Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-16 / 11. szám

1958. március 16. Jrabad Földműves 7 A könyv: EMBERSÉG MINDEN, AMI SZÉP ÉS Jó BENNEM, a könyvnek köszönhetem, — szoktuk volt idézni a nagy orosz realista, Gorkij szavait. Hogy aztán ezt a Szépet mikor mennyire szükségeltük, sót szükségel­tetjük: ez már más kérdés. Különösen más kérdés akkor, amikor a könyvnek egy idő óta évről évre meg­újuló parádés hónapjának rendezése, szervezése hiányolható. Mert a mosta­­- nival nagyban elmondhatjuk, hogy meglepett bennünket. S ez a megle­pettség nem egyszer alapos felkészü­letlenséget takar. A rozsnyói népmüve­­lődési otthon talán most is vár valami „csodálatos körlevélre", ha ugyan a szomszédos népkönyvtár vezetője az­óta már nem „riasztott". Nem másról, csupán arról van szó ebben az esetben, hogy a népművelő - dési keretterv, sőt negyedéves terv teljes egészében nélkülözi a könyvvel végzendő munka jövő kilátásait. Igaz, hogy nélkiilözt a tömegszervezeteket koordináló szerepet is, s ezek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. De a szavak itt nem segítenek. Itt a tettek­nek kellene beszélni! Hogy a CSEMA­­DOK és a CSISZ.de a járási népkönyv­tár se élvezhesse a mostanihoz hasonló privilégiumot, amikor csak „sajátma­­guknak" felelősek. Tegyük hozzá, hogy a kulturális munka van annyira közér­dek, hogy a népművelódési otthonnak és a kulturális bizottságnak igénnyé legyen a vele való foglalkozás! S ha már a könyveknél tartunk hadd szögezzük le újra, hogy a könyvviták, könyvnapok, s minden olyan alkalom, módszer és hírverés, mely ezt akarja népszerűvé tenni — jó ügyet szolgál­nak. Talán többezer éves mondás, hogy a könyv a tudás forrása. S a népnek, amely a szabadság drága ízével immár egy évtizede „új rendet“ teremt, ehhez a munkához tudásra, s újra csak tu­dásra van szüksége. ALIGHA AKAD HÁT HASZNOSABB cél, amelynek érdekében érdemes szót, s tettet áldozni, mint az olvasás. Hisz az írott betűben, mint valami csodála­tos mindent látó tükörben viszontlát­hatja az ember álmait, ismereteit, ön­magát. És a szép szó szerelmesei tudják is ezt. Tamás Gyula például 56 könyvet olvasott el két hónap alatt. Ma már Voynich: A bögöly, Móricz: Forr a bor, Lazarová: Darázsfészek, Egri: Ártatlanok igazsága, és a többiek mind-mind egy-egy olvasmányélményt jelentenek számára. S ő nem szűnik kérni, s újra kérni, és bizony Gallová Máriának, a könyvtár vezetőjének sür­gető gondja, hogy új könyveket sze­rezzen, mert az ilyen nagy éhség sokat „emészt". És ha már a könyvtárnál tartunk, hadd mondjuk el, hogy a kassai kerü­letben az első helyen áll a rozsnyói, s rendszeretetben, a könyvek példás gondozásában ugyancsak dicséretet érdemel. Az évi 42 000 kölcsönzés a jó munka» eredménye. Kivételes gonddal foglalketnak az aktivisták bekapcsolá­sával, akik főleg az iskolások köréből növelik az olvasók táborát. Otga Krem­­paská közülük például negyedik dijat nyert szlovákiai viszonylatban, s az újak száma pedig naponta gyarapszik. S az olvasók tábora is. Holmok Sán­dor 16 éves fiatalember például a ci­gányok közt terjeszti jó sikerrel a könyveket, s ő maga két hónap alatt 22-őt olvasott el. És így sorolhatnánk a tényeket. Ez csak néhány név, néhány adat volt annak bizonyítására, hogy érdek­lődés, tudásvágy él az emberekben. Csak foglalkozni kell velük, figyelembe venni igényeiket, s olvasó- és könyv­­viták keretében a szép szó bűvöletét valóságközeibe hoznk Ez azonban nem lehet elszigetelt munka, reszort-fel­adat. KULTURÁLIS FORRADALMUNK ki­­teljesedése több formát igényel, s a könyv szeretetére nevelés nem lehet sokadrendű kérdés. Mert meg kell ta­nulnunk, egy egész népnek — nemcsak a szükséges tudnivalókat kinek-kinek szakmája igénye szerint — de a mű­veltség sok-sok rétegét, a szépnek, igaznak szózatait, amelyeknek lelőhe­lye: a könyv. És e ponton ne tagadjuk: szítani kell ezt a még nem mindenkiben egyfor­mán pislákoló tüzet — szítani, kitar­tóan, nagy-nagy szeretettel! —, hogy egyre több szívben lobbanjon fel a láng. BÖJTHE ZSOLT Olvassuk a marxizmus leninizmus klasszikusait A könyv hónapjában fokozottan időszerű az elméleti ismeretek a marxista, leninista tudomány elsajá­tításának jelentősége. A szocializmus betetőzésének korszakában az épít* tevékenység céltudatossá tétele min­denkitől megköveteli, hogy ismerje az országépítés tervrajzait, a nagy szocialista gondolkodók alapvető írá­sait. A marxizmus-leninizmus klasz­­szikusai választ adnak olyan kérdé­sekre, melyek minduntalan felbuk­kannak építőmunkánk minden szaka­szán és hozzájárulnak a tevékenység tudatossá tételéhez. Például álljon itt Lenin elvtárs szava a kapitalizmus teljes megsem­misítésének szükségességéről. „A forradalmakban nem egyszer megtörtént, hogy sikerült elsöpörni a földbirtokosokat és a kapitalistákat, de a kulákságból és a spekulánsokból rövid idő alatt megszülettek az új tőkések, akik esetleg még jobban elnyomták a munkásokat mint a régiek. Nekünk az a feladatunk, hogy ne csak elsöpörjük a régi kapitalis­tákat, hanem azt is elérjük, hogy új tőkések se támadhassanak, hogy a hatalom teljesen maradéktalanul és kizárólag azoké legyen, akik dolgoz­nak, akik a munkájukból élnek.“ OSCH®KSÍOH^<3íOKaíQSC««CSa«íO!íCK» MARIE MAJEROVÄ. ROBINSONA 175 oldal, egészvászon-kötés ára 12,10 Kcs. Marie Majerová, a jótollú államdí­jas cseh írónő munkásságának egyik ragyogó gyöngyszeme az ifjúságnak­­szánt Robinsona című leányre­génye. Ennek a könnyeken át mo­solygó történetnek hősnője a tizen­négy éves Bor Bozsena, egy prágai bértaxis gimnazista lánya, aki várat­lanul elveszti édesanyját. Ott kell hagynia az iskolát, hogy hozzáértés, tapasztalat nélkül magára vegye a háztartás vezetésének feladatát. A sors kegyetlen kézzel kiragadta az anyai gondoskodás védettségéből, a neki oly kedves iskola falai közül, s most ott találja magát az elárvult lakásban egyedül. És mint Robinson­nak, most neki is magára utáltán, egyedül kell boldogulnia ezen a re­ménytelenül puszta szigeten. De hősiesen vállalja a feladatot, mert ahhoz már elég érett, hogy megértse kiskeresetű apja kenyér­gondjait. Nekiáll tehát, hogy meg­küzdjön a házimunka „hétfejű sár­kányával“ apja kedvéért, akihez nem­csak a vér köteléke fűzi, de akit kis­korától fogva szinte mint pajtását, bizalmas barátját nagyon szeret. Meg­­indítóan és szívderítőén kedvesek kezdeti balsikerei. Bár gyermeki hév­vel, lelkesedéssel veti bele magát a tűzrakás, a főzési kísérletek, az ön­álló bevásárlás, a padlósíkálás ármá­nyaival való bátor hadakozásba, még­is vannak percek, amikor a számki­vetettek keserűségével látja volt osztálytársnőit vidáman, gondtalanul sietni a gimnázium felé. Ilyenkor ön­emésztő sóvárgással vonul vissza ma­gaszerkesztette „robinsoni. sátrába“. Sokszor perbe száll a sorssal, sok­szor visszafáj a szíve, idézi az elmúlt szép időket. És végül egy szép napon teljesen kiderül az elárvult Bor család fölött az ég. A kietlenül puszta robinsoni sziget a múltba vész és Bozsena is­mét visszatérhet társnői közé a gim­náziumba. Móri ángyó ajándéka Kicsit megilletődve, elfogódva ülünk az asszonyok között. A fiata­lok, kicsattanó rózsaarcúak, az idő­sebb nénik képén már ráncba futott a gond. Az élet eleven krónikája ez az asszonysereg. A fiatalok még in­dulás előtt, az idősebbek már dél után. Most, ma, az asszonyok napján vidám öregje, fiatalja. Mellettünk megilletődve ül a 77 éves Csala Mári néni. Egy-két moz­dulata árulkodik, hogy már megette élete kenyerének javát. Azért fürge­ségével még sok fiatalt megszégye­nít. Vígan koccint a többiekkel. El­nézzük a nénit. Vidám. Aztán elko­­molyul, majd egészen komor. Ojra kezdi... Már éppen faggatnám, mi leli olykor, de kezdődik az ünnepség. Szebelai elvtárs, az ipolysági járási nemzeti bizottság elnöke szóra biz­tatja a kitüntetés alkalmával egybe­­gyült asszonyokat. Jobboldali szomszédom egy törő­dött asszony kér szót. — Beszélnék, ne haragudjanak ha hibásan olvasok — mentegetődzik elöljáróban. — Tessék, tessék — biztatják. — Hét gyereket nevelek, — kezdi. Sorolja, hogyan él ma. Szövetke­zetben dolgozik, csak az év végén több mint 7000 koronát kapott mun­kája után, meg 68 kg cukrot. Házat vett, meg 1718 koronáért rádiót. Be­­tűzgeti az előre leírt papírt, aztán újra mentegetődzik. — Ne haragudjanak... — a fiaim tanítottak olvasni. — Hangja elcsuk­­lik, sírva fakad. Kilencen voltak test­vérek. Rongyosak, éheztek. Bizony­gatja, „kukoricakását“ ettünk, keserű volt már *z íze. Mégse tellett másra. Férje cigányzenész volt. Háborúba került, aztán ő itthon maradt a gye­rekekkel. Küszködött, szenvedett. Hogy a betevő falatot biztosítsa Mol­nár Károly ipolyviski kuláknál 7 nap dolgozott 7 kg lisztért. „Nem, a gye­rekek nem tudják felfogni... mit érzek én amikor ők tanítanak.“ Be­széli, szeretett volna iskolába járni, mesés könyveket olvasni, de nekik erre nem jutott. Most senkivel se cserélne. Házat vett, három lánya bundában jár. Könnyek folynak az arcán, köny­­nyezik mindenki. Nem lehet ezt a megható jelenetet közömbösen nézni. Baloldali szomszédasszonyom Mári néni is megmozdul, csak annyit szól: — Ogy volt biz az leikecskéim!. . . Többet nem beszél. Most úgy látszik az arcán talán még egy ránccal több van. Mintha nagyanyánkat látnánk, kik fölött szintén elrepült az élet, a gondok ráncai lepték arcukat, de élni elfelejtettek. Soha nem jutottak ad­dig, hogy könyvet vegyenek kezükbe. Gyerekslrás, kapanyél, főzőkanál és kész volt az élet. Nem ismerhették meg Petőfit, Móriczot, Adyt, Hviezdo­­slavot, József Attilát, nem emelked­hettek fel. Olvasási tudományuk csak az imakönyvig terjedt. Szólítják az aszonyokat, osztják a nőnapi kitüntetéseket. Mári ángyó is könyvet kap. Simogatja a tábláját, nézegeti, bele-belepillant. — Olvassa-e majd néni? Ránktekint, majd a könyvre, aztán újra a könyvet simogatja. — Nem jutottam én eddig soha... Nem olvastam én könyvet soha ... A könyv hónapja a mezőgazdasági szakkönyv hónapja is A szakkönyv nemcsak jó barátja az olvasónak, hanem megbízható tanács­adója és mindennapi munkájának irányítója, sikerhez vezető patrónusa. Hazánk életének gondos irányítója a mezőgazdaságban dolgozók- szak­fejlődéséről sem feledkeznek meg, és lehetővé teszik, hogy évente sok értékes szakkönyv kerüljön a dolgo­zó parasztok és mezőgazdasági szak­emberek kezébe. A Szlovákiai Mezőgazdasági Könyv­kiadó már 1949 év óta gondoskodik a mezőgazdasági dolgozók szakkönyv­ellátásáról. Napjainkban már az Illő­ik szakkönyv kerül nyomdába. Ez a szám már szép kis szakkönyvtárat jelent s magában foglalja a mezőgaz­dasági termelés minden ágazatát. Ma már nincs olyan probléma a terme­lésben, amelynek megoldására nem találnánk meg a feleletet az illetékes szakkönyvben. A közös nagyüzemi termelés a ter­melés szervezőitől, vezetőitől és min­den egyes dolgozójától szaktudást igényel. Csak szaktudással rendelkező és a modern tudomány vívmányait ismerő és követő dolgozó képes a nagyüzemi termelésben jó eredmé­nyek elérésére. Senki sem született tudással a világra, mindenkinek ta­nulnia kell, ha tudni akar. Ebben az igyekezetében nagy segítség a szak­könyv, amely segít a hiányosságok kiküszöbölésében. A szövetkezet vezetőinek nélkülöz­hetetlen segítőtársa Fiséra dr. gon­dosan összeállított, ízléses kivitelű müve: Az EFSZ fejlesztésének és szilárdításának kérdései (32,50 Kfis). A könyv címe elárulja tartalmát. A szlovák kiadvány pár hét alatt elfo­gyott és ez évben jelenik meg a má­sodik kiegészített kiadás. A szövet­kezeti tagok jó tanácsadóra lelnek Baran—Hrúza könyvében A telek­gazdaság műszaki rendezése címen. A szövetkezeti nagyüzem termelésé­nek tervezésénél segítségül szolgál Fiséra könyve: Tervezés az EFSZ-ben (13,— Kcs). A növénytermesztésben dolgozók legfontosabb kézikönyve, A kukorica (6,— Kcs), Fojtík mér­nöktől (11,- Kis), Révay mérnök könyve: A cukorrépa és répamag termesztése (6,— Kis), ugyanettől a szerzőtől Az őszi takarmánykeve­rékek agrotechnikája (3,50 Kcs). Az állattenyésztés fejlesztésének alap­­feltétele a takarmányalap biztosítása. E téren nagy segítséget jelent Ma­­chankov mérnök könyve, A takar­mánybázis szervezése (19,50 Kcs), valamint Herzig dr. kiVáífi műve: A takarmányozási technika alapjai (18,50 Kcs). Állattenyésztési dolgo­zóink nélkülözhetetlen tanácsadója Herzig dr. Gazdaságos hizlalás és hústermelés (17,— Kcs), nagy gon­dossággal összeállított műve, továbbá Laurencík dr. Első segélynyújtás a háziállatoknál (3,50 Kcs), Hosman mérnök könyve: A koca szaporaságá­­nak fokozása (3,— Kcs), Cuban —Ká­­lal könyve: Állattenyésztés — Gazda­sági kisállatok tenyésztése. Sok jó szakkönyv áll mezőgazdasági -dolgo­zóink rendelkezésére, s mindegyikük a modern termelés módszereire ta­nítja az olvasót. A könyv hónapja a mezőgazdasági szakkönyv hónapja is, s az ez évi' sikeres termelés érdekében érdemes tanácsot kérni tőlük. Míg megkezdőd­nek a tavaszi munkák, mezőgazdasági dolgozóink sok új és hasznos isme­retet meríthetnek belőlük. L. Máté Irén Elszomorodik és újra a könyvet simogatja. Ül a széken, mint a múlt élő vád­irata ... Aztán újra beszél... — Tán majd belelapozok, olvasga­tok, nincs már annyi gondom, - szétnéz, felvidul- az a-rca és bohőká­­san mesélni kezd. — Hát tudják, hogy is vót az..., csak egyre mondták ... Mári ángyó jöjjön már közénk. Nem akartam. Majd én másra dolgozom. Most meg fiacskáim, az évvégén 6000 koronát kaptam a horváti szövetkezetben. A hangulatot Berényiné éleszti.. — Majd meglátják, hogy az ipoly­sági szövetkezet lesz az első. — Akkor jól álljanak a sarkukra, mert az ipolyviski asszonyok sem engedik az elsőbbséget — mondja a jobboldali szomszéd néni. — A horvátiak pedig nem lesznek a harmadikon — toldja meg a néni. Olyan szépen tereferélnek, szinte megfiatalodott a nagyanyó. Már hun­­cutkásan mosolyog. Aztán újra a könyvet simogatja. „Nádasházak ... — betűzi a könyv címét. Sellyéi Jó­zseftől ...“ Üjra belelapoz, aztán hozzánk szól: — Olvasok majd belőle ... Olyan szép ... Olvassa majd Sellyéit... Azt a könyvet, amelyben írva vagyon, hogy Mári ángyók arcán miért annyi a ránc. Lapozgat Karvainé is. Neki nehezebben megy majd az olvasás, mert a gyerekek tanították és még akadozik. De majd felolvasnak belőle a gyerekek. Emelkednek ezek az asszonyok. Oszlik a köd, áttörnek a sugarak, élvezni akarják a szellem napvilágát. Mit gondoltok ilyenkor, ha ilyesmit láttok volt nagyurSk, kulákok; vá­dolnak ezek az asszonyok, megloptá­tok az embereket, nemcsak kenyerü­ket, de lelkűket is, mertek-e az em­berek szemébe nézni. Nagyon sok a bűnötök. BÁLLÁ JÓZSEF A FELESÉG VIHAROS kedélyálla­potban tér haza. Rákiált férjére: — Mindent tudok! Most jövök a jós­nőtől! Megtudtam tőle, hogy te már nem szeretsz engem. A férj felszisszen: — így prédálod a pénzem! Ezt én ingyen is megmondhattam volna. GYÁSZHlR Tudatjuk olvasóinkkal, hogy Török János molnár, lapunk barátja és hű olvasója Jelkán 90 éves korában el­­húnyt. A megboldogultat 9 gyermeke, 16 unokája és 4 dédunokája gyászolja. Szerkesztőségünk ezúton fejezi ki részvétét a gyászoló családnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom