Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
104 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. április 1. A világtájak minden irányába repülnek a hegytetőn telepített méhek Ahogy mindennek van előnye és hátránya, úgy a méhek elhelyezésének is. A sík vidékeken leginkább az képezi a vita tárgyát, hogy a méhlakás kijárója délnek, keletnek, délkeletnek, nyugatnak, délnyugatnak irányuljon-e, vagy sem. A hegyvidéken ehhez még hozzájárul az is, hogy a hegy lábánál vagy pedig a hegytetőn telepítsék-e a méheket. A hegy lábánál elhelyezett méheknek alkalmuk nyílik, hogy korábban kihasználják a mogyoró virágzását. A hegyoldalban virágzó sombokrok, nyárfák, vadcseresznyefák virágaiból gyűjtött mézzel, virágporral könnyebben repülnek lefelé. A közeli réteken virágzó gyermekláncfű virágporában fürödhetnek a méhek. Azután különféle réti virágok nyílnak. A hegy lábánál telepített gyümölcsfák is jó méhlegelőt nyújtanak. A gazdasági növények közül a repce áprilisban virágzik, s mézet, virágport ad. A mustár vetése napjától 28 nap múlva kezd virágzani, s szintén mézet, virágport nyújt a méheknek. A hegy lábánál elhelyezett méhek hátránya, hogyha az erdő más világtáj felé terül el, mézharmatát a méhek nem tudják úgy begyűjteni, mint a hegytetőn telepítettek. A hegytetőn telepített méhcsaládok ugyanúgy kihasználhatják a mogyoró, som, nyár, erdeifűz és vadcseresznye virágait, de 6 — 10 nappal később, a hegy magasságától függően. A hegytetőkön gyermekláncfű, ezerjófű és a fehér lóhere is elég jó méhlegelőt ad. Vágásokban a málna nyújt kitűnő legelőt. Jó idő esetén 20 — 25 kg méz kerül a pergetőbe családonként. A füzike meleg, párás időben bőven termi a nektárt. Mézharmatot tízévenként körülbelül kétszer termelnek annyit az erdei fék, hogy szépen gyűjthetnek belőle a méhek. A hegytetőn telepitett méhcsaládoknak a legnagyobb előnye azonban abban van, hogy a világtájak minden irányába repülhetnek legelő után. Szárazság idején az északi oldal mézel, a déli nem. Hűvösebb, nedvesebb nyáron a déli, délkeleti és délnyugati oldalon terem a nektár, dé az északin nem. Hátránya, hogy a méheknek teherrel kell a hegy teteje felé repülni. Felvetődik még egy fontos kérdés, hogy a méhek milyen irányban és milyen messze repülnek a hegyről. A hegytetőn telepített méhek a méhestől számítva 1800 méter távolra egy 190 méter magas hegytetőn tömegesen átrepültek és a hegy tetejétől egy km távolságban, a hegy lejtőjének keleti oldalán fölfedezték a virágzó, öreg erdei hársfákat. Az északi irányban 800 méter távolságban fekvő 220 méter magas hegytetőn tömegesen átrepültek, de elrepültek a 2,5 kilométerre elterülő málnásba is. Megfigyelésem szerint legelő hiányában a méhek három és fél kilométerre még tömegesen repülnek. Mindig abban az irányban repülnek többen, ahol jobb a legelő. A múlt nyáron fenyőfavirágzás idején igen kedvező volt az idő, a méhek ezt teljesen kihasználták, de termett is annyi fenyőmag, hogy szinte hajladoztak súlyától a fák. Hat kilométer körzetben nincs méhtelepülés, éppen ezért a fenyőmagtermés jelzi a méhek repülési távolságát. Jelen esetben 3000 — 3200 méter volt. A fenyőerdő láncolata véges-végig virágzott, de termést csak a méhek által megtermékenyített virágok hoztak. A Rőcei Erdőgazdaság az erdei fák magvait mindig itt gyűjti. A hegy lábánál telepített méhek is átrepülik a hegytetőt. A déli fekvésű hegylábnál telepített méheim északnyugati Dudlis anyanevelés Hengeralakú kaptáramban a felső keretrész jó szolgálatot tesz a méheknek az építésre. Az anyanevelésre pedig jobban bevált, mint a poharas módszer. Szerintem a poharas anyanevelésnek az a hátránya, hogy a nagy rámában hűvös éjszakákon könnyebben meghűl a bölcső, s így az anyák nem lehetnek értékesek. Jómagam úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy készítettem két anyabölcsőre való anyakalitkát fából, felülről két szétnyitós fadugőba teszem az anyanevelésre kiválasztott sejtet a benne levő álcával. Kétoldalt levehető rács zárja az anyakalitkát, amelyen a dolgozók sem férnek át, a két dugó között olyan lyukat fúrok, amelyen a csepegtető üveg szája befér. Ennek az üvegcsknek a nagyobb lyukú részét befúrom a kétdecis pálinkásüveg födelébe, mellé pedig körülbelül kétmilliméteres lyukat fúrok, amelybe vékony gumicsövet húzok, de úgy, hogy felérjen egész az üveg fenekéig. Ezen kap levegőt a vákuum megszüntetésére. Aztán megtöltöm mézzel és ráfordítom a két dugó közötti lyukra, s innen cseppenként kapják az élelmet az anyanevelő fiatal méhek. Ezek úgy viselkednek, mintha állandó hordás lenne Az etetés ott történik, ahol az élelmet mindjárt hasznosíthatják az anyanevelésre, a kaptár legmelegebb részében. A kereteket viaszosvászonnal takarom, csak üvegcsöveknek fúrok rajta lyukat és ha valamelyik üveg már üres, zavarás nélkül megtölthetem. így egy kereten 8 — 10 szép, fejlett anyát tudok nevelni, amelyek bölcsője rajbölcsö jellegzetességgel bír. A kikelt anyákat úgy zárkázom, mint poharas módszer mellett szokás, csak a bölcsőket nevelő méhekkel együtt. Ha más méheket kalitkázunk, nem törődnek az anyával, sőt maguk is agyongyötrődnek megfosztott szabadságuk miatt. Leklinci telepünkön így neveltem anyákat egy családdal főhordás után. Racskó János (Ipolynyék) irányban a 3 km-re fekvő völgybe repültek, ahol az erdőgazdaság különféle fajtájú virágzó növényt termesztett. Ezt a két völgyet egy 2 km széles erdő 320 méter magas hegycsúccsal választja ketté. A méhek tehát az ilyen akadályokkal is megbirkóznak, ha vonzza őket a jó legelő. Mikulás Lajos (Jolsva) * * ¥ Méhészeti szövetkezet Várnában Bulgária első méhészeti szövetkezete 1952-ben 32 méhész 92 méhcsaládjával létesült. A szövetkezet azóta mindjobban növekedik. Belépéskor minden tag köteles 3 — 4 családdal hozzájárulni a közös állományhoz és ezt 2 — 3 év múlva legalább 5 családra kell gyarapítania. A tagok ezenkívül kötelesek a tulajdonukban levő földeket is a szövetkezetnek átadni. Tekintettel arra, hogy a tagság nagyrészt nyugdíjasokból és alkalmazottakból áll, akiknek alig van földjük, így a szövetkezetnek jóformán nincs is földje. A szövetkezet nem foglalkoztat idegen munkaerőt. Minden tag köteles egy bizonyos számú munkaegységet ledolgozni, amit a tagok képességeinek és egyéb körülményeinek figyelembevételével állapítanak meg. A tavalyi terv szerint huszonöt tag 100, nyolc tag 80 és a többi a szövetkezet vezetősége dolgozta ki, a szövekezet vezetősége dolgozta ki, figyelembe véve a munka minőségét, így például a családok ellenőrzését, a kaptárjavítást, pergelést stb, A munkát pontosan körülhatárolják és ezáltal arányosan megoszlik a munkaerő. A tagokat három csoportba osztották. Minden csoport 80 — 100 családot gondoz a legújabb módszerek szerint. Az egyes munkákra normákat állapítottak meg, így a méhek etetésére, ellenőrzésére, müraj készítésére stb., ahol pedig csoportosan dolgoznak, aszerint osztják föl a munkát. A jó szervezés eredménye, hogy 1957-ben 16 V»-ra kevesebb volt a kiadás a munkaegységekre. A méhekkel minden évben Bolcsik vidékére vándorolnak. Sok szövetkezeti tag családjával együtt ott tölti szabadságát és így nemcsak üdülnek, hanem szépen keresnek Tavalyelőtt a tagok munkaegységenként 2,695 kg mézet kaptak 43,12 léva értékben. Markov nyugdíjas tanítónak 256 munkaegység után 686 kg méz volt a részesedése, aminek értéke 10 976 léva. Manava elvlárs 99 munkaegység után 276 kg mézet kapott, 4300 léva értékben. Az 1957-es esztendőben az időjárás kedvezőtlen volt. Akkor a vezetőség, a tagság tanácsára, úgy határozott, hogy a' méheket egy időre Dobrudzsába viszik. Kétszer vándoroltak, s az eredmény: 1060 kg kiváló méz és 30 kg viasz lett, 95 hároméves anyát kicseréltek fiatal anyákkal, amelyeket a legjobb családokból neveltek. Beteleléskor minden családot gondosan átvizsgálnak és a költőtérben átlag 13 kg mézet hagynak. A méhészek szaktudásának növelése érdekében a szövetkezet vezetősége télen tanfolyamokat rendez, ahol a méhek biológiáját, a méhcsalád életének érdekességeit stb. tanítják. A várnai méhészek bebizonyították, hogy a nagyüzenjl méhészetnek nagy a jövője, ami nemcsak a nyugdíjasoknak, de más dolgozóknak is kellemes szórakozást nyújt éá szépen jövedelmez.
