Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-02 / 9. szám
8 ■Jr a bad Földműves T958. március S. AZ EMBERISÉG g tárgyalóasztalhoz kényszeríti őket a világ az angol külügyminisztérium Fehér Könyvéről, amely a Szovjetuniót stratégiai nukleáris bombázással fenyegeti. „A Fehér Könyv katonai szempontból borzalmas, politikai szempontból öngyilkos, erkölcsi szempontból felháborító, intellektuális szempontból megvetésre méltó“ — írja Zilliacus, angol munkáspárti képviselő — „e politika a gyilkos őrültség és képmutatás undorító vegyüléke. A képmutatás már a címmel kezdődik, amely ezt a szörnyűséges okiratot úgy nevezi, hogy „hozzájárulás a békéhez és a biztonsághoz“, „Ez olyan dolog,“ — folytatja a képviselő —, mintha egy iszákos egy palack pálinkát vinne magával antialkoholista gyűlésre, s felkiáltana: ez az én hozzájárulásom a szesz elleni küzdelemhez!“ Vagy íme egy másik hasonló nyugati „hozzájárulás“ a békéhez: az angol minisztertanács a napokban jóváhagyta a nagy-britanniai rakétakilövő állomások létesítéséről szóló angol —amerikai egyezményt. Egyes nyugati politikusok szerint erre a kardcsörtetésre, az esztelen fegyverkezésre azért van szükség, hogy az erő helyzetéből tárgyalhassanak a Szovjetunióval. De micsoda bárgyú, a valóságtól elrugaszkodott számítások ezek. A történelem már nem egyszer bebizonyította: a Szovjetunió mind gazdaságilag, mind katonailag olyan erőt képvisel, amellyel képes bármilyen jellegű imperialista próbálkozást elhárítani. A Szovjetuniónak nem érdeke sem a fegyverkezési verseny, sem a hidegháború fenntartása. A szovjet nép előtt hatalmas lelkesítő, békés feladatok állnak: gazdaságilag utolérni, majd túlszárnyalni a leghaladottabb tőkés országokat. A szovjet dolgozók e célkitűzés útján nagyszerű eredményeket értek el, s céljukat el is fogják érni. Ehhez viszont béke kell, s fegyverkezés helyett őszinte és baráti kapcsolatok kiépítése minden' országgal. Nevetségesek azok az imperialista érvek is, hogy a Szovjetunió katonai erejével akarja biztosítani a haladó eszmék győzelmét. „Nekünk meggyőződésünk — válaszolta erre Hruscsov elvtárs —, hogy eszméink győzelmet aratnak, s ezt a győzelmet nem a háború hozza meg, hanem a nép magasabb életszínvonala, a szocializmusban, a kultúra, a tudomány, a művészet, és minden olyan dolog magasabbrendű fejlesztése, amely az ember életéhez és nem a pusztulásához szükséges.“ Ezt az igazságot maga a történelem igazolta. Az emberiség békevágya képes tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a csúcstalálkozót ma még makacsul ellenző politikusok is. Közvéleménykutatás alapján megállapították, hogy az angol nép 85 százaléka csúcstalálkozót követel. Hasonló a helyzet egész Nyugat-Európában. Az amerikai földrészen is egyre több híve van a vezetők találkozójának. S ez máris kedvezően érezteti hatását. Több vezető nyugati politikus — kikötésekkel ugyan —, de helyesli a legmagasabb szinti tanácskozás összehívását. A nagyhatalmak a Szovjetunió által kezdeményezett csúcstalálkozója eszméje jó talajra hullott. A sarjadozó magnak jó gondozója van a szovjet politikusok személyében. Reméljük, rövidesen sor kerül az aratásra, ami után az emberek nyugodtan fellélegezhetnek, mert eltűnnek fejük felől a vészterhes viharfelhők. A szovjet versenyző: Eddig minden kapun szerencsésen átjutottam, de most jön a legnehezebb, az amerikai A világ előjátéka Ez történt Bécsben, amikor a megszálló csapatok a Szovjetunió kezdeményezésére elhagyták Ausztriát. A Szovjetunió most újra javasolta, hogy üljenek össze az államfők és oldják meg békésen a világpolitika égető kérdéseit. Szüntessék be az atomfegyverkezést, teremtsenek kollektív biztonsági rendszert és vonják ki csapataikat Németországból, Lengyelországból és Magyarországból. A Szovjetunió javaslata minden békeszerető ember vágyát tolmácsolja. A francia-tuniszi fejleményekről Az AFP jelentése szerint Szádok Mokkadem tuniszi külügyminiszter bejelentette, hogy hazája második panaszt terjesztett az ENSZ elé Franciaország ellen. Ugyanakkor azonban közölte azt is, hogy Habi Burgiba elnök, hajlandó elnapolni a Biztonsági Tanács első napjaira kitűzött vitáját, ha az Egyesült Államok hivatalosan felajánlja közvetítő szolgálatát. A francia kormány a minisztertanácsi gyűlés után szintén bejelentette, hogy kész elfogadni az amerikai jószolgálatokat, ha „nem döntőbíráskodásról“ van szó. Továbbá a tuniszi hivatalos körök bejelentették, hogy a tuniszi kormány Hamarskjöld, ENSZ főtitkár kérésére bizonyos feltételek melett hajlandó engedélyezni az utánpótlás szállítását francia katonáknak. A feltételeket nem közölték. Az összetűzésre azonban bármely percben számíthatnak a táborokba zárt francia csapatok és az útakadályok felett őrködő tunisziak között. A helyi lakosság haragjának ereje a napokban megmutatkozott a Tunisztól mintegy 30 kilométernyire fekvő Teburba községében. Ugyanis itt elterjedt az a hír, hogy a közelben levő francia radarállomás katonái át akarnak törni az útakadályokon. Néhány percen belül az utak emberekkel teltek meg, akik siettek, hogy megerősítsék az útakadályokat. Egyesek vasrudakkal fegyverezték fel magukat. A Szovjetunió párizsi nagykövete felkereste a francia külügyminisztert és kijelentette, hogy Moszkvában komoly aggodalmat keltett a francia légihaderö támadása az ENSZ egyik tagállama, a független Tunisz ellen és Szakiet-Szidi Jusszef tuniszi falu bombázása. Egy csoda lelepleződik Lesz-e csúcstalálkozó S ha igen, képes lesz-e elhárítani az emberiség feje felől azt a katasztrofális veszélyt, amely szupermodern atom- és hidrogénfegyverekben rejlik? E kérdés az, amely napjainkban legjobban foglalkoztatja a közvéleményt, s amelyre kielégítő és megnyugtató választ igyekeznek adni a békéért küzdő országok kormányfői, diplomatái. Hogy sor kerülhessen csúcstalálkozóra, ahol közös megegyezéssel elhárítható a világot fenyegető veszély, elsősorban bizalomra van szükség. Bizalomra, amely a szembenálló felek békés szándékának feltétélezésén alapszik. A Szovjetunió az utóbbi időben számtalan tanújelét adta a békére való határozott és következetes törekvésének, ide sorolható Hruscsov elvtárs interjúja, amelyet a londoni Times külpolitikai szerkesztőjének adott. Ez az Interjú, a többi szovjet megnyilatkozásokhoz hasonlón, fényes bizonyítékát adta, hogy a Szovjetunió békére, a leszerelési probléma gyökeres megoldására törekszik. A szovjet kezdeményezésekre adott válaszokból tudjuk, hogy a nyugati hatalmak egyelőre nem hajlandók egyezményt kötni az atom- és a hidrogénfegyverek teljes eltiltására, amely pedig egy csapásra megszűntetné az emberiség jelentős részét pusztulással fenyegető veszélyt. Hruscsov elvtárs nyilatkozata ezért felveti a lépésről lépésre való haladást a teljes leszerelésig. Ennek a gondolatnak napról napra nagyobb tábora van a nyugati közvéleményben és politikai körökben is. Ez megnyilvánul a Rapaczki, lengyel külügyminiszter közép-európai atommentes övezet létesítéséről szóló tervének támogatásában is. Egy ilyen övezet létrehozása kétségtelenül rendkívül fontos lépés lenne a leszerelési probléma teljes megoldása felé. De hogyan érhető el még a lengyel javaslatban körvonalazott első lépés is, ha egyes nyugati hatalmak vezető körei mindent elkövetnek, hogy bizalmatlanságot keltsenek minden észszerű béketörekvéssel szemben? Hogyan lehet megegyezésre jutni, ha ezekre a kezdeményezésekre a nyugatiak újabb és újabb rakétakilövőtámaszpontok létesítésével, hidrogénbombás fenyegetéssel válaszolnak? Éppen a napokban szerzett tudomást Negyedszázaddal ezelőtt történt. Egy szörnyű februári éjjelen a náci leadó, az éter hullámai rekedten sugározták szerte a világnak: „Berlinben ég a Reichstag... Felgyújtották a német birodalmi gyűlés épületét... Nagy kommunista összeesküvés Németországban“. Akkor — 1933. február 27-ike éjjelén — még kevesen sejtették, hogy a sötétség felé süllyedő Németország lángja a lángláncolat kezdete, hogy e lángok tűzbe borítják Európát, s hullaszaggal árasztják el csaknem az egész földgolyót. Ezen a bizonyos éjszakán nyílt meg az emberiség számára a gyötrelmek kapuja. S a fekete nadrág, barnaing-jelmez hordozói bemutatkozásul ezen az éjjelen 1500 embert szakítottak ki a békés életből. Miért is kellett a Reichstagnak égni? Németországban már a hatalomra jutott kegyetlen, őrült Adolf Hitler és hívei a „világot uralni“ teóriával megmételyezték és megszédítették a nemzet nagyobbik részét olyannyira, hogy ez végül a világtörténelem legsötétebb és leggyalázatosabb oldalaira véste be nevét. Hitler, hogy ezt a „világot uralni“ teóriáját végrehajthassa, szükségesnek találta, hogy elsősorban a kommunistákat távolítsa el az útból, majd később minden haladó szellemű és józanul gondolkodó embert. A kommunista párt betiltását azonban a nemzetközi közvélemény fóruma előtt indokolttá kellett tenni. S ekkor megjátszották ezt a tragikus komédiát. A nácik még jobban meggyúrták a már úgyis félkegyelmű van der Lubbé elméjét, aki hajlandó volt a provokációt végrehajtani és torka szakadtából a világba kiáltani a nagy hazugságot: „A kommunisták bíztatására tettem!“ . A náci újság és rádió szenvedélyesen kürtölte a világnak a „nagy kommunista összeesküvés“ leleplezését és az „új vörös forradalom megakadályozását“, amivel sikerült nekik Németországban kommunista ellenes hangulatot teremteni. Egymás után vetették börtönbe az embereket, és „gyújtogatással“ vádolták. A sok között letartóztatták G. Dimitrovot is, akit megfelelőnek találtak árra, hogy ráfogják a gyújtogatás kezdeményezését, a fejbújtást. Hitler és Göring a két nagy rivális ebben az esetben nagyon is jól megértették egymást, s rövid időn belül előkészítették a Reichstag-tűz perét. Tizenötezer német jogászt csődítettek Lipcsébe a birodalmi főtörvényszék városába. Ezzel a náci kormány a német népnek, de elsősorban a külföldi sajtótudósítóinak a „Harmadik Birodalmat“ a jogállam álöltözetében akarta bemutatni. Ez az igyekezet azonban meghiúsult. A vádlott van der Lubbet — egy rothadásnak indult társadalom peremvidék leszármazottját — hallgatták ki elsőnek. A különböző orvosságoktól bódult fej rábukott mellére és szinte félálomban, önkívületben válaszolt a feltett kérdésekre, és bizonyított, de szavai a semmibe vesznek, mikor Dimitrov erős, nyílt válaszaival nemcsak van der Lubbet, de az egész náci vésztörvényszéket megingatta helyzetében. A bolgár kommunista nem védekezik, de vádol, a vádlottak padját a vádlók padjává változtatja. Vádat emel a Göring, a náci kormány és a német igazságügy ellen, s így a pernek olyan hatása lett, hogy a kommunista eszme, amelyet meg akartak semmisíteni, tisztán került ki ebből a perből. Ugyanakkor Németország határain túl nagy mozgalom indult meg. A legkülönbözőbb pártállású és világnézetű emberek találkoztak össze abban az igyekezetben, hogy utat törjenek az igazságnak. Hazánkban például az ifjúmunkások dalba szőtték a pert; „Dimitrov bátran megmondta, A tüzet Göring gyújtotta ...“ Az Igazság győzött. A hitleristák kudarcot szenvedtek, és bebizonyosodott, hogy a Birodalmi Ház felgyújtása közönséges fasiszta provokáció. Dimitrov megmenekült. • A Szovjetunió úgy mentette meg életét, hogy szovjet állampolgárrá nyilvánította, s így már jogosan követelte szabadlábrahelyezését. Az igazság győzött ugyan, de már a világkatasztrófát nem lehetett megállítani. Amikor ma visszatekintünk az immár negyedévszázad előtti eseményekre, szükséges, hogy párhuzamot vonjunk az 1933. és 1958. év között. Akkor Hitler és ma Adenauer. Akkor is találtak okot a kommunista párt betiltására, és most két évvel ezelőtt is hasonlóan találtak okot az imperialisták által felélesztett fasiszták, hogy betiltsák a kommunista pártot. Mindig így kezdődik. Ha levonjuk a tanulságot 1933-ból, látjuk, hogy akkor is a kommunistákon kezdték, és folytatták a haladó szellemű embereken, végül eltiportak mindent, ami emberi. Akkor Hitler állította fel messzehordó ágyúcsöveit a világ minden tája felé, ma ugyanezt teszi még vészesebb fegyverekkel és ágyúkkal Adenauer. Ha Hitlert nem sikerült megakadályoznunk világégető szándékában, úgy most a német fasizmus szálláscsinálóit mindenáron meg kell akadályoznia a világ békeszerető emberiségének a világkatasztrófa megindításában. S. G. Ma már nemigen hiszünk csodákban. Tudjuk, hogy nincs ok nélkül okozat. Gépek repülnek a világűr csodálatos titkai felé, hogy hírt adjanak az embernek a ionosszféra realitásáról. így válnak lassan, de biztosan az égi csodák emberi bizonyossággá. S ha már az égi távlatokban megszüntetjük a csodákat, a földi csodák is csak a hiszékeny emberek fantáziájában verhetnek gyökeret. Most egy ilyen földi csoda felszámolásának vagyunk szemtanúi. Adenauer lír néhány évtizeddel ezelőtt világgá kiáltotta, hogy ami ma Nyugat-Németországban történik, az gazdasági csoda. A szocialista gazdaságtudomány a marxista elemzés biztos elemzésével megállapította, hogy itt nincs semmilyen csodáról szó, a mostani nyugatnémetországi aránylagos jólét egyszerű gazdasági konjunktúra, ami a kapitalista rendszer törvényes jelensége és amelyet törvényszerűen gazdasági válság fog követni. A kapitalizmust ettől a válságtól semmilyen új elméletek, mint a népi részvények, a tervszerű kapitalizmus nem képesek mentesíteni. Ami ma Nyugat-'Németországban lejátszódik, az világosan igazolja a marxista közgazdászokat. A krízisjelek állandó gyarapodása, amely annyi álmatlan éjszakát okoz a bonni csodahirdetőknek, világosan bizonyltja, hogy szilárd és állandóan fejlődő nemzetgazdaság csak A News Chronicle jelentése szerint az atomleszerelést sürgető mozgalom első nagygyűlésén 5000 főnyi tömeg vett részt. Az első föszónok Bertrand Russel, a világhírű filozófus hangsúlyozta, hogy az emberiség fennmaradásának első alapfeltétele az, hogy az atombombát mindenütt tiltsák el. A tömeg nagy tetszése közben kijelentette, hogy Angliának saját és az egész világ érdekében meg kell tagadnia a rakétatámaszpontok engedélyezését angol földön. A gyűlés után a tömeg nagy része a miniszterelnökség elé vonult, s élesen tüntetett az angol kormány külpolitikája ellen. A rendőrség és a tűnői szocialista államokban lehetséges, ahol a kapitalista magánérdekek anarchisztikus hatásait a szocialista tervgazdálkodás kiküszöböli. Néhány adat a válságjelekről: a nyugat-német kormány a múlt héten fizetésnélküli ünnepi műszak ledolgozására akarta kényszeríteni a Ruhr-vidéki bányászokat. A bányászok azonban nem szálltak le a tárnákba, mivel ez 20 márka bérveszteséget jelentett volna minden bányásznak. Ez az összeg amúgyis az állandóan emelkedő árakat tekintetbe véve, komoly veszteséget jelentett volna számukra. Sok üzem leszállította a munkaidőt, ezzel természetesen leszállt a munkabér is. így az Eisenwerke Mühlheim Meiderich, ahol 470 munkás dolgozik, a kaiserslauterni textilgyár, amely 50 ■ százalékkal szállította le a munkaidőt, a Gelsenkirchen A. G., ahol csak heti 32 órát fognak dolgozni a munkások, a Hahnschenwerke, ahol 36 órás munkaidőre tértek át. Ezenkívül több üzemben nagyobarányú munkáselbocsátások történtek. így például a Mannesmannkoncern 1500 munkást bocsátott el. A börze is érzékenyen reagál a gazdasági pangás jeleire. A legnagyobb áresés éppen a nehézipar részvényeinél mutatkozik. így válik egy csoda — ellenkező előjellel — reális valósággá. (V) tetők között összeütközésre került sor, melynek folyamán 8 személyt letartóztattak. A Neues Deutschland hírt ad a fasiszta tábornokok és funkcionáriusok nyugdíjának elismeréséről. Az Adenauer-kormány a kiszolgált fasisztáknak havi 600 márkától 2500 márkáig terjedő járadékot fizet. 1501 tábornok és tábornoközvegy élvezi ezt a magas nyugdíjat. Hasonló öszszegeket vesznek fel a hitleri korszak volt vezető hivatalnokai, államtitkárok, bírók, ügyészek stb. A lap megállapítja, hogy ez a nyugdíj évi 1 milliárd 371 millió márkával terheli a német dolgozókat. Kis hírek a nagyvilágból SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadia a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Pol.vgrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80. félévre Kés 10.40 — Terjeszti a Postahirtapszolgálata. A-791838 A nagy szlalom a leszerelésért
