Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-12 / 41. szám

\frafraet Földműves 1958. október H Ua az elmúlt hét fontosabb-*■ nemzetközi eseményeiről aka­runk szólni, akkor feltétlenül meg kell, hogy emlékezzünk a jelenlegi közép- és távol-keleti helyzetről, valamint az atomfegyverkisérletek beszüntetéséről. A KELETI HELYZET boncoiásánál feltétlenül szoros kapcsolatot talá­lunk az USA agresszív külpolitikájá­val. A napnál világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Kele­ten megfelel az imperializmus ter­mészetének. Miiből látjuk ezt? Egy­szerű. Amikor az iraki fordulat még nem történt meg, a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött. Egy héttel később már viszont nagy arányokban folyt a csangkajsekista haderő összponto­sítása Kimoj szigetére. A józanul gondolkozó ember ebből csak arra a következtetésre juthat: az Egyesült Államok érdeke, hogy egymást követő időben közvetlen vagy közvetett „gyújtogatást“ végez­zen Ázsia és Afrika területén, s ez­úttal állandó veszélyben tartsa a világbékét. A LIBANONI KORMÁNY a napok­ban például visszautasította az újabb beavatkozást, illetve az amerikai nagykövet azzal a merész követelés­sel lépett fel a libanoni miniszter­­elnöknél, hogy ez nevezzen ki egy szélsőjobboldali minisztert a kor­mányba. A határozott visszautasítás magával hozta, hogy a fallangisták ismét zavargásokat okoznak Bejrut­ban, sőt lövöldözésekre is sor került. Ugyanakkor az amerikai vadász­­repülőgépek már húszegynéhányszor berepültek Kína légiterébe s a kínai kormány komoly figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyva, az Egyesült Államok kormánya továbbfolytatja a katonai provokációt. Az egykönnyen lángra lobbanó távol-keleti helyzet többek között magára vonta a Béke Világtanács figyelmét, amely kiált­ványt tett közzé hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok beavatkozása a Kínai Népköztársaság belügyeibe, az egyre nagyobb légi- és tengeri erők összevonása Tajvan térségében, az amerikai provokáció és az agresszív akció fokozódása egy új világháborús katasztrófa közvetlen veszélyébe so­dorta az emberiséget. S egyúttal fel­hívja a béketanácsokat valamint a béke valamennyi hívét, hogy indít­sanak mozgalmat az amerikai had­seregnek a közép- és távol-keleti térségiből való kivonására. UGYANEBBEN az időszakban a szovjet kormány közölte, hogy ismét megkezdi az atomfegyver-kísérlete­ket a Szovjetunió területén. A közle­mény kimondja, hogy több mint fél éve a Szovjetunió felfüggesztette az atomfegyverkísérleteket, s azt re­mélte, hogy ez az egyoldalú elhatá­rozás követőkre talál a nyugati atomhatalmak soraiban. Ehelyett azonban ez idő alatt Amerika és Anglia nagy erősségű robbantási sorozatot hajtott végre a Csendes- Öceánon, ami arról tanúskodik, hogy a nyugati nagyhatalmak nem hajlan­dók lemondani az atomfegyver­gyártásról valamint hallani sem akar­nak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről. ÖSSZEGEZÉSÜL: a nyugati rob­bantási kísérletek folytatása, a Kö­zel- és Távol-Keleten provokált feszültséggel párhuzamosan egyre nagyobb fenyegetést jelent a világ­békére. Világos, Washingtonon és Londonon múlik, hogy sehol a vilá­gon ne legyen ismét Libanon, Tajvan, Algéria, s ne nyugtalanítsa többé az embereket az atomrobbantás félel­metes döreje. Bölcsességek Az adósnak annyi barátja van, ahány ember hajlandó kölcsön adni neki; a hitelezőnek annyi, ahány nem tartozik neki. * * * Többször van igaza annak, akinek hisznek, mint annak, aki igazat mond. * * * A veszély csak addig nagy, míg fel nem ismerjük. K. J. VOROSILOV: A Szovjetunió barátságban akar élni minden állammal l'övicícfl K. J. Vorosilov a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke, látogatást tett Afganisztánban és ez alkalommal beszédet mondott Kabul lakosságának. A kabuli Gazi-sport­­pályán sok ezer ember vett részt, hogy kifejezze rokonszenvét a Szov­jetunió mellett. Az ünnepi gyűlést Mohammed Da­­vud afganisztáni miniszterelnök nyi­totta meg. Beszédében többek között azt mondotta: „Afganisztán és a Szovjetunió, e két szomszédos ország régóta fenn­álló baráti kapcsolatai szemléltetően bizonyítják, hogy a népek a kölcsönös megértés és kölcsönös tiszteletben­­tartás alapján akkor is együttműköd­hetnek, ha eltérő a politikai és szo­ciális rendszerük.“ Majd így folytat­ta: „Jelenleg, amikor Afganisztán népe és kormánya elhatározta, hogy megteszi a szükséges lépéseket or­szágának fejlesztésére és életszín­vonalának emelésére, szívélyes kö­szönetét mondunk szovjet barátaink­nak őszinte segítségükért és együtt­működésükért. A miniszterelnök után dr. Sohejl, Kabul város igazgatásának elnöke beszélt. Ezután viharos taps köze­pette K. J. Vorosilov lépett a mikro­fonhoz. K. J. Vorosilov megemlékezett a Szovjetunió hatalmas sikereiről a népgazdaság és a kultúra fejlesztésé­ben, s többek között hangsúlyozta: „A Szovjetunió, amely hatalmas államot alakított, békében és barát­ságban akar élni minden állammal. Egyúttal, éppen úgy, mint negyven évvel ezelőtt, meleg rokonszenvvel viseltetik minden keleti nemzet fel­szabadító harcában. Mindig úgy vél­tük és véljük, hogy az összes nemze­tek egyenlöek, s hogy minden nemzet maga építse életét, más országok bármi nemű beavatkozása nélkül. Általánosan ismert tény, — mon­dotta a továbbiakban — hogy a Szov­jetunió mindig határozottan támo­gatta és támogatja a népek felszaba­dító harcát a gyarmati elnyomás alól. Vannak azonban még államok, melyek vezetői ismét gyarmati elnyomást akarnak rákényszeríteni a felszaba­dult népekre. Nemrégen például a gyarmatosítók Libanonba és Jordá­niába küldték csapataikat. Ezzel az egész Közép-Kelet népeinek szabad­ságát és függetlenségét fenyegetik. Az amerikai imperailisták most igen feszült helyzetet teremtettek a Távol-Keleten. Ami az ottani hely­zetet illeti, a szovjet kormány kije­lentette, hogy a több mint 600 millió szabad Kína népének minden joga megvan Tajvan szigetre, Peng-hu és a partmenti szigetek felszabadításá­ra, a Csangkajsek-klikk és az óceá­non túli agresszorok uralma alól — mondotta. A Szovjetunió a Kínai Népköztár­sasággal való barátságához — mon­dotta Vorosilov elvtárs — és szövet­ségéhez híven óva intette az USA-t a népi Kína partjainál folytatott ka­tonai provokációktól és kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság elleni támadás egyúttal a Szovjetunió elleni támadást is jelenti. Mindent megte­szünk, hogy a népi Kínával együtt Franciaország demokratikus köz­véleményét mélységes aggodalommal tölti el a hatóságok fokozódó csendőri önkényeskedése. A L’Humanité egyik vezércikkében rámutat arra, hogy a Minisztertanács a „terrorizmus“ el­leni harc ürügyén olyan rendkívüli törvényeket hozott, amelyek nemcsak az algériai dolgozók ellen irányulnak, hanem minden francia ellen is, aki az Algériával való tárgyalások elve mellett foglal állást. A cikk kifejti, hogy a francia kor­mány az országban koncentrációs táborokat akar létesíteni, ahová a belügyminisztérium határozata értel­mében mindazokat internálják, akik ellenzik az algériai háborút. „Ezek a kormányintézkedések — írja a L’Humanité — fokozott éberségre, szorosabb összefogásra kell, hogy ösztönözzék az összes demokratákat, még azokat is, akik úgy vélekedtek, hogy az új alkotmányra szavazva az algériai kérdés békés megoldására szavaztak. A de Gaulle kormány tör­vényrendeletei, szemmel láthatóan minden önkényeskedést lehetővé tesznek." Minden józanul gondolkodó ember a francia kormány rendeletéből csu­megvédelmezzük államaink biztonsá­gát. Kötelességemnek tartottam, mind­ezt kijelenteni, mert a gyarmatosítók akciói az .atomvilágháború veszedel­mét idézik elő, amely hallatlan bor­zalmakat okozna az összes népek­nek, az agresszív államok népeinek is. Csak az összes békeszerető államok és népek összeforrottsága és határo­zott akciói akadályozhatják meg a háborút és állíthatják meg azokat, akik vissza ^zeretnék forgatni a tör­ténelem kerekét... A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ezután megelé­gedését fejezte ki afféléit, hogy Afganisztán kormánya és népe is támogatják a keleti nemzeteknek a függetlenségért folytatott igazságos harcát és a többi népekkel együtt a béke nagy ügyét védelmezik. AZ ÚJ PÁRIZSI ALKOTMÁNY ... a köztársaság számára fenntar­tott hely pán csak azt következtetheti, hogy a francia kormány híven követi azt az utat, amelyet Hitler 25 évvel ez­előtt megkezdett — ezáltal a világot egy tragédiába sodorva — és amely 13 évvel ezelőtt csúnya kudarcba fulladt. Bízunk abban, hogy a francia nép egysége, mindenkori forradal­­misága megtalálja a helyes kivezető utat és megakadályozza a fasizmus teljes kibontakozását Franciaország­ban. — s —1 K m m Kilenc hónapi munka után átadták Kína legmagasabban fekvő autóútját a forgalomnak. Az út 1179 km hosz­­szú és a birodalom délnyugati részét köti össze Tibettel. Az út 4000 m magasságban van, de helyenként eléri az 5000 métert is. ☆ Bejelentették, hogy a Szovjetunió közreműködésével idén június 13-áp az első atom-reaktor működésbe lé­pett. ☆ üt hónap alatt 100 millió kínai paraszt segítségével a birodalomban csatornákat létesítettek, melyek 13 millió hektárnyi terület termelőké­pességét fokozzák. Néhány ezer év alatt Kínában 18 750 000 hektárnyi területet, vagyis valamivel többet csatornáztak, mint most öt év alatt. ☆ Az ipartermelést az idén 14,6 szá­zalékkal emelik. A széntermelés a vi­lág széntermelő országai között a negyedik helyet foglalja el, maga után hagyva Németországot. ☆ „Népi Kína“ című újság szerint az idei költségvetés a legmagasabb, ami Kína történetében valaha volt: 132 210 millió juan. Az összeg két­harmad részét gazdasági és kulturár lis célokra és egyharmad részét hon­védelmi és közigazgatási célokra használják fel. ☆ Az első ötéves tervben 280 000 volt a végzett főiskolások és egyetemis­ták száma, vagyis több mint előbb több évtized alatt. ☆ A tea-termő tartományokban 15 — 30 százalékkal nagyobb volt idén a teatermés, mint tavaly. ☆ Kína sóstavai olyan gazdagok, hogy a tudósok szerint csak a Csehan tó olyan sótartalékokkal rendelkezik, hogy 640 millió ember több ezer év sóellátását biztosítja. Az összes demokraták fokozott éberségére van szükség ÉLIÁS BÉLA • IMI KümiM-1UM ihftyé A KÍNAI ÄANNYAL Kilencedszer ünnepelték Kínában a történelmi október 1. évfordulóját. Kilenc év telt el, amióta a Kínai Népköztársaság megalakulásával az imperializmus elszenvedte legsúlyosabb vereségét a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta. A kilenc év közül ez a kilencedik érlelte meg a legfőbb gyümölcsöt a kínai nép számára. Nekilendült a 600 millió ember a második ötéves tervnek, s így rövid néhány év alatt túlszárnyalja Angliát ipari termelésben, azután a Szovjetunióval együtt eléri az USA-t. Mindehhez sok sikert kíván Csehszlovákia dolgozó népe, valamint a szocialista tábor valamennyi országa. A kínai sárkány ereje r—' mesélte nekünk a Sárga-folyó partján egy öreg kínai paraszt — nemcsak hajlé­kony és rugalmas testében, nemcsak acélos karjában, hanem a fejében, meggodonltságában és bölcsességé­ben is rejlik. S amikor értetlenül pislogtunk, a kínai paraszt ravaszkás kacsintással mutatott a házak falán levő Mao Ce-tung portréra: — Nézzétek meg jól — emelte fel büszkén a fejét —, ha mi vagyunk a kínai sárkány teste, akkor Mao elnök és a kommunista párt több! vezetője a fej.- Ők mutatják nekünk az utat, vezetnek bennünket tűzön­­vizén át, egészen a kommunizmusig. A pártban és Mao elnökben úgy bí­zunk, mint önmagunkban. Ne talál­gassátok hát, hogy miben rejlik a kínai sárkány ereje. Egyszerűen ab­ban, hogy mi egész hatszáz millió — egyek vagyunk. Ä tiangcsoui szobor Milyen siralmasak azok az imperia­lista politikusok és toliforgatók, akik arról szónokolnak, hogy a kínai nép nem tűri a kommunista párt „veze­tését“. Előbb kell életre a hangcsoui sziklafalba faragott Mosolygó Buddha, mint az imperialisták vágyálma va­lóra válik — felelik erre a tőlük ■megszokott szelíd mosollyal a kínaiak és ezzel napirendre is térnek az ügy felett. Nyugalmukat még az a furcsa körülmény sem zavarja, hogy az amerikaiak nem hajlandók tudomá­sul venni a népi Kína létezését, s hogy az áruló Csang Kaj-seket te­kintik ma is Kína „vezetőjének“. Kínában megvetik az árulókat. Lát­tunk Hangcsőuban az Öreg Templom kertjében egy elkülönített szobrot. A legenda szerint egy árulót ábrázol * szobor, ezért aki elmegy mellette, nem mulasztja cl ököllel megfenye­getni. Lehet, hogy egyszer Csang- Kaj-seknek is állít a kínai emléke­zet ilyesfajta szobrot? Üj barázdát szánt az éké Bármerre jártunk a hatalmas Kíná­ban, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a kínai vezetők, s mindenekelőtt a kommunista vezetők és a néptöme­gek a legnagyobb egyetértésben mű­ködnek együtt, kikérik egymás vé­leményét, meghallgatják egymás sza­vát, adnak egymás bírálatára. A kö­zelmúltban valami új, eddig soha nem tapasztalt erjedés indult meg a kínai falvakban. Parasztok, akik megtanultak párszáz írásjegyet, el­kezdtek országos méretekben gondol­kozni. Az egyik faluban a vasárnapi pihenő alatti közös csevegés alkal­mával így szólt egy fiatal paraszt: „Dédapáink, nagyapáink és apáink faekével túrták a földet. Jó volt ne­kik a sok ezeréves faeke is, mert nem sejtették, hogy vaseke is léte­zik. Mi azonban már tudjuk, hogy van, hiszen a múlt héten láttuk az állami gazdaság földjén. Miért ne szántanánk mi is vasekével? Akad a faluban jó néhány ügyeskezú em­ber. Csináljunk vasekét, s meglátjá­tok, könnyebben halad majd a szán­tás.“ Valahogy így kezdődött. így jöttek rá egyre gyorsabban a kínai parasz­tok, hogy másképpen is lehet élni és dolgozni. A kommunista párt mellé­jük állott, segítő kezet nyújtott ne­kik. Mao Ce-tung, akit a kínai nép ázeretete az egyszerű és közvetlen „Mao elnök“ néven emleget, maga is ellátogatott az újító kínai parasztok közé s megragadva egy új vaseke szarvát, maga húzta az első barázdát a szövetkezet földjén. Együtt az élet minden területén Ami biztos, biztos. Két markos paraszt szegődött mellé szántás köz­ben, s azzal a be nem vallott szán­dékkal, hogyha netalán valami „üzem­zavar“ jönne közbe, kéznél legyenek. Mao Ce-tung a földdarab végén ne­vetve fordult feléjük: — Ha nem tudnátok, én sem vol­tam mindig, elnök, paraszt volt az apám, nem először van kezemben az eke szarva. Talán mondanom sem kell, hogy a második fordulónál a Kínai Nép­­köztársaság elnöke már egyedül bal­lagott az engedelmesen szántó eke után. Kínában rendkívül ritka az, hogy valakit bizalmas becenévvel ^lessenek, vagy egyszerűen a kereszt­nevén szólítsák. Aki ezt kivívja, az annak a jele, hogy nagyon szeretik, határtalanul bíznak benne. Az ilyen ritka emberek közé tartozik Mao Ce­­tung, Liu Szao-csi, Csou En-laj és Csu Te, a kínai forradalom, a kínaiét szocialista építés e kimagasló har- ' cosai. A kínai vezetők nagyra értékelik saját népük, saját véreik szeretetét és bizalmát. Nemcsak vezetik népü­ket, hanem a sző legigazibb értel­mében velük együtt dolgoznak az élet minden területén. Maga Mao Ce­­tung kezdeményezte, hogy kivétel nélkül minden kommunista vezető rendszeresen vegye ki részét a fizi­kai munkából, hogy - mint Mao Ce­­tung megfogalmazta „ne szakad­jon el az élet és a mindennapi mun­ka gyakorlatától, egy legyen a nép­pel, együtt örüljön és szomorkodjon, együtt lélegezzen a munkással és a paraszttal.“ Nos nem utolsósorban ebben is rejlik a kínai sárkány nagy­ságának, erejének, bölcsességének és csodálatos eredményeinek titka. SZABAD FÖLDMŰVES a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja - Szerkeszti a szerkesztőbizottság - Főszerkesztő M a j o r Sándor - Szerkesztőség: Brati­slava Suvorovova 16 —Telefon: 353-41, 353-42, 353-43 — főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46 - Nyomja a Polygrafické závody, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vííazstva 6/d - Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre 10.40 1=3 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata !=s Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-773798

Next

/
Oldalképek
Tartalom