mérgező anyagok halmozódnak föl benne (kéksav), amelyek súlyos megbetegedést, sőt elhullást is okozhatnak. Ez különösen a sarjú esetében áll fönn. A fohnyasztás alatt ezek a mérgező vegyületek felbomlanak és elvesztik mérgező hatásukat. A Sósszigeti Növénynemesítő Állomás gazdaságában már hat éve etetünk cukorcirkot, de ez ideig még nem fordult elő megbetegedés. Felhasználásának másik módja a silózás. Ennek leggazdaságosabb formája, ha kukoricakóróval silózzuk. Tisztán silózva ugyanis cukorfölösleg áll elő, amely a silózás folyamán kárba vész. Silózáskor 5 hektár kukoricakóróra körülbelül egy hektár cukorcirkot számíthatunk. Sósszigeten silózásra az alábbi keveréket használjuk: 50 % cukorcirok, 30 — 35 % kukoricakórő és 15 — 20 % nyers cukorgyári répaszelet, esetleg répafej. Az ilyen arányú keverés biztosítja a tejsavas erjedést, ami a jó silótakarmány egyik legfontosabb előfeltétele. Ez a siló elegendő nedvességet és cukrot tartalmaz, úgyhogy az erjedés gyors, és kevés tápanyagveszteséggel megy végbe. A kukoricakórót célszerű szártépővei széttépni, hogy ne maradjanak dugók, a cukorcirkot viszont jobb szecskavágóval összeaprítani, mert szecskázáskor szilánkokra esik szét. A legolcsóbb és legmegfelelőbb a silókombájnnal történő betakarítás. A cukorcirok nem igényes az előveteményre. Bármely növény után sikerrel termeszthető. A talaj iránt sincs különös igénye. Nem szereti a hideg, nehéz, kötött talajokat; különben minden talajon jól termeszthető. Nem szükséges alá a közvetlen istállótrágyázás sem, azonban megkívánja a bőséges tápanyagellátást, mert csak akkor ad nagy termést. Közepes tápanyagtartalmú talajban ajánlatos 100 — 150 kg nitrogén-, 200 kg foszfor- és 200 kg káliumtartalmú műtrágyát adni hektáronként. Ha zöldtakarmánynak termesztjük, akkor több nitrogéntartalmú műtrágyát adagoljunk, magtermesztés esetében viszont több foszfort adjunk. Mivel a cukorcirok még a kukoricánál is nagyobb meleget igényel, ezért viszonyaink között a legalkalmasabb vetésidő május első fele. Jól elkészített, összetömörített vetőágyat kíván. A vetőmagot 2 — 3 cm mélyre vessük. Vetés után hengereznünk kell, mert ezzel meggyorsítjuk a kelést. Abban az esetben, ha vetés után nagyobb esők hatására cserepesednék a talaj, ajánlatos a vetést szöges hengerrel megjáratni. Zöldtakarmánynak vetve 20 — 22 cm-es sortávolságra 15 — 16 kg csírázó mag szükséges hektáronként. Silózásra 40 — 50 cm-es sortávolságra vetjük, 10 — 12 kg vetőmagmennyiséggel, mag termesztésre vetve 60 cm-es sortávolság esetében 8 — 9 kg csírázó mag szükséges hektáronként. A cukorcirok kezdeti fejlődése nagyon lassú, ezért ügyelni kell arra, hogy ne nyomják el a gyomok. A széles sorú vetésekben kelés után sorközi fogatos művelést alkalmazhatunk, a sűrűsoros vetéseket pedig bokrosodás után dikotexezni kell, ha gyomosak. A Dikotex 30-ból 4 — 5 kg szükséges hektáronként 900 liter vízben feloldva. Ügyelni kell arra, hogy a dikotexezés száraz, meleg időben történjék, mert ilyenkor hat a legjobban. Mivel a Dikotex csak a kétszikű gyomokat irtja ki, ezért ha sok a vadmuhar vagy a kakaslábfű a területen, akkor nem tanácsoljuk a sűrűsoros vetést, mert nagyon begyomosodik. A silónak vetett cukorcirkot nem kell egyelni. A tenyészidő alatt legalább kétszer meg kell művelni a sorközöket; ha a sorokban is sok a gyom, akkor ajánlatos a dikotexezés is. Magtermesztésre 40 cm-re egyeljük; ilyenkor egy tövön 4 — 5 buga is kifejlődik. Mivel a bugák nem érnek be egyenletesen és kedvezőtlen évben az érés is megkésik, ezért úgy is lehet magra termeszteni, hogy nem egyeljük ki. Ebben az esetben nem bokrosodik annyira, s ezáltal 7 — 10 nappal korábban beérik. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne legyen túl sűrű a sorokban a növényzet, mert túl sűrű vetés megdűlhet. Az olyan gazdaságokban, ahol csak silőzásra termelik a cukorcirkot, nem szükséges külön magra is termeszteni, mert a silózás előtt a legjobban beért bugákból lehet annyit lemetélni, ami elég lesz a következő évben vetőmagnak. A mag rendszerint szeptemberben érik be. A bugákat késsel levágjuk, s ha lehetséges, szárítóban utánszárítjuk, majd szétnyitott falécekkel felszerelt cséplőgéppel kis fordulatszám mellett kicsépeljük. Hazánkban a cukorcirok termesztésa még nincs eléggé elterjedve, remélhető azonban, hogy értékes tulajdonságainál fogva rövidesen elfoglalja takarmánynövényeink között azt a helyet, amelyet megérdemel. Rákóczi Lajos Legősibb terményünk: a kukorica Történelmi feljegyzések szerint az árpát és búzát időszámításunk előtt 4 — 5000 évvel ezelőtt ismerték, de több hitelesnek minősíthető adat szerint a kukorica már 20 000 esztendővel előbb is ismeretes volt. Tehát valószínűleg a kukorica a legősibb terményünk. A kukorica első termesztésének helyére vonatkozólag nincsenek megbízható adataink, de feltételezhető, hogy a kukoricát Dél-Amerikában, illetőleg Mexikóban termesztették először. A régi inka sírokban ugyanis különböző kukoricafajtákat találtak, s az egykor magas kultúrfokon álló maya nép síremlékeit is kukoricamotívumok ékesítik. A mexikói őslakos aztékok és elődeik szintén foglalkoztak kukoricatermesztéssel, sőt Amerika ősrégi népei már nemesített kukoricafajtákat is ismertek. A kukorica megbecsülésére jellemző, hogy a vallásos hit a kukoricának külön isteneket állított. Európában a kukorica a XVI. században vált elterjedt kultúrnövénnyé. Előbb az arab államokban ismerték, majd innen került a Balkánra, később pedig Közép- Európába. Magyarországon némelyütt török búzának hívják, amiből a történészek arra következtetnek, hogy a magyarok a kukoricát a törököktől vették át. (N-a)
