Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

1996. március 9. JratHxd Földműves 3 Kinőtték a gyerekcipőt A járási szövetkezeti konferenciák az EFSZ-ek múlt évi gazdálkodásán kívül arról is tükörképet nyújtanak, mennyivel gazdagodtak anyagilag, mennyit fejlődtek szakmai és kultu­rális téren a szövetkezetek tagjai. A szepsi járási szövetkezeti kon­ferencia mind rendezésében, mind tartalmában nagy fejlődést mutat a múlt évivel szemben. Rendezésében azért, mert a filmvetítéssel gazdagí­tott kétnapos konferencia a múlt évinél sokkal több módot nyújtott a tapasztalatok átadására, a hiányossá­gok feltárására, eltávolításuk mód­jainak megvitatására. Tartalmát pe­dig már természetszerűen telítette az konyhája nem más, mint az elégsé­ges és jóminöségű takarmányalap biztosítása, a helyes gondozás és takarmányozás. így tanították egymást és tanultak egymástól a kétnapos konferencián a szepsi járás szövetkezetesei. És a hiányosságok ilyen őszinte feltárásá­ban már benne rejlik annak az elha­tározásnak a csírája, hogy 4 év alatt elérik az ötéves terv termelési mu­tatószámait. A merész tervet az ed­digi eredményeken kívül az a széles körben kibontakozó szocialista mun­kaverseny teszi még reálisabbá, mely a dolgozók kezdeményezésére a já­rás szövetkezetei és az egyes mun­Calgócon is eredményesen ülésezett a járási szövetkezeti konferencia. EFSZ-ek gazdálkodásának fejlődése. Mert a múlt évben nem dicsekedhet­tek olyan örömteljes eredménnyel, hogy a ledolgozott munkaegységekre 24 millió 273 ezer koronát osztottak szét, és azzal sem, hogy a tervezettnél 427 vagonnal több cukorrépát adtak át a cukorgyáraknak. A hektárhozamok grafikonja szin­tén szépen ível felfelé. A bodollóiak búzából 28,7 mázsát termeltek hek­táronként, a péderiek árpából 32-t, zabból pedig 33 mázsát. Kukoricából a buzitai és felsőlánci EFSZ 37, illetve 36 mázsás hozamot ért el. Burgonyá­ból — ami egyesek szerint nem al­kalmas a járás talajösszetételéhez — az ájiak, péderiek és bodollóiak 150 mázsát termeltek egy-egy hektáron. Tejtermelésből a komoróciak érték el a legjobb eredményt; 2523 litert tehenenként. Jánokon 16, Komarócon átlagosan 15 malacot választottak el egy anyakocától. A felsoroltakat csak betetőzi az a tény, hogy a múlt év elejétől decem­ber 31-ig a földterület 75 százaléká­ról 95 százalékra szélesedett a nagy­üzemi gazdálkodás. A járásban utol­sónak, 38 kis- és középparaszt belé­pésével, 450 hektár földterületen Gomboson is megalakult az EFSZ. A járás 38 falujából 28 már szövetke­zeti község. Ha a konferenciát értékeljük, ak­kor megállapíthatjuk, hogy más alap­hang jellemezte, mint a múlt évit. Akkor a szerény eredmények mellett is inkább az elért sikerekről beszél­tek. A mostanin — noha nem mellőz­ték az eredmények említését sem — a sokkal jobb eredmények mellett is többet beszéltek a hibákról, a hiá­nyosságok kiküszöbölési módjáról. — Sok szó esett a rossz munkaszerve­zésről, melynek következtében járási méretben 153 ezerrel túllépték a ter­vezett munkaegységet, bár a terve­zett munkálatokat nem minden téren végezték el. De azt is megvitatták, hogyan teszik az idén a csoportveze­tőket felelőssé a munkaegységekkel való gazdálkodásban és a tervezett munkák elvégzésében. Az egyes helyeken elért alacsony hektárhozamok okaira is rámutattak. Tornán például csupán 9 mázsás ho­zamot értek el kukoricából, mert munkaerőhiányra hivatkozva része­sekkel kapáltatták. Ájban 3 vagon. Tornán pedig 180 mázsa kukoricával lett szűkösebb az EFSZ takarmány­alapja a résznek kiadott kukorica miatt. Természetes, hogy ezek a szö­vetkezetek nem is dicsekedhetnek magas tejhozammal. Szóba került itt minden, ami jelen­leg még gáncsot vet a fejlődésnek. Beszéltek a szarvasmarhaállomány feltöltésének lehetőségéről, a nem eléggé kihasznált önsegélyezés épít­kezéséről, az állattenyésztésben dol­gozó pausál jutalmazásnak káros ha­tásáról stb. Persze arról is, hogyan lehet kilábolni a hibákból. Mert hisz 1956- ban az alsólánciak is csak 1156 liter tejet fejtek ki tehenenként, 1957- ben pedig már 2156 litert. Az ezer literes emelkedés boszorkány­kacsoportok, csapatok között meg­indult. Kovács Miklós, a JNB alelnöke jog­gal mondhatta beszámolójában, hogy a hiányosságok ilyen nyílt, őszinte feltárása nem a gyöngeségnek, hanem a tudásukban, állásfoglalásukban egy­re magasabbra növő szövetkezeti ta­gok erejének jele. Éppen azért be­szélhetnek nyugodtan a hibákról, mert a járás földműveseit már semmi sem térítheti le az eddigi eredményes útról. S az alelnök találóan jellemezte a megtett utat s az elért fejlődést azzal, hogy a járás szövetkezetei már kinőtték a gyerekcipőt. Haraszti Gyula Királyhelmec A királyhelmeci járásban a Februári Győzelem 10. évfordulója napján tar­tották a járási szövetkezeti konfe­renciát. Iván elvtárs, a JNB elnöke beszá­molójában értékelte a múltévi ered­ményeket, ugyanakkor feltárta mind­azon fogyatékosságokat is, amelyek még az egyes szövetkezetekben fenn­­állanak, s gátlói a többtermelés nagy­mérvű kibontakozásának. A legszebb eredmények közé so­rolható, hogy a múlt évben 979 kis- és középparaszt 5275 hektár földte­rülettel a közös gazdálkodás útjára lépett. Ezzel a királyhelmeci járás­ban megszűnt az egyéni gazdálkodás, valamennyi földműves együtt, közö­sen építi a boldogabb holnapot. Mind­ez arra kötelezi a járás szövetkezeti parasztságát, hogy az eddiginél még nagyobb figyelmet szenteljen a közös gazdaság megszilárdítására, jobban használja fel az eddig feltáratlan helyi forrásokat. Ha az EFSZ-ek gazdálkodását mér­legeljük, megállapítható, hogy a nö­vénytermelésben nagy előrehaladás volt az utóbbi években. Az 1956-os évhez viszonyítva igen nagy a kü­lönbség. Például őszi búzából a já­rási hektárhozam-átlag 1956-ban 13,3 mázsa volt, míg a múlt esztendőben 23,16 mázsára szökött fel. Hasonlóan túlszárnyalták a hektárhozamokat a többi növényfélékből is, a kukorica és burgonya kivételével. Őszi árpánál 76, tavaszi árpánál 44, zabnál 32, cu­korrépánál 18, étkezési hüvelyesekből 109, réti szénából 54 és egyéb takar­mányféléből szintén 54 százalékkal termeltek többet, mint 1956-ban. Kukoricából és burgonyából a le­maradás többnyire abból adódik, hogy a szövetkezetek a takarmánytermesz­tés kérdését az árpa és zab termesz­tésében látják elintézettnek. Ami az állattenyésztés számbeli és hasznosság szerinti növekedésének kérdését illeti, ezen a téren még sok a behoznivaló. — Járási méretben 100 hektár mezőgazdasági területre mindössze 10,6 tehén esik. A múlt évi járási tejátlag tehenenként 1458 liter volt. Ez jórészt annak tulajdonítható, hogy nem kielégítő a jóminöségű ta­karmány bőséges biztosítása, noha a járás szövetkezetei évről évre na­gyobb gondot fordítanak erre a kér­désre. Komoly, megoldásra váró fel­adat, hogy a szántóterület 26 száza­lékán takarmányt termeljenek. Hoz­zájárul a takarmányalap biztosításá­hoz az is, amit a nagygéresi EFSZ elnöke javasolt a járási konferencián elhangzott vitafelszólalásában, hogy a jövőben csökkenteni kellene a mun­kaegységek utáni természetbeni já­randóságot (ez alól kivételt képez a kenyérgabona). Géresi István, a kisgéresi EFSZ elnöke, versenyre hívta a járás szö­vetkezeteit a legmagasabb munkater­melékenység elérésében. Számos felajánlás is elhangzott. Például a bolyi EFSZ vállalta, hopy 1959-ben eléri a második ötéves terv marhaállományra vonatkozó mutató­számokat, továbbá 1958-ban terven felül 85 ezer liter tejet, 150 mázsa sertéshúst, 100 mázsa marhahúst ad a közellátás részére. — Kilenc éve, hogy elindult a járás parasztsága a közös gazdálkodás út­ján — mondotta záróbeszédében Cap István, a JNB alelnöke. — Elsők vol­tak azok közül, akik lerakták a szö­vetkezeti gazdálkodás alapkövét. A megtett út nem volt könnyű a teljes kollektivizálásig. A szaktudás további elmélyítésével, a mintaalapszabályok betartásával tovább kell az elért eredményeket sokszorozni. . -k-Ai SZKP Központi Bizottságának üléséről r— Hruscsov elvtárs beszámolt a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről — Lapunk 7. számában cikket közöl­tünk Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak Minszkben, a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezletén mondott be­számolójáról, amelyben a mezőgazda­ság fejlesztésének legidőszerűbb kér­déseiről és a gépállomások átszerve­zéséről beszélt. • Az elmúlt napokban az SZKP Köz­ponti Bizottságának ülésén erről a kérdésről ugyancsak Hruscsov elvtárs mondott beszámolót, amely nyomán az SZKP Központi Bizottsága határo­zatot hozott. A határozat helyesnek és időszerű­nek ismeri el a kolhozrendszer to­vábbi fejlesztésére és a gépállomások átszervezésére előterjesztett javasla­tokat, s a plenum célszerűnek tartja, hogy 1959. elejére hívják össze a kol­hozparasztok III. országos kongresz­­szusát és ezen vitassák meg a kolho­zok fejlesztésének megoldására érett kérdését és hajtsák végre a mezőgaz­dasági artyeiek minta-alapszabályza­tában szükségessé vált módosításokat. Az SZKP Központi Bizottságának plé­numa szükségesnek tartja a gépállo­mások fokozatos átszervezését is. Az előterjesztett tézisek hangsú­lyozzák, hogy a szovjet gépállomások­nak a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés megszervezésében szerzett ta­pasztalatai nemzetközi jelentőségűek, e tapasztalatokat széleskörűen fel­használják a testvéri szocialista or­szágokban. A Szovjetunióban azonban a gépállomások ma már nem töltik be azt a politikai szerepet, amely a kol­hozépítés első időszakában rájuk há­rult, hisz náluk ma már senkit nem keli meggyőzni a nagyüzemi kollektív gazdálkodás előnyeiről. Éppen azért a kolhozrendszer továbbfejlesztése és erősítése, valamint a mezőgazdasági termelés kibővítése céljából célszerű áttérni arra, hogy traktorokat, kom­bájnokat és más mezőgazdasági gépe­ket eladjanak közvetlenül a kolhozok­nak. Nem a gépállomások felszámolásá­ról, hanem fokozatos átszervezésükről van szó, hogy megjavuljon a kolhozok termelési-technikai ellátása. A gépál­lomásokat az egyes kerületek adott­ságaitól függően fokozatosan átszer­vezik javító és műszaki állomásokká. Továbbá rájuk hárul azoknak a gépek­nek a kikölcsönzése, amelyekkel a kolhozok nem rendelkeznek. A tézisek tartalmaznak olyan téte­leket is, milyen körülmények között lehet eladni a gépi berendezést a kol­hozoknak. Van olyan javaslat, hogy az ország egyik, vagy másik kerületének sajátosságait figyelembe véve kell át­szervezni a gépállomásokat. A kolho­zok többsége azonnal megvásárol­hatja a gépállomásoktól a gépeket. A gyengébb kolhozokban az átszervezés még évekig is elhúzódhat. 1958-ban a kolhozok oszthatatlan alapja megközelítőleg 25 milliárd ru­bel. A kolhozoknak eladandó gépek értéke — az elhasználódást figyelem­be véve — hozzávetőlegesen 18—20 milliárd rubel. Ilyen körülmények kö­zött a gépek beszerzése, megfelelő fi­zetési részletek mellett már a kolhoz­termelés jelenlegi színvonala mellett is teljes mértékben lehetséges. A tézisek azt is hangsúlyozzák, hogy a kommunista építés egyik leg­fontosabb feladata a Szovjetunióban élelmiszerbőséget teremteni a lakos­ság számára, nyersanyagboséget az ipar számára. E cél gyakorlati meg­valósítása mindig feladata volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A korszerű kolhozok mind gazdasági, mind politikai tekintetben hatalmas szocialista vállalatok — a szovjet rend megdönthetetlen falusi pillérei. A szovjet közvélemény rendkívüli érdeklődéssel várja a határozat or­szágos megvitatását. Ezt követi majd a Legfelsőbb Tanács ülése, amelyen megtárgyalják a kolhozrendszer fej­lődésének új szakaszát jelentő tör­vényt. A Bratislava! Magnemesítő Vállalat az utóbbi két év alatt már harmadszor nyerte el a minisztérium és a Szakszervezeti Központi Tanács vándorzász­laját. A képen kezében zászlóval Jaronym Hetes, a vállalat igazgatója, A karvai szövetkezet vezetősége a párt levele nyomán gondosan ele­mezte gazdálkodásuk jelenlegi állá­sát, hogy azok kiindulópontként szol­gáljanak a következő év termelési és pénzügyi tervezéséhez. Ezek alap­ján már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy sertés- és marhahúsból a szö­vetkezet túlszárnyalta az 1960-ig egy hektárra előirányzott termelést. A múlt évi mérleg azt mutatja, hogy egy hektárra sertéshúsból 128, mar­hahúsból 59 kg esik. Ha a nagyszerű eredmények okát keressük, elsősor­ban az érdem szerinti jutalmazást kell megemlíteni. Az elszámoláskor prémium címen 40 136 koronát fizet­tek ki, s ez segítette elő azt is, hogy a tervezett 16 korona helyett 18 ko­ronát fizethettek munkaegységen­ként. A leggazdagabb pótjutalmat Sim­­csik Imre anyasertésgondozó kapta, de meg is érdemelte, mert 44 kocától 704 malacot, azaz anyakocánként 16 darab 14 kilós malacot választott el. Az eddigi sikerek a tagságot és a vezetőséget újabb kezdeményezések­re kötelezi. Éppen ezért az 1958-as termelési tervükben sertéshúsból 136 kg-ot, marhahúsból 62 kg-ot, tojás­ból 282 darabot, tejből 360 litert ter­veztek egy hektárra. Ehhez még jobb munkaszervezés kell, valamint a nö­vénytermelés segítsége. A múlt év­ben az esőzések következtében a homokos talajban kukoricájuk 56 Karvai jegyzetek mázsás hektárhozamot adott (he­lyenként 72 mázsát is.) Ez a tény indította arra a vezetőséget, hogy a hektárhozamok kérdését nem bízzák a véletlenre, hanem az öntözés szé­leskörű bevezetésével biztosítják a tervezett hektárhozamokat. A kerté­szet közepes teljesítményű öntöző­­berendezését nagyobb területre ki­szélesítik, ezenkívül árasztással is öntöznek. — S mi lesz, ha az aszályos időben a Dunába folyó csatorna vize kiapad? — hangzik a merész tervet fenye­gető kérdés. A karvaiak erre is gondoltak. Az évzáró gyűlésre meghívták a belvíz­levezető társulat mérnökét. A meg­beszélés eredménye egy merész és költséges kezdeményezésnek rakta le az alapjait: ezek szerint a szövet­kezeti földek legkiemelkedőbb pont­ján egy nagy víztartály épül, ahon­nan az összegyűjtött vizet árasztás­sal juttatják el közel 200 hektárnyi területre. A terv szerint a kertésze­ten kívül az összes kapásokat öntö­zik majd, s ezenkívül megkísérlik egy kis területen a lucerna öntözését is. A terv kivitelezéséhez egyelőre 170 000 koronát irányoztak elő. Á terv megvalósítása mellett leginkább az ifjúság szállt síkra. • A nagyszerű terv nemcsak a szö­vetkezet tagjaira, hanem a kívül­állókra is hatott. Ezt bizonyítja az is, hogy az évzáró gyűlés napján 8 új taggal bővült a szövetkezet, s ma már ott tartanak, hogy egy dolgozóra csak 3,8 hektár mezőgazdasági terü­let jut. A tagság átlagos életkorának csökkentésénél is eredményt értek el a fiatalok bevonásával s az átlagos életkor ma már kb. 42 év. Ha a szövetkezetnek a jövőben a takarmánykérdést is sikerül teljesen megoldani, akkor szinte minden le­hetősége kezében van a többtermelés elérésére. 1956-ban még csak 3676 korona volt az egy hektárra eső jövedelem. 1957-ben már 4448 korona. A takaré­kosságra való igyekezet mellett a jövedelem emelkedésére való törek­vés azt eredményezte, hogy az 1 ko­rona piaci értékesítésre eső önkölt­ség egy év alatt 0,29 koronáról 0,25 koronára csökkent. Még többet mutatnak az állatte­nyésztés elemzéséből nyert számok. Az egy munkaegységre eső nyersbe­vétel 1955-től 1957-ig így alakult: 36, 54 és 62 korona. Ugyanakkor ezen a szakaszon az ezer korona piaci ér­tékesítésre kimerített munkaegysé­gek száma így mutat: 27, 19, 16. A fentiekből tehát kitűnik, hogy a szövetkezet vezetősége alaposan megvizsgálta a termelés és a jutal­mazás közötti összefüggést és az adott körülményeknek megfelelően szilárdította a normát s így a jutal­mazást és a pótjutalmazást helyesen használták fel a termelés fokozására. Amikor az idei elszámoláson érté­keltük a szövetkezet eredményeit, azt is meg kellett állapítanunk, mi­szerint értékeljük a verseny kereté­ben a járás szövetkezeteinek elsőbb­ségét. A megegyezés nyomán a kö­vetkező szempontokat vettük figye­lembe: mit gyűjtött a szövetkezet az évi termelésből 1. fogyasztási alapba, (munka jutalmazása, jóléti és műve­lődési alap), 2. a szövetkezeti aku­­mulációba (oszthatatlan és üzemi alapokba). Ha ezek szerint értékeljük a szövetkezetek eredményeit, úgy meg keil állapítanunk, hogy a kar­vaiak tartják a járási elsőséget és a fent említett elgondolások és tervek azt igazolják, hogy ezt meg is akar­ják őrizni. GÁBRIS JÓZSEF,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom