Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-08 / 23. szám
1958. Június 8. \fzaU~ad Földműves s Elfogadjuk a királyhelmeci JNB versenyfelhívásai rA napokban meglátogattuk az ipolysági járási nemzeti bizottság dolgozóit. Szebellai János elvtárs az ipolysági JNB népszerű elnöke A JNB alkalmazottai örömmel újságolták, hogy a szövetkezetesítés nagy léptekkel halad előre. Többen felhozták a sajtó jelentőségét, s azt, hogy az eredményekről szóló cikkek másokat is buzdítanak és a bíráló cikkek, különösen a lapunkban megjelent az ipolysági, a pereszlényi hídvégi és szécsénkei EFSZ- ekről szóló írások nagyban hozzájárultak a gazdálkodás megjavításához. — Olvasott emberekkel, akik állandóan fokozzák szakmai tudásukat, sokkal könnyebb dolgozni — mondotta Szebellai elvtárs a JNB elnöke. — Ezért azon leszünk, hogy lehetőleg minden szövetkezeti tag és földműves olvassa a földművessajtót. Ezután megvitatták a királyhelmeci JNB versenyfelhívását. Ezerre kerekítjük a Szabad Földműves olvasótáborát Az ötéves terv feladatainak teljesítése, a mezőgazdaság rohamos fejlődése megköveteli földműveseink poli ikai és szakmai színvonalának állandó emelkedését. Ennek egyik módja a mezőgazdasági sajtó olvasása, tanulmányozása. Mivel az ipolysági járásban a föld :erület 83 százalékán folyik nagyüzemi gazdálkodás, fontosnak tartjuk a Szabad Földműves és a Rol'nické noviny további terjesztését. Elfogadjuk a királyhelmeci Járási Nemzeti Bizottság versenyfelhívását és a mostani 847 előfizetőhöz még 155 előfizetőt szerzünk. Egyben kérjük a királyhelmeci járási nemzeti bizottságot, hogy küldje el nekünk a konkrétabb kötelezettségvállalást, mert amit a lapban közöltek, abból nem látjuk világosan, hogy a járás lakóinak arányában mennyi előfizetőt akarnak szerezni. ................................ Versenytársi üdvözlettel: Szebellai János, az ipolysági JNB elnöke (Folytatás az 1. oldalról) állami gazdaságaink vezetőire és nem kisebb mértékben nemzeti bizottságainkra hárul. Közös feladatuk egy a minden részletre kitérő alapos kampányterv elkészítése, mely számba veszi az összes gépi és kézi erőket s a szükségnek megfelelően gondoskodik a tömegszervezetek, esetleg a védniikségi üzemek bekapcsolásáról is. Gépállomásaink feladata, hogy a komplex-aratáshoz, csépléshez. betakarításhoz biztosítsák a megfelelő gépi erőket, de földműveseink, nemzeti bizottságaink feladata úgy szervezni a munkát, hogy semmiféle komolyabb akadály ne gördüljön a komplex-gépesítés elé, vagyis az ő feladatuk, hogy például a tarlóhántást ne akadályozza a földeken napokig heverő kéve, a kombájn után szétmaradt szalma, vagy a cséplőgépeknek emberhiány miatt ne kelljen értékes órákat vesztegetni, esetleg napokat állni. Sok idcnk az aratás megkezdéséig ugyan már nincs. De jó szervezéssel, alapos tervkészítéssel még sok szempontból tökéletesíthetjük a felkészülést. Az idén a legkisebb szemveszteségre való törekvésre azért is különös szükség van, mert a szárazság bizony sok helyen beleszól a tervezett hektárhozamok elérésébe. Ha azonban a fentieket figyelembevéve igyekszünk az előző évi veszteségeket a minimumra csökkenteni, a munkálatokat minden téren alaposan és időben végezni, akkor jócskán lefaraghatunk a szárazság okozta veszteségekből. Ne késlekedjünk tehát a felkészüléssel! Az Ördöghegy kopár oldalán A rozsnyói pedagógiai iskola növendékei az elmúlt két évben derekasan megállták helyüket az erdősítési munkában s így a betléri erdőgazdasági hivatal ebben az évben is bizalommal fordult az iskola igazgatóságához, hogy az iskola növendékei részt vegyenek az erdősítésben. Ha bíztak, ezután sem csalódtak bennünk. Az iskola tanulói lányok, fiúk egy aráért bebizonyítottuk, hogy nemcsak a tanulás, de a fizikai munka terén is tudunk eredményes munkát végezni. Munkánk nyomán sok ezer facsemete zöldül az Ordöghegy oldalán. A munkában mindenki becsületesen megállta a helyét, a csoport egyes tagjai, így Ondrej Emilia, Kovács Zoltán, Balajki Gyula, Aleva Gyula azonban külön dicséretet érdemelnek, mert magasan túlszárnyalták a rájuk kiszabott munkát. Az iskolának szerzett jövedelmen s az erdősítéssel végzett eredményes munkán kívül még mást is hozott ez az akció, mert ifjúságunk, itt a természetben megismerkedhetett az elméletben tanult hegyi növényekkel, s a hegység tipikus jellegzetességeivel. A murika befejezése után közös megelégedéssel azzal búcsúztunk egymástól, hogy a jövő évben tovább folytatjuk ezt a mindkét részről nemes és eredményes együttműködést. Fürjes István, Rozsnyó Hirdetés KILENC CSALÁD Mf.H (2-3 éves) normalizált B kaptárokkal s teljes felszereléssel eladó. Érdeklődni lehet Molnár Józsefnél, Nana 154, Posta Stúrovo 2. A napközi otthonok sok száz dolgozó anyának teszik lehetővé hogy kivegyék részüket a nyári munkából Gyakorlati ökonómia A szövetkezeti gazdálkodás diadalaként országos méretben hatalmas lendülettel tör előre az állattenyésztés. Az elért siker egyben kötelez is. Elsősorban arra, hogy a még gyorsabb fejlődés érdekében sehol se hiányozzon az elegendő mennyiségű, de főképp jó minőségű takarmány. Ebből következik, hogy több kukoricát kell termelni. Ezt megértve a már teljesen kollektivizált dunaszerdahelyi járás szövetkezetesei úgy határoztak, hogy 887 hektárral több kukoricát termelnek az idén, mint amennyit az eredeti terv előír. Amikor a túlteljesítés nagyobbik fele már megvalósult, pillanatnyilag úgy látszott, hogy „nincs tovább" — elfogyott a föld. Mert ami maradt, azt már silókukoricának szánták, s azt sem lehet csorbítani. Mire jó azonban az ökonómia? Ha gyakorlati szempontból nézi az ember, akkor arra, hogy a legjobb megoldáshoz segítse a szövetkezeteseket. A csatornádé nem más — okoskodtak — mint későn vetett, fejletlen kukorica, amely a felhasználható táperöt éppen azért nem veszi ki a földből, mert amikor a legtöbb tápanyagot felhasználná, akkorra betakarítják. Viszont a szemeskukoricának jut bőven ideje a talaj kihasználására a betakarítás idejéig. A dunaszerdahelyi járásban ezért elhatározták, hogy a csatornádé■« nak hagyott területek jórészét haladéktalanul kukoricával vetik be. Ezzel máris megvalósult a szemeskukorica vetésterületének 887 hektárra tervezett kibővítése. Sót ez még megnőtt a 150 hektár „talált föld" kukoricásításával, amelyet időközben a vízszabályozás tett használhatóvá a bösi határban. Talán úgy látszik, hogy csorbát szenved a csalamádétermesztés. Pedig nem. A kukoricának átengedett területekről várt mennyiséget másodnövényként az őszi keverékek és a korai burgonya helyén fogják kitermelni. Az ötletes földkihasználással bőven lesz kiadós takarmány az állatok részére, lesz tej bőven, és ez a gyakorlati ökonómia. -t A migléci EFSZ-ben Tadrik szövetkezetes tűzoltófecskendövel öntözi a cukorrépát nnrinpmrnnnaGnc;iGaDmmjLJUüDgaaaaoanQacPxaaaiXDaixraxn3aa^^ no«innmm JOBB «ervezö, irányító BODROGSZERD AHEL YEN! iiiiiiiiiiiiii es nevelő munKat Kétezerkétszáz lakosa van Bodrogszerdahelynek. A lakosság nagyobbik része üzemekben, a többi meg az EFSZ-ben keresi kenyerét. Határában a mezőgazdasági- és ipari növény egyaránt megterem. Szövetkezete 1950-ben alakult, s a múlt évben a község földművesei véglegesen búcsút mondtak az elavult, régimódi gazdálkodásnak. A 186 szövetkezeti tag 1172 hektár földön gazdálkodik. Közös gazdaságuk még nem tartozik a járás legjobbjai közé, annak ellenére, hogy egyike a legnagyobbaknak. Hogy hibát hibára ne halmozzanak, tovább léphessenek a fejlődés útján, szükségesnek tartom egynéhány alapvető fogyatékosságra felhívni a figyelmet. Gazdálkodásukat elemezve megállapítható, hogy az állattenyésztésre nem fordítanak kellő figyelmet, holott az össz-jövedelem nagyobbik felét ennek a termelési ágazatnak kellene nyújtania. A múlt évi jövedelmük megoszlása: állattenyésztésből 40,2, a növénytermelésből 38,7, egyébből pedig 20,63 százalék. Ez az arány hűen mutatja, sántikál az állattenyésztés. De sántikálhat is, hiszen nagyszámú sertést 35 — 40 kilós súlyban voltak kénytelenek leadni. Másik súlyos eset, — hogy a munkaegység értékét alaptalanul emeljék — csökkenhették a marhaállomány darabszámát. Ám, hasztalan emelték a munkaegység értékét a múlt esztendőben, mert az idei eredményeiket gyengítették ezáltal. Gyengéjük az is, hogy a baromfitenyésztést nem fejlesztik, pedig jövedelemforrásukat gazdagítaná. A tervezett több mint ezerötszáz tyúkból jelenleg csak mintegy 250 darab van, ami nagyon kevés. Némiképpen gondoskodás történt az utánpótlásról. Ugyanis a nagyidai keltető-állomástól 1400 csirkét vásároltak. Azonban ezek gondozása nem kielégítő. Víziszárnyas tenyésztésére is jó lehetőségeik vannak, azonban nem has«a^nálják ki eléggé. Mindössze csak 263 kacsájuk van. Saját keltetővel is rendelkeznek, de nem kezelik szakszerűen, így a kacsák kelési százaléka nagyon alacsony, mindössze húsz. A keltetőben dolgozó tagok az éjszakai teendőket az éjjeliőrre bízzák. Mondani sem kell, hogy ez helytelen. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy 66 lovuk van, s ebből 26-ot még nem összpontosítottak. A szövetkezet lóállományának fokozott csökkentésére lenne szükség, mivel a lovak egy része meglehetősen öreg, tenyésztésre már alkalmatlan, s mindamellett a kevés takarmány javát eszik. A szövetkezeti tagok egy része — tfóleg a lovak körül dolgozók — ellenzik a lovak számának csökkentését, mivel könnyebben megszerzik így a munkaegységet, minthogy gépeket vennének igénybe. Akad javítani való a munka jutalmazása körül is. No, meg nagy hiányosság az is, hogy az állatgondozók nem ismerik a termelési tervet, a normákat. Mielőbb oda kell hatni, hogy az állatgondozók — és a többi szövetkezeti tag is — megismerjék az előttük álló termelési feladatokat. Bizonyára ez kihat majd a termelés színvonalának javulására. A növénytermesztést illetően valamivel jobb a helyzet. Ám, itt sincs ok az_ elbizakodásra. Van elég rendbehozni való a nyilvántartás körül. Mind az agronómusnak, mind a csoportvezetőknek már az év elejétől vezetni kellett volna, mikor és hogyan végezték el a munkálatokat az egyes növények esetében, mennyi munkaegységet merítettek ki, stb. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztés nyilvántartására, ahol csupán a tenyészállatok adatait tartják nyilván. Pedig fontos lenne az állatok hasznosságát figyelemmel kísérni. A szövetkezet vezetőségének többet kellene törődnie a tagok szakmaipolitikai nevelésével. Ezt mutatja az is, hogy a szövetkezeti munkaiskolát az esti mezőgazdasági iskola hallgatóival együtt csupán 37 tag látogatta. Az iskolázás további hiányossága volt, hogy az előadásokat nem tartották rendszeresen. Pedig erre nagy szükség lenne, mert a szövetkezetesek nem ismerik alaposan a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás legfőbb alapismereteit, s mert nem ismerik az előnyöket, lehetőségeket, nem is tudják azokat felhasználni. Kulturális- és tömegpolitikai munkát a községben a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség 150 tagú helyi szervezetében, a CSISZ-ben és a CSEMADOK-ban végeznek. Ezek a tömegszervezetek szorosan együttműködnek. A Hadsereggel Együttműködök Szövetségének 130 tagja meg a falu sportéletében, s a regruták előkészítésében tölt be fontos szerepet. A helyi nemzeti bizottságnak 22 tagú nőbizottság nyújt jelentős segítséget, különösen a népnevelö-felvilágosító munkában és a beadási kötelezettség teljesítésére való serkentésben. Mindamellett hiányosság mutatkozik a HNB munkájában azon a téren, hogy nem ügyel eléggé a törvények betartására, s több segítséget nyújthatna az EFSZ-nek. Több ízben előfordul, hogy az EFSZ-ben megsértik az alapszabályokat. Az is megtörténik, hogy a szövetkezet vezetői önkényesen járnak el egyes kérdések megoldásánál, figyelmen kívül hagyva az alapszabályokat és a felsőbb szervek rendeletéit. Erre vall az is, hogy ipintegy húsz szövetkezeti tag az előírtnál nagyobb háztáji gazdasággal rendelkezik, köztük Urbancsik is, a szövetkezet volt elnöke. Ezenkívül nem helyénvaló az sem, hogy fél hektár földet mérnek ki olyan egyéneknek, akik nem tagjai a szövetkezetnek. X Káros tünet továbbá, hogy nem a végzett munka alapján, hanem a bevitt földek terjedelme szerint értékelik a tagokat. Ezt a helytelen nézetet gyökerestől ki kell irtani, hogy egységbontó hatása alól mentesüljenek a tagok, s utat törjön az egészséges közösségi szellem, melynek kialakítása rendkívül fontos. Az sem megengedhető, hogy egynéhány szövetkezeti tag — mint például Csákó, Burza, Chovanyec és a többiek i— a szövetkezet földterületéből kisajátított földdarabokra fákat, illetve szőlőt ültetnek. Rossz példával jár elöl a HNB titkára is, aki 2 hektárnyi kertet művel mely a HNB tulajdonát képezi, — s ez után nem teljesít semmiféle beadást. Szükséges, hogy a helyi pártszervezet tagjai is odaadóbb munkát végezzenek mind az EFSZ-ben, mind a népnevelés terén. A nemzeti bizottsággal karöltve tegyék hatékonyabbá a tömegpolitikai és népnevelő munkát és ebbe kapcsolják be az EFSZ tagjait is. A tagok gondolkodásmódjának megváltoztatásához, öntudatuk formálódásához és a termelési színvonal javulásához jelentősen hozzájárulna a szocialista munkaverseny, melynek helyes megszervezése és irányítása elsősorban az EFSZ vezetőségének a dolga. Ha ehhez nincs elegendő tapasztaltuk, ne restelljenek tanácsot kérni a JNB illetékes osztályának dolgozóitól, esetleg, más szövetkezetek tapasztaltabb vezetőitől, akik bizonyára segítenek majd abban, hogy a verseny valóban eredményes legyen. Vegyék igénybe jobban a helyi pártszervezet támogatását is. Szövetkezetük gazdasági-politikai megerősödése nagymértékben a tegok igyekezetétől, szorgalmától, . bátor kezdeményezésétől, de leginkább az alapszabály szerinti jó gazdálkodástól függ. Csakis úgy lesz eredményes a munkájuk, ha felszámolják a szervezésben, irányításban és a nevelőmunkában mutatkozó lazaságokat. K a n d a Ferenc, a járási pártbizottság dolgozója Traktoros: Hallja kend, nemrestell olyannyira terhelni? Fogatos: Te csak jártasd a szád. Az én munkaegységem már úgyis megvan a lógondozásból, ha egész nap csak pipázok. Sokmilliós vállalás ■ A rimaszombati járás egységes földművesszövetkezeteinék és mezőgazdasági üzemeinek dolgozói felajánlás teljesítésével üdvözlik pártunk XI. kongresszusát. A járás dolgozói még az év elején vállalták, hogy 15 millió 200 ezer koronával emelik a termelést. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a tényt, hogy a járásban 25 szövetkezet vállalta az ötéves terv négy év alatti teljesítését, a számok még hatalmasabbakká nőnek.
