Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-01 / 26. szám

98 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. április 1. Cúta, Érsekújvár, Palárikovo, Pered, Szelőce, Izsa, Ondrochov, Komját, Szimő, Kamocsa és Andód; a besztercebányai kerületben: Ipolyvisk, Deménd, Galsa, Abafalva, Nyitraipoly és Méhi; a kassai kerületben: Feketelehota, Szalóc, Ochti­­na, Tornaújfalu, Királyhelmec, Bacska, Lelesz, Zétény, Ladmóc, főketerebes és Bottyán; az eperjesi kerületben: Brezo­­vica, Nagysáros, Bukovce, Tárnává, Ho­­monna, Petrovce, Krakovce és Sókút. A példát mutató szövetkezetek között igen sok az olyan, amelynek dolgozói magyarok, akik igen tevékenyen segítik elő a gyorsan növő fafajok telepítésének mozgalmát és kitűnő eredményeket sike­rült fölmutatniuk. De azt is meg kell említenünk, hogy sokan még mindig nem akarják megér­teni ennek a mozgalomnak a fontosságát, s a kiültetett fákat egyáltalán nem kí­mélik. Ezek az emberek az ilyen terüle­teken legeltetnek, aminek következmé­nyeként 1958-ban 270 000 facsemete ment tönkre, ami 810 000 koronás kárt jelent így semmisülnek meg népgazda­ságunk számottevő értékei, s emiatt válunk mindnyájan szegényebbé. Főképp a bratislavai, nyitrai és eperjesi kerület­ben voltak nagyok a károk. Fontos, hogy mindenki vegye tudomá­sul a gyorsan növő fák telepítésének jelentőségét, hiszen ezáltal az iparnak nyersanyagot, a lakóházak építéséhez pedig nélkülözhetetlen faanyagot jutta­tunk. Idén a gyorsan növő fák telepítése terv szerint folytatódik, s 7 500 000 nyárt kell kiültetnünk. Ebből a legtöbbet a bra­tislavai kerületben. Ehhez a munkához kérjük a lakosság, főként a földtulajdo­nosok megértését és segítségét. Azt a kormányhatározatot, amelynek értelmé­ben ki kell szélesítenünk a szántóterüle­teket, a leggondosabban összhangba kell hoznunk a fásítással, s minden talpalat­nyi földet, ahol nyár nevelhető, ajánljunk föl erre a célra. Kerüljük azonban az olyan tévedéseket, mint amilyen a muzs­­lai szövetkezetben esett meg, ahol 30 hektárt telepítettek be fákkal, s csak később kezdték fontolgatni, vajon ezt a területet nem tarthatnák-e fönn tovább­ra is egyéb mezőgazdasági kultúrák ter­mesztésére. Az a leghelyesebb tehát, ha ültetési terveinket a helyi és járási nem­zeti bizottság illetékes osztályain előző­leg megtárgyaljuk. Jól teszik a földtulajdonosok, ha kö­rülnéznek a határban, szemlét tartanak a vízmedrek és patakok környékén, hogy ezeket a területeket nem csúfít­ják-e elöregedett és rossz minőségű fák. Ha igen, ezeket a fákat lassanként távo­lítsuk el és értékes nyárfákkal pótoljuk. Korán beköszöntött az idei tavasz, úgyhogy a nyárfák ültetését már feb­ruárban megkezdhettük. Mielőtt a tava­szi vadvizek szintje magasabbra emelke­dett volna, dolgozóink igen sok helyütt elvégezték a kora tavaszi ültetést Ha a talaj már jobban átmelegszik, a nyár­csemeték gyökérzete könnyen tönkre­megy. A fásítás sok szövetkezeti tagnak ad jó munkaalkalmat. Az állam nemcsak ingyen bocsátja rendelkezésre a facse­metéket, de az ültetés és a gondozás, valamint a favédelem költségeit is meg­téríti. Az új fásítások öt esztendő eltel­tével a föld gazdájának tulajdonába mennek át, s ezután már ő gondoskodik a fák további ápolásáról. De a fásítás a tanuló ifjúságnak is alkalmat nyújt arra, hogy tanúságot tegyen segítckészségéről. Fiataljaink nemcsak a gödrök ásásakor és a cseme­ték elültetésekor segíthetnek, hanem főleg a fák gondozásában és védelmében tevékenykedhetnek. A tanuló ifjúság a kiültetett fákat szocialista védelembe veheti, hogy ezáltal megvédje azokat a kártevők ellen. A fásítás munkájában a szövetkezetek és iskolák versenyt ren­dezhetnek, s a legjobb eredményeket felmutatók méltán számíthatnak szép jutalomra. Az ültetés, a csemeték kiülletése, a versenyfeltételek stb. kérdésében fordul­junk bizalommal ahhoz az erdészeti üzemhez, amelynek körzetében a fásítás történik. Meggyőződésünk, hogy lakosságunk, de főképp a szövetkezetek tagsága idén is megértéssel fogadja ezt a mozgalmat, ami elősegíti a gyorsan növő fák telepí­tésére vonatkozó 1959. évi tervfeladatok sikeres megoldását. Fehér aranyunk: A CUKORRÉPA írta: Dr. FRIDECZKY ÁKOS mérnök, egyetemi tanár dl.) A sor- és növénytávolság megválasz­tásakor ez idő szerint még megalkuvá­­sos megoldáshoz kell folyamodnunk. A répatermelés gépesítése, főleg a répa kiszedése, de ápolása is 41,5 em-es sor­távolságot kíván, holott az agrotechnikai követelményeknek a 42 cm-es sortávol­ság felelne meg. A Német Demokratikus Köztársaságban viszont a répát 41,5 cm­­es sortávolságra vetik és a répakom­bájnokat is erre a távolságra gyártják. A jövőben nálunk is a sűrűbb soros vetés jut előtérbe, mert így kisebb víz­tartalmú, ellenben több szárazanyagot és cukrot tartalmazó répát termelhe­tünk. Hazánk déli mezőgazdasági terü­lete a szárazföldi éghajlat hatása alá esik, s ezért a szűkebb sorú vetés a legjobb védekezés a talaj vízvesztesége ellen. Ha a répasorok átvágására is sor ke­rül, akkor annál inkább kell törekednünk a kisebb sortávolságra, mivel a sorát­vágógép mechanikai munkája nem válo­gat, minden útjába eső répát kivág, legyen az szépen fejlett, egészséges vagy bogárrágott, rosszul fejlődött répa. Az ilyen gépesítés tehát sűrű répasoro­kat igényel, hogy egyeléskor elég szépen fejlett, válogatásra alkalmas répaegyed legyen. A CUKORRÉPA EGYELÉSE Nagyon kell ügyelni az egyelés minő­ségére és időbeni elvégzésére. Hektáron­ként mintegy 70 000 növény az a mennyi­ség, amely kellő ápolás mellett a leg­nagyobb termést biztosíthatja. Az átla­gos növénytávolságot figyelembe véve a legjobban kifejlődött, egészséges egye­­deket hagyjuk meg. Egyelés előtt végez­zünk sorközi saraboiást, mivel ekkor a sarabolóval közel járhatunk a répasorok­hoz. Egyeléskor minden növény körül lazítsuk meg a földet, az ott levő gyo­mot távolítsuk el és a meghagyott répa tövéhez friss földet húzzunk. Ha nem húzunk friss, porhanyós földet a répához, akkor a fiatal növény nagy vízvesztesé­get szenved és ez károsan befolyásolja megerősédését és további fejlődését. FEJTRÄGYÄZÄS Kizárólag a már kiegyelt répát szabad nitrogéntartalmú műtrágyákkal fejtrá­gyázni. Az első fejtrágyázást azonnal az egyelés után végezzük, a második fej­trágyázás körülbelül négy héttel ezután történjék. Hektáronként általában 100 — 150 kg salétromot szórjunk ki, s ezt min­dig két adagban. Helytelen egyelés előtt fejtrágyázni és a műtrágyát egyszerre kiszórni. A CUKORRÉPA SARABOLÁSA ÉS KAPÁLÁSA A répa sorközi és soros művelésének célja: a gyomirtás, a talaj szellőztetése és a hajszálcsövesség megszüntetése. A saraboiást ma már legtöbbször fogattal vagy gépi erővel végezzük. A kapálás azonban kézi művelet, amely igen jelen­tős költséggel jár. Ezért csak a sorok­ban végezzünk kézi kapálást. A sorközi kapálást mélyebben járó sarabolóval vé­gezzük. Sorközi saraboláskor ügyelni kell arra, hogy az első sarabolás szélesebben történjék, egészen megközelítve a répa­sorokat, míg a későbbi sarabolásokat fokozatosan szűkebbre kell venni, hogy ne sértsük meg a répa oldalgyökereit. Keskenyebb sarabolás esetében bizonyos mértékig fokozhatjuk a sarabolás mély­ségét. Lényeges, hogy ne csak elgyomo­­sodás esetében, de tiszta földön is vé­gezzük el a saraboiást és a kapálást. — Minden kapálás felér egy esővel! — állítja a régi gazdaközmondás, és ebben tökéletesen igaza van. A kapálás „szá­raz eső", vagyis visszatartja a talajban levő vizet, megakadályozva annak elpá­rolgását. Hogy hányszor kapáljunk, azt nem le­het előírni, azt a talaj állapota és az Időjárás határozza meg. Az a lényeges, hogy a talaj gyomtalan és porhanyós álla­potban legyen. Minden eső után föl kell lazítani a talajt. Nálunk csaknem isme­retlen fogalom az ún. »gazoló kapálás«. Ezt aratás után végzik, amikor a nyár végi gyomok felnőnek a répában. E ka­pálás célja a gyomirtás, a talaj szellőz­tetése és a nedvesség visszatartása. Hogy megérthessük ennek az értelmét, rá kell mutatnom arra, hogy a répa a talaj vízkészletét főleg júliusban és augusztusban veszi nagymértékben igénybe. Ekkor fejlődik erősen és ebben az időben legnagyobb a párologtatása is. A talaj vízvesztesége is ebben az idő­szakban a legnagyobb a hosszú nappalok és a forróság következtében. Mindezek­kel szemben csakis a talaj felső rétegé­nek porhanyításával és a kipárolgás meg­akadályozásával védekezhetünk. Ezt a célt szolgálja a gazölő kapálás is. Az elmondottakból látjuk, hogy min­den agrotechnikai műveletet jókor, szak­szerűen és folyamatosan kell elvégezni. Bármilyen szakadás az agrotechnikai láncolatban terméscsökkenést eredmé­nyez. Biztosítanunk kell tehát legfonto­sabb ipari növényünk részére a legmeg­felelőbb termelési feltételeket, hogy ma­gasabb terméshozamokat érjünk el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom