Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

1938. március 23. JraO-ad Földműves 5 Tönk széléről a helyes útra Mindennap vonaton járok be Ögy­­allára. Nyitott szemmel járok, így az a benyomásom, hogy a városka napről­­napra épül, szépül. Szinte gombamód­ra emelkednek az új, emeletes épü­letek. Az újonnan kijelölt főtér körül a 11 éves iskola és a népbíróság be­fejezés előtt álló épületei ragadják meg az arrajárók figyelmét. Kissé tá­volabb a pionfrpalota építkezésein akad meg a tekintet (ez ideiglenesen a JNB épülete lesz). A volt Sümegh-féle gyönyörűen át­alakított kastélyban a kultúra kapott méltó helyet. Ez, és az épülő új lakó­negyed Ögyallá gyors fejlődésének bizonyítékai. * Szívélyes emberek az ógyallaiak. A bevetődé idegent bárhova elkalauzol­ják, sokmindenről tájékoztatják, de a helybeli EFSZ-ről, mint a csuka, hall­gatnak. Ugyanis e körül nincs minden rendben. Mit tagadjuk, a járás 22 szövetkezete közül a gyallai a leg­rosszabb. Ez annál is elmarasztalóbb, hogy a járási szervek helyben van­nak. Ügy indult ez az 1951-ben alakult szövetkezet, hogy hamarosan a kerü­let élenjárói közé emelkedik. De az előrehaladás „kocsija“ vakvágányra futott. Hol kezdődött a félresiklás? Nehéz dolog ezt kibogozni. Legvaló­színűbb, hogy a szövetkezet fejlődé­sével párhuzamosan egyre több spe­kuláns került a vezetőségbe. Ezek azután elhanyagolták az állatok össz­pontosítását, elnézték, hogy a háztáji földek egy része nagyobb, mint az alapszabályok által engedélyezett fél­hektár. Egyes tagok a szövetkezet lo­vaival fuvaroztak a saját hasznukra (az etetéshez szükséges takarmányt persze a közösből szerezték a lovak­nak), mások zöldségtermelésre „fa­nyalodtak“, vagy magánépítkezések­nél „segítettek“, stb. Elég az hozzá, hogy a közös munka megkerülése, a hányaveti gazdálkodás alig hozott annyi jövedelmet, hogy az előleg egy részét valahogy kifizessék. így az­után sokan hátat fordítottak a szövet­kezetnek. A JNB mezőgazdasági szakosztálya próbálta a helyzetet orvosolni, ami nem járt sikerrel. Csak egy lehetőség maradt hátra: az egész vezetőséget kicserélni! De a járás egyes funkcio­náriusai — nagyon helytelenül — ad­minisztratív úton akarták a kérdést megoldani, ami azután csak tetézte az addigi hibákat. Sebtében összehí­vott taggyűlésen (1955-ben) a járás egyik tisztviselőjét választották el­nöknek. Ondruska, az újdonsült elnök jóindulatához nem fért kétség, csak olyan alapvető hibája volt, hogy nem sokat értett a mezőgazdasághoz. Amint a vezetést átvette, a pénzbe­vétel növelésére megszervezte a ka­vicstermelést. Ennek jövedelme azon­ban nem volt elegendő arra, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés ráfizetéseit pótolja. A közös gazdaság tovább hanyatlott, s mivel az EFSZ Gondoskodjunk időben a cukorrépa termesztéséről Szlovákia keleti ke­rületeire, a kassai és az eperjesire az idén nagy felada­tok várnak a cu­korrépatermelést illetően. A múlt évvel szemben 40 százalékkal több cukorrépát kell termelni. E komoly célt kétféle módon kell elérniök: a .cukorrépa vetés­­területének. 1400 hektárral való kibő­vítésével, s a hektárhozamok fokozásá­val, amely az 1958-as évre a kassai kerület elé 228 mázsás, az eperjesi elé 226 mázsás hektárhozam elérését tűzi ki. Komoly, feladatok ezek. Elérésükre egyrészt már ősszel kellett, másrészt most kell felkészülni. Az eddigi fel­készülés még nem mondható tökéle­tesnek, hisz mind a kassai, mind az eperjesi kerületben még nem kötöt­ték meg százszázalékosan a szerződé­seket a cukorrépatermelésre. Pedig ez is fontos a feladatok megvalósítá­sához. Ha az eddigi cukorrépatermelési eredményeket nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy mind a két kerület gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Hisz csupán a múlt évben a cukorré­patermelésből több mint 5 millió ko­ronával gazdagodtak a szövetkezetek. Például a nagykaposiaknak a 486 má­zsás cukorrépahozam nagyban hozzá­járult a 26 koronás munkaegységérték eléréséhez. Éppen ennek alapján ha­tározták el, hogy a tervezett 17 hek­tár helyett az idén 35-öt termelnek. A terebesi járásban levő Zemplínske Hradistén 100, Bracovcén 66, az újlaki EFSZ-ben pedig 42 hektár területen termelnek az idén cukorrépát. A cukorrépa vetésterületének 1700 hektárral való kibővítése a nemzeti bizottságok dolgozóira is komoly fel­adatot ró. A gálszécsi és a nagymi­­hályi járásban például még nincs tel­jesen rendben az egyéni gazdálkodók­kal kötött szerződés. Pedig az idő már sürget. A nemzeti bizottságok mellett működő állandó mezőgazda­­sági bizottságoknak is többet kell foglalkozni földműveseink meggyőzé­sével, mert elsősorban nekik kell látni, hogy a cukorrépa tervezett mennyiségének elérése az egyéni érdekeken kívül népgazdaságunk fon­tos külkereskedelmi kérdése is. De a szerződéskötéstől is fontosabb és sürgősebb dolog jelenleg a cukor­répa hektárhozama emelésének, az agrotechnikai feltételek megterem­tésének kérdése. A múlt évi eredmé­nyekkel szemben az eperjesi kerü­letben 74 mázsával, a kassaiban 27 mázsával kell növelni a hektárhoza­mot. A terebesi cukorgyár agronóm­­szolgálata nagyobbrészt már szét­­küldte az egyes községekbe és EFSZ- ekbe a vetőmagot. Ez fontos is, hisz mindennap közeledik a vetés ideje. Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy ősszel mindent megtettünk a cukor­répa hektárhozamának növeléséért, hisz a tervezett vetésterület nem teljes mértékben lett megtrágyázva. Ugyanakkor az őszi mélyszántást sem végeztük el minden területen. Az őszről maradt hibát legalább részben a tavaszi munkák megkezdé­se előtt még ki lehet javítani. Pél­dául a terebesiek már régen kiszállí­tották az istállőtrágyát a cukorrépa­földre, hogy minden hektárba legalább 500 mázsát beszánthassanak. Néhány szövetkezetben és állami gazdaság­bán pedig több rfilrtt 1600 hektár őszi mélyszántást trágyaleveztek. — Leg­szebb eredményt a Gálszécsi Állami Gazdaság, a kassai és a szepsi járás szövetkezetesei érték el. A lemaradást minden szakaszon már nem tudjuk pótolni. Nemzeti bizottságaink azonban még tehetnek valamint, különösen a lemaradt járá­sokban. Ne késlekedjenek tehát, ha­nem minden eszközt használjanak fel, hogy a tervezett feladatokat a cukor­répa termesztése terén necsak telje­sítsük, hanem túl is szárnyaljuk.-ás fizetésképtelenné lett, a kavicsbánya is bedöglött. Ondruska meg alig egy évi elnökösködés után, lemondott. Mindez nem volt elég. A járás, ahelyett, hogy levonta volna belőle a kellő tanulságot, újra szövetkezeten kívüli egyént „tett“ meg elnöknek. A szerencsés kinevezett Bahorec Pál volt, akit a gépállomás azért bocsá­tott el, hogy brigádközpontján sem tudott rendet tartani. Bahorec, mi­előtt funkcióba lépett volna, körül­belül 1 hektárnyi földjét átadta test­vérének, aki egyénileg gazdálkodott. Természetesen a háztáji földek kér­dését Bahorec sem tudta megoldani, de lehet, hogy nem is akarta. A múlt évben a helyzet változatlanul maradt a régi. Bár az időjárás kedvezőnek bizonyult, a hektárhozamok ennek el­lenére rendkívül alacsonyak voltak. Miért? Az árpa és a rozs kint veszett, nem akadt ember, aki behordja. Ami mégis megmaradt, azt az önkéntes brigádosoknak köszönhetik. A cséplés nagy részét is ez utóbbiak végezték. Cukorrépából a múlt esztendőben — a csúcstermelés évében — mindössze 145 mázsát értek el, mert nem egyel­ték ki időben, sőt egy részét egyál­talán. Hiányzott mindenütt a munka el­lenőrzése. Az állatok nyilvántartását csak felületesen végezték. Sokszor nagy eltérés volt a könyvek és a va­lóság között, aminek az oka még má­ig is ismeretlen. Ilyen előzmények után Bahorecet a biztonsági szervek letartóztatták. Hogy mennyiben felel a hanyagul vezetett közös gazdaság hibáiért, azt majd a vizsgálat deríti ki__ Ennek ellenére szaporodott a szö­vetkezet taglétszáma. Olyan kis- és középparasztok léptek be, akik az ógyallai EFSZ fellendítését tűzték maguk elé. Nemrég Skulec elvtárs, a gyallai gazdák mintaképe is, a közös gazdálkodás útját választotta, aki mind a beadásban, mind a termelés­ben, példát mutatott. Az évzáró tag­gyűlésen a tagság belé helyezte bi­zalmát, öt választotta elnökének. Az új vezetőségnek sokat kell még tennie: sürgősen szükség van az ál­landó munkacsoportok helyes össze­állítására, (ezek külön élő- és holt leltárral rendelkezzenek) továbbá a munkafegyelem megszilárdítása is megkívánja, hogy a félhektáron felüli háztáji földet töröljék, ugyanakkor végérvényesen befejezzék az állatok összpontosítását, mert a jövedelem nagyobbik részét ennek kell nyújta­nia. Rendbe kell hozni a nyilvántar­tást és még sok más alapvető kérdést kell megoldaniok ahhoz, hogy a szö­vetkezet gazdaságilag szilárd alapo­kon nyugodjon és az élenjárók sorai­ba küzdje fel magát. Ez csakis a ta­gok szorgalma, odaadó munkája és kemény helytállása, valamint a JNB mezőgazdasági osztályának célrave­zetőbb (s nem balkezes) támogatása révén sikerülhet. Kemény József Vajon melyik lesz a győzfes? Á battyányi EFSZ nem a legrosz­­szabbak közé tartozik. De jobb is le­het. Hogy erre törekszik, azt a leg­utóbb tett intézkedés is mutatja. Ugyanis a növénytermelő csoportokat, mivel azok nem tudták feladataikat teljesíteni, — éppen a vezetők kellő irányítása hiányában, — újjászervez­ték. Mindez pedig azért történt, — mondják többen —, hogy az EFSZ ve­zetőség annakidején a beosztott ta­gok megkérdezése nélkül állította össze a csoportokat. Egyesek már csak akkor szereztek róla tudomást, hogy melyik csoportba is tartoznak, amikor a tavaszi munkába szólították őket. Ezt az egészségtelen állapotot most felszámolták. A 960 hektár szántó művelését, továbbá a termelési fel­adatokat a két újjáalakított munka­­csoportra bízták. Ezeken belül négy munkacsapatot is összeállítottak. Rendkívüli taggyűlésen Puskás Ist­vánt, Kovács Bélát csoportvezetővé, Bartos Ferencet, Látrán Andrást, Ripcsu Istvánt és Kun Bálintot csa­patvezetővé választották. A tagok képességei és az önkéntes jelentkezés alapján összeállított új munkacsoportok, aztán késedelem nélkül munkához láttak. Rendbehoz­ták a gazdasági eszközöket, gépeket és csaknem 100 százalékra elvégezték a rét- és legelőjavítást. Már csak a tavaszi munkába való teljes bevetés­re várnak... A két csoport között megszervezték a munkaversenyt: a 2. számú versenyre hívta az 1-est. Fel­tételek: melyik csoport termel ter­ven felül többet, jobbat, kevesebb költséggel. Vajon melyik csoport lesz a győz­tes? " Z. I. Az ajnácskői sportolókról Sikerrel kezdi az évet az ajnácskői Sokol. Régi vágyuk egy korszerű öl­töző építése, teljesül az idén. A szer­vezet tagjai az építkezési anyag szál­lításánál már 260 órát dolgoztak le ingyenesen és az első tavaszi napo­kat az alapok kiásására használják fel. Legutóbb a szervezet színjátszó fiataljai nagy sikerrel adták elő Móricz Zsigmond: Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című darabját, ame­lyet Sznyida Kálmánná tanított be. A szereplők Balázs Mária, Barta Er­zsébet, Angyal Erzsébet, Sándor Er­zsébet, Szepesi Vilmos és a többiek színvonalas játékkal örvendeztették meg a közönséget. Agócs Vilmos, Ajnácskő A Csehszlovák Vendéglátóipar a brüsszeli világkiállításon kiváló minő­ségű borokkal is szerepel. Felső ké­pünkön a kiállításra küldött Sylván és Bratislavské Hrozno márkájú borok, az alsón az ügyeskezű asszonyok a csomagolását végzik. (Foto: Vízváry.) Az 1958-as Népnaptár rejtvénye megfejtésének díjnyertesei A nagy népszerűségnek örvendő Népnaptár 1958. évi kiadásában meg­jelent irodalmi keresztrejtvényt- több mint félezer olvasó fejtette meg szerte az országban és küldte be a Népnaptár szerkesztőségébe. A rend­kívüli érdeklődésre való tekintettel a Népnaptár kiadója, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, a jutalom­könyvek számát harmincra emelte fel és az elmúlt napokban a rejtvény helyes megfejtői között sorshúzás út­ján állapította meg azoknak a nevét, akiket könyvjutalomban részesít. — Egy-egy értékes könyvet tehát a kö­vetkező megfejtők kapnak: 1. Babos Vince, Vághosszúfalu. 2. Bartók Gyula, Hosszúszó 66, p. Pel-Ponty-história A közelmúltban a zsolnai halüzlet­ben jártam. Megle­hetősen sokan vá­rakoztak. Egy feltű­nően csinos hölgyre tévedt a tekinte­tem, aki leplezetlenül idegeskedett. Minduntalan a pult mögé lesett, köz­ben, hol egyik, hol másik lába telje­sített szolgálatot. Végre ó is sorra került. — Élő pontyot kérek'. — hangzott, szinte parancsolóan az ideges nő gémberedett ajkáról. Az elárusítónö szelíd mosollyal vá­laszolt: — Kérem, az élő ponty még a múlt hét szombatján elfogyott. — Es holnap lesz? — Olyan ritkán kapunk, hogy egy­általán nem tudom, mikor lesz új­ra... Az elárusítónö még akart valamit mondani, mert a száját is kinyitotta. De amaz olyan hevesen és erélyesen vágott közbe, hogy belefagyasztotta a szót. — Mi az, hogy nincsen? Miért nincs?! A férjem nagyon szereti, s csak azért nem ehetik, hogy nin­csen ... — duzzogott egy sort, majd újra, szinte kétségbeesetten kérdezte: — Hová teszik a pontyot? ... Néhány percig egyhelyben topogott, majd hirtelen sarkonfordult és fel­­paprikázottan távozott. Talán észre­vette az általános derültséget, s szé­lépteim szaporáztam, egyszeriben az öcsémbe botlottam. Elmeséltem neki az üzletben lejátszódó esetet, majd megkérdeztem tőle: — Mondd, melyiknek volt igaza? — Hát még az is vitás előtted? Ha te lennél az elárusítónö helyébe, te sem adhatnál pontyot, ha nincs. — Ez igaz — válaszoltam, — de gondolkozz csak egy kicsit... Annak a nőnek is igaza van, aki pontyot szerétéit volna venni. — Mire alapozod ezt az állításo­dat? — Arra — feleltem, — hogy EFSZ-eink az eddig kihasználatlan sok-sok tavat benépesíthetnék ponty­ivadékkal. Ott van például Sókszelöce, a szülőfalunk. Lehetne halastavat lé­tesíteni? — Már régen kellett volna! — ige­neit az öcsém. — Ogybizony! Ha ezt tennék — erősét ettem meg, — akkor az az ide­ges nő, akiről beszéltem az előbb, no meg a többi háziasszony is, gyakrab­ban jutna kedvelt csemegéjéhez, a ponty-húshoz. S mennyi drága valuta az országunkban maradna. — Igazad van Lajos. Én erre nem is gondoltam. Ha csak egy kicsit is számolnak a sókszelöceiek, rájönnek, hogy évente legalább 300—350 ezer koronával le­hetne több a bevételük. De csak úgy, ha a községük határában lévő tava­kat nem hagyják kihasználatlanul az égre bámulni. Kormányunk tetemes összegeket bocsát a halastavak létesítésének céljára, s egyéb kedvezményeket is biztosít. Szövetkezeteink ezt a kínál­kozó lehetőséget jól felhasználhatják. A beruházási költség egy-két éven belül búsásan visszatérül. Tenyésszünk hát sok-sok halat, hiszen nagyon jó falat! Jozefík Lajos, Sókszelöce sőc. r— 3. Bors Erzsébet, Dunaszer­­(|phely, Tizenegyéves magyar közép­iskola XI/A őszt.: — 4, Józsa István, Diószeg, 847 hsz. — 5. Szarka Károly, Pered, 767 hsz. — 6. Morvay Antal, Veskóc, p. Nagykapos. — Zsuska Ist­ván, Plzen, D. Z. Vita Nejedlého 3/24. Bory. — 8. Onya Mihály, Kezmarok, Námestie Sovietskej Armády 24. — 9. Szloboda József, Bős. — 10. Kriszt Jenő, Spisská Nová Vés, ul. Kpt. Ná­­lepku c. 21. — 11. Rákóczi Csaba, Gúta, Nár. posvtania 25, komáromi járás. — 12. K. Hézsely Pálné, Sza­­lánc, 192, kassai járás. — 13. író Géza, Holic, PUS, okr. Skalica. — 14. Bakay Margit, Komárom, Ul. gén. Svo­­bodu c. 5, Magyar Tannyelvű Peda­gógiai Iskola III./B osztály. — 15. Szabó Tamás, Jőka, 457. hsz., szenei járás. — 16. Petőcz Ibolya, Bratislava, Ursulinská 3, 2. D. III. — 17. Nagy Istvánná, Ipolyság, HvieZdoslavova ul. 19. — 18. Singlár Károly, Fülek, Vár­felső út 613. — 29. Kondor István, Nagykapos. — 20. Dohány Dezső, Léva, Mezei út 17. — 21. Zatykó Mihály, Dacsókeszi 61, u. p. Csáb, kékkői járás. — 22. Kovács Klára, Byster, hsz. 74, pp. Kársna n. Hornádom, okr. Kosice. — 23. Lukács Edit, Váhovce c. d. 112, okr. Sered. — 24. Doby Julianna, Ér­sekújvár, Partizán u. 29. — 25. Králik Katalin, Rimaszombat, Nagyhíd u. 14. — 26. Vadkerti Margit, Bagota 250. hsz., ógyallai járás. — 27. Tihanyi Zoltán, Banská Stiavnica, I. ziacky domov. 28. Dvorsky Margit, ferati­­slava, Trnavská ul. 38. — 29. Vadker­­ty Irén, Bratislava, ul. Februárového vítazstva 132. Útban Brüsszel felé Újabb gépeket kapnak Az elmúlt évben EFSZ-eink több mint 4000 traktort és más gépi eszkö­zöket kaptak saját használatukba. Ezek pénzértéke meghaladja a GTÄ- nak juttatott gépek értékének 67 százalékát. Ebben 15 százalékkal gya­rapodik a szövetkezeteknek szánt gépek száma. Az értesülések szerint 3400 Zetor-25-ös traktort kapnak, melyek száma tovább növekszik az­által, hogy gépállomásaink is adnak át traktort a szövetkezetek részére. Ezenkívül kapnak még szövetkeze­teink 4200 traktoros, 6000 fogatos, gumi-kerekes pótkocsit, 1200 kaszá­lógépet, 7000 különböző szecskavágót és egyéb gépeket. Ebben az évben szövetkezeteink már 90 fajta mezőgazdasági gépet kapnak saját használatukba. gyenében futott el, de elfutott.. ■. Majd a derültség harsány nevetésbe csapott át, s az elárusítónő is meg­szólalt. — Honnan adjak neki pontyot, hi­szen Magyarországról meg Lengyel­­országból kapjuk ..., s nem is rend­szeresen. Itt van a sok halkészít­mény, egyik finomabb, mint a másik, de ez nem kell neki. Őt csak a ponty érdekli... Már hazafelé igyekeztem, s amint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom