Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-01 / 34-35. szám
1959. május 1. '/ret (híet Földműves Ahol mezőgazdasági szakkádereink nevelődnek örömmel és lelkesedéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy a Nagy Ma - a mezőgazdaság szocialista átépítése - immár a befejezéshez közeledik. Hogyne repesne a szív, amikor már a nyolcvan százaléknál tartunk. S ez a folyamat tovább halad: újabb és újabb szövetkezetek alakulásáról, a régebbiek, és a mostanában alakulók tagsági- és földalapjának kiszélesedéséről, s egészközségi szövetkezetek létrejöttéről ad hírt a sajtó és rádió... Ám, ezzel egyidóben előtérbe lép a mezőgazdasági szakkádérhiány kérdésének elodázhatatlan megoldása. Hiszen sok-sok tapasztalat bizonyítja: ott, ahol a vezetés, a terme ------------------ ★ ★ ★ ----------------lés irányítása hozzáértő, szakképzett és politikailag tisztánlátó emberek kezében van, kimagasló eredmények születnek. Hogy miért? Ezek a vezetők nem várnak felsőbb utasításra — ami a haladó termelési módszerek, az új technológia alkalmazását illeti —, hanem a helyi adottságok ésszerű kihasználásán kívül újításokon törik a fejüket, kezdeményezően lépnek föl, hogy két-három évvel elébe lép jenek a rohanó időnek. Viszont, nyugtalanít bennünket a több helyütt is mutatkozó patópáli gondolkozás; a szakmai-politikai neveléshez, a mezőgazdasági szakisko—-------------- ★ ★ ★ -------*--------A mezőgazdasági szakkáder-hiány leküzdésében nagy feladatok megoldása vár a mezőgazdasági szakiskolákra. Szocialista mezőgazdaságunK- nak sok ezer hivatésszerető, a nehézségeket legyűrni, a feladatokat megvalósítani, az újért rajongani tudó, szakmai-politikai téren jól képzett, széles látókörű szakemberekre van szüksége. Nézzünk be tehát egy mezőgazdasági iskola életébe, mondjuk a komáromiba. A bátrak osztálya Mindjárt elöljáróban elmondhatjuk: 4 növénytermelési- és 4 állattenyésztési szakirányú osztály mellett a kilencedik: a kétéveseké. Félreértés ne essék, ez utóbbi esetében nem bébikről van szó - ezek 25 — 40 éves „diákok“ —, a termelésből jöttek az iskola padjaiba - összesen huszonötén. Mint ahogy később személyesen is meggyőződhettünk róla, ezek az emberek oly mohón vetették rá magukat a szaktudás elsajátítására, mint szomjas ő?ek a hegyipatak hűvös. csörgedező vizére. Este volt már, lehetett vagy fél kilenc, amikor az osztályuk tantermének ablakai még fényt szórtak a park díszfáira. Odabent vagy hatan tanultak. — Bocsánat a zavarásért! — Csak tessék, tessék ... Tanulás közben sem árt egy kis eszmecsere - hallatja szavát egy idősebb, kissé megritkult hajú férfi. Jobban megnézem, hát bizony az életben már találkoztunk. Kovács János, a palásti EFSZ elnöke -, most osztályelnök. — Hogy megy a munka, Kovács elvtárs ? — Ahogy... a tankönyveket forgatjuk - válaszolja talpraesetten. Majd hozzáfűzi: - Először olyan tervet szövögettem, hogy megszökök az iskolából. De azután megembereltem magam. Még a gondolatát is elhessegettem a fejemből... Most már nagyon is örülök annak, hogy nem követtem az egy-két megfutamodó iskolatársam példáját. — Majd a többiek nevében is szól néhány szót: — Minket megfog az orosz nyelv és a kémia. Sűrített a tananyag. De tanáraink mindnyájan arra törekszenek, hogy az előadott anyagot jól megértsük. Ha valamit nem értünk, kétszer, háromszor is elismétlik, megmagyarázzák ... Azt is elújségolják, hogy a koszttal általában megvannak elégedve. Oj szakács került a konyha élére. Azután minden átmenet nélkül a szakkáderkérdésre kapcsolnak: Tanárok „tízperces" sütkérezése az áprilisi napon láztatáshoz „ej, ráérünk arra még" alapján való viszonyulás. Ebből azután regeteg kára származik mind az illető mezőgazdasági üzemeknek, mind a népgazdaságnak. S mindez többnyire a „funkcióféltés“ nevű betegségből származik. Azok a vezetők, akik ebben szenvednek, tegyék félre önző, kicsinyes, egyéni érdekeiket! Éppen ideje, hogy rádöbbenjenek: csupán az élet iskolája már nem elég! Jobban viseljék szívükön a közös gazdaság előrehaladásának, a szakkáderek biztosításának ügyét! Ez a leggyorsabban ható gyógyszer, melynek ereje elűzi a ragadós nyavalya megannyi baoillusát. — Ott látom a hibát — folytatja az osztályelnök —, hogy a JNB illetékes osztályán csak addig tőrödnek az iskolára jelentkezőkkel, amíg a toborzás tart... De érdektelenség mutatkozik egyes szövetkezetek vezetői részéről is. Például többen vagyunk itt nagyobb családúak, akiknek a „vastagon“ kapott 1050 koronából — a kosztpénz és tankönyvek vételére fordított pénzt leszámítva —, kevés jut a család létfenntartási költségeire. Ez igaz. De a szövetkezetek vezetői sokat tehetnének az irányban, hogy családi gondjaikon könnyítenének az iskolán tanuló tagoknak. Mégpedig a szociális- vagy a kulturális alapból való juttatás révén. Ehhez csak egy kis jóakaratra van szükség mind a vezetők, mind a tagok részéről. Merthát kinek tanul az illető tag, ki veszi hasznát elsősorban az iskolán szerzett szakismereteknek? A közösnek, mindnyájuknak! — A mostani fejlődés során ez a minimum, hogy a vezetőnek legalább kétéves mezőgazdasági iskolája, illetve mezőgazdasági érettségije legyen —, veti közbe valamelyik. — Igenám, ha az irigység... — toldja meg a másik. — Azért vagyunk itt csak huszonötén — kapcsolódik be újra Kovács János osztályelnök a beszélgetésbe. — Meg aztán a nemtörődömség is közrejátszik. Hivatalosan meg kellene követelni a vezetőktől a mezőgazdasági szakiskolai végzettségét. Bűnös könnyelműség, hogy például a komáromi járás gyengén működő szövetkezetei mint a violíni, vagy a komáromi is —, nem küldtek egyetlen tagot sem ide, a kétéves iskolára. De nem kivétel az örsújfalusi szövetkezet sem! Olyan kedvező lehetőséget, mint amilyen nekik van — minden nap bejárhatnának — elszalasztanak. — Csak ők ezért a hibásak? — ők is, meg a JNB mezőgazdasági 7 osztálya is. Nekem ez a nézetem — így az osztályelnök. - Mert ha a kassai, vagy a besztercebányai kerület szövetkezetei el tudják küldeni csoportvezetőiket, agronómusaikat, elnökeiket a Csallóköz alsó csücskébe, akkor ők, az itteni iskolától 3-5, vagy 10 kilométerre eső szövetkezetek funkcionáriusai közül néhányan igazán itt lehetnének. Követhetnék a Komáromi Állami Gazdaság megyercsi részlegén dolgozó mezei csoportvezető, Koltai (Kotton) Gyula példáját, aki önként jelentkezett erre az iskolára, hogy megszerezze a szakérettségit. Távtanulás útján is lehet érettségizni Sok olyan mezőgazdasági dolgozó van, aki szakképzettsége hiányosságának réseit szeretné betömni. Erre módot és lehetőséget nyújt a távtanulás többféle formája. Eddig legjobban bevált a havi kétnapos konzultáció útmutatásai alapján való távtanulás. Előfeltételek a beiratkozásra: 1. Legalább 3 éves mezőgazdasági gyakorlat, 2. a katonai kötelezettség idejének letöltése, 3. az illető mezőgazdasági üzem ajánlása. Ilyen távtanulású iskola már több esztendeje működik a Komáromi Mezőgazdasági Technikum keretében, melyen már sokan az érettségi birtokába jutottak. Kovács István A dióspatonyi EF5Z állattenyésztéséről Az 1800 hektár földterületen gazdálkodó dióspatonyi szövetkezetben tavaly 20 korona volt a munkaegység értéke. A? idén a természetbenin kívül 24 korona. Terv szerint 100 hektár földre 30 tehenet kellene tartamok. Jelenleg csak 20 darab jut. Év végéig azonban kiegészítik az állományt, mégpedig 1052 darabra, melyből 553 lesz a tehén. Sajnos, a szarvasmarhaállomány több mint 30 százaléka gümökóros. A betegséget úgy igyekeznek gyógyítani, hogy tavasztól őszig a szabad levegőn tartják az állatokat. Az istállókat pedig gyakran fertőtlenítik. Bíznak, hogy ezt a kellemetlen betegséget eltüntetik istállóikból. Annál is inkább, mivel a TBC-s teheneket egészségesekkel cserélik fel. A sertésállománya is elég szép a dióspatonyi EFSZ-nek. A hízósertések átlagos napi súlygyarapodása 66 dekagramm. Az első negyed évben 100 mázsa sertéshúst adtak szabad áron a közellátásnak. Sertésállományukat 82 darab átmeneti koca beszerzésével akarják felfrissíteni. Juhtenyésztéssel is próbálkoztak a patonyiak. Mivel azonban nincs megfelelő legelőjük, elhatározták, hogy eladják a juhokat és nagyobb gondot fordítanak a szárnyasállat tenyésztésre. A már meglévő szállásokba rövidesen 12 ezer kiskacsát vásárolnak. Ez év első negyedében 19 000 darab tojást adtak be terven felül. Év végéig a tervezett 29 900 darab tojással szemben 36 636 darabot termelnek ki. Komáromy Dezsőné Dunaszerdahely A csallóközaranyosi szövetkezet kertészetében sok a fiatal lány, de vidáman is folyik a munka ATallósi Mezőgazdasági Mesteriskola tanulói az elméleti oktatás öt hónapja után szétmennek az ország mezőgazdasági üzemeibe, hogy a gyakorlatban is valóra váltsák, amit tanultak. Merész céllal indulnak. Erről tanúskodik kötelezettségvállalásuk, amelyet a héthónapos üzemi gyakorlat ideje alatt akarnak megvalósítani. Kötelezettségvállalásukat három pontba sűrítve Csáder Tibor és Magyarics István tanulók terjesztették eló: 1. Vállaljuk az istállótrágya szakszerű kezelését. Mindent megteszünk, hogy az istállóból naponta mezei trágyakazlakba kerüljön a trágya. Ezután az állandó trágyakezelö csoportok szakszerű erjesztéssel konzerválják. Legkésőbb május végére valóra váltjuk ezen elhatározásunkat. 2. Valóra váltjuk az elsődleges állatnyilvántartást úgy, hogy két hónapon belül megtörténjen a tehenek, növendékmarhák, hizómarhák és tenyészsertések, valamint az ezután született malacok fülszámokkal való lebélyegzése és az állatok kartotéklapjának rendszeres vezetése. 3. Üzemünkben szorgalmazni fogjuk a takarmánymegtakarítás helyes elvét a prémiumrendszer alapján. A tanulók lelkesedéssel fogadták a kötelezettségvállalást. Ezzel nagyban hozzájárulnak a termelés javításához. Az iskola csak helyeselni tudja a tanulóknak ezt a nagy jelentőségű kezdeményezését, mert legfőbb ideje, hogy ezen a téren javulás álljon be. Vegyük csak sorra a kötelezettségvállalás pontjait: Ismeretes, hogy minél nagyobbak a növénytermesztésben elért terméshozamok, annál nagyobb szükség van a talaj tápanyagkészletének pótlására, táperejének fenntartására. Ennek A közösség érdekében egyik leghathatósabb eszköze az istállótrágyázás, amely a talaj táperökészletének alap pillére. Az istállótrágya legértékesebb alkotó része a nitrogén. Ennek megőrzése egyik legfontosabb feladatunk. A most általánosan szokásos trágyakezelésnél, eltekintve attól, hogy az istáilótrágva szárazanyag tartalmában a humuszképző szervesanyagok igen nagy égési veszteséget szenvednek, a nitrogén 50-70 százaléka elillan, kárba vész, holott szakszerű kezelés mellett ez a veszteség nem nagyobb 20-25 százaléknál Ily módon a szakértelem hiányában mezőgazdaságunkat óriási nitrogénveszteség éri. ami lehetetlenné teszi kitűzött terveink elérését; Ezért érthető az a vélemény, hogy az istállótrágya hanyag, szakszerűtlen kezelését nem vétkes könnyelműségnek, hanem közérdekellenes bűnténynek kell minősíteni. Jó lenne, ha ezt szem előtt tartanák azok a vezető tényezők, akik e kérdésben közönyösek, és hanyag magatartásukkal már eddig is óriási károkat okoztak mezőgazdaságunknak. Kívánatos lenne, ha tanulóinknak a szakszerű trágyakezelés bevezetésére irányuló igyekezetét az illetékesek felkarolnák és megvalósítanák. Csupán szervezési problémáról van szó, ami egy kis ügyességgel és jó akarattal könynyen kivitelezhető. így valóra válthatjuk pártunk és kormányunk által kitűzött állatállomány növekedést. Ugyancsak nagy jelentősége van a kötelezettségvállalás második pontjának, amely a pontos állatnyilvántartást tűzte ki célul. Szakavatott állattenyésztésről egyáltalán * nem lehet' szó olyan helyen, ahol az állatok nincsenek nyilvántartva. Állatállománunk jelentős részét a leromlás veszélye fenyegeti, mert a nyilvántartás hiánya miatt nagy a vérfertőző rokontenyésztés lehetősége. Az állatok jó Képünkön a Tallósl Mezőgazdasági Iskola könyvelői tagozatának felvonu lása 1958-ban tulajdonságait nem fejleszthetjük, sőt az általunk nem nyilvántartott. tehát ismeretlen rossz tulajdonságok belekeverésével állományunkat állandóan rontjuk. Ma már nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy megtermelés állandó ellenőrzése szintén megköveteli az állatok nyilvántartását. És mind ennek ellenére még sok helyen nincs rendszeres fülbélyegzés, az állatnyilvántartő kartotékokat pedig nagyon sok üzemben kitöltetlenül lepi a por. Ezért kérjük az illetékeseket, hogy ne gördítsenek tanulóink elé akadályokat, hanem inkább szorgalmazzák ők is ezt a kezdeményezést. A kötelezettségvállalás harmadik pontja prémiumrendszerünk egy nagy hátrányét igyekszik megszüntetni. Ugyanis nem helyes a dolgozókát kizárólag csak a termelés emeléséért jutalmazni. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a dolgozó mindenáron igyekszik a célt elérni, és a kitermelt érték előállítási költsége a termés értékét messze túlhaladja. Az ilyen önző eljárásra, amikor az illetékes a saját érdekét nézi. a közös érdekre pedig füttyöt hány, leginkább alkalom adódik a takarmányozásnál. Az az állatgondozó, aki a prémiumot a kitermelt állati termékek után kapja, hajlamos arra, hogy az állatot bőséges etetéssel minél nagyobb hasznosságra serkentse, tekintet nélkül, hogy milyen takarmányt etet. Ezáltal a többtermelés már egyáltalán nem gazda•agos. így például előfordulhat, hogy több lucernaszénát etetnek a szükségesnél, közben figyelembe sem veszik, hogy ezzel pazarolják a fehérjét. Atonban ha a dolgozók jutalmazásánál nemcsak a többtermelést, hanem annak gazdaságosságát is figyelembe vesszük, akkor megakadályozzuk a takarmánnyal való pazarlást. Tanulóink kezdeményezése tehát figyelemre méltó, és minden támogatást megérdemel. Mi tanítók nagyon örülnénk, ha a Szabad Földműves hasábjain rövid időn belül nem gáncsoskodásről, hanem az egyes üzemek felsorolásával a tanulók kezdeményezésének gazdag sikereiről számolhatnánk be. Éppen ezért a saját és a közösség érdekében támogassuk e nemes célt. Schuster György szaktanító, T a 11 6 s lévő értékeinket kallódni hagyjuk, [gaz, egyesek irtóznak az „irkatirkától“ (nyilvántartástól), de le- 3yünk tudatéban, hogy nemcsak az értékek megtartása, hanem azok szaporítása is feladatunk. Ezenkívül a
