Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-26 / 33. szám
6 \íratHHd Földműves 1959. április 26. A Szovjetunió ipara túlteljesítette a hétéves terv első negyedévének feladatait Hruscsov elvtárs 65. sziiletésnapja alkalmából a világ valamennyi kommunista- és munkáspártja, valamint a haladó gondolkozáséi és békeszeretö népek őszinte jókívánságait fejezték ki a szovjet kormányfőnek, abban a reményben, hogy még évek hosszú során tevékenyen vezeti a világbéke ügyét, a haladószellemü emberiség harcát a szebb jövőért. Képünkön Hruscsov elvtárs hazánkba való látogatása alkalmakor Novotny elvtárs társaságában. Külpolitikai hírek ♦ Athen. Manolisz Glezosz Görögország nemzeti hőse már négy és fél hónapja sínylődik börtönben. Egyre világosabbá válik, hogy a görög hatóságok csak alkalmas pillanatra várnak. hogy hamis vád alapján a katonai bíróság előtt titkos pert kezdhessenek Glezisz ellen és ítéletet hozhassanak fölötte. A gö'-' o közvélemény fokozza harcát a G -oszt fenyegető veszedelem elhárításáért. ♦ Berlin. A Beliner-Zeitung dokumentációs anyagot közölt az NSZK „alkotmányvédelmi hivatala“ nyugatberlini szervének felforgató tevékenységéről, amelynek feladata, hogy figyelemmel kísérje a nyugatnémet lakosság tevékenységét és elhallgattasson bármilyen demokratikus véleménynyilvánítást. E hivatal nyugatberlini szerve most Nyugat-Berlinben nem csak a „belső“ szakaszon, hanem az NDK ellen is tevékenységet fejt ki. A szovjet Központi Statisztikai Hivatal közé tett első negyedévi tervjelentése szerint a Szovjetunió ipara •105 százalékra teljesítette az 1959 első negyedévi termelési tervét és 11 százalékkal termel többet, mint 1958 első negyedévében. A hétéves terv első negyedében a Szovjetunióban 10,5 millió tonna nyersvasat, 14,5 millió tonna acélt, 11 millió 400 ezer tonna hengerelt árüt termeltek. A vasérctermelés 22 millió 600 ezer tonna, a szénkitermelés 126 millió, a kőolajtermelés 29 millió 800 ezer tonna volt. A gáztermelés és gyártás elérte a 9 milliárd 200 millió köbmétert. A villamosenergiából az első negyedévi termelés 56 milliárd 800 millió kW óra volt. A nehézipar sok igen fontos termékfajta termelési tervét túlteljesítette. Az 1958 évi első negyedévhez viszonyítva a termelés a következőképpen növekedett: a nyersvas majdnem egy millió tonnával, az acél 1 millió 200 ezer tonnával, a hengerelt árú 7i0 000 tonnával, a szén 4 millió 15(^zer tonnával, a kőolaj 3 millió 400 ezer tonnával, a villamosenergia több mint 6 milliárd kW órával. Textiláruban 66 millió négyzetméterrel, a bőrcipőből majdnem 8 millió Az elmúlt héten a nemzetközi politikában átmeneti szélcsend uralkodott. Meglepetésként lehet megemlíteni Dulles lemondását az Egyesült Államok külügyminiszteri tisztségéről. Ez a genfi külügyminiszteri találkozó előtt nagyban nehezíti Nyugat helyzetét, mert mint ezt a Reuter washingtoni tudósítója is jósolja: „Az új külügyminiszter valamivel hajlékonyabb lesz makacs elődjénél, Dulles-nél! Nem lehet Dulles és Adenauer kikapcsolódását csupán személyi kérdésnek tekinteni, hiszen akkor a nyugati lapok nem hangoztatnák szívfájdalmasan, hogy a „külügyminiszteri tárgyalásokon Nyugat meggyengült pozícióval foglal helyet“. Látni kell, hogy nem Dulles személyét sajnálják, hanem annak hidegháborús politikáját. Valószínű, hogy ezek a változások nem hoznak alapvető fordulatot a nyugati világ külpolitikájában, de úgy Nyugat-Németországban, mint az Egyesült Államokban esetleg némi tárgyalási készséget idézhetnek elő. Továbbá nagyon érdekes jelenség a nyugati államférfiak moszkvai látogatásainak sorozata. Az angolok kezdték MacMillannal és Montgomeryvel, most pedig az USA elnökhelyettese jelentette be, hogy részt kíván venni a Moszkvában megrendezésre kerülő amerikai kiállítás megnyitásán. A TASZSZ jelentése szerint a Szovjetunió vezető körei kedvezően fogadták ezt a bejelentést. Kifejezték, hogy az amerikai alelnök szovjetunióbeli látogatása hozzájárul a vezető politikusok személyes kapcsolatainak további fejlődéséhez, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megértésének javulásához. Az amerikai lapok általában Udvözlik Nixon moszkvai látogatásának hírét és reményeket fűznek az alelnök és a szovjet vezetők találkozásához. A New York Herald Tribune hangsúlyozza: „Nixon alelnök tervezett moszkvai utazása új és reményteljes színezetet ad a Szovjetunióval fennálló jelenlegi kapcsolatoknak.“ A párizsi Aurore szerint az amerikaiaknak az az elgondolásuk, hogy ezzel az utazással Nixon a genfi külügyminiszteri értekezlet kilátásai alapján előkészíti a csúcstalálkozót, vagy ha a külügyminiszteri értekezlet nem lenne sikeres, akkor megteremti a közvetlen és hatékony párbeszédet Washington és Moszkva között. Most a rohamosan közeledő genfi külügyminiszteri értekezlet előtt ismét újabb súrlódások keletkeztek a nyugati világban. Debré angliai tárgyalásai — mint ez a párizsi és londoni komemntárokból kiderül, — nem oszlatták el a francia angol ellentéteket. A megbeszélések tulajdonképpeni célja, mint ez köztudomású, az volt, hogy közös álláspontra jussanak a genfi külügyminiszteri értekezleten felvetendő kérdésekben. A tárgyalások eredménytelenségét, amelyekhez egyébként sem párizsi, sem londoni politikai körök nem fűztek túlságosan nagy reményeket, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a ieglényegeseb problémákat ismét fel fogják vetni a nyugati külügyminiszterek párizsi értekezletén. Bonni politikai körök értesülései szerint dr. Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke levelet intézett Adenauer kancellárhoz és közölte vele, hogy nem helyesli azokat az elgondolásokat, amelyek szerint Adenauer megválasztása után továbbra is folytatni kívánja eddigi tevékenységét. E körökben tudni vélik, hogy Heuss felhívta Adenauert, adja pontos magyarázatát azoknak a kijelentéseknek, amelyet az elnökké jelölés elfogadásakor tett. A napokban jelentették be, hogy az atomfegyver kísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet ismét megkezdte működését s a hét folyamán tartotta Genfben 75. ülését. Ez az ülés sem járt nagyobb eredménnyel mint az eddigiek, mert ugyanakkor míg az amerikai képviselő az atomfegyver kísérletek beszüntetéséről vitatkozik, addig az Egyesült Államokban nyugodtan folytatják az atomrobbantásokat. párral, kristálycukorból 426 000 tonná. val, állami nyersanyagból nyert növényolajból 61 ezer tonnával többet termeltek idén az első negyedévben, mint 1958 első negyedévében. Az állati termékek termelésének növekedése következtében 1959 első negyedévében az előző és megfelelő időszakához viszonyítva a lakosság 125 000 tonnával több húst és kolbászfélét, 15 200 tonnával több állati eredetű zsiradékot és 600 000 tonnával több tejet és tejterméket vásárolt. A munka termelékenységének növelésére irányuló tervet az ipar 103 százalékra teljesítette, Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy a szovjet nép jól kezdte a hétéves tervet. A szocialista ipar, különösen a népgazdaság alapját képező nehézipar továbbra is gyors ütemben fejlődik, olyan gyors ütemben, amely elérhetetlen a kapitalista országok ipara számára. Alig múlt el több mint két hónap a SZKP XXI. kongresszusa óta és a szovjet nép máris gigászi munkába kezdett, hogy valóra váltsa a kongresszus útmutatásait. A szovjet emberek tudják, hogy a hétéves terv évi, negyedéves és havi tervekből tevődik össze. Az országban szélesedik a verseny, a hétévesterv első évi előirányzatainak határidő előtti teljesítéséért. A kimutatott eredmények bizonyára megörvendeztetik a szovjet embereket, új erőt adnak nekik a kommunizmus építésében. Hallottam egy viccet... Az első amerikai holdrakétával maga Eisenhower érkezik meg a holdba. Körülnéz és elrévedezve tervezget: — Oda egy rakétatámaszpont kerül ... amoda nehéz légelhárító tüzérség ... amoda ... Ebben a pillanatban valaki megkocogtatja a térdét. Lenéz, ott egy öklömnyi emberformát lát, aki fisztulázó hangon megszólítja: — Halló...! En egy holdlafcó vagyok. Ez nem fog menni! — Miért? — Mert tegnap járt itt egy zömök ember lentről és ő azt mondta, hogy az egészet, úgy ahogy van, be kell vetni hibrid kukoricával. SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő Major Sándor — Szerkesztőség Bratislava, Suvorovová 16— Telefon 353 — 41, 353 — 42, 353-43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. — Mezőgazdasági osztály: 356-80 — Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, Ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata —. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-651609 A tibeti eseményekkel kapcsolatban egyes nyugati lapok, főként a hidegháborús irányzat ismert szócsövei, bedobták azt a jelszót, hogy „Tibet Ázsia magyar problémája“. Persze, ez a jelszó abban a formában, ahogy a hidegháborús propagandisták használják, semmivel sem kevésbé ostoba és nevetséges, mint minden egyéb, amit ezen a téren eddig kitaláltak. Egyenesen nevetséges lenne, ha egyébként nem lenne olyan szomorú, hogy most egyes nyugati lapok Tibet „függetlenségi küzdelméről“ írnak, holott e lapok szerkesztőségeiben is tudják, hogy a világ legelvakultabb társadalmi és gazdasági rendszerét tünteti ki zajos rokonszenvével a Nyugat. Tibet évszázadokon át a titkok földje volt, s amikor aztán a civilizáció, ha nem is tört be, de legalább bekukucskált e titkok mögé, kiderült, hogy a Himalája mögött elterülő óriási fennsíkon az élet megállt körülbelül ott, ahol Európa a X. század körül tartott. Vallási fanatizmus, a korai feudalizmus gazdasági és társadalmi viszonyai, papi közigazgatás, .kegyetlen földesurak és kapzsi kereskedők, s majdnem állati sorban tengődő nép. Emellett az egész társadalom olyan családjogi viszonyok között élt, amelyek az emberiség történetének ősállapotára emlékeztetnek, s amelyekben a matriarchátus elemei keveredtek a nők kizsákmányolásának legbarbárabb formáival. Még a XX. század derekán is — mielőtt a kínaiak kézbe vették Tibet sors.ának javítását — a rablás és a koldulás elfogadott foglalkozási ágnak számított. civilizálásának óriási munkájához is. A kínai népben felszabadult hatalmas energiából telt ki az erő, mely Tibetben utat tör — a szó közvetlen értelmében — az emberi élethez. A New Statesman című angol lap munkatársa Harish Chandola, a lap múlt év szeptember 6-i számában — tehát több mint féléve a most lezajlott ellenforra.dalmi események előtt a következőképp világította meg a kínai „megszállás“ következményeit Tibetben: „A kínaiak ottléte óta sokat utaztam Tibetben és három hónapot töltöttem egyfolytában egy kínai táborban. Valahányszor Tibet területére léptem, az ország képét mindig meg-A Kínai Népköztársaság kormánya rendelete értelmében Tibetben hozzákezdtek a gabonatermesztés meghonosításához. Mindezekből látható, hogy eddig i Tibet népével soha senki se törődött, t Még csak kísérletet sem tettek vele, - hogy akármilyen szerény formában bevigyék a civilizációt ebbe a kietlen a országba. Kizárólag a Kínai Népközí, társaság kormányáé a történelmi ért dem, hogy a maga óriási belső felr. adatai körben hnrrákerrletfr Tihpf változottnak találtam. A Kínában elért eredményekhez képest Tibetben is aránylag sokat értek el a kínaiak. Elmondhatom, hogy komoly, szinte forradalmi változás történt. A kínaiak mielőtt építő programjukat megvalósították volna, beszüntették Tibetben a kényszermunkát, ami addig érvényben volt. A múltban a tibeti lakosság többsége éhbérért robotolt a kolostorokban, vagy pedig a nagy földbirtokosok, a nemesek és a hivatalnokok szolgálatában. Ebben az országban, ahol a keréken való szállítás mindeddig ismeretlen volt, a kínaiak háröm nagy országutat építettek, több mint 6000 mérföld hosszúsággal. Ezek az utak, amelyek fagyos sivatagok, sziklás hegyeket és rohanó folyókat szelnek át, az útépítés csodái és csak igen nagy nehézségek árán jöhettek létre. A kínaiak gyorsan hozzákezdtek a házépítésekhez is és kísérleteket folytattak a gabonatermesztés meghonosítására a magas hegyek tetején. Létesítettek termelőszövetkezeteket is, ahol vetőmagot termesztenek a mezőgazdaság fejlesztésére és anyagi támogatáshoz juttatták a parasztokat. Majorságokat létesítettek a jobbminőségü és belterjes állattenyésztés bevezetésére. Mindez munkalehetőséget jelent a tibetiek számára, és függetlenebbé teszi őket a szerzetesektől és földbirtokosoktól.“ Az angol újságíró következtetéseit így foglalja össze: „Sok homályos kijelentés hangzik el a tibeti függetlenségről“. Mit is jelent ez valójában? A nemesek maroknyi csoportja, akik most a határon kívül élnek, azon igyekeznek, hogy vagyonukat vissza nyerjék, s Tibetet visszataszítsák a régi zsarnoki teokráciába. Egyes i emigránsok arról is ábrándoznak, i hogy Csan Kaj-sek egy szép napon : ismét elfoglalja Kína területét és ; az emoer munnajanaic megKonnyitesere traktorokat is szállítottak Tibetbe. reiket ebbe a reakciós mesterkedésbe. A tibeti lázadásról terjesztett rágalmakban különös ügybuzgalmat tanúsít például a pakisztáni reakciós sajtó. Nem volna-e itt az ideje, hogy 3 ne»m7otkrv7Í kalnn/ínk korlirűlöi manbaladó népei teljes mértékben támogatják a Kínai Népköztársaság kormányát, amely gyorsan és határozottan véget vetett az imperialista öszszeesküvő csoport bűnös tevékenységének. visszaadja birtokaikat Tibetben. Df ettől a hitelét vesztett kisebbségtő eltekintve, 'senki sem kívánja vissz, a múltat, még azok sem, akik sajnálják a régi hagyományok’ pusztulását“ E meglepően világos képhez még ezi a megjegyzést fűzi az angol újságíró: „Mindent összevéve, Tibet felszabadult egy rendkívül elmaradott zsarnoki, feudális, papi uralom alól és a haladás útjára léphet. Az eddig leírtakból világosan kitűnik, hogy kiknek volt érdeke a tibeti ellenforradalom kirobbantása. Azonkívül a tibeti provokáció vitathatatlanul része annak a hadjáratnak, amelyet az amerikai imperializmus szervezett, az ázsiai országokban kibontakozott hatalmas nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására. Érthető, hogy az amerikai imperialisták bevonták SEATO-beli partnetanulják reálisan értékelni az erőviszonyokat és felhagyjanak a beteljesülhetetlen illúziókkal? Tibet Kína elidegeníthetetlen része és a tibeti reakciós felső réteg lázadásának felszámolása kizárólag a kínai nép belügye, — hangsúlyozza a moszkvai Pravda kommentátora. A tibeti összeesküvés szervezői, az imperialisták, mint az ázsiai népek esküdt ellenségei lepleiődtek le. Ismét bebizonyították: készek megragadni minden lehetőséget, hogy fenntartsák a feszültséget Ázsiában és ezzel bonyolítsák a nemzetközi helyzetet. Minden békeszerető népnek életbevágó érdeke az ázsiai és a világbéke megőrzése. A tibeti ellenforradalmi lázadás megsemmisítése bebizonyította az egész világ előtt, hogy a kínai nép szilárdan tömörül a kommunista párt és a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya mögé, bebizonyította, hogy a kínai nép elszánt akarattal védelmezi szocialista államának egységét és képes döntőcsapást mérni minden imperialista agresszorra. Az egész hatalmas szocialista tábor. Valamint a viláo Világosság a „titkok" földjén Megjegyzések a íibeii eseményekhez
