Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 1. szám
L sirattad Földműves 1958. január 5« Nagyobb teret nyer a kezdeményezés Szocializmust építő társadalmunk fejlődésének egyes időszakaiban, amikor pártunk bizalommal fordul hazánk dolgozóihoz az országépítés kérdéseinek megvitatása céljából, az Őszinte, közvetlen szavak mindig megértésre találnak. Országszerte élénk vita folyik a felvetett problémák körül. A pártlevél megtárgyalása alkalmából a Zselízi Állami Gazdaság dolgozói is több fogyatékosságra mutattak rá, melyek gátolják az előbbrejutást. Itt is bebizonyosodott, hogy a beszélgetések, viták, a dolgozók kezdeményezése és a vezetők részéről a kapcsolatok kiszélesítése kincseket ér. Bátrabban szóljanak hozzá a kérdésekhez Zselízen is, mert ahogy azt Benyák József a nyíri részleg dolgozója megjegyezte, az eddigi értekezleteken sokan nem szerettek az észlelt hiányosságokról nyilatkozni. Pedig akad elég mondanivaló minden munkahelyen. Csak véleményünket oszthatjuk Benyák Józseffel abban, hogy nincs bíz ám rendjén, ha a gazdaság a kevésbé termő földeket kiadja egyéni művelésre. Amint ő is javasolta a patakmenti részeket be lehet ültetni nyírfával, ami kiválóan alkalmas szerszámnyelek készítésére. A többit meg rendesen kell trágyázni. Itt van éppen a bökkenő. Nem kap a föld kellő menynyiségű tápanyagot. A gazdaságnak ugyan megvan a tervezett állatállománya, de helytelen az elosztásuk. Ennek folytán történik meg, hogy míg a zselízi, nagyudvari és ároki részlegeken a szántóterület 35 százalékát meg tudják trágyázni, addig a borkai, lontói és hölvényi részlegeken csupán 10 százalékot tesz ki a megtrágyázott terület. Ez a kérdés csakis az állatok mielőbbi helyes átcsoportosításával oldható meg, ami már folyamatban van. A trágyalé felhasználása terén is van tennivaló. Hóiba Ferenc, a lekéri részleg dolgozója éppen azért trágyalégazdálkodás létesítését javasolta. Mint a többi állami gazdaság, a zselízi szintén megteheti ezt. A fejlődés eredményei észlelhetők a Zselízi Állami Gazdaságban, de amint a felszólalók közül több és maga Csík igazgató helyettes is megjegyezte, mind a termelés, mind a gazdaságosság elvének gyakorlati kivitelezésében és a vezetés terén még sok a fogyatékosság. Nem lehet egyáltalán megelégedni a tejtermeléssel sem, ami csak a tavalyi szinten mozog. Arra is fény derült, hogy miért. A helytelen takarmánytechnika, no meg a Handlováról rendelt 200 tehén kezdetleges alacsony tejelékenysége miatt. A helytelen takarmányozás kedvezőtlenül befolyásolta a hústemelést is. Nem érték el a takarmányfogyasztással arányosan a súlygyarapodást, ami természetesen ahhoz vezetett, hogy közel 2 koronával túllépték egy-egy kiló hús termelési költségét. Ezen a téren a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a takarmányadagok helyes összeállítására, mert nem mindegy, hogy az állat mikor mit eszik. A nyíri részleg dolgozói közül őszinte bírálattal illették a gazdaság vezetőit mulasztásaik miatt. Már többször rámutattak, hogy a sertések a másfél méteres kavicsrétegen és betonon átfáznak, s így jelentős az elhullás. Az intézkedés az igazgatóság részéről eddig elmaradt. Érdemes értekezni mert az elért eredmények elemzése mellett sok hiányosságra fény derül. Azonkívül lehetőség nyílik a termelési és munkamódszerek alkalmazása terén nyert tapasztalatok átadására, mint ahogy azt e2en az értekezleten Csudái József, a gazdaság egyik legjobb fejőgúlyása és mások tették. Ebben az értelemben a Zselízi Állami Gazdaság dolgozóinak értekezlete eredményes volt. Igazi küldetését azonban csak akkor teljesíti, ha a felmerült fogyatékosságokat időben kiküszöbölik. FÜRY JÖZSEF Jjöcmúó l&OtöfCuáúi Görnyedten — mintha az egész világ terhét vállán cipelné — jár le s föl a tartalékosok szobájában Locsogó Lajos. Kezével hadonászva beszél. Mi az, hogy beszél? Ontja magából a szót, mint egy felhúzott nyikorgó gramofonlemez, vagy mint a tiebeti dalüjláma imamalma. Amit, persze, csak annyi időre húznak fel, amennyi aranyat ad az igaz hívő, jámbor, üdvöziilni akaró. A szegénynek, persze, mivel kevés az aranya, az üdvből is kevés jut. Locsogó Lajos a nap vége felé már belegörbül, bele is reked a „szónoklásba“, de csak hajtogatja, különös fontoskodó hangon, egy ujjúval intelemre intve, kissé ravaszkodással, örökös „meg nem ingó“ pesszimizmussal hangoztatja: — Várjatok csak, mi lesz még? Mi — lesz — még? — hangsúlyozza a hatáskedvéért és körülnéz. — Mi is lesz a parasztokkal? Nálunk is megalakult a szövetkezet. Igaz, hogy jól kezdték, a vetés is ment. De hát várjunk csak, én előre megjósolom, nem fog jól menni ez a szövetkezet. Majd később megbánják. Szorítanak a srófoti. Óva intettek eddig is. Hogy kik? Hát a „szabad világ". Bizony, bizony a régi jó világban „szabad" volt a paraszt. — Hallja-e, Locsogó? Én a múlt évben harmincezer koronát kerestem a szövetkezetben, meg negyven mázsa búzát. Mit szól ehhez? Jobban élek, mint mikor a hét hektáron gazdálkodtam. — Maga — maga, hm-hm, persze, persze, keresett. De többiek? Más szövetkezetben! Hej, valamikor — érvel kissé ingva, hebegve. Bizonytalanul körülnéz, de nem hagyja magát, Sóhajt, — hej, a régi „aranykor"! — Hát azt tudja -e, Locsogó, hogy Alsószecsén már 17 szövetkezeti tag vett autót?! — tromfól vissza az egyik heverésző kissé élcelődő gúnnyá — mikor volt a földművesnek autója. Mit szól ehhez, földi? A maga fehérlovas Horthy-Magyarországában miért nem vettek a parasztok autót? Pedig akkor „szabad" volt a paraszt. — Hát-hát — hápogja — jó-jó... hiszen ... nem is azért mondom. De higyjék el — folytatja javíthatatlanul — nem is jó az autó faluban, mert sok a karambol, agyoncsapja magát az ember. Az autó még nem minden! Hej, a „szabadság"! Jobb csak egy meleg kis családi otthon. Ja, kérem, egy családi otthon — ismétli. — Hé, Locsogó, mit beszél maga Össze-vissza! A mi falunkban már „városi" házban laknak az emberek. Vízvezeték, fürdőszoba, padlásszoba, villanymosó, meg mit tudom én milyen ördöngös masinák. Hát ehhez mit szól?! Amikor nem volt szövetkezet, „a maga szabadsága" idején zsúpfödeles házban éltek az emberek. — Jaj, barátom, maguknál! De nálunk! Milyen baj is az, hogy megalakult a szövetkezet. Nem arathatok részért. Eddig az üzemben havonta kerestem 1700—1800 koronát, a szabadságom alatt meg a gazdánál megkerestem az évi kenyérnek valót. Most megalakult a szövetkezet, az már nem adja részért. — Hát tetszett az magának, Locsogó, amikor részért dolgozott egész évben? — No nem, nem, hogyis tetszhetett volna. A Jó Pál még kutyába se vett. De most nekem éppen jól jött ki ez a kis mellékkereset. — Hát ha megint az egész falu szegénye járna dolgozni a gazdagokhoz, mit szólna ehhez? — Persze, nem volna jó, de hát nekem így megfelelt. — Most megint a gazdáknak lesz jó — futtatja a gondolatát tovább. — A szövetkezetben nekik dolgozik majd a gép. — Jó lesz a gazdáknak? Hisz az előbb azt mondta, hogy rossz a szövetkezet! Ha meg jó, akkor maga miért nem lép be? — Én, én... én jól keresek az építkezésen. Dehogy lépek be. Csakhát az a kis részes búza jó lett volna. — De várjanak csak, mi lesz még?! — ugrik eggyel odább. — Pénzváltás, akkor beszéljenek majd! — Oszt’ nehogy úgy járjon, Locsogó barátunk, mint az egyszeri — ugratja valaki, — aki a nyáron a pénzbeváltástól való félelmében három koporsót vett. Annak is csak azt mondhatjuk, hogy használja „egészséggel", meg magának is, hogy megkergült. Mindenki röhög már a szobában. Locsogó Lajos már rekedtre beszéli magát. Nem hisz neki senki, de azért nem adja meg magát. — Megérjük még, hogy a falusiak csajkából esznek! Bejön még a közös konyha. Akkor beszéljenek majd! Általános nevetés. — Látjátok, itt a katonaságnál is micsoda rossz a koszt. Mennyit koplal az ember! Nézzetek csak rám! — megsímítja képét. Másnap leszerel a tartalékos szakasz, Locsogót is „lemérik". „Szerényen" súgja szomszédjának: — Hallod-e! Öt kilót híztam ezen a kutya komisz koszton! Hiába! Aztán locsog tovább. * Bállá József Mezőgazdász — népi kutató Santay János, a Szeredi Gép- és Traktorállomás mezőgazdásza a bábi EFSZ-ben dolgozik. Beosztásából eredő munkáján kívül kutatásokat is végez. Az elmúlt évben figyelmét különösen a burgonyatermesztésre fordította. Különböző időszakokban 20 burgonya fajtát ültetett el. Ezt abból a célból csinálta, hogy megállapítsa az ültetés legmegfelelőbb időszakát és a legnagyobb termést hozó fajtákat, melyek megfelelnek a szövetkezet talaji és éghajlati feltételeinek. A kísérlet eredményei alapján a legnagyobb hozamot a szovjet Perevodit-fajta adta. A kísérleti parcellán hektáronként 436 mázsás átlagot és 939 mázsás csúcshozamot ért el. A korai burgonyák közül legalkalmasabbnak a Bintje fehér burgonya fajta bizonyúlt, melyből 444 mázsás átlag és 900 mázsás csúcshozamot ért el. A nyári burgonyaültetés legmegfelelőbb időszakának a szeredi járásban május utója mutatkozott. A május 23-án ültetett Kardinál burgonya hektáronként 420 mázsás átlaghozamot adott. Santay János népi kutató néhányéves tapasztalatai alapján olyan főalapelveket dolgoz ki, melyek betartásával magas hektárhozamokat lehet elérni burgonyából, A Palárikovói Állami Gazdaság istállóiból keskenyvágányú sínpárokon gördülő kocsikban szállítják ki a trágyát a mezei szarvasokba. F.: Svorc A gép- és traktorállomások távlati feladata az állattenyésztési munkák gépesítésében A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése során lényegesen megnő a GTÄ-ok szerepe és felelőssége. A gép- és traktorállomások dolgozói legyenek támaszai a szocialista falu építésének. Terjesszék az új, haladó termelési módszereket, segítsék a szövetkezeti tagokat, nyújtsanak nekik tanácsot. Szükséges, hogy a GTÄ-k kisipari segédmunkával is támogassák az EFSZ-eket. Azokban a járásokban, ahol a szocialista szektor már döntő túlsúlyba került, ki kell terjesztenünk a GTÄ segítségnyújtását az EFSZ-ek állattenyésztési nagyüzemi termelésének fejlesztésére is. (A CSKP KB leveléből.) Ebben az évben a gép- és traktorállomások dolgozóira az eddiginél sokkal nagyobb feladat hárul. Az EFSZ-ek igénye az állattenyésztési munkák gépesítése terén egyre fokozódik. A takarmányt és istállőtrágyát szállító függövasűt ma már nélkülözhetetlen eszköz a szövetkezetekben. A gépesítés további szempontjából ugyanilyen szükség van a fejőgépek, trágyaterelck ezreire. Számos szövetkezetünk 500-1000 literes hűtőgépet rendelt. Erre különösen a nyári időszakban van nagy szükség. Az állatállomány fejlesztése, a munka termelékenységének fokozása, a fárasztó munkák kiküszöbölése érdekében a gépesítés követelményeinek megfelelő olcsó és alkalmas istállókat kell építenünk. Ha a rendelkezésünkre bocsátott pénzzel jobban fogunk gazdálkodni, az egy elszállásolt állatra eső költség lényegesen csökken. Főképpen a község megfelelő épületeinek rendbehozásáról és felhasználásáról van szó. Ez a megoldás az új épületekkel szemben 25 százalékkal csökkenti a minden egyes elszállásolt állatra eső költséget. A helyrehozott épületek azonban a gépesítés bevezetése szempontjából alapos ellenőrzést igényelnek. Ha az utolsó 3 év tapasztalataiból indulunk ki, megállapíthatjuk, hogy az istállók felszerelésére sok anyagot pazarolnak. Ennek több oka van. A függővasút felszerelése eléggé körülményes és szakismeretet igényel. A felszerelés után rendszerint sok anyag fennmarad, amely túlnyomórészt elértéktelenedik. A tényleges szükségletnél több yágárfyt, csillét, csavart, állványt, cinkezett csövet rendelnek, melyre egyáltalán nincs szükség. A Lochovicei Állami Gazdaságban például a szerelés befejezése után kilenc keretállvány, hajlított sínek és két hatméteres terelőszalag maradt meg, amely később teljesen elértéktelenedett. Ha fontolóra veszszük, hogy ilyen esetek másutt is igen gyakran előfordulnak, könnyen el tudjuk képzelni, hogy országos viszonylatban milyen értékek pusztulásáról van sző. Hogy a jövőben az ilyen pocsékolást elkerülhessük és minden darab alkatrészt gazdaságosan felhasználjunk, az EFSZ-ek számára szükséges berendezést a gép- és traktorállomások rendelik meg. így a gép- és traktorállomások minden anyagot fel tudnak majd használni és a szövetkezeteknek csak azt az anyagot számlázzák, melyet szerelésnél tényleg felhasználtak. Ez az intézkedés az EFSZ-ek számára lényeges javulást jelent. A berendezés nemcsak olcsóbba kerül, de a szükséges berendezést a gépállomás beszerzi és a szerelését is elvégzi. Ami a szerelési anyag gyártását illeti, a tökéletesebb munkamegosztás céljából a következő intézkedést léptették életbe: A takarmányt és istállótrágyát szállító függővasút-berendezést a letovicei Agrostroj, továbbá a Ceské Budéjovice-i, plzeni, broumovi és a jarosovi vas- és fémművek fogják gyártani. A trágyát terelő berendezést, (szállítószalagot) egyedül a letovicei Agrostroj n. v. készíti és szállítja. A fejőkészülékek gyártásáról a pelhrimovi Agrostroj n. v. gondoskodik. Az önitató berendezés és az ehhez szükséges összes alkatrész szállítását a Kerületi Mezőgazdasági Ellátók Raktára intézik. Az összes berendezések szerelését, karbantartását és javítását pedig a gép- és traktorállomások végzik. Az állattenyésztési munkák gépesítése terén szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elég a gépeket csupán beszerelni és sorsukra hagyni. Sokhelyütt megtörtént, hogy a berendezés átadása után néhány hét múlva a gépek felmondották a szolgálatot, a szövetkezet tagjai pedig a drága befektetés ellenére ismét visszatértek a kézi munkához. Főképpen ezt a hiányt kell most gépállomásainknak kiküszöbölni. A gép- és traktorállomások legközelebbi és legfontosabb feladata tehát: a lehető legrövidebb időn belül eltávolítani az állattenyésztés gépesítésében előforduló összes fogyatékosságokat. Ezért a gí|P- és traktorállomásoknak az EFSZ-ekkel, a járási építkezési vállalatokkal, az Agroprojekt központjaival, a zootechnikai szolgálattal és végül a mezőgazdasági építő üzemekkel tartsák fenn a legszorosabb kapcsolatot. A GTÄ-ok további feladata: a javítási és karbantartási csoportok megszervezése, melyek majd az EFSZ-eket rendszeresen látogatják és a berendezésben előállott esetleges üzemzavarokat azonnal kiküszöbölik. (Z. N.) Több cséplőgép az új évben A prostejovi Agrostroj n. v. az új esztendőben több MA — 90-es típusú önműködő cséplőgépet juttat mezőgazdaságunknak. Ezek a gépek az elmúlt év folyamán a ' gyakorlatban jól beváltak és nagy segítséget nyújtottak a cséplési munkák meggyorsításában. Képünkön Dolák Rudolf, a szerelőcsoport vezetője (kezében kalapácscsal), munkatársaival az egyik ilyen gépen az utolsó simításokat végzi. Mán több mint 34 éve dolgozik az üzemben, amely külföldön is híres gyártmányairól. Ezalatt az idő alatt gazdag tapasztalatokra tett szert és kezei alól gondosan összeállított gépek kerülnek ki. Másik képünkön az új cséplőgépek egy csoportja már szállításra vár. F.: Zd. Svrcek Ohaydes/er/eml a„ Jzaßad Föl d műve s t"!
