Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-01 / 22. szám
1958. június 1. JraU-ad Földműves 3 Tejjé válik a Pisztráng-patak vize „Az EFSZ-ek gazdasági-politikai megerősödése szempontjából nagy jelentősége van a gyors és olcsó építkezésnek. Ezért a vezetők jobban használják töl a szövetkezeti tagok alkotó kezdeményezését, az összes anyag- és erőforrásokat, alkalmazzák az új építési módszereket. A védnökségi üzemek elsősorban a falusi pártszervezeteknek, az EFSZ-ek vezetőinek nyújtsanak a tagok neveléséhez, az önsegélyes építkezésekhez tanácsot, anyagi- és műszaki segítséget...“ (SZLKP kongresszusi határozatából) Fura egy dolog, nemde? A zsugori parasztosszony tehenének eladásra szánt teje szokott a „keresztelés“ ceremóniáján átesve rendszerint vízzé válni... Viszont a cím ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. Hát, hogyan a csudába is válhat a patak vize tejjé? Ámde, mielőtt az egészet papírra vetnök, a Pisztráng-patak felé járkáld tejmegissza korhelyeknek egyet mondhatok: azon hiú ábrándozásuk, hogy arra járva nekihasalnak, s torkig szívják magukat a csörgedező, zuhogó habos tejből — ábránd marad. Bárhogy kimeresztik a szemüket, csak egyszerű patakvízre lelnek. Másként ítélik meg, másként látják ezt a szalóci és szilicei szövetkezet tagjai. Szemük meresztgetése nélkül is— bármily furcsának tűnik — tejet látnak az említett patakban, nemsokára. Tévedés ne essék, ezeknek a hegyközi, meg a fennsíki embereknek nincs hályog a szemükön. Eleslátásúak, mint a szirtisas. Akárcsak a többi halandó, ezek az emberek is a mában élnek, de tekintetük merészen a jövőbe kutat-kémlel. Ám, mostanság sóvárogva lesik-várják a duzzadt, párnás felhőket is, habér meg-megnyergelik már most a mostoha természeti viszonyokat. Lőrinc Sándorral, a szalóci EFSZ vérbeli juhászával Gombaszögben hozott össze a véletlen. — A sován’ szél mindent kiszárít... eső kéne — sóhajt nagyot, majd meg azon bosszankodik, hogy az idén már kevesebb lesz nyájának a dúsfüvü legelő, mert nem ügyeskedtek a szövetkezet vezetői bérelni a jólésziektől. Kisvártatva meg azt ecseteli szóval, micsoda gonddal-bajjal járt esztendőről esztendőre a több mint háromszáz birka itatása. — Képzelje csak, reggel fölkaptatni az állatokkal a tetőre; délben lejönni a Sajóra itatni, mert a szomjúság elepeszti forróságban a barmot. Délután? Ojra nekivágni a hőségtől szinte perzselő szikla-meredélynek, felérve meg tovább, vissza a legelőre... De végrevalahára már talán lebírjak a vízhiányt — csillan fel a szeme, s egyszeriben felenged borongás hangulata. — Mégis hogyan, milyenképpen? — ágaskodik bennem a kíváncsiság. — Tudja, az úgy van, ha két szövetkezet összefog, ereje megsokszorozódik, akár hegyet mozdíthat el a helyéből... Habár, mi nem a „Kishegyet" akarjuk a sziliceiekkel vállvetve elmozdítani, (így hívják a mintegy hatszázhúsz méter tengerszint feletti magas Szilicei Fennsíkot, ami nem is olyan kicsi. — A szerk. megjegyzése), hanem a magasságot gyűrjük magunk alá. Vízvezetéket építünk, vagy négy-négy és fél kilométer hosszan, a völgyből egészen a fennsíkon elterülő legelőig ... Itt azután az itatásra szükséges víz a Pisztráng-patakból egy most épülő betonmedencébe gyűlik össze. Az ivóvíz a szilicei Vörös Zászló szövetkezet baramállományának szomját is oltogatja nemsokára, mivel legjobb legelőik idenyúlnak a szalóci juhlegelö szomszédságába. A vízvezetékcsövek beszerzésében, s a szerelési munkájában sokat érő segítséget nyújt majd a védnökségi üzem — név szerint: a Rozsnyói Vasércbányák nemzeti vállalat. Ugyancsak segédkezik ebben a munkában az egymástól 9 kilométerre fekvő két falu szövetkezetének tagsága, hogy a vízhiányt mielőbb leküzdjék, úgymond, uralják a természetet. A sziliceiek vállalták, hogy társadalmi munka fejében 2 napot ledolgoznak a csőlerakásnál. Leszámítva a kézi munkaerőt, még így is közel félmillió koronára tehető az előrelátható költség. De néhány éven belül jócskán visszatérül mindkét szövetkezetnek. A kiadás nagyobbik részét a sziliceiek viselik. Különösen az ő számukra sokat jelent majd a vízvezeték. Hogy miért? Eddig a tehéncsordát, a növendék-állatokat, no meg a több mint ezer juhot a Karszt-tóhoz kellett hajtaniok itatni. Nomármost, elképzelhető, hogy a sziklás, töbrös, hepehupás terepen —, amely négy-öt kilométert is kitett a tóig —, a szomjas állatok mennyire elfáradtak a sok gyaloglástól. Az elsőnek tóhoz ért barom mégcsak tiszta vizet vedelt, de a többi már a zavarosát szürcsölhette... Erről már a szilicei EFSZ agronómusa, meg Váradi Lajos, szövetkezeti tag beszél a tó szemlélése közben. Elújságolják azt is, hogy a tavat betelepítette a szövetkezet pontyokkal. Az őszi lehalászáskor legkevesebb 25— 30 mázsára számítanak. Majd az idős Váradi bácsi a régebbi idők állattenyésztésére tereli a szót: — Azelőtt, még a huszas éveket megelőzően nagyalföldi hosszúszarvú teheneket tartottak a gazdák, de a szimmentáli fajta kiszorította. — S mi okból hagytak fel a tartásával? — faggatom. — Mert■ a szimmentáli jobban bírja a mi éghajlatunkat, a követ, a hegyhátat — teszi le a „garast" az öreg. Jókorát húz a tószéli forrásra épített kút rossz fogakat „istápoló", hideg, krisztálytiszta vizéből, s elköszön. Megyen a dolgára, eltűnve a Fábiánszék nevű magaslat egyik hajlatában... Vissza, a falu felé eső legelőknek vesszük az irányt a szövetkezet agronómusával. Amint ballagunk, fürkészve a borókával teletűzdelt, messzibe vesző tájat, útikalauzom megszólal: — Esős időjárásra, így tavaszutón, vagy nyáridöben soha nem haragszunk. Nem illetjük azzal a megszokott kifejezéssel: „de pocsék idő". Ilyenkor elsőrendű a legelő füállománya, Nem is beszélve arról, hogy csaknem mind gyógyfűböl tevődik össze. Amikor annak az ideje van, olyan illatot áraszt, hogy még az embert is felüdíti. Ez a keménykötésű földműves tizenöt hektárjával lépett a közösbe. Most leplezetlen büszkeséggel mutogatja, ameddig a szem ellát, csaknem mind az övék. Csupán a legelő nyolcszáz, a rét meg száztíz hektár. Az utóbbi a szalóciakétól jóval mostohább éghajlati- és talajviszonyok mellett is megadja a 40—45 mázsát hektárára. ... A szövetkezeti irodába érve néhány percre leülünk, s . latolgatjuk, milyen hasznára lesz majd a nemsokára megépülő vízvezeték a szövetkezetnek. Derűs bizakodás árad a szavakból: — Naponta öt—hatszáz literrel adnak majd több tejet a tehenek — mondja kisebb fontolgatás után a s*övezetkezet könyvelője. Tehát, csaknem a szó igazi értelmében tejjé válik a Pisztráng-patakból a legelőre eljutó víz. Meg aztán a tehenek, növendékállatok testsúlya is gyarapszik, mert a húst nem járják le magukról. Már az is hasznot jelent majd, hogy a legjobb legelőiket is járathatják — ami több éven át éppen azért nem volt legeltetve, mert nagyon távol esett a tó vizétől. A vízvezeték-építés híre eljutott Koré Samu tehénpásztor füléhez is, aki reggelenként mind vidámabban fújja legelőre menet a trombitáját, melynek harsogó hangja meg-megtöri a falu kora reggeli csendjét. Kicifrázza ezt a hangot, amely először éles, majd hivogatóvá, csöndessé szelídül, s elnyomja megannyi kolomp sokféle hangjának csinadrattája... Ni csak, mintha az egyik kolomp a viselőjének leikendezését, örömét tolmácsolná: „Lesz víz, lesz ví-í-z", a másik viszont ezt: „Több tejet adunk, több te-jet a-dunk", a harmadik belekontráz: „Hús is lesz a bordán, hús is, hús is..." KOVÁCS ISTVÁN Versenyeznek Az örösi szövetkezetben május derekán végeztek a 24 hektár cukorrépa egyelésével. Azóta már az első kapálásnak is utána vannak. Minek köszönhető ez? A két munkacsoport versengésének. Legjobb eredményt a Deák Dezső ötventagú csoportja mutatta fel. Dicséret illeti az idős Gerényi Sándor bácsi munkáját, aki fél árral még többet kiegyelt, mint a többiek. Mögötte a többiek sem maradnak le. Jó munkát végzett id. Balia Bertalan, Lejkó Dezső és még mások. Majernyík László, Őrös Versenyfelhívás j Szlovákia összes járási nemzeti bizottságához! A mezőgazdaság kollektivizálásában eljutottunk odáig, hogy járásunk J földterületét száz százalékban szocialista szektorban műveljük. Meg- J állapítottuk, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásában s a tagok szak- J mai és politikai nevelésében jelentős szerep jutott a földmüvessajtő- \ nak. A kollektivizálás befejezése természetesen fokozott feladatokat f állít járásunk földművesei elé. Hiszen vállaltuk, hogy a második ötéves \ terv termelési mutatóit négy év alatt elérjük. Tudatában vagyunk, J hogy ennek valóraváltásához földműveseink politikai és szakmai fej- J lettségének további fokozására van szükség. J Éppen ezért elhatároztuk, hogy a jövőben még jobban igénybe vesz- f szűk a földművessajtó segítségét. Odahatunk, hogy minden szövetke- i zeti család asztalára földművessajtó kerüljön. Erre minden lehetősé- } günk megvan, hisz a szövetkezetek kulturális alapjának elsősorban a j) szövetkezeti tagok politikai és szakmai továbbképzését kell szolgálni, i Ezért elhatároztuk, hogy az EFSZ-ek kultúralapját felhasználjuk a i földművessajtó és a szakirodalom megrendelésére, ami a gyakorlatban l járásunk egynéhány EFSZ-ében már eddig is bevált. } Az alapterjesztés terén „földművessajtót minden szövetkezeti család f asztalára" jelszó alatt versenyt indítunk, s ebben párosversenyre hív- f juk fel a szepsl járási nemzeti bizottságot, valamint Szlovákia összes f járási nemzeti bizottságát. f Hisszük, hogy e nemes célkitűzésben méltó versenytársakra találunk, J s hogy e verseny is eredményesen hozzásegít a mezőgazdaságunk előtt J álló feladatok teljesítéséhez és túlszárnyalásához. J Lefkovics József, r a királyhelmeci JNB mezőgazdasági j osztályának vezetője Id £ *- i es f Ne bízzuk a véletlenre Az utóbbi három évben a kassai kerület EFSZ-ei és ÁG-ai nagyon szép eredményeket értek el a cukorrépa termelésében. Ennek és részben a betakarítás jó szervezésének köszönhettük, hogy országos viszonylatban elsőnek teljesítettük a cukorrépa felvásárlását. Ha azonban figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a magángazdálkodók a múlt évben a kerület cukorrépa vetésterületének 44,3 százalékán termeltek cukorrépát és mindössze 119,7 mázsás hektárhozamot értek el, akkor megállapíthatjuk, hogy az EFSZ-ek 226,7 mázsás átlaghozamához viszonyítva több mint 2000 vagon cukorrépával termelhettünk volna többet, ami legalább 320 vagon cukrot jelentene nemzetgazdaságunknak, nem beszélve azokról az előnyökről, amelyek a termelésből származnak a termelőnek. A fentiekből következik, hogy a második ötéves terv feladatait csakis a kollektív nagyüzemi gazdálkodással valósíthatjuk meg. Ily módon kerületünkben tehát még sok kihasználatlan lehetőség van a cukorrépatermelés fokozása előtt. Például a múlt évben már azokban az EFSZ-ekben is szép eredményeket értek el, amelyek alig pár éve kezdték a cukorrépatermelést. A kísérleti termelők közül a bijakoviceí szövetkezetesek már 1956- ban 400, a pelsőciek a múlt évben pedig 601 mázsás hozamot értek el. Ezzel hektáronként 16 000 korona jövedelmet biztosítottak a szövetkezetnek, s emellett 12 vagon melaszt kaptak a cukorgyártól. A kassai kerületben a múlt évihez viszonyítva jelentékenyen kiszélesedett a nagyüzemi gazdálkodás. Az idén tehát a múlt évitől gazdagabb eredményekre van kilátás. Cukorrépatermésünket ennek ellenére sem bízhatjuk a véletlenre, mert a fokozott feladatok, a múlt évihez viszonyítva a cukorrépafelvásárlás egyharmadával való emelése újabb feladatokat hárít a helyi nemzeti bizottságainkra és általában az illetékes szervekre. Tudatosítaniuk kell a dolgozókkal, hogy az agrotechnikai idők be nem tartása és a kártevők elleni védekezés figyelmen kívül hagyása óriási veszteségeket okozhat. Tudni kell azt is, hogy a kapálásnál, egyelésnél egynapos késés egy százalék veszteséget jelent, amely nap mint nap fokozódik. Különösen a kevés tapasztalattal rendelkező új szövetkezeteseknek kell jó szervező munkával, tanácsadással segítséget nyújtani a termelésnél. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink a múlt évihez viszonyítva már a terv szerint is bővítették vetésterületüket, sőt a tervet az állami gazdaságok 330, szövetkezeteink pedig 210 hektárral túllépték. így tehát minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a tervezett felvásárlási tervet is túlteljesítsük. De csak úgy, ha földműveseink még az eddiginél is nagyobb mértékben felhasználják a tudomány és technika legújabb vívmányait. A múlt évi példák figyelmeztetnek rá, hogy ahol csak lehetséges, öntöző berendezéseket kell létesíteni. A kételkedőket ezen a téren bizonyosan meggyőzi az a tény, hogy a múlt évben az öntözött területeken 40 százalékkal többet termeltünk. A cuporrépa növényápolási munkálatai most vannak döntő szakaszukban. Ha közösen összefogva mindent megteszünk az időben történő és minőségi munkáért, a hektárhozamok fokozásáért, akkor kerületünk e fontos mezőgazdasági növény termelésében minden bizonnyal ebben az évben is az első helyre kerül. FABIAN JÁNOS a kassai KNB mezőgazdasági ügyosztályának vezetője Levelezőink írják Molnár János írja Bolyról, hogy a szövetkezet dohánytermelő csoportja, Illés János vezetésével már kiültette a dohánypalántákat, ezenkívül a kertészetben is gondos ápolásban részesítik a fejlődő palántákat. — A bolyiak tudják jól — számol be levelében —, hogy a szakértelemmel végzett, gondos munkát meghálálja a kertészet növényzete, szép jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. Érdemes tehát iparkodni! Galántáról meg Krajcsovics Ferdinand levelezőnk tudósít, hogy a járás szövetkezetei több figyelmet fordítanak a takarmányalap biztosítására, mint az ezt megelőző években. Mint évente mindig, most is jól felkészültek a nádszegi traktorosok a takarmánybegyűjtésre — közli, — Itt, a helybéli EFSZ mindig rövid idő alatt elvégzi a lucerna kaszálását. Ugyancsak nagy gondot fordítanak a takarmánybegyűjtésre a felsőszeli szövetkezetben is, ahol nem ismerik a penészes szénát. Tanulhatnának tőlük a taksonyi szövetkezet tagjai is, ahol bizony tavaly sok széna megpenészedett. Bizonyára most Taksonyon is időre végeznek majd a lucerna begyűjtésével, s nagyobb gondot fordítanak a kazalozásra. Németh János, sajószámyi levelezőnk írja: r- Lényegesen megjavult a tornaijai CSEMADOK munkája az évzáró közgyűlés óta. Kéthetenként előadásokat tartanak a járási kultúrotthonban, s a falvakon; az előadók megismertetik a hallgatósággal a szlovák és a magyar irodalmat. Levele további részében meg az említett CSEMADOK színjátszőcsoportjáról ír, hogy hosszabb tétlenség után betanulták a Párizsi vendég-et. Otthon háromszor léptek fel, s meglátogatták a környező falvakat: Gömört, Sajőszámyát, Abafalvát és Harkácsot, ahol a közönség szívesen fogadta a lelkes színjátszókat. Mindent a maga idejében ... Nagy lendülettel végzik a kapásnövények ápolását a bolyi szövetkezetben. Tarka a rajta szorgoskodó tagoktól a határ. Korareggeltől késő estig dolgoznak, hogy a sürgős munkákat agrotechnikai határidőn belül elvégezzék. Már a szövetkezeti tagok megkapálták elsőízben a cukorrépát, elsőként a királyhelmeci járásban. Ezzel és a korai egyeléssel a magasabb hektárhozam eléréséhez járulnak hozzá... A vezetőség tapasztalatai és megfigyelése alapján remélik, hogy a múlt évi 400 mázsától az idén még többet takarítanak be hektáronként. Molnár János, Boly
