Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 4. szám
s Jxalrad Földműves 1958. január 28. A „beszéljünk másról“ hangadói Eisenhower és a struccpolitika Eisenhower elnök az N. A. Bulganyin üzenetében foglalt javaslatokat taglalva kifejti az amerikai kormány álláspontját a jelenlegi nemzetközi helyzetből következő számos kérdésben. Jellemző, hogy az elnök válaszában — a tények ellenére — a Szovjetunióra akarja hárítani a felelősséget, a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó jelenlegi feszültségért. Az USA elnöke tulajdonképpen megkerüli a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdekében tett jól ismert építő javaslatait. Az elnök csupán arra a megjegyzésre szorítkozik, hogy felesleges az államoknak újabb kötelezettségeket vállalniuk, mert már az ENSZ Alapokmánya is magában foglalja a szóbanforgó kötelezettségeket, Eisenhower elnök nem adott konkrét választ a szovjet kormánynak az államvezetők közötti tárgyalásokra vonatkozó javaslatára. Az USA elnöke mégis jobbnak látja, hogy egy ilyen találkozó előtt diplomáciai úton és a külügyminiszterek útján vizsgálják meg a rendezetlen nemzetközi kérdéseket, noha az államfők értekezletére vonatkozó szovjet javaslatot számos országba, beleértve az USA-t is, elismeréssel fogadták és támogatják. D. Eisenhower elnök válaszában nem érinti „a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében tett javaslatait“, — tehát struccpolitikát folytat. Hogyan reagál a Nyugat Az angol lapok csalódottan kommentálják Eisenhower elnök N. A. Bulganyinhoz intézett válaszát. Aneurin Bevan, laburista vezér, cikket közöl a „Tribune"-ban, amelyben a többi között a következőket írja: „Eisenhower válasza Bulganyinnak arra a javaslatára, hogy hívják össze mielőbb a kormányfők értekezletét, százmillióknak okozott csalódást az egész világon.“ Bevan rendkívül éles hangon bírálja azt, hogy Eisenhower elutasította a varsói egyezmény országai és a fíATQ tagállamai közötti megnemtámadási egyezményre vonatkozó szovjet javaslatot. „Ezt sokan mélységesen helytelenítik. Eisenhower — írja a továbbiakban Bevan - azt állította, hogy nincs szükség ilyen egyezményre, mivel az ENSZ- alapokmány értelmében a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy A következő hetek népünknek a belső és külső reakció felett aratott dicső győzelme jegyében fognak lezajlani. Annak idején 1948. februárjában a burzsoáziának az volt a célja, hogy kiragadja a hatalmat és a ^öntés jogát a nép kezéből, elfordítsa a fejlődés motorjának kormányát a szocializmus útjáról a burzsoázia ösvényére, a kapitalista kizsákmányolás irányába. Hála a munkásosztálynak és pártjának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, melynek élén akkor Gottwald elvtárs állt, ezek a tervek dugába dőltek. A hazai reakció és külföldi pénzelőik és segítőtársaik súlyos vereséget szenvedtek. Vereséget szenvedtek elsősorban azért, mert a munkásosztály nem volt egyedül, szoros szövetségben együttműködtek vele a cseh és a szlovák falu kis- és középparasztjainak hatalmas tömegei. Felsorakozott ez az erő a földművesbizottságok történelmi jelentőségű kongresszusán és a hatalmas prágai tömegtüntetésen, melyen 170 000 földműves, földművesasszony és parasztfiú vett részt. A munkások és a parasztok harci szövetsége nem alakult ki néhány hét, sem néhány hónap alatt. Gyökerei már jó ideje, még a München előtti köztársaság idején fogantak meg és a fasizmus, valamint a cseh és szlovák burzsoázia által előkészített árulás, valamint a hatéves náci megszállás elleni harcban erősödtek meg. Ennek a harcnak a szervezői és előharcosai a falun nagy többségükben a földdel rendelkező munkások voltak, akiket az utolsó időben „kétlaki“ és más hasonló elnevezésekkel szoktak illetni, ők és asszonyaik voltak a munkások és parasztok harci szövetségének agitátorai és propagátorai minden üldözés ellenére, amelyet a burzsoá köztársaságban és a megszállás alatt el kellett szenvedniük. tartózkodnak az agressziós cselekedetektől. Ha azonban ez elegendő, akkor miért létezik a NATO, a SEATO és a Bagdadi Paktum?“ „Bulganyin legutóbbi üzenete - hangsúlyozza Bevan — újabb pavaslatokat tartalmaz, amelyek közül egyesek annyira precízek, hogy akár napirendként szolgálhatnának egy magassíkú értekezlethez. Kötelességünk megmondani Eisenhowernak — írja befejezésül Bevan —, hogy az amerikai politika jelenlegi vezetése kiábrándítólag hat az egész vidágon.“ Macmillan és a papagáj politika Macmillan elöljáróban az angol kormány békés törekvéséről biztosítja Bulganyint. „Éppen ez volt az értelme annak — jelenti ki Macmillan —, hogy január 4-i rádióbeszédemben említést tettem egy megnemtámadási paktumról. Ez az elgondolás, természetesen, egyik elidegeníthetetlen eleme az ENSZ Alapok« mányának is. Ennek ellenére most is ünnepélyesen meismétlem ezt.“ értelmében „szakértő-csoportokat kell alakítani, s ezeknek kell foglalkozniuk a leszerelés technikai részleteivel, s különösen a megteendő intézkedések ellenőrzésének és felügyeletének krédésével“. Mindezekből látható, hogy Eisenhowert és önmagát ismétli. Az angol nép kommentál Gaitskell, a laborista párt vezetője, élesen bírálta Macmillan miniszterelnök Bulganyin üzenetére adott válaszát. „Macmillan válasza — mondotta Gaitskell — nagy kiábrándulást okozott, mégpedig nem annyira azzal, amit mondott, mint inkább azzal, amit nem mondott. A válasz nem tartalmaz egyetlen új pozitív békejavaslatot sem.“ Gaitskell kifejtette, hogy Agnliának el kell fogadnia tárgyalási alapul az atomfegyvermentes övezet létrehozására vonatkozó javaslatot. „Hangsúlyoznunk kell — mondotta —, hogy ki akarjuk terjeszteni ezt az övezetet és el akarunk távolítani ebből az övezetből minden idegen fegyveres erőt." Angliának azonnal el kell fogadnia a magasszintű értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot — jelentette ki • a továbbiakban az angol ellenzék vezére. A mi véleményünk mindehhez csak annyi, hogy Eisenhower ugyan egyenesen nem utasítja vissza a kormányfői értekezlet gondolatát, de ... a legrészletesebb előkészítés szükségességét hangsúlyozza, a külügyminiszterek értekezletét helyezi előtérbe, emellett erre akarja hárítani igen fontos kérdések előzetes megoldását. Ez pedig csak újabb huza-vonára, meddő vitákra adna alkalmat. Kétségtelen, hogy Eisenhowernek ez a követelése távolról sem áll a reálpolitika alapján. Macmillan viszont folyékonyan ismétli mindazokat a kibúvókat, amelyeket Eisenhower hangsúlyoz. Tehát mindketten, valamint híveik, nagy összhangban találkoznak azon a póluson, amely teljesen mellőzi a konkrét szovjet békejavaslatokat, s figyelmen kívül hagyja a két milliárd ember alapvető kívánságát, a világbéke megőrzését. HflTA'RCIOTr VfllflSZ. India mezőgazdasága Irta: Dr. HORI LAL SAXENA, indiai újságíró A napokban ünnepli India köztársasággá nyilvánításának nyolcadik évfordulóját. Annak ellenére, hogy India egyre inkább iparosodó ország, lakosságának 70 százaléka ma is mezőgazdasági munkából él és az ország nemzeti jövedelmének csaknem fele a mezőgazdaságból ered. Az ország területe 811 millió hektár, s ebből 315 millió hektár a szántóterület. Indiában két fő aratási idény van egy évben. Tavasszal aratják a búzát, rozsot, lent, repcét, mustármagot és takarmányborsót, míg őszre esik a rizs, kukorica, köles, cukornád, gyapot, szezám és földi dió aratásának ideje. India legfontosabb növénye a rizs, utána mindjárt a búza következik, amely Észak-India lakossága zömének mindennapi tápláléka. Érdemes még megemlíteni, hogy a földön termelt tea fele Indiából való. Évente mintegy 600 millió font (egy font kb. 45 deka) súlyú teát bocsát India a piacra, ennek háromnegyed részét exportálja. azt a programot, amelynek fő célja India önellátó voltának megteremtése volt. Ugyanakkor indult meg egy tízéves földreform is. A tízéves földreform-terv célja, hogy India mezőgazdaságilag hasznosítható földjét, valamint az öntözővizeket és az állatállományt a lehető legéssszerűbben használják ki. Feltétlenül szükség van a mezőgazdaság nagyarányú gépesítésére is, mert bár egyre több traktor dolgozik az országban, a szántóföldek óriási többségét ma is a régi, elavult módszerrel* faekével, bivalyokkal művelik meg. 1951-ben végzett adatfelmérés megmutatta, hogy India falusi lakosságának 30 százaléka mezőgazdasági munkás, illetve családtag és ezeknek fele egyáltalán nem rendelkezett földdel. Ezeknek az embereknek évi jövedelme fejenként 104 rúpia volt, a 256 rupiás országos átlaggal szemben. Ráadásul az ország 4 minden egyes mezőgazdasági bérmunkása átlagosan negyedévig munkanélkül volt. A bérmunkások 16 százaléka viszont egész évben nem talált munkát. Ennek a szörnyű helyzetnek megjavítása A földdel bíró falusi munkások a munkás-paraszt szövetségért Irta: JOZEF NEPOMUCKÍ, a földművelési és erdőgazdálkodási miniszter I. helyettese. ségük van a földdel bíró falusi munkások segítségére és erejére. Nem azért, mintha tulajdonukban lévő földdarabkákra az EFSZ-ek gazdaságainak döntő szükségük volna. De azért, mert a földdel bíró munkások és főleg feleségeik részvétele sokhelyen előfeltétele a szövetkezeti gazdaság jó megszervezésének. Ez nem jelenti azt, hogy a munkásoknak mindenütt le kellene mondaniuk eddigi foglalkozásukról. Sok helyen ez nem is szükséges, de nem is lehetséges. Elégséges, ha a munkás felesége vagy felnőtt gyermeke, olyanok, akik szeretik a mezőgazdaságot, belép az EFSZ-be. Az állandóan növekvő gépesítés folytán megközelítőleg ugyanazon feltételeket és bevételeket érhetik el, mint más szakmában. A földdel bíró munkásoknak tudniok kell, hogy itt annak a tömegszervező munkának a folytatásáról van szó, melyet a múltban olyan sok sikerrel végeztek; természetesen új körülmények között — a szocialista társadalmi rend, a szocialista falu felépítésénél. E munka jelentősége Ynég növekedni fog a mezőgazdaság számára juttatott gépi eszközök további emelkedésével, melyet az ötéves és a hosszúlejáratú terv biztosít mind a gépállomásoknak, mind pedig a szövetkezeteknek. E téren szükség lesz a munkások gépesítők és szervezők részvételére, akiknek elő kell segíteniük a földművesek nevelését és iskolázását a gépek kezelésére. 1958 — a második ötéves terv harmadik éve és a februári győzelem 10. évfordulója — további döntő lépés a szocialista építés terén hazánkban. Erre az évre merész tervet tűztünk magunk elé — 12 százalékkal emelni a mezőgazdasági termelést az 1957. évivel szemben. Nem könnyű feladat, de nem is teljesíthetetlen. A kényelmes emberek legyinthetnek a kezükkel és mondhatják, hogy ez csak az időjárástól függ. Tudjuk, hogy sok függ az időjárástól, de az is régi igazság, hogy ahol rosszul gazdálkodnak, ott még a jó idő sem segít. A termelés emelésének terve nálunk nem öncél, hanem az életszínvonal emelésének eszköze. Ezért a kedvező idő várása mellett a határban és az istállókban meg kell tennünk mindent, minden képességünket és tudásunkat latba kell vetnünk, hogy a mezőgazdaság emelésének terve valósággá váljon. A tél a legkedvezőbb időszak az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok megnyerésére a meglévő és az alakítandó szövetkezetekben. A földdel bíró munkások évtizedes harci tapasztalataiban eddig sohasem csalatkoztunk. Nem fogunk csalatkozni most sem, a szocialista falu építésének korszakában. Az ő dicsőségük lesz az is, amikor a párt XI. kongresszusa elismeréssel fogja értékelni a munkások és parasztok harci szövetségének kiépítése terén végzett munkájukat. India egyik legbonyolultabb feladata, hiszen elsősorban az ország általános szegénységének és elmaradottságának következménye a jelenlegi helyzet. Mindez az angol imperializmus gyászos öröksége. Indiában ma még nem működnek szövetkezetek, de az elmúlt évben egy küldöttség tanulmányozta a Népi Kína szövetkezeti mozgalmát, s részletes jelentésükben javasolták, hogy Indiában is valósítsák meg. Az épülőfélben levő vízierőművek és a tervezett három nagy acélgyár felépítése biztosítja majd az öntözéshez szükséges vizet és energiát, valamint a mezőgazdaság gépesítéséhez szükséges ipar alapját, s ezek a tényezők lehetővé teszik majd Indiában is a szövetkezeti mozgalom megszületését, a parasztság nagyarányú szövetkezésének kibontakozását. A A Daily Worker, az Egyesült Államok Kommunista Pártja napilapja, a párt határozata értelmében megszűnt. így New Yorkban egy kommunista újság, a Worker jelenik meg, amely eddig a Daily Worker hétvégi kiadásaként jelent meg. A 34 éves harcos múltú Daily Worker megszüntetésének közvetlen oka anyagi nehézségekben keresendő. A nehézségek forrása az a szüntelen nyomás, amelynek a lap olvasói ki voltak téve az utóbbi években. A maccarthyzmus szelleme — bár hivatalos amerikai körök ma már nyilvánosan nem azonosítják magukat vele — ma is érvényesül az amerikai közéletben. A Daily Worker előfizetőjének lenni azt jelentette: vagy állásvesztésnek vagy másfajta meghurcoltatásnak teszi ki magát az előfizető, megbélyegzett gyanús ember lesz a munkaadó és a hatóság szemében. Az újságárusok hasonló okokból nem merték vállalni a lap árusítását. SZABAD FÖLDMŰVES 4 a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadia a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-530208 Macmillan ennek ellenére igazolni igyekszik a NATO létjogosultságát és az angol kormány politikáját, de ugyanakkor a Szovjetunióra próbálja hárítani a felelősséget a leszerelési tárgyalások sikertelenségéért. Macmillan valójában elhallgatta azt, hogy a Szovjetunió konkrét tervet terjesztett elő, mely szerint a leszereléshez vezető első lépésként be kellene szüntetni a nukliáris kísérleteket és el kellene tiltani a nukleáris fegyvereket. E helyett az egész problémát másodrendű kérdésekre igyekezett csökkenteni és azokról a nyugati javaslatokról beszélt, amelyek é<?/\ Miiy ICÍKAt KfHCÖCTÁMASÁ6 •Itatta ! W India legnagyobb városa Bombay A felsorolt és más országok számára talán meglepően nagy számok ellenére India élelmiszertermelése 1930. óta nem képes kielégíteni a gyorsan szaporodó lakosság igényeit. Burma 1935-ös önállóvá válása megfosztotta Indiát legnagyobb rizstermő vidékétől, s amióta 1947-ben a régi India területét a mai Indiára és Pakisztánra osztották fel, még súlyosbodott az élelmiszerhelyzet, s India azóta is kénytelen minden esztendőben nagy behozatalt lebonyolítani. 1947-ben látott hozzá India első ötéves tervének elkészítéséhez. Ennek egyik legfontosabb feladata az ország élelmiszertermelésének fokozása volt. 1949. elején indították útra Rizsaratás faekével Indiában ők voltak azok is, akik 1945. májusától és 1948. februárjától kezdve mint a párt a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek tagjai nagy befolyást gyakoroltak a mezőgazdasági termelés emelésére, az EFSZ-ek alakítására és megerősítésére. Őket és asszonyaikat már évtizedek óta úgy ismerik a kis- és középparasztok, mint a kulákok, nagybirtokosok és kartellek ellen a jogért és igazságért küzdő becsületes és 'rettenthetetlen harcosokat. Ismerik őket mint fegyvertársakat a földesúri, maradékbirtokosi és. egyházi birtokok parcellázásáért folytatott harcban. Hozzájuk fordultak és fordulnak bizalmukkal, mint a munkásosztály falusi képviselőihez ma is az EFSZ-ek építésénél. Nagy volt a földdel bíró munkások felelőssége a múltban, ma is nagy, de nagy lesz a jövőben is, amikor a pártunk által kitűzött nagy cél, a szocializmus betetőzésének célját kell megvalósítani hazánkban, tehát a falun is. Nem kis feladat ez és nem is lebecsülendő. Igaz ugyan, hogy a munka javarésze már el van végezve, hiszen a községek 80 százalékában már megalakult az EFSZ és a föld 65 százaléka ma már a szocialista szektorban van. De a fő feladat még előttünk van. S ez a fő feladat az egyesített földeken és a szövetkezeti istállókban igazán nagy termelési lendülettel emelni a mezőgazdasági termelést. E feladat megoldásához a kis- és középparasztoknak feltétlenül szűk
