Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

2 \fzaUad Földműves 1958. február 9. Kis és nagy emberek Ipolyságon Lassan telik a terem. Mindenkivel jön valami. Idősebb bajúszos bácsi megfontolságot hoz magával, kicsipe­­kedett szomszédja ünnepélyességet. A helyre, pirospozsgás menyecske a vidámság terjesztője. Szinte az ar­cokról olvasható, ki hogyan értékeli a mai napot. Mert számvetés készül a gazdálkodásról. Talán rossz is a sorrend, elsősorban az emberekről dönt a mérleg. A jellem, a munka az értékmérő most az ipolysági EFSZ évzáró taggyűlésén. Ezen keresztül mutatnak majd célt, utat a holnapra. A holnap pedig nagy erőt sejtet. Pár évvel ezelőtt alig figyeltek az Ipoly­sági szövetkezetre. Ma pedig már komoly vetélytársa, „versenyriválisa“ az ipolyviski Vörös Lobogónak. Erről szól Lövi elvtárs, a szövetkezet min­den fillérjéről tudó, könyvelője is. Mindannyiuk vagyona a tavalyi 2 211 282 koronáról 2 866 121-re sza­porodott. Az első számadat, amin az emberek arca felvidul. A jövedelem 1961 553 korona. A kiadások 753 088 koronát tettek ki, az alapok feltöl­tése után a tiszta jövedelem 940 000 korona volt. A hallgatók arca még derültebb. Szép eredmények ezek a 276 hektár szántón, 138 hektár réten és 13 hektár legelőn gazdálkodó szö­vetkezetben. Nem mindennapi ered­mény. Az 1 hektárra eső jövedelem 4330 korona, a tiszta haszon pedig 2634. A növényi eredetű terményekért és termékekért a tervezett 835 267 koronával szemben 1 041126 koronát vettek be, az állattenyésztésben pe­dig 839 494 korona értékű hasznot értek el. Az emberek a számok hallatára szinte megélénkülnek és tapsolnak. A szorgalom számai ezek, amik kite­remtésénél kinőttek a nagyobb em­berek, akik a közösség számára többet adtak. De voltak kisebbek is. Hadd idézzünk egy-két szólást: — Nem mondhatnánk, hogy min­denki egyforma vonzalmat érzett a közös iránt. Hiba is akadt eiég — ezek nélkül, most 14 koronánál többet oszthatnánk — sajnálkozott Lövi elvtárs. Nyitva tehát a vita útja, keressük az okok miértjét. Mégis nehezen fognak neki. Sőt úgy látszik, talán nem is lesz vita. — Nincs itt miről beszélni, a tag­ság mindennel egyetért, felesleges a szóbeszéd — veti fel egy alacsony tömzsi ember. — Minek a vita, felesleges — tetőzi meg. A tagság többsége nem bólint he­­lyeslőleg, csak egy páran értenének vele. A vitaindító Hojsza elvtárs felszó­lalása ám rácáfol az izgágára. — Beszéljünk, hisz van itt miről. Kevés a tej. A széna két hónapig petrencében állt. Elillant az értéke. Ki ennek az oka? — Olajosféléből 15 mázsa hektár­hozamot terveztek, s csak négyet értek el. Az első osztályú réteken 21 mázsa, a másodikon pedig 17 mázsa hektárhozamot értek el szénából, A r H í R E K X Az Állami Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint, iparunk tavaly 102,1 százalékra teljesítette tervét. Az ipari nyerstermelés emellett 10,2 százalékkal növekedett az 1956-ban elért eredménnyel szemben. 1231 ipari nemzeti vállalat teljesítette vagy túlszárnyalta a nyerstermelési tervet, 198 vállalat pedig nem telje­sítette tervét. X A múlt évben 20 százalékkal emelkedett az egy lakosra eső sze­mélyi fogyasztás. X Az év elejétől 25 új szövetkezet alakult. X A CSKP KB-nak a vasúti közle­kedés helyzetéről szóló határozata teljesítése érdekében a zsilinai vasút­állomás alkalmazottai kötelezettséget vállaltak, hogy minden hónapban tel­rakó. Szebellei elvtárs kifogásolja, hogy 26 ezer koronát adtak ki bri­gádmunkára, holott a szövetkezetben van elég munkaerő, csak jobban be kellene kapcsolni az asszonyokat is a munkába. Fény derül „a kevés tejre is". Igaz, hogy a tejhozam elég ma­gas — kevés helyen érnek el ennyit — de a hektárra eső 660 literhez, amit az ötéves terv előirányoz, még nagyon sok kell. Tehát fel kell töl­teni a tehénállományt. A munkafegye­lem megszilárdításánál a tennivaló a két állandó mezőgazdasági csoport megteremtése, és nem utolsó sorban a pótjutalom bevezetése, mert például a fejők, vagy a kertészet is, szőlé­szet, túlszárnyalták a tervet, még­sem kapnak pótjutalmat. Ez nem hat serkentőleg a szövetkezeti tagokra. Mennyi probléma, amely vitát érde­mel. Pedig az emberek szívesen be­szélnek, hisz végeredményben sor­sukról van szó. Csak a Sziráki félék­nek nem szabad megengedni, hogy letorkolják a bírálókat. Milyen nagy kárt tehet az emberben az a tudat, hogy egy olyan csendőrök egyike, akik ütötték-verték a népet, minden következmény nélkül legorombáskod­­hatja azokat, akik éppen a legtöbbet szenvedtek a horthy-rendszerben. Gál István, a helyi nemzeti bizottság el­nöke, a nevelésről beszél. Mindjárt szólhatott volna Sziráki helytelen viselkedéséről is. Szirákin nem lehet csodálkozni, erkölcsileg kicsi ez az ember, mert hiszen a kakastollas iskolában csak brutalitást, goromba­ságot, az emberek lenézését tanúl­­hatta. De már rá kell döbbennie, hogy most más emberek között él. Becsülje szövetkezeti tagtársait, mert ha ezt nem teszi, nem lesz értéke a társa­dalomban. Ennek tudatára kell éb­reszteni Szirákit. takarmányvételre fordított összeget jóval túllépték — kifogásolja Odry elvtárs. Végre megszólal egy szövetkezeti tag. — Hatvannyolc tehenet hárman fejtünk — mert az egyik fejőtársunk megbetegedett — mégsem akadt se­gítség. Folytatná még, de elakad. Az előző vitaellenzö ráfortyan: •— Mit beszélsz itt össze-vissza, tik is lógtok eleget, és olyan goromba kifejezést használ, hogy a nyomda­­festék sem bírná ... Á jelenlevők szinte meghökkennek. Miért érdemli a felszólaló Bélés bácsi ezt a becsmérlést. Már a gyűlés elején feltűnt ez az ember izgága közbeszólásaival. Vala­hogy nincs ínyére, hogy a szövetke­zeti tagok véleményt nyilvánítanak, beszélnek a közös problémákról. Mint­ha kiesne a kollektívból, olyan idegen a viselkedése. A fejő is csak áll, szinte elakad a lélegzete és elkeseredetten vág vissza. — Megbújsz köztünk. Elszomorodik, mint akit bünteile­nül büntetnek. Olyan emberről beszél­nek így, akikről Tóth elvtárs, a szö­vetkezet példás zootechnikusa, azt mondta beszámolójában, hogy 80 ezer liter tejet adtak terven felül. Aki Szarka, Lauko példás fejőkkel együtt már 2778 liter tejet fejt tehenenként. Ezek az emberek már a nagyobb em­berek közé tartoznak, akik teljesítik a közösséggel szembeni kötelessé­güket. Zsörtölődnek a szomszédok is. — Ne csodálkozzanak, hisz Sziráki kijárta a gorombaság iskoláját, ka­kastollas csendőr volt. „Jó iskola.“ Végre rendre utasítják. Indul a vita. — A réteket részből adtuk ki ka­szálni, azelőtt kevesebben voltunk, mégis betakarítottuk — veti fel Tur­ján János. — Szénahordáskor a ko­csisok már sokszor délután hat óra­kor kifogtak, mert nem volt kazal-Tóth elvtárs zootechnikus Milyen jó érzés a többi szerény emberekkel beszélgetni. Tóth Ilona, sertésgondozó asszony létére 540 munkaegységet teljesített, a jutalékon háztelket vesz, majd házat épít. Blaskó András, a szövetkezet juhá­sza, 362 kilogramm gyapjú helyett 10 mázsa 30 kg-t adott be. Lauko és Szarka bácsik, már a második kitün­tetést kapják. Sorolhatnánk még to­vább a szövetkezet jó dolgozóit, akik­nek gyümölcsöző munkájukból, most a természetbelieket is beleértve, 35.13 koronára nőtt a munkaegység értéke. De vajon hogyan távoznak ezek az emberek a gyűlésről, ha azt látják, hogy az nem egy komoly fórum, ahol a Sziráki-főlék a becsületes dolgozó­kat letorkolhatják. Az évzáró gyűlés nemcsak mulatság, vagy pénzosztás, hanem elsősorban is munkatanácsko­zás, ahol komolyan kell beszélni a problémákról. Az ipolysági szövetke­zetben törekedni kell arra, hogy a gyűlések a nevelés iskoláivá váljanak, mert az emberek nevelése is a mi dol­gunk, nem elég csak a gazdasági si­ker. Célunk, minél kevesebb legyen az erkölcsileg kis ember és szaporod­janak a szerény, de mégis nagy em­berek. Bállá József jesftik a Cerná nad tiso-i vasúti állo­más számára juttatott üres szénko­csik és fedett kocsik szabályozási tervét. X Dr. FrantiSek Kahuda iskola- és kulturálisügyi miniszter hétfőn, feb­ruár 3-án visszatért Magyarországról, ahol néhány napot töltött és Buda­pesten aláírta az 1958. évre szóló kulturális egyezmény tervezetet. Az idén a D—34. színház együttese tesz látogatást Magyarországon és nyáron a magyar ének- és táncegyüttes mű­vészi fellépését is élvezhetjük ha­zánkban. X A szlovákiai szénbányák csak­nem 11000 tonna szenet fejtettek terven felül. X A bratislavai televízió több mint 12 államba sugározta a műkorcsolyázó versenyt. Több mint 25 millió tele­vízió tulajdonos gyönyörködhetett a látványos mutatványokban. X Az idén 5,5 milliárd koronát kap a mezőgazdaság az építkezésre. Siroky elvtárs ázsiai körútjáról hazaérkezet V. Siroky miniszterelnök Colombóból hazafelé menet megszakította útját Delhiben, Taskentben és Moszkvában. Viliam Siroky miniszterelnök Vác­lav David külügyminiszterrel, Ernest Sykora iskola- és kulturális-ügyi megbízottal, Jaroslav Kohout mér­nökkel, a külügyminiszter helyettesé­vel és Jiri Nősek mérnökkel, a Cseh­szlovák Köztársaság indiai és ceyloni nagykövetével február 2-án délután Ceylonból Delhibe, India fővárosába érkezett. A Csehszlovák Köztársaság minisz­terelnöke kíséretével hétfőn reggel Taskentbe, az Ozbég SZSZK főváro­sába érkezett. Viliam Siroky minisz­terelnököt a repülőtéren Manszur Mirza Ahmedov, az Üzbég SZSZK minisztertanácsának elnöke, a mi­niszterek, a párt, a szovjet és njdlvá­­nos szervezetek vezető képviselői fogadták. Siroky elvtárs útját még megsza­kította Moszkvában, ahonnan haza­érkezett Prágába. Új törvények, rendeletek A „Hivatalos Közlöny“ közli fAz egységes földművesszövetkezetek be­ruházásának és a többi hosszúlejáratú szükségleteinek pénzbeli fedezetéről és ellenőrzéséről szóló 1957. december 22-én kelt kormányrendeletet. I. Általános meghatározások. Hogy az egységes földművesszövet­kezetek közös gazdaságát magasabb színvonalra lehessen emelni, és hogy az új technika, valamint az új ter­melési módszerek felhasználásával fokozni lehessen a termelést és ez­által a szövetkezeti tagok jövedelmét is, a szövetkezet jövedelmének egy részét az oszthatatlan alapba helyezi el az alapeszközök feltöltésére és ki­bővítésére. A szövetkezeti tagok és a társadalom érdekében áll, hogy a jövedelem növekedésének arányában emeljék az oszthatatlan alap össze­gét is, továbbá, hogy az alapokkal gazdaságosan bánjanak, és főleg, hogy az építkezéseket önsegítéssel, legelsősorban a tagság munkájának igénybevételével és a szövetkezet nyersforrásainak felhasználásával vé­gezzék. A szövetkezeteknek, főleg az újon­nan alakultaknak, amennyiben eddig nem volt lehetőségük saját anyagi alapokat létesíteni, az állam hitelt nyújt, hogy gyorsabban kiépíthessék közös gazdaságukat. II. Az oszthatatlan alap növelése és felhasználása. A szövetkezetek pénzbeli jövedel­mük egy részét az oszthatatlan alap­ba helyezik. Az oszthatatlan alapba az elért jövedelem szerint rendsze­resen havonta kell a meghatározott összegeket elhelyezni a beruházási bankban. Erre a számlára folynak be az oszt­hatatlan alap többi pénzösszegei is. Erről a számláról fizeti a bank a megvalósított javításokat, gép- és berendezés vásárlásokat, építkezési beruházásokat, az állatállomány ki­egészítését. Az olyan szövetkezeteknek, ame­lyeknek hosszúlejáratú hitelt folyó­sítottak és ezt rendszeresen nem tör­lesztik, vagy rosszul gazdálkodnak, a beruházási banktól csupán a JNB ta­nácsa földművelésügyi- és erdőgaz­dasági ügyosztályának engedélyével, valamint a bank hozzájárulásával ad­hatók bizonyos hitelek. A beruházási bank a Csehszlovák Állami Bankkal együtt a szövetkeze­teket arra fogja ösztönözni, hogy rendszeresen növeljék oszthatatlan alapjukat, figyelemmel fogja követni, hogy az itt összegyűlt anyagi eszkö­zöket a terv szerint használják-e fel, figyelmeztetni a szövetkezet vezető­ségét, valamint a JNB tanácsának földművelésügyi és erdőgazdasági ügyosztályát az egyes hiányosságokra és szorgalmazza azok eltávolítását. III. A hitelek fajai és megadásuk feltételei. 1. Hosszúlejáratú beruházási hitel: a) az építkezésekre és a különleges mezőgazdasági beruházásokra, b) gépek és berendezések vételére. 2. Rövidlejáratú beruházási hitel. 3. Egyéb hosszúlejáratú hitelek: a) az alapállatállomány, igavonó és fiatal tenyészállatok beszerzésére, b) az alapítási költségekre és a föld­területek feljavítására, c) apróbb felszerelési tárgyak vásár­lására. Az olyan szövetkezeteknek, ahol eddig még nincs közös állattenyész­tés, hosszúlejáratú kölcsönt a JNB tanácsa földművelésügyi és erdőgaz­dasági ügyosztályának javaslatára lehet folyósítani. A szövetkezet a taggyűlés határo­zata alapján írásban kéri a hitel fo­lyósítását. A kérvény elfogadásának előfeltétele az, hogy a szövetkezet elkészítette-e az illető év termelési tervét és az elmúlt évi elszámolást.; A hitel folyósítása előtt a szövetke­zet benyújtja a banknak a hitel jel­lege szerint szükséges költségvetése­ket és egyéb bizonylatokat. A szövetkezet köteles a kapott hitelt gazdaságosan és csupán arra haszálni fel, amire engedélyez­ve volt, továbbá a meghatározott idő­ben törleszteni, pontos könyvelési nyilvántartást szükséges vezetnie, be­tartani az alapszabályokat és vagyo­nát biztosítani. A recskei szövetkezet életéből A Sajó balpartján a vasút mellett húzza meg magát Recske község, mint a madárfészek a faágak között. Régi település, szétnyúlik, mint egy régi, rongyos harmonika. Az EFSZ irodájában szorgalmas munka közben Héti Zoltán könyvelő elvtársat találom. Beszéd közben érdek­lődünk a szövetkezet felöl. — Szövetkezetünk egyike a legöre­gebbeknek a tornaijai járásban. 1950- ben alakult és 1952-ben nagyobbodott meg. Elnökünk, Keiner Gyula bácsi népszerűségnek örvend a tagok között. Alacsony, mosolygós szemű, idősebb bácsi lép az irodába. Ő az- elnök. Elmondja, hogy 145 hektáron gazdál­kodnak. Pontosan még ma sem tudják a földterületet, mert bár a múlt évben egy mérnök kint volt, de egy hét múl­va úgy otthagyta őket, mint Szent Pál az oláhokat. A földnyilvántartásban uralkodó rendetlenség sok bosszúságot okozott. A szövetkezet a földek minő­ségét főleg műtrágyákkal javítja. így a hektárhozamok is jó voltak. Bevé­teli tervüket 1 109 000 koronával túl­teljesítették. Közben több szövetkezeti taggal el­­beszélgettükn. Különösen büszkék ker­tészetükre, melynek Boros Lajos a ve­zetője. Háromszázezer korona jövedel­met értek el a tervezett 167 000 koro­nával szemben. Keiner bácsi még meg­jegyzi, hogy többet is elérhettek vol­na, de nincs traktoruk szállításra. A lenmagért 74 000 koronát kaptak. Beszédes összegek ezek, a recskei szövetkezeti tagok jó munkáját dicsé­rik. Nem is csoda, ha 10 korona oszta­lékot kapnak. Az állattenyésztés is jó, beadásukat teljesítik. Olyan lelkiismeretes EFSZ- tagok gondozzák az állatokat, mint a 62 éves Vince László bácsi, aki öreg­kora ellenére is, amint mondta, még to­vább szeretne dolgozni munkahelyén. Irigylik is a környékbeliek a recskei szövetkezet esek jó sorsát. De hát ne irigykedjenek, hanem fogják meg ők is jobban a „kapa nyelét“ — mert ez a siker titka. TÓTH ELEMÉR ★ ★ ★ Az ifjúság a XI. kongresszus tiszteletére A CSISZ falusi szervezetei a besz­tercebányai kerületben a CSKP XI. kongresszusa és a CSISZ szlovákiai kongresszusa tiszteletére elhatároz­ták, hogy segítenek a szövetkezet­nek. A mozgalom jelszava „az ifjúság ajándéka az új szövetkezeteknek“. Ebben példásan részt vesznek a tor­naijai járás CSISZ tagjai, akik ver­senyre hívták a besztercebányai ke­rület összes járási CSISZ bizottságait a legnagyobb számú ifjúsági munka­­csoport megalakítására az új EFSZ- ekben és az állami gazdaságban. A tornaijai járásban 10 ifjúsági munkacsoportot alakítanak és csak­nem 200 CSISZ-tagot nyernek meg $ szövetkezeteknek. » Löwi elvtárs, a szövetkezet könyve­lője beszámolóját mondja Szarka, Laukó fejők és Blaskó András a szövetkezet példás juhásza

Next

/
Oldalképek
Tartalom