Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-07 / 2. szám
1959. január 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 5 Állattenyésztőink határidő előtt teljesítik feladataikat Bratislaváiban tartották meg Szlovákia állattenyésztőinek országos konferenciáját. A legjobb állattenyésztők, zootechnikusok, állatorvosok és egyéb dolgozók megvitatták azokat az időszerű kérdéseket, amelyeknek megoldása alapul szolgál mezőgazdaságunknak a harmadik ötéves terv teljesítéséhez. Ezeket a problémákat a főbeszámolóban Krajmer elvtárs, a földművelésügyi megbízott helyettese részletesen ismertette. A viták során elhangzott vélemények és a határozat azt bizonyítják, hogy jóval többet is elérhetünk. A konferencia résztvevői egyöntetűen elhatározták, hogy már 1963-ban elérik az állatállománynak azt a létszámát, amelyet a harmadik ötéves terv végére, vagyis 1965-re terveztünk. A múlt évben is nagyon szép eredményeket értünk el az állatállomány növelésében és a jövőben még többre számíthatunk. A járások közötti versenyben a galántai járás került az élre, ahol minden 100 hektár föld után 1958. október 1-ig 56 darabra emelkedett a szarvasmarhaállomány. Ebből 21,2 volt a tehén, míg 1957. év ugyanebben az időszakában 43 darab szarvasmarhát és ebből 15 tehenet tartottak 100 hektáronként. Az állatállomány növekedésével együtt növekedett az állatok hasznossága is. Különösen a tejtermelésben értünk el szép eredményeket. December 21-re teljesítettük az állami tervet, Szlovákia pedig egy nappal hamarabb teljesítette a tervét. Összehasonlítva az előző eredményekkel, 1958-ban 190 millió liter tejjel került több a felvásárlásra, mint 1957-ben. Figyelemre méltók azok az eredmények is, amelyeket az állatok fertőző betegsége ellen folytatott küzdelemben elértünk. A besztercebányai kerületben már teljesen felszámolták a fertőző elvetélést és a többi kerületekben is szép eredményeket értek el. Ezen a télen nagy szerep jutott a mesterséges megtermékenyítő állomások dolgozóinak és <l jövőben is az ő munkájukon múlik, hogy felszámolhassuk a fertőző betegségeket terjesztő természetes pároztatást. A gümőkór leküzdésére legjobban bevált a borjak szellös nevelése és a növendékállatok szabadistállózása. A Stejman-bódék nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert a borjak onnan kikerülve visszajutottak a párás meleg istállóba és megbetegedtek. Újabban már csoportosan, félszerekben, szellős istállókban nevelik a borjakat, majd onnan a továbbtenyésztéere kiválasztott Közlök Ferenc, a rappi EFSZ könyvelője állatok a szabadistállókba kerülnek, ahol tetszés szerint fogyaszthatják a tápdús takarmányt az önetetőkből. A szellős nevelés terén a szenei járás vezet, ahol már 11 EFSZ-ben építettek szabadistállót, önsegélyezéssel saját anyagukból. A dunaszerdahelyi járás EFSZ-eiben pedig 8 szabadistálló van, de úgy határoztak, hogy ez évben minden szövetkezetben legalább egy ilyen istállót építenek. Az állatállomány növelésével kapcsolatban felvetődött a takármánytermesztés kibővítésének kérdése is. Ehhez a legérdekesebben Kubin elvtárs, a somorjai járás volt főállattenyésztője szólt hozzá: — Sokan azt gondolják, hogy sovány területeken nem teremhet elegendő takarmány és így sok marhát sem lehet tartani. Egyes zootechnikusok régi rossz szokása, amikor azt mondják, hogy adjanak nekik ennyi és ilyen takarmányt, ők akkor termelnek ennyi és ennyi tejet vagy húst. A mi járásunkban is elég soványak a földek. Nálunk is lehetne ezzel érvelni, de mi azt tartjuk, hogy előbb legyen több állat és akkor lesz több takarmány is. Mi ahogy növeltük a szarvasmarhaállományt, úgy növekedett az istállótrágya termelése és több istállótrágya mellett a műtrágyák is jobban hatottak a földre. így a takarmánytermesztés olyan fokot ért el, mint a jó földekkel rendelkező járásokban, sőt annál is nagyobbat. Ma már 50 darab szarvasmarhát tartunk minden 100 hektár után. Ebből 20 tehén. Ezzel szemben, amikor járásunkban megkezdtük a nagyüzemi gazdálkodást, csak 4 darab szarvasmarha jutott ugyanennyi területre. A múlt évben 1300 üszőnk vélt vemhessé és ezek között egy sincs, amely 500 kg-nál könnyebb lenne. De az üszőborjakat 12 hétig tejjel tartjuk és az állatgondozókat nemcsak a tejhozam, de a borjúelválasztás után is jutalmazzuk. Ha nálunk több tejet is iszik a borjú, mint másutt, de megéri, mert 14 — 16 hónapos korban minden üsző befedeztethető. így hamarabb tehén lesz belőle és mint tehén is tovább él, ha borjú korában nem szűkölködött. A takarmányalap kibővítésében az is sokat jelentett, hogy szántóföldjeink 27 — 28 százalékát herefélékkel bevetettük. A losonci járás Rapp község szövetkezetesei a harmadik ötéves terv végére 100 darab szarvasmarhát akarnak tartani minden 100 hektár föld után. Mikor a szövetkezet könyvelője, Közlök Ferenc ezt kijelentette, egyesek mosolyogtak, de ő megmagyarázta, hogy miképpen lehetséges. — Ahogy eddig növeltük állatállományunkat, oly mértékben növekedtek a hektárhozamok is. így mindig egyensúlyban maradt az állattenyésztés a növénytermeléssel. Például évjáratonként a takarmányrépa hektárhozama a következőképpen növekedett: 1955-ben 150 mázsa, 1956-ban 200 mázsa, 1957- ben 433 mázsa, 1958-ban 627 mázsa volt. Az évelő takarmányok az 1955-ös 11,5 mázsás hektárhozamról 30 mázsa, 66, majd 75 mázsára emelkedtek. Silót 1955-ben 270 köbmétert, 1956-ban 340, 1957-ben 470, 1958-ban pedig 600 köbmétert készítettünk. Ennek arányában növekedett az állatok hasznossága is. A múlt évben már 80 borjút választottunk el 100 tehenenként. Közlök elvtárs elmondta azt is, hogy miképpen bővítették szántóterületüket és hogyan javították meg a réteket, legelőket. Beszámolója után senki sem kételkedett céljaik elérésében, hanem azon kezdtek tanakodni, hogy ilymódon ők is elérhetnének hasonló eredménye-Chudik elvtárs földművelésügyi megbízott átadja az oklevelet és az 1000 korona pénzjutalmat Hegedűs Lászlónak, a bárcai inszeminációs állomás igazgatójának két, hiszen megvannak a feltételek, csak a bátor kezdeményezés és az öszszefogás hiányzik. A konferencia végén megjutalmazták az 1958-as év legjobb állattenyésztőit, állatorvosait és egyéb dolgozókat, akik munkájukkal elősegítették állattenyésztésünk fejlesztését. Végül pedig felolvasták a közös nyilatkozatot és új feltételeket szabtak az állattenyésztésben folytatott versenyre. Csurilla József Miért süt melegebben a nap eső előtt? Bizonyára tapasztaltuk, hogy nyáron eső előtt sokszor tűrhetetlenül forrónak érezzük a napsugárzást. Ennek az a magyarázata, hogy nagy zivatarok előtt rendszerint szélcsend uralkodik, s a levegő páratartalma nagyobb. A szélcsend és a sok pára együtt azt az érzést váltja ki, hogy a nap sugárzása erősebb a szokottnál. Ha a levegő száraz vagy az idő szeles, ugyanolyan hőmérsékleten is más a hőérzésünk, mint nedves vagy szélmentes időben.
