Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-04 / 18. szám
68 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. március 4. javítsuk meg a baromfi fehérjés takarmányozását Baromfitenyésztésünk egyik komoly problémája, hogy nem mindig rendelkezünk elegendő fehérjés takarmánnyal. Emiatt alacsony a tojáshozam, a növendékállatok nem fejlődnek elég gyorsan, s ez az oka, hogy a vágóbaromfi minősége is gyönge. A fehérjehiány nem újkeletű, s nemcsak a baromfitartásban, hanem általánosan, a legtöbb európai államban is egyre súlyosodó gondot okoz. Az állattenyésztési és takarmányozási kutatóintézetek, az állattenyésztés elméleti és gyakorlati szakemberei a legkülönfélébb módszerekkel keresik a megoldást. Külföldön a gyárilag előállított baromfitakarmányokon kívül is sok az olyan készítmény, amelyek elősegítik a takarmányok jobb értékesítését, s bizonyos aminosavakat. vitaminokat és ásványi anyagokat pótolnak. A Szovjetunióban például a citromsavat gyártó üzemek fehérjékben gazdag melléktermékeit is fölhasználják takarmányozásra. Hazánk állattenyésztésére évről évre fokozottabb feladatok várnak, s immár az állattenyésztési termelés szerves részét képezi a kis háziállatok tartása is. Ez a magyarázata, hogy a baromfitenyésztés fontossága egyre emelkedik. Nálunk a fehérjeszükséglet kielégítése érdekében meg kell vizsgálnunk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a fehérjés takarmányok gazdaságosabb felhasználását elősegítik. Összehasonlító adatok szerint a teljes értékű keveréktakarmányok majdnem kétszer olyan jól érvényesülnek, mint a huzamosabb időn át egyoldalúlag etetett, egyébként értékes takarmányfélék, például az árpa, a kukorica stíl. Ez az egyoldalúság földművesszövetkezeteinkben, sajnos, gyakran előfordul, s ez is oka a jövedelmezőség csökkenésének. Például a dunaszerdahelyi EFSZ-ben az egyoldalú takarmányozás miatt a pár száz tyúk alig termel 30 — 40 tojást naponta. Mindenekelőtt szövetkezeteink és állami gazdaságaink baromfitenyészeteinek jobb jövedelmezősége érdekében kell arra törekednünk, hogy az állatok a minél értékesebb fehérjét keveréktakarmány alakjában kapják. talmaz, de fehérjéje biológiailag értékes. Viszonyaink között jó agrotechnikával 200 mázsát is termelhetünk hektáronként, ami pedig 50 mázsa szemes takar-Törzskönyvezett anyakocák legeltetése villanypásztor segítségével a sósszigeti gazdaságban. A gazdaságos felhasználás végett ma már nemcsak a fehérjekoncentrációt, hanem a fehérjék aminosav-összetételének az egyensúlyát is meg kell vizsgálnunk. Jóllehet a takarmányadagok aminosav-tartalom alapján történő összeállítását megkönnyítik a takarmányozási táblázatok, de ezt a feladatot mégsem bízhatjuk bárkire, s ez a kérdés a legegyszerűbben gyári előállítással oldható meg. Viszonyaink között az aminosav-egyensúly biztosítása igen fontos, mert szűkös fehérjekészletünket így tudjuk a leggazdaságosabban hasznosítani. Főként az állati eredetű fehérjés takarmányokra vonatkozik ez, amelyek a nagyobb hozamok és az egészségesebb, gyorsabb fejlődés érdekében nélkülözhetetlenek. Az állati eredetű fehérjék egyik hányada pótolható növényi eredetű fehérjékkel, ha a takarmányt B^-vitaminnal vagy antibiotikummal, vagy pedig mindkettővel kiegészítjük. Ez mind a növendékállatok fejlődésében, mind a tojáshozamokban javulást hozhat, de az ellenállóképességet is fokozza, tehát az elhullási esetek előfordulását korlátozza. Igen nagy az A-, D- és B2-vitaminok fontossága, mert ezek a vitaminok a takarmányok értékesítését, az állatok fejlődését, a termelés színvonalát egyaránt kedvezőn befolyásolják. Számottevő mértékben elősegítheti a baromfi fehérjeellátását, vagy legalábbis pótlását, a söripar is. Ha a csibéket és tyúkokat, fehérjehiány esetén, sörélesztővel etetjük, ez igen hatásosnak bizonyul. Az élesztők kedvező hatását nagy B-vitamintartalmuk még fokozza. Ilyen vonatkozásban is sok még a teendőnk, mert számos szövetkezetünkben az élesztőt csupán hallásból ismerik. Nagy mennyiségű állati eredetű fehérjét szolgáltat a fölözött tej, amelynek nem szabadna hiányoznia a baromfi eleségéből. A fölözött tej beszerzése egyetlen üzem számára sem okoz nehézséget; persze egy kis munkatöbbletet jelent, viszont fáradozásunk busásan kamatozik. Az üzemek némelyike a fehérjchiányon, időnként egy-két ló levágásával és föletetésével igyekszik mánnyal egyenlő értékű. Mégis azt láthatjuk, hogy szövetkezeteinkben nem fordítanak a burgonyatermesztésre kellő figyelmet. Ha gazdaságosabbá akarjuk tenni hússertés-tartásunkat, akkor föltétlenül át kell térni a változatosabb, fehérjékben gazdagabb takarmányozásra, mert csak ebben az esetben lehet gyors súlygyarapodást elérni. A sertések egyoldalú takarmányozása nem megfelelő, de egyúttal pazarlás is az erőtakarmányokkal, mivel sokkal több takarmányt kell megetetnünk és amellett még a hizlalás is tovább tart. Vannak országok, ahol 1 kg súlygyarapodáshoz 3,3 kg árpa értékű takarmányt használnak és 6 hónapos korra átlagban elérik a 100 kg-os súlyt állatonként. Mi, sajnos, még ettől messze vagyunk. Sok szövetkezetben az 1 kg súlygyarapodás eléréséhez még jóval 4 kg-on fölül kell megszabnunk az adagot, s a 100 kg-os súlyt is sok esetben csak 8 — 10 hónapos korukban érik el a helytelen takarmányozás következtében, ami igen megdrágítja a sertéshizlalást. Rákóczi Lajos segíteni. Nem rossz megoldás, ha állandósítani lehetne, csakhogy így, ideiglenes megoldásként az a helyzet, hogy a baromfi átmenetileg telezabálja magát, a tojáshozam is emelkedik valamicskét, de ez néha több kárral, mint haszonnal jár. Tápérték és mennyiség tekintetében óriási a jelentősége a vágóhidi vérnek, amelyet nálunk, a legtöbb esetben a csatornák nyelnek el. Ez pedig súlyos kár, hiszen a vágóhídi vér rendszeres felhasználása nagymértékben enyhítené a fehérjeszűkét. Az illetékesek fölfigyelhetnének erre a kérdésre, s intézkedhetnének, hogy egyetlen járási vágóhídról se hiányozzék a vérporító felszerelés, ami lényegesen elősegítené a fehérjeellátást és az állattenyésztési termelékenység emelkedését. Ez idő szerint a baromfitartás legégetőbb kérdése: a fehérjehiány. A kérdés megoldására a szakembereknek minden kínálkozó lehetőséget, a gyakorlati felhasználás szempontjából számba vehető minden rejtett tartalékot ki kell aknázniuk, mert kizárólag így tudunk eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek baromfitenyésztésünkre hárulnak. K. Molnár Ferenc ★ ★ ★ A mezőgazdasági munkások súlyos helyzete az Amerikai Egyesült Államokban Az Amerikai Egyesült Államokban élő mezőgazdasági munkások súlyos helyzetéről ír az AFL-CIO szakszervezet ipari osztályának havonként megjelenő kiadványa. — Legfőbb mezőgazdasági körzeteinkben — hangzik a cikk — a monopóliumok tulajdonát képező gépesített nagybirtokok tönkreteszik a kisfarmokat. Évente körülbelül 150 000 farmer megy tönkre, aki képtelen tovább tengődni, föladja a reménytelen küzdelmet, s inkább napszámot vállal, ha kap munkát. Ezek a vándorló vagy letelepedett napszámosok az ország legkizsákmányoltabb rétegét alkotják. Joggal mondhatjuk, hogy az amerikai mezőgazdasági társaságok nagybirtokai voltaképpen az ország izzasztókemencéi. ★ Hatalmas rizstermés Észak-Vietnamban A Vietnami Demokratikus Köztársaság rizstermelésben megelőzte az 1904-ben még „rizs-éléstár“-nak nevezett Dél- Vietnamot. Amíg Észak-Vietnamban 1958-ban 4,5 millió tonna rizst takarítottak be az 1940-es 2 millió tonnával szemben, ugyanakkor Dél-Vietnam rizshozama körülbelül 300 000 tonnával csökkent. ★ A Szovjetunióban emelkedés, Amerikában süllyedés Statisztikai adatok szerint a szovjet mezőgazdasági termelés a legutóbbi négy esztendő alatt 7,1 %-kal emelkedett. Ezzel szemben_az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági termelése ugyanebben az időszakban 1,1 %-kal hanyatlott.
