Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-14 / 4. szám

16 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. január 14. A méhészek nagygyűlésének határozata Szakmelléklelünk múlt évi 26. szá­mában beszámoltunk a méhészek nagy­gyűléséről, amely az EFSZ-ek IV. kong­resszusa jegyében folyt le. Most pedig közüljük a nagygyűlés határozatát. * * * 1. A nagygyűlés részvevői helyeslik Szlovákia méhészetének fejlesztési ter­vét. 2. A jövőben mindent megtesznek a terv teljesítése érdekében, amelynek megvalósítására a következő teendőket jelölik: a) Elegendő új kaptárak biztosítása, új méhészetek és új méhcsaládok léte­sítése. b) Segítség az állami szerveknek új szövetkezeti méhészetek megalakításában és a régiek megerősítésében. Idejében biztosítják azok kaptárakkal és méhé­szeti felszerelésekkel való ellátását. c) Lehetővé kell tenni az érdekelt szervek, agronómusok, zootechnikusok és gépállomások részvételét a gyűlése­ken, hogy ott rövid előadásokat tarthas­sanak a méhek beporzó munkájának fontosságáról a mezőgazdaságban. 3. Minden járásban legalább egy mé­hésztanítónak irányított beporzást kell végrehajtania az EFSZ megbízottja és a járási agronómus részvételével. 4. A szakosztályok tegyék pontosabbá tervüket és azt egészítsék ki a követ­kező szempontokat figyelembe véve: a) a nagyüzemi méhészetek fejleszté­sének fontossága a magánméhészetekkel szemben; b) erős és egészséges méhcsaládok biztosítása; c) a méhek gondozásánál a legegy­szerűbb, de legeredményesebb módsze­rek alkalmazása a helyi adottságok fi­gyelembevételével ; d) a szükséges anyaméhek biztosítása és az anyanevelés egyszerűsítése; e) a tartalékanyák beteleltetésével és a méhcsaládok elhelyezésével össze­függő kérdések egységes megoldása; f) a méhcsaládok egészségének biz­tosítása és a betegségek elfojtása. 5. Követeljük a 306/1946. számú hir­detmény hatályának kiterjesztését az államvasutak egész hálózatára, hogy idegen területről ne hozzanak be fertő­zött családokat. 6. Minden szakosztály azonosítja ma­gát a Szlovákiai Méhész-Szövetség nép­nevelési szakosztályának irányításával, amely szerv biztosítja eredményeinket a mezőgazdaság fejlesztésében. 7. Javasoljuk, hogy a szakosztályok közösen tartsanak munkaértekezletet a következő tárgyról: a) Erős méhcsaládok. b) Anyanevelés. c) Kaptárak és méhészeti felszere­lések. d) Beteleltetés. , 8. A nagygyűlés részvevői egyöntetűen kérik, hogy szorosabban együttműköd­jenek a Csehországi Méhész-Szövetség szakosztályaival és ajánlja, hogy leg­alább két napig tartó közös értekezleten vitassák meg a zootechnikai, agrotech­nikai és közgazdaságtani problémákat. 9. Ajánlják, hogy a Vcelár és a Vce­­lárstvi méhészeti folyóiratok tartsanak közös értekezletet az olvasókkal, ame­lyen megtárgyalnák a nagyüzemi és a kisüzemi méhészetek problémáit, vala­mint azt, ami a 6. pontban fel van tün­tetve. Kijelentik azt a meggyőződésüket, hogy a különböző éghajlati viszonyoknak megfelelően köztársaságunk tagozolt­­ságát tekintve kialakulna a Szükséges munkamódszer a közös értekezlet révén. 10. Kívánatos, hogy maradéktalanul teljesítsük azokat a feladatokat, ame­lyeket a népművelési intézet és a Mé­hész-Szövetség meghatározott a méhé­szet népszerűsítésére. Ajánlják a kezdő és a tapasztalt EFSZ-méhészek állandó oktatását. 11. A részvevők kérik, hogy minden szakosztály érvényesítse a micsurini agrobiológia és a CSKP KB XI. kong­resszusának irányelveit, mégpedig az­által, hogy a marxista-leninista és me­zőgazdasági üzemtan katedrájáról kér­nek előadókat. 12. Indítványozzák, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia rész­vételével vitát rendezzenek a méhészet minden agrotechnikai, zootechnikai és ökonómiai kérdéséről, amint az a faj­tenyésztés vonalán már megtörtént. 13. Külön figyelmet kell szentelni a selyemhernyó tenyésztésének, mivel ezzel fokozottabban szolgáljuk az állam selyemipari termelését. 14. A Vcelársky spravodaj mintájára Amióta az ember az erdőben talált méhcsaládot a fatönkkel együtt haza­vitte, sokféle kaptárt készített, hogy megfelelő lakást biztosítson méheinek. De ha a méh egyszer elszökik az ember gyámságából, mindig ősi ösztönének megfelelően rendezi be új otthonát. A fészek mindkét szélén két vesesejtet épít. A szélsőkbe mézet gyűjt, a máso­dikba mézet és virágport, a többi egy­szerű lép pedig á fészek közepét képezi, ahol fiasít és telelő csomóba húzódik a méhcsalád. JSzt figyelembe véve henger alakú kaptárt készítettem, amelyben a méhek ősi ösztöne szerint élhetnek, fejlődhet­nek a téli és kora tavaszi időszakban, de amikor már nem fontos a gömbbe tör­ténő tömörülés, a kaptárt újra átalakí­tom szögletesre, ugyanis a szalmából készült oldalfalak kiszedhetők. A fészket azután rendes keretekkel bővíthetem, a vesesejteket pedig felteszem a felső méitérbe kamarázás céljaira. A három­féle keret a felületes szemlélő előtt nem látszik célszerűnek, de figyeljük meg a méhcsalád életét távolabb látó gyakor­lati szemmel. Mennyi munkát okozunk a méheknek, ha a vlrágporos lépeket ki kell adni egy méhészeti híradót, amely a következő kérdésekkel foglal­kozzék: a méhcsaládok szaporítása, anyanevelés, fajtenyésztés — a kiadott utasítások figyelembevételével —, a be­­telelés kérdése és a normalizált kaptá­rak használata. Ezzel kapcsolatban ki­fejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a megfelelő irányelvek hiányában kerül­tek használatba a különböző, meg nem felelő kaptárak. 15. A Csehszlovák Mezőgazdaság­tudományi Akadémia méhészeti kutató­­intézete minél több zootechnikai kérdés megoldásával foglalkozzék, mégpedig ennek a határozatnak a 4. és 6. pontja szerint. 16. A részvevők kifejezik azt a meg­győződésüket, hogy valamennyi szerv rendszeres munkájával teljesülnek azok a feladatok, amelyek népgazdaságunk és mezőgazdaságunk megerősítését, meg­szilárdítását, valamint a Csehszlovák Köztársaság védelmét és békés építő­munkáját szolgálják. Jelszavunk ez legyen: Egységesen előre méhészetünk szocialista építő­munkájának betetőzéséért Csehszlovák Köztársaságunk mezőgazdaságának ja­vára! elvesszük rendeltetési helyükről, mennyi méhcsaládot menthetnénk meg az el­néptelenedéstől! Sokszor főhordás alatt elég lenne egy-egy mézes vesesejt a kamrázásra a részben megnyitott méz­térben vagy a felső, illetve a kiskeret helyére. Ha behelyezzük az építőlécet a főhordás megkezdése előtt, nem ébred fel a méhek rajzási ösztöne, ami anélkül néha órák alatt bekövetkezik. Mennyivel jobban dolgozik a család, ha irányítjuk, és nem kénye-kedvére készülődhet raj­zásra. Éppen a nagyüzemi méhészetek­ben jelentős ez. Télire csak beakaszt­juk a helyére a mézes vesesejteket, és azután a fészek kereteinek a felső részé­ben kell a méheknek az eleséget be­gyűjteni, a kivehető felső kis keretbe. Ez a kis keretrész nagyon jó az anya­nevelésre is. Itt poharas módszerrel neveltem anyákat, amelyeket ez évben akarok kipróbálni, hogy nem maradnak-e le a petézésben a rajanyáktól. Külsőleg az anyák nagyon szépek. Ilyen vesesejtes henger alakú kap­tárba beteleltem pár családot. Kíván­csian várom a tavaszt, hogy milyen lesz a telelési eredmény és a tavaszi fejlő­dés. Racskó János (Ipolynyék) Méhészkedés az ókorban A méhészkedés nem mostani keletű, mert ezelőtt már 5000 évvel a babiloniak és az egyiptomiak, majd később, három­ezer évvel ezelőtt a görögök annyi mézet termeltek, hogy még a halottakat is mézben temették el. A törökök pedig annyira szerették a mézet, hogy egy icce (7,5 dl) mézért egy magyar foglyot adtak ki. Henger alakú kaptárt készítettem

Next

/
Oldalképek
Tartalom