Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-25 / 16. szám

1959. február 25. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 59 Az őszi búza kara tavaszi ápolása Irta: SZAMÄK ISTVÄN, a Diószegi Növénynemesítő Üzem dolgozója Az őszi búza terméseit részben a téli viszontagságok teszik ingadozóvá. Szá­razföldi éghajlatunk különösen a hómen­tes síkságokon sanyargatja az őszi búza vetéseit. „ • A hőmérséklet nappali és éjszakai in­gadozása nagy népgazdasági károkat okoz. így 1955 — 56 telén Kelet-Szlová­­kia déli járásaiban az őszi búzák egy részét kiszántották, nagy részük pedig átlagon aluli termést adott. Az állandó fagypont körüli ingadozás 1956 januárétól áprilisig több mint 90 napon át tartott. ismertetem a kassai Mezőgazdasági Vetőmageüenörző és Vizsgáló Intézet 1956. évi adatait: 1. A fagypont fölé emelkedő, ugyan­akkor éjjel fagypont alá süllyedő hőmér­sékletű napok: január: 29 nap; ebből hómén les 12 nap; február: 5 nap; ebből hómentes 5 nap; március: 25 nap; ebből hőmentes 3 nap; április: 6 nap; ebből hómenles 6 nap; 2. Fagypont alatti hőmérsékletű napok: január: 1 nap; ebből hómentes — nap; február: 21 nap; ebből hómenles 16 nap; március: 2 nap; ebből hómentes 1 nap. Ezek városi adatok. Kelet felé a hó­takaró még kisebb volt. A fenti meteo­rológiai adatok elénk vetítik a minden­napos felfagyást és felmelegedést. Mégis a csaknem területi méretű elemi csapás­ként fellépő terméscsökkenés alól akad olyan kivétel, mint például a Terebesi Növénynemesítő Állomás, ahol a búza­termés nem csökkent a több évi átlag alá. A terebesi példából következik, hogy megfelelő előveteménnyel, agrotechniká­val, a vetésforgó betartásával, trágyázás­sal, talajelőkészitéssel és vetéssel edzet­tebbé tehetjük az állományt. Ezeknek az eredményét foglalom csak össze: a búza a tél beálltával legyen erős, edzett és ellenálló, de ne túlságosan fej­lett, buja. Ezt a nyári és őszi agrotech­nikával valósítottuk meg, és ez külön tanulmányt érdemel. A búzát megfelelő gondossággal vetettük, a fogas diónagy­ságú rögökkel takarta. A rögöcskék kö­zött kelő és még ősszel megerősödő vetést nem éri olyan veszély, mint ha a vetés után lehengereztük volna. A rö­göcskék a legkisebb havat is megfogják. A búzavetés ápolásának másik része a téli és kora tavaszi munka. Főleg az utóbbiakra szeretnék rámutatni. A két legfontosabb tél végi beavatko­zás a hengerezés és a fejtrágyázás. Hengerezés. Hóolvadás után a búzát soká veszélyezteti a hőmérséklet fagy­pont körüli Ingadozása. Ez a sötét tala­jokon gyakoribb, mint a világos talajo­kon. Nagyobb hőingadozás esetén a felső talajréteg különválik és a búza „fel­fagy“. Ennek óriási hátrány^ hogy a búza gyökerei ilyenkor elszakadhatnak. Ezt időben meg kell akadályoznunk. A búzát a hőmérsékleti ingadozások idején naponta figyeljük. Ilyenkor a be­avatkozásra alkalmas órákat ki kell használnunk. A reggeli órákban sokszor a legnehezebb gépekkel Is rámehetünk a búzaállományra, míg felengedés után még lábbal sem léphetünk rá. Az alkal­mas órák kihasználásával a felfagyott vetést „visszahengerezhetjük“ a talajba. Ezt esetenként meg kell ismételnünk. A búza hengerezésére legalkalmasabb a könnyű gyűrűshenger, amelyből széles gépcsoportot állítunk össze, hogy az al­kalmas órákat minél jobban kihasznál­hassuk. Kisebb területeken fogattal hen­­gerezzünk. Jó a Cambridge-henger is, amely mozgó gyűrűivel jól igazodik a talaj egyenetlenségeihez. Tél idején a búza hengerezésének „első segély“ jel­lege van, míg kitavaszodás után a hen­gerezés nélkülözhetetlen agrotechnikai beavatkozás. A tél végi, „tavaszi“ fejtrágyázás. An­nak ellenére, hogy február végén, a hó­olvadás után bőven van időnk, munka­erőnk, szállítóeszközünk, mégis megké­sünk a tavaszi fejtrágyázással, amely így a vetési munkák idejével egybeesik. Pe­dig az ilyen fejtrágyázás a kukorica­­körzetekben helytelen. Ha az idő engedi, február 20-a után, mihelyt a hó elolvad és ráléphetünk a búzaállományra, megkezdjük a salétrom kiszórását. Amint már a hengerezéssel kapcsolatban is említettem, minden al­kalmas órát ki kell használnunk. Mihelyt a talaj felenged, azonnal beszüntetjük a munkát és csak másnap folytatjuk, nehogy a búzában kárt tegyünk. A szükséges salétrom mennyisége hek­táronként az adott viszonyoktól függ. Az általában ajánlott mennyiség betartása azonban nehezen valósítható meg. A kö­vetkező számításból indulok ki: hektá­ronkénti 100 kg salétrom esetében 1 árra 1 kg, 1 négyzetméterre 1 dkg jut. Ve­gyünk 1 dkg osztravai salétromot és pró­báljuk kiszórni egy négyzetméternyi te­rületre. Nemesítő-üzemünkben több sa­létromot számítunk egy hektárra; igaz, hogy megteremtettük ennek az alap­­feltételét. Negyven mázsás és ennél ma­gasabb búzatermeléssel számolva még nyáron 350 — 400 kg szuperfoszfátot és 300 — 350 kg kálisót adtunk (lehetőleg Reformkálit, amely ként és magnéziumot is tartalmaz, amiben talajunk szűkölkö­dik). Ilyen körülmények között nyugod­tan adagolhatunk február 20-a után 200 kg osztravai salétromot anélkül, hogy tartanunk kellene a megdőléstől. De még 200 kg-ot is nagyon nehéz egyenletesen elszórni egy hektárnyi területre. Ezt is csak úgy lehetséges, ha a műtrágya tel­jesen száraz, csomómentes, aprókristá­lyos és ha a leglelkiismeretesebben vé­gezzük a szórást. Még eddig nem kísé­reltük meg gépi vetését. Az egyenletes kiszórás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A gyakorlat­ban előfordulnak olyan körülmények, amikor a búza már ősztől tápanyag­­hiányban szenved, gyengén telel. Nem szabad az ilyen állományt túlméretezett adaggal műtrágyázni. Ezért ilyen eset­ben kisebb adagot (120 kg) szórunk el, és nagyon ügyelünk az egyenletes kiszó­rásra, A salétrom műtrágyákkal történő lelkiismeretes gazdálkodás érdekében tekintetbe kell vennünk azok kereske­delmi árát is. Üzemünkben az ismertetett fejtrágyá­záson kívül tavasszal más műtrágyát már nem adunk. A szükséges tápanyagokat a nyáron előzetesen bcszántott (fosz­for, káli) műtrágyákkal biztosítottuk. A búza őszi nitrogénszükségletét az elö­­vetemény (borsó), a tavaszit pedig a február 20-a után kiszórt könnyen ol­dódó osztravai salétrom biztosítja. Február 20-a előtt azért nem adunk salétromot, mert a hatására buján fej­lődő állományt a kedvezőtlen márciusi idő igen megsanyargathatná. Később azért nem adunk salétromot, mert kér­déses, hogy az akfcor már „mélyen járó“ búza száraz tavaszi időben hasznát lát­ja-e. Nedvesebb tavasz esetén pedig má­sodlagos bokrosodáshoz vezet, ami ké­sőbbi kalászolással, megdűléssel és rozs­dakárral fenyeget. Hangsúlyozom, hogy itt a kukorica­körzetek természeti viszonyaihoz igazo­dunk. Jó csapadékeloszlás és sekélyebb talajréteg esetén tekintetbe jöhet több­szöri kisebb fejtrágyázás is. Különös figyelmet kell szentelnünk az öntözött búzaállományok helyes műtrágyázásának. Nem említettem meg a tavaszi foga­solás kérdését. Eredetileg ezt az eljá­rást a felső talajréteg lazítása, a nitro­gén mozgósítása és a gyomnövények irtása céljából végezték tavasszal. Más agrotechnikai beavatkozással tökélete­sebben elvégezhetjük ezeket a feladato­kat. A tél végi salétromozás, hengerezés és a Dikotex-permetezés a kétszikű gyo­mok ellen rendszerint kielégítő védelmet biztosít. Ezért a fogasolást helyi jellegű beavatkozásnak kell tekintenünk és csak megokolt esetekben alkalmazzuk. Saj­nos, igen gyakran helytelenül használ­ják a fogast a felfagyott vetéseken, ame­lyek alighogy begyökeresedtek, újra fel­­tépődnek. Különösen előzetes hengerezés nélkül veszélyes a fogasolás. Megemlítek még néhány téli beavatko­zást. A szuperfoszfáttal gazdagított, kellő hígítású trágyalé szintén jó fejtrá­gya. Ugyancsak jó eredményeket érhe­tünk el komposztok, sertéstrágya és egyéb szerves fejtrágyákkal. Az 1958 —59-es tél ingadozó időjárá­sával elég rendkívüli, és lehet, hogy még sok meglepetést rejteget. Jó erőnlétü búzaállományok esetében nem kell tar­tanunk ezektől a meglepetésektől. A hosszabb ideig tartó jégréteget át kell törnünk, hogy a vetés levegőhöz jusson. A hirtelen olvadáskor keletkező tócsák legmélyebben fekvő pontjain pedig vas­­rúddal áttörjük a megfagyott talajt, hogy a víz leszivároghasson az altalajba. A tél elmúlásával idejében kell fejtrá­gyázni, s a felfagyott vetést, ha szük­séges, többször is meghengerezzük. Mi­vel a salétrom elszórása általában egybe­esik az olvadással, amikor napközben sokszor nem lehet rálépnünk a vetésre, ezért a pontosan szóró repülőgépek nagy segítséget nyújthatnának. A munkát azonban alapos ellenőrzés kell. hogy kí­sérje. Az őszi búza foszforsav- és kálitartal­mú műtrágyákkal végzett fejtrágyázását a kukoricakörzetekben kísérletekkel kell ellenőrizni, s csak ezek sikeres befeje­zése után ajánlatos. A méhek és a repce maghozama Az egyik Opava melletti termelőszö­vetkezet 9,5 hektáros repcevetéséhez 40 méhcsaládot vándoroltattak. Két szom­szédos községből mintegy 30 méhcsalád méhei is látogatták ezt a területét. így a repce megporzásában 70 méhcsalád vett részt. Az eredmény nem is maradt el. A becők fejlettek lettek, közülük sok 92 mm-re nőtt és sok mag volt ben­nük, némelyikben 32 darab is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom