Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-04 / 1. szám
Jralrad Földműves 1959. január \ Zfnajy A nyugati agresszív körök a karácsony napjaiban és az azt kővető héten sem igyekeztek, hogy megnyugtató légkört teremtsenek és a békére vonatkozó reményt megerősítsék a világ népeiben. Csalódást okozott az a karácsonyi ajándék is, melyet a Gentben ülésező, a váratlan támadások elhárításáról tanácskozó konferencia nyújtott át a béke ünnepére a világ népeinek. A konferencia ugyanis megszakította tanácskozásait és a szocialista államok küldöttségeinek még azt sem sikerült elérniük, hogy egy meghatározott időpontot tűzzenek ki a tárgyalások folytatására. Kuznyecov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője a tanácskozás után kijelentette, hogy az értekezlet a nyugati hatalmak képviselőinek állásfoglalása következtében nem volt képes teljesíteni főfeladatát, vagyis javaslatokat készíteni a váratlan támadások elhárítására szolgáló gyakorlati intézkedésekre. A szovjetunió errevonatkozó konkrét javaslatait kereken visszautasították és a saját érdekeiket szem előtt tartva rá akarták kényszeríteni az értekezletre saját terveiket, melyeknek semmi közük nincs a nemzetközi biztonság érdekeihez. Céljuk csak az volt, hogy tájékoztatásokat nyerjenek a szocialista tábor korszerű fegyvertípusairól. Terveik egy szóval sem említették meg a váratlan támadás veszélyének kikerülésére szolgáló gyakorlati intézkedések kidolgozását. A japán kormány is kellemetlen hírrel lepte meg a békét szerető embereket. 1960—1963 évi ún. védelmi tervében kitűzte a japán fegyveres erők nukleáris fegyverekkel és rakétákkal való felszerelését. A terv szerint Japán 1963-ban 1300 darab legkorszerűbb repülőgéppel fog rendelkezni és hadihajóinak tonnatartalmát 250 000 tonnára, hadseregének létszámát 210 000 főre emeli. A világ békeszerető népei azonban ma már tudják, hogy honnan meríthetik a szebb jövőbe vetett reményeiket és melyek azok az erők, melyek nem szűnnek meg küzdeni az emberiség békés jövőjéért. Bizonysága ennek a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülése is, mely biztató záróakkorddal fejeződött be. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyta a Szovjetunió kormányának a nukleáris fegyverek beszüntetéséért folytatott eddigi munkáját, valamint a berlini kérdés megoldásának tervét. A Legfelső Tanács meghagyta a szovjet kormánynak, hogy a jövőben is folytassa szívós harcát annak érdekében, hogy haladéktalanul és örök időkre beszüntessék a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleteket. A Legfelső Tanács egyben felhívta az USA, Nagy-Britannia és a Francia Köztársaság kormányait, hogy támogassák a Szovjetunió ezen törekvéseit, s egyben járuljanak hozzá Európa és az egész világ békéjének megszilárdítása érdekében a berlini kérdés rendezéséhez. Ez a határozat nagymértékben járul hozzá a nyugati hatalmak gyászos „évvégi hajrájának" csüggesztő hatása ellensúlyozásához és a békés, boldogabb újesztendőt váró emberek reményeinek megerősítéséhez. Az emberbaráti szeretet és a segítő áldozatkészség lelkesítő példáját nyújtották azok a szovjet sarki repülök, akik mérhetetlen fáradságot nem kímélve életük veszélyeztetésével mentették meg a fagy és éhhaláltól a déli sarki belga tudományos expedíció tagjait. Viktor Perov sarki repülő és társai méltán érdemelték ki a magas kitüntetéseket a belga nép háláját és az egész világ csodálatát nemcsak a megmentett tudósok életéért, de azért is, mert megerősítették a világ népeinek hitét az igazi emberségben, a népek szolidaritásában. P. E. Értjük Spaak, a NATO főtitkára, sajtókonferencián foglalkozott az Atlanti Szövetség párizsi konferenciájával. — A szövetség egyetlen tagállama sem részesítené támogatásban azt a NATO-országot, amely agressziót követne el — jelentette ki. Most már értjük, miért esett annyi szó a párizsi tanácskozásokon a sztratégiai és taktikai atomfegyverekről, rakétatámaszpontokról. A NATO-nak állig fegyverben kell lennie! Máskülönben hogyan akadályozhatná meg valamelyik tagállamát abban, hogy agressziót kövessen el? A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésének külföldi visszhangja Ögy a nyugati, mint a szocialista tábor politikusai valamint sajtója nagy figyelmet szentel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a napokban megtartva ülésének. A lapok szinte nap mint nap kommentálták a beszámolókat, határozatokat. Az alábbiakban közlünk néhányat. Tirana Az albán sajtó részletesen foglalkozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésével. A Baskimi című lap A. A. öromikónak az ülésen elhangzott beszédével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány ismét kifejezte készségét és hajlandóságát haladéktalanul egyezményt kötni az atom- és hidrogénfegyverek beszüntetéséről minden előzetes feltétel és fenntartás nélkül örök időkre. Ankara A törökországi lapok a Szovjetunió állami -költségvetésével kapcsolatos kommentárjaikban hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió katonai kiadásait nem növeli. Ezzel szemben a szovjet kormány a tudományos kutatásokra kétszer annyit fordít, mint eddig. Az Nyugat-Berlin szerepe a Bonn terveiben..; (A Berliner Zeitung karikatúrája) iskoláztatás és népnevelés költségei is felülmúlják az eddigi kiadásokat. Bukarest Az Apararea Patrici kommentárjaiban kiemeli, hogy a Szovjetunió és a béke valamennyi barátja mély megelégedést érzett a kommunista párt és a szovjet kormány új fontos lépéseiről szóló jelentésnél. E lépések nagy jelentőségűek a kommunizmus építésére a Szovjetunióban, valamint a világbéke és szocializmus védelmének kérdésében. Bonn A nyugat-németországi sajtó közli a Szovjetunió fő irányszámait és utal arra, hogy az ipari termelés terjedelme a Szovjetunióban 80 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 70 százalékkal növekszik. Athén Az Avji rámutat arra, hogy a Szovjetunió mindenkor hajlandó volt tárgyalni a német kérdés és a további nemzetközi kérdések békés megoldásáról és hogy ezt A. A. Gxomikó újabb javaslatai ismét rriegerősítik. Mindezekből látható, hogy a kapitalista államokban is kénytelen beismerni a sajtó, hogy a Szovjetunióban általános gazdasági fellendülés mutatkozik és hogy a Szovjetunió politikája a béke megőrzésére irányul és irányult mindenkor. INDIA ÚTJA TIZENEGY ÉVVEL ezelőtt rázta le magáról az angol világbirodalom legnagyobb gyarmata, az angol korona legszebb gyémántja a gyarmatosítás jármát. Ez volt az angol gyarmati terjeszkedés, eddig legnagyobb veresége, melynek hatását még ma sem tudta és soha sem fogja kiheverni a „brit oroszlán“. Háromszáz évig tartott a brit uralom Indiában és a gyarmatosítás útját véres lázadások és még véresebb megtorlások jelezték. A dúsgazdag indiai maharadzsák segítségével az angol monopolisták szemérmetlenül fosztották ki ezt a gazdag országot, nyomorba döntötték India népét és mesebeli kincseket halmoztak fel az angol kincstárakban. Nem lehet elvitatni az indiai kongresszusi párt vezető szerepét az ország felszabadításában. De a fő érdem a népé, mely példátlan kitartással folytatta és fejezte be ellenállási harcát. Az imperialista intrika még elérte azt, hogy a nagy birodalmat sikerült kettészakítanak. Vallási ellentéteket szított a hindu vallás és a mohamedánizmus között és megalakította a mohamedán Pakisztánt, az imperialista tábor csatlós államát. A MAI INDIÁNAK 400 millió lakosa Van, s így lakosságra nézve Ázsia második legnagyobb országa. Az ország függetlenné vált ugyan, de a nép helyzetében lényegében kevés változás állott be. A szegénység és nyomor, a betegségek és írástudatlanság továbbra is lidércnyomásként nehezedik az indus népre. Kalkuttában, Delhiben, Bombayban és más városokban még mindig százezrek alszanak az utcákon, piszkos rongyokba burkolva. Az éhező fejletlen gyermekek száz számra barangolnak az utcákon és az ország nagyrésze még ma is írás^ tudatlan. Az angol urak helyett most az amerikai tőke vonult be az országba. Az újonnan alapított gyárakban a munkás napi bére 2—3 korona, ami még a legszükségesebb élelemre is kevés, a ruházatról, családfenntartásról, s kultúráról nem is beszélve. India nemzetgazdaságának fejlődése lassú. Az ipari termelés 1948-tól 1955- ig 48 százalékkal emelkedett, a széntermelés 40 százalékkal, az acéltermelés kb. 30 százalékkal. A társadalmi termelés az elmúlt 9 év alatt 86,5 milliárd rúpiáról 110 milliárdra emelkedett. A parasztoknak ma sincs földjük Indiában, a föld továbbra is a földbirtokosok és a nagyparasztok kezében van. Maga a kongresszusi párt nyilván arra törekszik, hogy a falun nagy földbirtokos burzsoáziát és nagyparasztságot hozzon létre, mely minden burzsoá uralom legbiztosabb támasza. A TÖRTÉNELEM arra tanít, hogy a feudális viszonyok elsöprése nélkül lehetetlen az ország gyors iparosítása. De nemcsak a történelem, hanem a nagy szomszéd, a Kínai Népköztársaság szemléltető példája is ezt mutatja. Kína két évvel később lett független állammá, mint India, de fejlődése összehasonlíthatatlanul gyorsabb mint Indiáé. Míg India acéltermelését 1948-től 1957-ig 1,3 millió tonnáról 1,7 millió tonnára emelte, addig Kína két évvel kevesebb idő alatt 0,9 millió tonnáról 11 millió tonnára. A mezőgazdasági termelésben India komoly lépésekkel jutott előre. Búzatermelése 1950-től 1955-ig 6,4 millió tonnáról 8,7 millió tonnára, rizstermelése, mely Indiában a fő élelmezési cikk, 34,4 millió tonnáról 38,8 millió tonnára emelkedett. Ez nem lebecsülendő fejlődés, de Kínáéhoz viszonyítva elenyésző. Pedig a két ország éghajlati viszonyai hasonlóak, mindkét ország népessége nagy és India népe is szorgalmas, szerény és leleményes. Hol kell keresnünk a lassú fejlődés okát? Nyilván a társadalmi szerkezetben. Kína forradalmát annak erős és népszerű kommunista pártja vezette, mely a marxizmus-leninizmus társadalmi tanításait vallja és valósítja meg a gyakorlatban, tekintetbe véve az ország adottságait. A győztes kínai forradalom elsöpörte a feudális osztályt, kisajátította a földet, kikergette az idegen kizsákmányolókat az országból. Kína Kommunista Pártja mozgósította az ország 600 milliós népét a szocialista építésre. Hatásosan harcol az elmaradottság, az analfabétizmus ellen; az ország 90 százalékában bevezették a kötelező oktatást, s több mint ezer felsőfokú tanintézetet létesítettek. Felkutatják az ország természeti kincseit és példátlan lendülettel hozzák felszínre. A nép lett urává a föld gazdagságának és ennek tudatában példátlan lelkesedéssel és szorgalommal fejleszti nemzetgazdaságát. Ez a magyarázata annak, hogy Kína olyan csodálatos eredményeket ért el, India pedig viszonylag lassú ütemben fejlődött. - / * 0 I AJ NEHRU MINISZTERELNÖK és kongresszusi pártja szocialistának nevezi magát. Tagadhatatlan az, hogy imperialista ellenes állásfoglalásukkal és a nyugati háborús úszítók hidegháborús politikája elleni fellépésükkel hasznosan járulnak hozzá a békéért és a gyarmati államok függetlenségé* A Kínai Népköztársaságban 14 nap alatt több mint 550 kis papírgyár épült. Minden papírgyár napi 1-2 tonna kapacitással dolgozik. Várható, hogy nagyon rövid idő alatt e szám 2000-re emelkedik. * A bonni hadügyminisztérium széleskörű katonai hadgyakorlatokat tervez a Nyugat-Németországgal szomszédos NATO tagállamok, főképpen Franciaország területén. * A Szovjetunió Tudományos Akadémiája a Nemzetközi Atomeröügynökségnek ajándékként átadta a 250 kötetet kitevő tudományos irodalmi gyűjteményt. A Nemzetközi Atomerőügynökség tájékoztatója kiemeli, hogy a Szovjetunió e nemes ajándéka lehetővé teszi az ügynökség programjának megvalósítását. * Tokióban a napokban üzembe helyezték a világ legmagasabb televíziós és rádió-anténnával felszerelt tornyot. A tornyon két kilátót létesítettek: az egyiket 120, a másikat 225 méter magasságban. A torony 24 méterrel magasabb a párizsi Eiffeltoronynál. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta az aggkori járulékról szóló új kormányrendelet javaslatát, mely felemeli az özvegyi- és árvasági járulékok legalsó határát. * Görögország Kommunista Pártjának KB-a nyilatkozatot tett közzé, melyben élesen elítéli a görög demokraták üldöztetését, s hangsúlyozza, hogy e kampány a kormány részéről a népi demokratikus országok, a Szovjetunió, valamint Görögország Kommunista Pártja és a demokratikus erők ellen irányul. * Kisi kormánya Japánt teljes gőzzel a régi militarizmus felé tereli. Az Akahata című lap közli, hogy a jövőben Japánt nemcsak az USA fogja ellátni rakétafegyverekkel, hanem Japánban is gyártani fognak ilyen rakétákat. A terv szerint a japán légi haderőket 1963-ban 1300 legkorszerűbb repülőgéppel látják el, a hadihajók tonnatartalmát 124 000 tonnáról 250 0Ó0 tonnára, a katonaság létszámát pedig a mai 170 000 főröl — a tartalékokat beleszámítva — 210 000 főre emeli. ért harcoló népek küzdelméhez. De társadalmi tanításaik nem terjednek túl a langyos polgári pacifizmuson, osztálybékét hirdetnek, mely nem más, mint a farkas békekötése a báránnyal. Milyen béke, s milyen szabadság az, amikor az egyik osztály békésen és szabadon zsákmányolhatja ki, döntheti nyomorba, süllyesztheti kulturálatlanságba a másikat? Kínában megszüntették az egyik osztálynak a másik által való kizsákmányolását, Indiában azonban burzsoá rendszer van. A termelőeszközök a belföldi burzsoázia és nagyrészben a külföldi monopolisták kezében vannak, melyeknek birtokában elrabolják a íJolgozóktóI az általuk kitermelt javak nagy részét. Kína és India rendszevének összehasonlítása a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy szocialista forradalom nélkül, a földbirtokosok és kapitalisták kisajátítása nélkül nem oldható meg a nagy társadalmi kérdés, a nép felszabadítása, a kenyér és a kultúra joga minden dolgozó embernek. P. E. Mélyreható ellentétek jegyében ért véget a NATO -tanács ülésszaka Az az egyöntetűség, amellyel a nyugati országok miniszterei a NATO- tanács ülésszakon támogatták az amerikai és nyugatnémet diplomácia által diktált és a berlini kérdéssel kapcsolatos szovjet javaslat visszautasítására irányuló határozatot, ismételten azt bizonyítja, hogy ez a tömb teljesen alá van rendelve az amerikai imperializmus politikai és katonai célkitűzéseinek. De amikor az ülésszak részvevői rátértek a többi kérdés megvitatására, máris rés keletkezett ennek az „egységnek" a falán. A politikai tanácskozások eredményeivel kapcsolatos jelentés előterjesztése során Spaak, NATO-főtitkár kijelentette, hogy a szovjet javaslat kivételével, a tanácskozások egyetlen kérdésben sem jártak pozitív eredménnyel. Mindjárt az ülésszak elején felszínre kerültek azok a gazdasági természetű ellentétek is, amelyek egyrészt a „közös piac" keretében részvevő hat ország (Nyugat-Németorszáct Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg), másrészt pedig a többi 11 nyugat-európai állam, különösen Anglia és a skandináv országok között fennállanak.' A Combat című francia lap ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az ellentétek abban a pillanatban felszínre kerültek, amint a nemzetközi válságból kivezető utat és ennek módozatait kezdték vizsgálni, továbbá azt, hogy miként lehetne kimozdítani a kátyúból a nyugati külpolitikát". A lap hangsúlyozza, hogy a jövőt nem lehet csupán a szovjet javaslatok visszautasítására építeni, s ezért ajánlja, hogy kezdjenek tárgyalásokat a Szovjetunióval. A lap a ciprusi kérdést is a NATO-tagállamok közötti ellentétek egyik forrásának tartja, majd utal az izlandi halászati jog körüli viszályra, a balti övezetnek a NATO központi parancsnoksága alá helyezése kapcsán kialakult ellentétekre, a nyugat-európai államok területén létesítendő rakétatámaszpontok kérdésében megmutatkozó ellenállásra stb. A lap híradásaiból kitűnik, hogy ezt az utóbbi problémát a francia diplomácia valóságos alkú tárgyává tette. Franciaország ugyanis ahhoz a feltételhez köti a rakétatámaszpontok létesítését, hogy felvegyék az „atomklubba", illetve, hogy részt vegyen e tömb vezetőségében, amely ez idő szerint az Egyesült Államok és An— Még hogy nem vagyunk egységesek? glia kezében összpontosul. Az USA és Anglia azpnban rendkívül hidegen fogadta Franciaország követelését. t l____________
