Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-21 / 38. szám

s sfzab-ad Földműves 1958. szeptember 21. Ülésezik az ENSZ 13. közgyűlése. A napirend nem kevesebb mint 72 tárgyat foglal magában. Emellett az a kérdés, mely leginkább érdekli a világ közvéleményét a közép- és távol-keleti imperialista agresszió kérdése csak közvetve szerepel a közgyűlés napirendjén. Hammarsk­jöld főtitkárnak ugyanis szeptember 30-ig jelentést kell tennie a legutób­bi rendkívüli ülésszak határozatából kifolyólag közel-keleti tárgyalásairól. A világ közvéleménye türelmetlen várakozással tekint a főtitkár beszá­molója elé, hogy vajon sikerült-e olyan megegyezési alapot teremtenie, mely lehetővé teszi,az angol-amerikai megszálló csapatok gyors kivonását Libanonból és Jordániából. A második kérdés nem kevésbé áll az érdeklődés középpontjában. Ez a tárgy a Kínai Népköztársaság az ENSZ tagjává való felvétele. A világ legna­gyobb népességű állama nem tagja a népszövetségnek. Ez a tény nagy­mértékben csökkenti az ENSZ-nek mint a nemzetek legfőbb fórumának tevékenységét és tekintélyét. A népi Kína felvételét az ENSZ-be az USA akadályozza, és támogatja csatlósát Csang Kaj-seket, mely csak egy kí­nai szigetet Xhajvant tartja meg­szállva és azt is csak az USA csapa­tainak segítségével. Nincs az a józan ember, aki ne látná, hogy a nemzetek szövetségében csak a Kínai Népköz­­társaság képviselőjének lehet jogos helye. így az USA a saját érdekében a csangkajsekista bérenceket érdem­telen előnyhöz juttatja. így például Csang Kaj-sek megbízottja állandó tagja az ENSZ egyik legfontosabb szervének, a Biztonsági Tanácsnak, és ebben a funkciójában a békés ki­bontakozás legfőbb akadálya. A békére törekvő államok nem táp­lálnak illúziókat abban az irányban, hogy a közgyűlés ebben az ügyben a Kínai Népköztársaság javára fog dönteni, vagyis beválasztja az egye­düli kínai államot az ENSZ-be. Ame­rika ugyanis görcsösen ragaszkodik csatlósának további életbentartásá­­hoz, mert bérence egyedül hajlandó országát háborús támaszpontul áten­gedni Kína megtámadására. Ezt igazolja az USA hajóhadának tevékenysége a thajvani szorosban, mely támogatja és fedezi a csangkaj­­sekisták provokációit a Kínai Népköz­­társaság területe ellen. A kínai nép igazságos harcot folytat a két part­menti sziget Kimoj, valamint Thaj­­van és Macu felszabadításáért, mert egyrészt a szigetek Kína elválasztha­tatlan részei, másrészt a csangkaj­sekista és amerikai csapatok a kínai szárazföldtől néhány kilométerre fekvő szigetekről állandóan veszé­lyeztetik a népköztársaság területét. Franciaország sorsdöntő szavazásra készül. A népnek szeptember 28-án kell választania a De Gaulle-íéle antidemokratikus alkotmány és a demokratikus köztársaság között. A választási harc eseményei máris azt mutatják, hogy ez a szavazás nem fejezheti ki a nép igazi véleményét. A demokratikus erőket a kormány ravasz és erőszakos eszközökkel fosztja meg az agitáció lehetőségétől és a felbérelt fasiszta csőcselék ter­rorizálja a francia polgárokat, meg­támadja a kommunista párt székhá­zait, verekedéseket provokál. A párt lapjait már több esetben betiltották. A gyarmatokon pedig szó sem lehet arról, hogy a színes lakosság kifejez­hesse valódi akaratát. A szavazás keresztülvitelét ugyanis a hadseregre bízták, akik a megszokott eszközök­kel „szavaztatják le“ a leterrorizált lakosságot. Egyedül Algériában 800 ezer katona ügyel fel a szavazás „za­vartalan“ menetére. Az eredmény mégis kétes, mert az utóbbi napokban a köztársaság hívei­nek tábora rohamosan megnőtt. A képviselők egy nagyobb csoportja kilépett a szocialista pártból és nem hajlandó követni a párt főtitkárát Molletet az árulás útján. A radikális szocialisták kongresszusán is csak néhány szavazattal tudták elfogad­tatni a javaslatot, hogy a párt támo­gassa a De Gaulle-féle alkotmányt. így csak szeptember 28-án fog el­dőlni demokratikus köztársaság ma­rad-e Franciaország, vagy belehull a fasiszta diktatúra karjaiba. Befejeződöttaz aftom,tu.d6s.°,‘ ■■MHBMiiuEieaBiinnH genfo ertekezlete A napokban Genfben tartották utolsó tanácskozásaikat az atomerő békés felhasználásának lehetőségével foglalkozó tudósok. A kéthetes érte­kezleten 69 ország mintegy 5000 atomszakértője 77 ülésén vett részt, s több mint 2000 előadás hangzott el az atomerő békés felhasználásának legújabb módjairól. A felszólalók mindenekelőtt az atomerőnek a béke szolgálatába állí­tása érdekében szükséges nemzetközi együttműködés kérdésével foglalkoz­tak. a Francis Perrin, francia atomtudós, az értekezlet elnöke, záróbeszédében javasolta, hogy 1962-ben rendezze­nek újabb atom-békeértekezletet. Az amerikai tudósok nevében dr. Piabi, az ismert Nobel-díjas atomfi­zikus bejelentette: az Egyesült Álla­mok a közeljövőben 5000 kg uránium 235-öt és mintegy 20 — 50 atomtudóst bocsát a nemzetközi atomenergia ügynökség rendelkezésére. Az ameri­kai tudós hangsúlyozta, hogy az ér­tekezlet a „béke oázisát teremtette meg Európában“. A nemzetközi együttműködés ékes­szóló példája volt az a közös kana­dai-indiai bejelentés, amelyben ka­nadai részről W. B. Lewis, indiai részről pedig H. J. Bhábhá közölte az értekezlettel, hogy a két ország meg­állapodást kötött egy Bombay köze­lében közös erőfeszítéssel létesítendő atomreaktor építéséről. Az atom­reaktor építéséhez Kanada adja a technikai felszerelést és a hasonló anyagokat, India viszont az épületek felépítéséről és munkaerejéről gon­doskodik. A Szovjetunió és Csehszlovákia is egyezményt kötött arról, hogy a két ország a nukleáris kutatásokban és az atomenergia népgazdasági fel­­használásában kölcsönösen segíti egy­mást. Az egyezmény értelmében Csehszlovákia kísérleti atomreaktort és ciklotont kap a Szovjetuniótól. Szovjet tudósok csehszlovák atom­szakembereket képeznek ki, s a Szovjetunió teljes tudományos tájé­koztatást és műszaki dokumentációt bocsát ingyenesen Csehszlovákia ren­delkezésére. Csehszlovákia csupán azokat a tényleges kiadásokat téríti meg, amelyek a dokumentáció elké­szítésével kapcsolatosak. Hasonló egyezményeket kötött a Szovjetunió Kínával, Jugoszláviával, az Egyesült Arab Köztársasággal és még öt más országgal. E kétoldalú egyezmények nem üzleti jellegű megállapodások, — hangsúlyozta a szovjet kiküldött. Jemeljanov professzor kijelentette: a Szovjetunió kész segítséget nyúj­tani a Nemzetközi Atomerő Hivatal tagországainak nemcsak hasadó anya­gok átadásával, hanem az urán érc feldolgozásában, a tiszta urán kinye­résében, hőkiválasztó elemek előállí­tásában az atomreaktorok számárai A Szovjetunió szívesen segít más országoknak atomkutató intézetek létesítésében és szakemberek képzé­sében. A Szovjetunió 17 európai, ázsiai és afrikai országnak mintegy 40 090 kü­lönféle fizikai műszert szállított nukleáris laboratóriumok számára. A legutóbbi két esztendőben a Szovjetunió 30 főbb atomközpontjá­ban 600 tudós és mérnök tanult. Ezen tények azt bizonyítják, hogy a kéthetes genfi atomtudósok érte­kezlete nagyban hozzájárult az atom­­fegyverkísérletek beszüntetéséhez és az atomenergia békés felhasználásá­hoz. Adenaúer: „Mit akar asszonyság? Hiszen a hadgyakorlatok után Ön úgy sem lesz az élők sorában!“ (A „Neues Deutschland“-ból) Magyarországon leleplezték a budapesti amerikai követség felforgató tevékenységét Szeptember 13-án Gyáros László, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány képviselője, rendkívüli saj­tóértekezleten részletes bizonyítéko­kat terjesztett elő a budapesti ame­rikai követség és az amerikai kém­szolgálat tagjainak kém- és felfor­gató tevékenységéről, és arról, ho­­gyan igyekeznek kémeket szervezni a magyar szökevények soraiból. Gyáros László többek között be­szélt azokról az okmányokról, ame­lyek bizonyítják, hogy az USA min­den alkalmat felhasznál Magyarország belügyeibe való beavatkozásra. Töb­bek között rámutatott, hogy az ame­rikai diplomáciai dolgozók több eset­ben visszaéltek jogaikkal; például Dalian ezredes, a budapesti amerikai követség volt légügyi attaséja, az ellenforradalom idején tankokat akart lemérni, gyárak tervdokumentációit igyekezett elsajátítani, később pedig lefényképezett egy katonai repülő­teret. Az amerikai diplomatáknak Magyarországon mintegy 30 személy­autó áll rendelkezésükre és „Magyar­­ország szépségei megismerésének“ ürügye alatt állandóan katonai épü­letek után kutatnak. A sajtóértekezleten Kriszai András, Vas István, Karsai József és Kopcsa Sándor volt amerikai ügynökök —, akik közül egyesek önként jelentkez­tek a belügyminisztérium szerveinél, másokat viszont elfogtak — beszéltek arról, hogy az amerikai titkos szol­gálat milyen aljas módon hálózta be őket. Miután nyugaton nem kaptak állást, az éhezés és a bizonytalanság a kétségbeesésbe kergette őket, és ezt kihasználva az amerikai kémszer­vezet fondorlatos módon „megnyer­te“ őket. A sajtóértekezlet mintegy tükörké­pe volt a nyugati hamis propaganda leleplezésének. A disszidensek csak az ún. „szabad világban“ döbbentek rá a Szabad Európa kacsahíreire.-la A négerek felszabadulásáról A rabszolgák keserves sorsáról Európaszerte már csak a diákok hal­lottak a történelemórákon, amíg az új világban, illetve Amerikában, még egyre suhogtak a kegyetlen rabszol­gatartók ostorai. Míg az ipari Észak-Amerikában a rabszolgaságot 1833-tól megszűnt­nek tekintették, ad­dig a déli államok­ban —, ahol az óriási területeket elfoglaló gyapotül­tetvényeken kizá­rólag a legolcsóbb munkaerőt, a rab­szolgát dolgoztat­ták — a rabszolga­tartó nagyültetvé* nyesek erről hal­lani sem akartak. Azon kisebb far­merek támogatásával, akik a rabszol­gaság megszüntetésének hívei voltak, több ízben is fellázadtak a négerek, a hatóságok azonban a felkelések részvevőit kegyetlenül megkínozták, így például a legismertebb néger fel­kelés vezérét, John Brown farmert is. Északon kialakult a republikánus párt, mely 1860-ban a szegény Ken­­tucky-i farmtelepes fiát, Abrahám Lincolnt (1809—1865) választotta el­nökévé, aki a négerek felszabadítá­sáért harcolt. A déli rabszolgatartó államok ezt nagyon rossz szemmel nézték és Davis ezredessel az élén megindították a háborút Észak align, melyben végül is az Észak győzött a Dél felett. Lincoln elnök 1862 szeptember 22- én iktatta az USA alkotmányába a rabszolgaság beszüntetését, a négerek felszabadítását. Ezen tettéért életé­vel fizetett: Washingtonban egy ün­nepi előadáson páholyában a nagybur­zsoázia bérence, Booth színész orvul lelőtte. Havassi Eta LINCOLN Perusticai évek E!ybo/go>fc,/u llll!inill!lllll!lllllllllllllllllllllllllll!!lllllllllll!llll!llll!lllllllllllll!llllll!llllll!llllllllllllllllllllllllll!llll!llll!llll!llllllllllllll!lllllilll!llllllllllllll!lllllllllllllllllllllli története Szelíden hullámzik a napfényben á délbolgár táj. Az utasnak először egy torony tűnik a szemébe, azután a fehér házak, amelyek úgy ácsorognak a to­rony körül, mint frissen fürdetett bá­rányok. Az út szélén* tábla s a táblán a falu neve: »PERUSTICÄ.« Szépen gondozott, tiszta és jómódú falu ez a Perustica, mintha mostaná­ban épült volna, pedig egy évszázad­nál is régebben áll itt s nem egészen Nagy lendülettel takarítják be közös munkájuk gyümölcsét A boldog ifjúság ... majd fellángolt az antifasiszta fegyve­res partizánháború Perustica környé­kén is. A falu hű maradt nemes és véres történelmi hagyományaihoz. Férfi lakossága a partizánok oldalán harcolt, s Perustica első partizánja, Enju Tosev, akinek apja és nagyapja is Perustica falai közt halt hősi halált. A fiatal Enju Tosev életében és halálában is követte a legszebb családi hagyományt, egy partizán-vállalkozás folyamán el­esett ... Néhány hónap múlva, 1944 szeptem­berében Bulgária felszabadult. Perus­tica eltemette, s meggyászolta halot­tad s kemény, fegyverhez szokott kéz­zel kezdte jövendő sorsának útját egyengetni. Perustica azok közé a fal­vak közé tartozik Bulgáriában, ahol először alakítottak szövetkezetét a pa­rasztok, s ez a szövetkezet a három nemzedéket, a falu és az ország sza­badságáért áldozod Tosev-család nevét viseli. Három Tosev porlad a perusticai temetőben, mindhárom életét ellensé­ges golyó oltotta ki, de sírjuk és mil­liónyi bolgár hősi halott sírja fölött virul a gazdag és szabad ország ... Dr. SZÉKELY ERZSÉBET török ostromgyűrűn, karján Tosev ta­nító életbenmaradt kisfiával. _ Két évvel a nagy felkelés 1925 után orosz segítséggel — megszabadult a bolgár nép a török uralomtól, de nyakára ült a német Kóburg-dinasztia, s a mögötte beözönlő nemzetközi burzsoázia, amely Bulgária kincseire vetette magát. 1923- ban ismét kirobbant a felkelés, amely az uralkodó háztól és idegen híveitől akarta megszabadítani Bulgáriát. Ennek a felkelésnek egyik vezető egyénisége az a Georgi Dimitrov volt, aki a kö­vetkező évtizedekben a bolgár törté­nelem egyik legnagyobb alakjává lett. Perustica falu is fegyvert fogott, s a harcot egy tanító, Tosev vezette. A ta­nító ebben a faluban született, s azok között volt, akik túlélték, az 1876-os török vérengzést. Tosev tanító ugyan­úgy halt meg, mint az apja, a szabad­ságért vívott küzdelemben, s vele hált úgyszólván a falu egész férfi lakossá­ga, de életben maradt a tanító kisfia. .. 1 . Végéhez közeledett az a 1944 szörnyű dráma, amelyet ———* második világháború né­ven tart számon a történelem. A harc már a bolgár határokhoz közeledett, egy évszázad múlt él azóta, hogy fehér falai közt háromszor robogott végig a történelem. Utolsó napjait élte ebben 187 b az esztendőben bolgár föl­dön a török uralom. Az lzlám hatalma recsegett-ropogott, az isztambuli porta fokozta a kegyetlen elnyomást, amelyet hősi felkeléssel igyekezett lerázni Perustica falva is. Tosev tanító vezette a falu felkelését az ottmán hadsereg ellen, s az egész országban akadtak Tosevek, akik fegy­verbe szólították a népet. A perusticai felkelést vérbéfojtották a törökök, a falut körülzárták és gyilkos tűz alá vették. A lakosság a templomba mene­kült, s oda húzódott vissza kemény harc után a férfi lakosság. A török tüzérség a fejükre gyújtotta a zsin­­delytetöt, abban a reményben, hogy a tüzhalál elől a török puskacsövek elé menekül a hős falu. De nem így tör­tént. Perustica férfinépe elbúcsúzott a családjától, azután az asszonyok és gyerekek félé fordította a fegyvert. Inkább a halál, mint a török bosszú. A falu nagyrésze megsemmisült, a megmenekültek közt egy öregasszony osont át a zsarátnokfényű éjszakán a SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja - Szerkeszti a szerkesztőbizottság -'Főszerkesztő Ma j or Sándor - Szerkesztőség: Brati­slava, Suvorovova 16 —Telefon: 353-41, 353-42, 353-43 — főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46 t—. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d — Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre 10.40 1—1 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-513338-7 iicifV' Rangel Ivanov Motsov, Perustica 95 éves lakója, aki 13 éves fejjel részt vett az 1876-os felkelésben, valamint a 1923-as, 1944-es szabadságharc­ban is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom