Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

195«. március 9. Jzabad Földműves 7 kos u n a Köztársasági érdemrend tulajdonosa Egy kis község 1931 májusában be­vonult a munkásmozgalom sok vérrel, megírt történetébe. Ki ne ismerné hazánkban — de határainkon kívül sem kevesen — kosúti véres vasárnap eseményeit, amikor a burzsoázia csen­dőrzsoldosai kenyéradőik parancsára a nyomorgó, éhes munkásokba lőttek. A nyomorért, az éhbérekért és a már­napról napra szaporodnak a község­ben. Az Abrahámfiak kastélya ma már a nép tulajdona és a munkában ellag­­gott dolgozók pihenésére szolgál. Oj nemzeti iskolájuk, tűzoltószertáruk van, és tavaly megkezdték egy korszerű és tágas kultúrház építését. Harmincnégy helyisége lesz az új kultúrközpontnak, és építési költségei 1 400 000 koronára éve jelentős azért is, mert a kosúti EFSZ kötelezettséget vállalt, hogy eb­ben az évben — elfogadva Tallós köz­ség versenyfelhívását — befejezi köz­ségfejlesztési tervét. Űj községi kutat furat, 300 méter hosszú közutat épít, lényegesen emeli a hektárhozamot és az állattenyésztési termelést. 1959-ben hektáronként 28 mázsára emelik a bú­Az Abrahámfi kastély Épül az új Kultúrház tírokért a földbirtokosok és a gyárosok kormánya volt felelős. A földmunkások és a nyomorgó zsellérek nagyobb falat kenyeret akartak gyermekeiknek. „Ke­vesebb vért a köhögésnél és a mun­kánál több erőt“ — mint Ady Endre mondja. Ezért kellett saját vérükkel befesteniük a kosúti főutca porát. Harcukban csak a kommunistáktól. kaptak segítséget. A párt vezette küz­delmüket a múltban és most is, amikor a jobb, szebb élet megvalósulása, a szo­cialista rend épületének betetőzése napi kérdéssé lépett elő. Ma Kosúti is ennek az építési láz­nak izgalmában él. A szebb élet jelei rúgnak. A községben az állami birotkon kívül jól gazdálkodó szövetkezet mű­ködik, mely az elmúlt évben a termé­­szetbeniekkel együtt 29 koronás mun­kaegységet fizetett tagjainak. A múlt nyomorára úgy emlékeznek a kosútiak, hogy gondoskodnak a beteg tagokról, és az ingyenes kezelésen kívül munka­egységekben is részesítik őket. A fel­­szabadulás óta 91 családi házat építet­tek a faluban, melyeknek értéke kb. 4 000 000 korona. Az 1959. év jelentős lesz a község életében. Akkor fogják felavatni és át­adni nemes hivatásának az új kultúr­­házat. De ötéves tervünk utolsó előtti zatermelést, 27 mázsára az árpát, 32 mázsára a kukoricát és 280 mázsát termelnek répából. Hektáronként 80 kg sertéshús, 61 kg marhahús, 475 liter tej, 115 darab tojás termelését terve­zik. Megrövidítik a beadási határidőket és a tejbeadást 90 000 literrel túltel­jesítik. A kosútiak munkásvérrel megpecsé­telt harca az új szabad életben harcos hagyománnyá magasodott. Tekintetük még sokszor visszaréved a vigasztalan múltba, de éppen a múlt szomorú em­léke serkenti őket kitartó és lelkes munkára a szép szocialista jövőért. D. Levelezőink írják Ez is a neveléshez tartozik Őrös, Nagy- és Kisgéres községek­ben nincsen szlovák iskola, ezért a szlovák nemzetiségű tanulók Király­­helmecre járnak be, az ottani 8-éves iskolába. A tanítás befejezése után, mivel nincs azonnal összeköttetésük, sokszor két órát is várniok kell autó­buszra. Így tehát vagy az utcán töl­tik az időt, vagy pedig rossz időjá­rás esetén a szövetkezeti korcsmába húzódnak melegedni. Attól eltekintve, hogy a füstös bormérés nem használ a serdületlen gyermek egészségének, a környezet sem hat nevelőleg rájuk. Felhívjuk az illetékeseket, a HNB, és nem utolsósorban a CSAD figyel­mét erre a körülményre. Gondolkod­janak rajta, hogy lehetne a bajon se­gíteni. Zelenák István, Perbenyík. ☆ Á „Bujócska“ Rima Jánosin A Rima Jánosi-i helyi Csemadok­­csoport jól sikerült előadásban mutat­ta be a Bújócskát. A nézőtéren ugyan többen is lehettek volna, de akik megjelentek, megelégedetten, jó han­gulatban távoztak. Illetve nem is tá­voztak, hanem részt vettek az elő­adást követő táncmulatságon. Külö­nös dicséretet érdemelnek az előadás szlovák nemzetiségű szereplői Vece­­rek Flórián és Stancek Viliam, akik a nyelvi nehézségek ellenére is kivá­lóan játszottak. De a többiek sem maradtak el jó példájuk mögött. A sikeren felbátorodva, most arról beszélnek, hogy beneveznek a járási népművészeti versenybe. További ter­veik egy énekkar és tánccsoport meg­alakítása, hogy nyári kultúrbrigádon is jól szerepelhessenek. így van ez Rima Jánosiban, ahol már évek óta közösen dolgoznak szlo­vákok és magyarok, nemcsak a ter­melésben, hanem a kultúra fejleszté­sén is. Gacsó István, Vágsellye ☆ Versenyeznek a diákok A királyhelmeci MTK tanulói a Feb­ruári Győzelem tizedik évfordulója tiszteletére versenyre hívták fel a já­rás összes harmadfokú iskoláit. A ki­rályhelmeci diákok a következő pon­tokat tűzték ki a versenyre: 1. Az iskola termeinek díszítése. 2. Az iskolaépület környékének, kertjének és parkjának szépítése. 3. A tisztaság és rend fenntartása az iskolában. A nyertesek jutalmazására értékes díjakat tűztek ki és remélik, hogy versenyfelhívásukat számos iskola el fogja fogadni és ezzel hozzájárulnak az egészséges és tetszetős iskolai környezet kialakításához. Molnár János, Boly. A „ Tanítónő“ Kisgéresen A kisgéresi színjátszók nem kis fá­ba vágták a fejszéjüket, mikor Bródy Sándor színjátékát, a Tanítónőt, ezt az igényes alkotást, színpadra vitték. De a színvonalas játékukkal-bebizo­nyították, hogy nem szabad vissza­riadni a nehezebb feladatoktól, mert a céltudatos, elmélyült munka mindig meghozza a gyümölcsét. Híre is ment a környéken a siker­nek és egymás után kellett vendég­szerepelniük, Őrösön, Nagygéresen, Szentesen és Bácskán is. A sikerhez hozzájárultak a gősze­­replő Kovács Erzsébeten kívül Kiss Tóth László, Bácskai Géza és Nagy István, de a többiek is. A rendezés Hegedűs Árpád tanító jó munkáját dicséri. Géresi László, Kisgéres. A feledi futballisták dicsérete Feled nagy sporthagyományokkal rendelkezik. A felszabadulás után a helybeli sportolók szép sikereket ér­tek el, de a fejlődésben 1956-ban tö­rés következett be, mert jó futball­csapatukat fegyelmezetlenség miatt Néhány éve már annak, hogy az évzáró gyűlésen a harkácsi fiatalok Miklós Bélát választották meg elnö­küknek. Ez a néhány esztendő nem kevés gonddal és munkával járt. Mik­lós Bélát nehéz ezekről az évekről megszólaltatni. Túl szerégy. De be­szélnek helyette a tények és maguk a fiatalok. A harkácsi fiatalok szabad idejüket legnagyobb részt az otthonban töltik. Van társasjáték, rádió és a gramofon sem hiányzik. Van olvasókörük, me­lyet maga Miklós elvtárs vezet. A Fucík-jelvényt a szervezet 15 tagja akarja megszervezni. Márciusban iro­dalmi délutánra készülnek. A könyv hónapját az Egy igaz ember című könyv megvitatásával fogják megün­nepelni. Az elmúlt vasárnap, a Be­csületes juhász legény sikeres elő­adásával lepték meg a falu lakossá­gát. Kultúrházuk mindkét előadás al­kalmával teljesen megtelt és a sze­replők mindnyájan jól megálltak a he­kizárták a bajnokságból. A felediek okultak a hibákból, és ma már újból megindultak a fejlődés útján. Most a besztercebányai kerület II. osztá­lyéban szerepelnek a feledi labdarú­gók. A község sportéletében azóta észlelhető a változás, mióta megala­kult az EFSZ. A szövetkezeti agitá­­cióban a sportolók is részt vettek és egy részük maga is tagja a szövet­kezetnek, ahol jó munkájukkal becsü­letet szereztek maguknak. A társa­dalmi munkában is lelkesen részt vesznek a feledi sportolók. Az elmúlt évben 300 órát dolgoztak le a falu­­szépítési akcióban a sportpálya és az utak rendbehozásánál. 2000 facseme­tét ültettek ki az utak mentén, hogy még szebbé tegyék a község arcula­tát. Legszorgalmasabbak voltak Bar­tók Ernő, Bahnyák János, Kosik Ist­ván és Kovácsik Vilmos, akik egyen­ként 30 órát teljesítettek. Ágocs Vilmos Mihalik Mária. Már falun is síelnek lyüket. A lelkes munka februárban 11 új tagot hozott a CSISZ soraiba. Legtöbbet Lassán Margó és Jankó Ica segítenek az elnöknek. Miklós elvtárs már nem éppen fia­tal, és emellett még nős is. Kocsis a helyi szövetkezetben és nem egy­szer éppen, hogy csak kifogta a lova­kat és máris az otthonba igyekszik. A közös építő munkából is kiveszik a részüket. Az elmúlt hetek tavaszias napjait jól kihasználták és több mint 200 órát dolgoztak le a falu szépíté­sénél. A szövetkezetről sem feled­keznek meg. Ötszáz munkaórát vállal­tak, de azt mondják, hogy ha kétszer annyi lesz, az sem baj. Tervbevették azt is, hogy beszervezik a szövetke­zetbe a falu fiataljait. Reméljük si­kerrel. Az csak természetes, hogy a jó szövetkezeti tag, jó CSISZ elnök is lehet, csak kedv és akarat kell hozzá. És Miklós elvtársnál egyikben sincs hiány. Németh János, Sajószárnya Jó szövetkezeti tag, jó CSISZ elnök Meghalt Ivan Krasko nemzeti művész Hétfőn, március 3-án reggel 4 óra­kor súlyos betegség után, a bratisla­­vai Állami Szanatóriumban elhúnyt Ivan Krasko nemzeti művész. Krasko (valódi nevén dr. Ján Bot­­to mérnök) költői munkássága, költé­szetének jelentősége, valamint tevé­kenysége idejének szempontjából a szlovák klasszikusok csoportjához tartozik, akik a múlt század legutolsó éveinek fojtó légkörében, valamint az első világháború előtt mély hatást gyakoroltak a nemzet öntudatára. Ivan Krasko 1876. július 12-én szü­letett a gömörmegyei Lukoviste köz­ségben. Tanulmányait Brassóban (Ro­mániában) és Prágában folytatta. Költői egyénisége az első világháború előtti években forrott ki, amikor is a klobouki cukorgyárban mint ve­gyészmérnök volt alkalmazásban. A munkások nehéz élete, a tőkések gyá­rában, az 1905-ös oroszországi forra­dalom visszhangja és a költőt a dol­gozó néphez fűződő őszinte vonzalom felébresztik Kraskóban a szociális és a nemzeti megújhodásba vetett hitet. Ivan Krasko a Szlovák írószövetség megalapítása óta annak, a Szlovák Művészeti Körnek és a Slovenská Ma­­ticának aktív tagja. A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Nemzet­­gyűlés keretében kifejtett tevékeny ségével részt vett a népe boldogabb életéért végzett munkában. Irodalmi műve, bár nem volt nagy­terjedelmű — zsengéin kívül két kö­tet verset (Nox et solitudo és Ver­sek) írt, ezenkívül lefordította a ro­mán költészet néhány alkotását, to­vábbá néhány líra-prózai müvet írt — örök időkre a szlovák irodalmi alko­tás kincsei közé fog tartozni. Jól választottak A metsző, fagyos levegő szinte arcul ütött a tornaijai állomáson. Igyekeztem is a hideg elől a 11 éves iskola felé. Az udvaron vidám kaca­gással szaladgáltak a lányok, ők fel sem vették a hideget. Rövid keresés után megtaláltam a 11. osztályt. Az ajtó előtt egy kislányba ütközöm. — Mindjárt küldök két fiút, azokkal beszélgethet. — Ezzel eltűnik az ajtó mögött. Csakhamar meg is jött a két fiú, akikről megtudom, hogy a nyitrai mezőgazdasági főiskolára je­lentkeztek. Nevük Tóth Adolf és Kóos Zoltán. A beszélgetés nehezen indul, a fiúk kissé feszélyezettek, de aztán felbátorodnak. — Én Csízről vagyok — mondja Tóth Lajos és mindennap vonattal járok be az iskolába. — Végleg elhatároztátok-e már, hogy a mezőgazdasági egyetemre mentek? — teszem fel a kérdést. Igen adják meg egyszerre a választ. — És miért éppen mezőgazdasági egyetemre? — Édesapám földműves az EFSZ- ben én is gyermekkoromtól kezdve ebben a környezetben élek. Nagyon szeretem a földet, a növényeket, az állatokat és a természetet — mondja Tóth Adolf. Megtudom, hogy Tóth Adolfék, mint középparasztok léptek be a szövet­kezetbe és édesapja azóta is ott dol­gozik. Édesanyja tavasszal a szövet­kezet kertészetében végez munkát. A kéthónapos nyári szünetben Adolf is szívesen dolgozik a szövetkezetben. Keresetével megvan elégedve és a múlt évben motorkerékpárt is vásá­rolt. Koós Zoltán szülei is a szövetke­zetben dolgoznak. Aztán újra a ta­nulásra és az iskolai életre terelődik a sző. Koós Zoltán őszintén vallja be, hogy a szlovák nyelv kissé nehezen megy neki. De mikor megkérdeztem, nem fél-e az egyetemtől, mindjárt rávágta, hogy arról szó se lehet. Erős akarattal mindent el lehet érni. Közben megszólal a csengő és a fiúk sietve búcsúznak. A tanár lépked felém a folyosón, Cziczer János, a 11. osztály főnöke. — Szorgalmasak és kitartóak, ez talán a legjobb jellemzés — mondja az osztályfőnök. — Komoly fiúk és mindketten ösztöndíjasok. Bízom bennük, hogy megállják helyüket az egyetemen. A fiúk bizonyosan jól választottak, hisz mezőgazdaságunk előtt nagy jövő áll és szükségünk van komoly, tanult fiatal szakemberekre, akiktől sokat várunk mezőgazdasági terme­lésünk emelése terén. Tóth Elemér, Hanva ORVOSI TANÁCSADÓ A helyes táplálkozásról A táplálkozás terén folytatott vizs­gálatok megállapították, hogy a szer­vezet fenntartásához szükséges táp­lálóanyagok mennyisége és minősége különböző életviszonyok között (kor, végzett munka, stb.) változik. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy nincs olyan táplálék, amely a test szükség­letének kielégítésére szolgáló összes anyagot tartalmazná. Az egyetlen kivételt az anyatej képezi a csecse­mőknél, de csak bizonyos korhatárig. Egyébként különféle táplálóanyagra van szükségünk, hogy szervezetünk szükségleteit kielégítsük. Az ember kifejezetten mindenevő. A felvett és megemésztett táplálék — mint fűtőanyag — szervezetünk ener­giaszükségletét elégíti ki, így a szükséges tápanyag mennyiségét ka­lóriákban is kifejezhetjük. Azonban az ételeink közül csak a zsíroknak, a fehérjéknek és a szénhidrátoknak van kalóriaértékük, míg a felvett víznek és sóknak kalóriaértékük nincs. A kísérletek kimutatták, hogy a kalóriamennyiségen kívül valamint sókon és vizen kívül az életfenntar­táshoz vitaminokra is szükség van. A vitaminok azok az éltetőanyagok, amelyek a kalóriaszükségleten, vala­mint a sókon és vizen kívül feltétle­nül szükségesek az élet fenntartásá­hoz. Az elnevezés Funk Kázmér len­gyel tudóstól származik. A vitaminok tana azóta hatalmas tudománnyá fejlődött. Minden év újabb és újabb felfedezést hoz, de az egész probléma még távolról sincs teljesen tisztázva. Ezer meg ezer tudományos vizsgálat folyik szaka­datlanul ebben az irányban, száz meg száz tudományos közlemény jelenik meg évente, ami azt mutatja, hogy még számos kérdés vár végleges megoldásra. S tájékoztatásul hadd jegyezzünk meg még annyit, hogy a skorbút, angolkór, pellagra, farkas­sötétség és még más kevésbé ismert betegség mind-mind a vitaminhiány­nyal függ össze. Ma már tudjuk, hogy a C vitamin hiánya nemcsak a skorbút okozója, de majdnem minden betegséget be­folyásol C vitamin az egészséges életműködés fontos tényezője. Na­gyobb mennyiségben felhalmozódott a csipkerózsa bogyójában, a citrom­ban, a zöldpaprikában és kisebb na­gyobb mennyiségben mindenfajta nyersgyümölcs és salátaféle is tar­talmazza. Főzéssel a C vitamin köny­­nyen tönkremegy. A farkassötétségnek az A vitamin­­hiány az előidézője. Az angolkórt a D-vitamin, a pellagrát a PP vitamin hiánya okozza. K vitamin a vér meg­akadását befolyásolja, mert elégte­lensége a vér megakadását akadá­lyozza. Az ivarszervek működésére E vitamin van hatással. A természet gondoskodott arról, hogy minden állat megszokott táplálékával a szük­séges vitaminokhoz is hozzájusson. A szervezet vitaminszükséglete nem álalndó: Fokozott munka, lázas álla­pot, növekedő szervezet, mind-mind fokozott vitaminszükségletet kíván. Ügyszintén a terhes nőknek is foko­zott vitaminadagokra van szükségük. Szervezetünk vitaminhiányát nem­csak az okozhatja, hogy nem kapunk elég vitamint tartalmazó tápanyagot, hanem az is, hogy a vitaminok az étel elkészítése közben tönkremennek. A C vitamin például hosszadalmas fő­zéssel tönkremegy, a B vitamint a búza és a rozs korpájának leőrlésé­­vel, illetve lehántásával vonják el a tápanyagból. Máskor a napfény hiánya okozhatja, hogy a felvett provitamin nem alakul át vitaminná, mint az a D vitaminnal kapcsolatban történni szokott. Éppen ezért nagy gondot kall fordítani táplálkozásunk össze­állításának helyességére, mellyel magakadályozhatjuk a betegségeket ■ kiváltó vitaminhiány fellépését. DR. TIMKŐ PAtí

Next

/
Oldalképek
Tartalom