Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-11 / 12. szám
42 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. február 11. Fajtahibrid kukorica vetömagtermelése A kukoricatermesztés fejlesztése szükségessé teszi, hogy minél nagyobb mértékben kihasználjuk a haladó agrobiológia minden vívmányát. A korszerű kukoricatermesztés a fajtaheterózis és a hibridkukorica termesztésén alapszik, ami 10 — 15 °/o-os többtermést jelent. Mezőgazdasági termelésünk növelése érdekében ki kell használnunk ezt a lehetőséget. Ezt azért is megtehetjük, mert a fajtaheterózis és hibridkukoricák termesztéséhez semmi különleges szaktudásra nincs szükség. A fajtaheterózis kukorica vetőmagját ugyanúgy kell vetni, mint a közönséges vagy a régebbi nemesített kukoricát. Sőt arra is van már több tapasztalat, hogy a heterőziskukorica jobban bírja a kedvezőtlen viszonyokat, mint a nemesített fajták. Amennyire egyszerű és különleges szakismeretet nem kívánó a fajtaheterózis kukorica termesztése, annál inkább eltér a szokásos vetőmagtermeléstől a fajtaheterózis kukorica vetőmagelőállítása, amely nem más, mint két fajta keresztezése. Ez sem nehéz feladat, könnyebb a legtöbb ipari növény termesztésénél. Mégis — mivel a járatlanság könnyen okozhat olyan hibákat, amelyek miatt termésünk nem lesz megfelelő heterózis vetőmag — röviden összefoglalva ismertetjük a fajtaheterózis vetőmagelőállítás tudnivalói közül a legfontosabbakat. A heterózis vetőmagelőállító tábla kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy a közelben ne legyen más kukorica, mint az apaként alkalmazott fajta. Az idegen fajta előírt távolsága általában 300 méter, de ha fasor vagy mezővédö erdősáv van közelben, úgy 150-200 méter szigetelési távolság is elegendő. Ha ilyen táblát nem találunk, akkor „köpenyvetést“ alkalmazunk. A táblának az idegen virágpor felé eső szélén 10 — 12 méter széles sávban nem váltakozó sorban vetünk, hanem tisztán az apának használt fajtát vetjük és ebben az esetben az előbbiekben megadott szigetelési távolságnak a fele is elegendő. A heterózis vetőmagelőállítást lehetőleg jó kukoricatermő talajon és minél jobb agrotechnikával végezzük. Sovány, egyenetlen, sülevényes foltokkal tarkított talajon és tavaszi szántásban rossz, egyenetlen a kukorica fejlődése, s ez a hátrány nemcsak a kevés termésben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a címerhányás elnyúlik, a lecimerezési munka nehézkesebb, költségesebb lesz. Fokozottan elmondhatjuk ezt a drótféregtől fertőzött területről. Ezért ahol a feltalaj átvizsgálásakor négyzetméterenként 4-5-nél több drótférget találunk, ott ne termeljünk vetőmagot. A vetés idejének és mélységének megválasztásában is tartsuk szem előtt a korszerű agrotechnikai előírásokat, tehát a vetést idejekorán végezzük és ne vessünk sekélyen. A könnyebb talajon 8 — 10 cm mélyre is vethetünk, kötöttebb talajon csak akkor kell 6-7 cinnél mélyebbre vetnünk, ha ebben a mélységben még száraz a föld, ami tavasszal ritkán fordul elő. A korai vetés biztosítéka a jó beérésnek, míg a megkésett vetés fejlődése és érése is megkéshet, s ilyenkor a termés nem lesz teljes értékű vetőmag. Az eredményes vetőmagelőállítás alapja, hogy a szülőfajták vetőmagja is kifogástalan legyen. Ezért nemcsak a csírázási erély megállapítása, hanem a vetőmag nedvességtartalmának gondos vizsgálata is fontos a fajtaheterózis vetőmag előállításához. A vetést váltakozó sorokban végezzük oly módon, hogy minden két anyasor után következzék egy sor az apának használt fajtából. Az apafajta egy sora két vagy három anyasort is ellát virágporral, s mivel a heterózis vetőmag csak a lecímerezett anyasorokon terem, 2:1 arányban vetve a sorokat a tábla termésének nem fele, hanem 2/s-része lesz értékes heterózis vetőmag. Áz apasorokon az apának használt fajta fajtiszta vetőmagját kapjuk. A vetést géppel végezzük, mert kézzel vetve könnyen adódik alkalom a sorok összecserélésére. Jó karban lévő, rendesen kitisztított, lehetőleg 3 vagy 6 soros vetőgépet válasszunk. A három sort vető gép magládáját két, gondosan elhelyezett választófallal, amely megakadályozza a magvak átcsúszását, három részre osztjuk. A két szélső csoroszlya az anyafajta, a középső az apafajta magját vesse. Ilyen módon egymást követően két vetőgéppel is dolgozhatunk egyszerre, vagy a traktor egyszerre két gépet is húzhat. Hasonló ehhez a hatsoros gép használata is; ennek első, harmadik, negyedik és a hatodik csoroszlyája az anya-, a második és ötödik pedig az apafajta vetőmagját vesse. A vetőgép megfelelő beállítását elvégezve, a gépi vetés ugyanabban a gyors ütemben mehet, mint a közönséges üzemi kukoricavetés. A váltakozó sorú vetés sor- ^ növénytávolsága ugyanakkora, vagy valamivel kisebb, mint ahogyan a fajtát tiszta vetésbe vetnők. A sima szemű fajtákat általában 60 — 65 cm sortávolságban 45 — 55 cm-re egyeljük, a lófogúakat 65 — 75 cm sortávolságban, 50 — 60 cm növénytávolságra. Ha az egyik szülő lófogú, a másik sima szemű, úgy sortávolságnak a kettő átlagát vehetjük. Az apafajta vetőmagjába 7 % napraforgómag bekeverése biztos jelt ad a címerezéskor, hogy melyik sorokban kell a címert meghagyni. Egyeléskor körülbelül 15 lépésre egy-egy napraforgót meghagyunk, hogy a sorok összetévesztése ne forduljon elő. Szükséges azonban, hogy erről az egyelést végző valamennyi dolgozó tudomást szerezzen, mert csak a jól megjelölt sorok teszik majd a címerezés munkáját gyorssá és biztossá. Ha árok, fasor nem akadályozza a váltakozó sorokat vető gépet, járassuk ki a tábla széléig, forgót ne hagyjunk. Ha ez nem lehetséges, a forgót akkor se vessük be kukoricával, mert így ott az apa- és anyafajta növényei összetéveszthetők lennének. Hogy nyáron a munka áttekinthetőségét, ősszel a termés Iehordását ne zavarja, a forgót olyan alacsony növésű növénnyel vessük be, amely már a kukorica előtt lekerül. Az anyasorok növényeinek nővirágait az apasorok hímvirágainak virágporával kell megtermékenyíteni. Tehát ki kell küszöbölni azt a lehetőséget, hogy az anyanövények saját virágporukkal termékenyüljenek meg. Ezt csak úgy érhetjük el, ha az anyasorok növényeinek porzós virágzatát, címerét már a kibújás alkalmával, virágzás előtt eltávolítjuk. így adja az anyasorok termése a fajtaheterózis vetőmagot. Az anyasorok címerezése a fajtaheterózis vetőmag előállításának legfontosabb és késedelmet nem tűrő munkája. A címerhányás kéthárom hetes időtartama alatt nem fordulhat elő 2 %-nál több virágzó címer az anyasorokon, de legjobb ha egyetlen virágzó címer sem szórja virágporát az anyasorok növényeinek termős virágaira. E szigorú követelmény felett sokszor a leggyakorlottabb szakember is elsiklik, és az egyébként kitűnő kukorica az elnagyolt, vagy hibás címerezés miatt alkalmatlanná válik. A címerezés időbeni és jó minőségű elvégzése azonban fontos üzemi és munkaszervezést kíván, mivel a címerezés elvégzése a legnagyobb aratási és cséplési munkaidőbe esik. A címerezés időbeni gyors elvégzésére a kollektív munkát végző és szakmai felügyelet mellett dolgozó időszaki munkások bizonyultak legalkalmasabbnak. Nem szabad a címerezést a szükségesnél korábban végezni, és nem szabad a címerek megjelenése előtt 3 — 4 felső levéllel lefejezni a kukoricát. A „mély címerezés“ után az anyasorok növényeinek fejlődő csövei fölött csupán rövid tőcsonkok maradnak. Ez a helytelen módszer nemcsak a kukorica fejlődésére, termésére hátrányos, hanem nagymértékben fokozza a goiyvásüszög fertőzését is. Az üszögdaganatok csaknem minden esetben a csonkok végén jelentkeznek és igen gyakran átterjednek a csövekre is. Ebből az összefoglalásból látható, hogy a fajtaheterózis vetőmagot előállító tábla vetését egy rendesen vezetett gazdaság könnyen, minden fennakadás nélkül elvégezheti. így tehát, ha a térbeli szigetelés megadása módjában áll és a két szülőfajta vetőmagját idejekorán beszerzi, a saját szükséglett; kielégítő fajtaheterózis kukorica vetőmagot minden jó kukoricatermelő gazdaság kitermelheti magának. ★ ★ ★ Miért ne használjunk festett virágcserepet? A festett vagy a mázas cserép nem alkalmas növények termesztésére. Ilyen cserép földjében a levegő nem cserélődhet ki, s a gyökerek oxigén híján szénsavmérgezésben elpusztulnak. Ezért mennek tönkre rövid idő alatt a pléhvagy zománcedénybe ültetett növények is. A dísznövények tartására mindig mázatlan, égetett cserepet használjunk. Ennek pórusain elpárologhat a fölösleges víz és könnyen behatolhat a levegő. De a mázatlan cserepet is gondoznunk kell. Külső felületére leülepedik a por, megtelepednek rajta a moszatok és penészek, amelyek megakadályozzák a szellőzést. Ezért szükséges a cserepeket időnként megmosni és kefével meg súrolni. Klimsch Ferdinánd (Bratislava) HELYREIGAZÍTÁS. A Virágzó Mezőgazdaság 1959. február 4-én megjelent számában „Üj évtized küszöbén a muzslai szövetkezet“ címmel cikket közölt. Bár a cikkben felsorolt adatok és a benne szereplő személyek kétségtelenül arra utalnak, hogy nem a muzslai, hanem a bélai szövetkezetről van szó, félreértések elkerülése végett a hibát ezennel helyreigazítjuk.
