Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-07 / 27. szám
7. július 7. s/zaUad Földműves т Az erősakaratú ember Irta: LADISLAV KUCHTA Az újjáépített orvostudományi intézet gész testén, úgy érzi, hogy a föld elett lebeg és ezerféle lázálmokat lát. A FIATAL, alig 18 éves Jurij Ivalovics Alabovszkij csak másnap a selészi beavatkozás után tért magához. Isak az ápolónő suttogó szavai köetkeztében ébredt annak tudatára, iogy kórházban van. Végtelenül gyengének érezte magát. Csak harmádnap nagy erőlködés árán sikerült suttogva megkérdeznie: — Mi történt velem? A fiatal ápolónő reszkető hangon1 válaszolt: — Megsebesült... azt hittem, ki sem bírja. De mégis jól végződött. — De mit bírtam ki? Mondja meg mi van velem? — kérleli csendes hangon Jurij. Az ápolónő aki tudja, hogy paciense azelőtt az iskolában orvosnak készült, képtelen visszafojtani könnyeit. Elfordul, hogy zsebkendőjével gyorsan letörölje, majd határozottan válaszol: — Hát megmondom. Hisz ön férfi és szovjet katona. Amputálni kellett a... — Amputáltak? — szól közbe az ifjú. És szomorúan ismétli még néhányszor ezt a szót és csak később teszi fel a kérdést, amit annak előtte még sohasem mondott ki: — És mit... ? — A jobbkezét. — A jobbkezemet? — suttogta szomorú, megható hangon. Aznap többet nem beszélt. Nyugodtan feküdt és gondolkozott. Ügy kergették egymást a százféle gondolatok és elképzelések, mint a villámok. Majd napok múlva megszűnt hallgató és magábanmélyülö ember lenni, ki belső teher súlya alatt magában szomorkodik. AZ ELŐIRT sétákon gyakran szenvedélyesen tárgyait a front- meg az egészségügyi helyzetről, de leggyakrabban terveiről — orvosi tanulmányainak a befejezéséről. ■ — Meglátja, Ljuba, lesz még belőlem orvos! — állította határozott szándékkal. Az ápolónő mintha csak nyelvét harapta volna, úgy igyekezett elnyomni a szájára készülő gondolatot, hogy: Hisz az orvosnak két egészséges kézre van szüksége. Majd amikor Jurij unszolta, mindössze ennyit mondott: — Azt akartam mondani, hogy korai még erről beszélni. Háború van és ki tudja mi történhet még .. — Ugyan, ugyan. Már csak hetek kérdése a németek megsemmisítése. De egy kissé eltértünk a tárgytól... — Maga borzasztó ember. — Miért? ’ — Már kezdettől fogva arra kény’ szerit, hogy úgyszólván gyónjak ön■ nek. 1 — Azt nem, de úgy van az: ha valaki valamit elkezd, azt fejezze is be. , — Akkor hát megmondom, ön set bész nem lehet, — fejezte be szé- 1 gyenlősen a számára oly kedvezőtlen ! nézetet az ápolónő. — Igaza van, csakhogy ez nem ját-A voronyezsi orvostudományi intézet balettcsoportjának két tagja: Emma Leonidovna Garbács és Leonid Favlovics Kiscsenko. hord. Mindezt a fasiszta akna okozta neki. De ha egészsége megtört is, nem hagyja el magát. Tudománýszeretete és erős akarata szüntelenül győzedel meskedik. ' Fordította: Havasi E. Cukorsüveg — a természet felkiáltójelként őrködik a csodás táj felett. •ejére, aztán még egyet és még jgyet... Ahogy egymásután dúdoltam i melódiát, .meglepett, hogy mindegyik ■itmusa passzolt a kerekekéhez. Később, hogy kifogytam a nótázásból, negtámaszkodtam a kis asztalocskán — az ablak előtt — és szememmel Defutottam a tájat. 450 kilométerre lagytam magam mögött szülőfalumat is a vonat most itt robogott velem Kelet-Szlovákia hegyes-völgyes vidé<én. Szemem elől rég eltűnt a csallóközi rónaság, s helyébe — mintha csak az éjszaka leple alatt nőtt volna — hegyek, köszírtek, erdős hegyhátak mindenfelé. Ezüstszalagként, kanyargós hömpölygéssel a Bódva. Mögöttem — egy nyeregalakú hegytetőn gurult át a nap mosolyogva, s a fény egy szempillantás alatt lecsorgott a hegyháton. Az éjszakai eső után imbolygó ködpárát lehelitek a magaslatok, és a nap sugarai, mint egy lenge függönyön szüremlődtek át rajta. Aranyos csillogásban ragyogott a táj, s a reggeli szellő lágy símogatására mintha egy kissé elmosolyodtak volna az illatozó virágos fák. Tornán szálltam ki a vonatból. Majd az autóbuszból továbbszerolélődtem. Ötyen év körüli bácsi ült mellettem, őt szólítottam meg, amikor egy ódon vár romjai tárultak szemem elé. Tőle kérdeztem, milyen és mikori vár ez. Szomszédom mintha várta volna ezt a kérdést, máris belekezdett az anekdótaszerü regébe, amit talán a nagyapjától hallott. — Ezt egy számadójuhész építette. Az pedig úgy volt— meséli —, hogy egyszer talált egy nagyon értékes drágakövet, amely meg volt vagy egy gyerekfej nagyságú. Ez a kő aztán igen megtetszett a királynak, mivel sötétben fényesen világított. Mindjárt alkuba is szállt a juhásszal. A számadó kicsit megvakarta a kobakját a király ajánlatán, aki mindent megígért, s azt válaszolta, ha a király pénzén felépíthet hét juhaklot, hát nem bánja, túl ad a kövön. A király megfelelőnek találta az alkut. Aztán Keresztrejtvény lius hó 7-én tartják. 14. Van aki keresete egyrészével teszi. 15. Válasz. 16. Mesebeli kis emberek. 18, Visszafelé, az ilyen alkohol elintézi az embert. 49. Hajó egyrésze keverve. 50. Dribli. 51. Mez. 53. A „Bóra”, Hurricán, Tornádó gyűjtő neve. 57. Pontos súly, magassági, mélységi és távolsági megállapítások. 56. Finom halfajta. Függőleges: 2. Elvétette. 3. Olaszul duplán enyém. 4. Bátorság — keverve. 5. Esőn. 6. Tzk. 7. Kicsinyítő szócska. 8. Majdnem főz. 9. Három magánhangzó. 10. Slth. 11. Semmi. 12. Kedves ige. 13. Szőlőtermény. 14. Szövetkezet egy fajtája. Többes szám. 17. Ez is egy fajtája névelővel. 20. A színnek van. 21. Ö járkált. 24. Kis fogda. 25. Más világrészek egyes népeinél érintetlen, szentet jelent — keverve-28.......... charta. .29, Mezőgazdasági munkás ék. hibával. 32. Franciául enyém — fonetikusan. 33. Csapadék. 36. Egy csallóközi komp. 37a. Szellemi munkás. 38. Az előre kivett fizetése. 40. öreg ember ... ilyet nem csinál. 42. Driblizik. 44. Vasutasoknál gyakran használt szó. 46. Majdnem bögre. 48. M +három egyforma mrássalhangzó. 50. Czck. 52. Zez. 53. A kereset egy része. 55. Építkezési nyersanyag. 56. Kicsinyítő szócska. Beküldendő: vízszintes 1, 35. Függőleges: 14, 17. Beküldési határidő: július 14. 1. \/zaUaef Földműves számú rejtvénye AZ ÉGBOLTON elszórt szürkés felhők úgy tükröződnek vissza a Garam-vizében, mintha méltóságteljes hattyúk lebegnének a folyó felett Északnyugati szél hajlítja meg a fák tetejét. Itt-ott porfelhőket kavar fel, megforgatja, majd elhordja őket egéen a Tlmaőe és Kozmálovce körékbeli hegynyúlványokhoz, melyek zótjaiban azután elvesznek. A Léró! Kozárovcére vezető út és a közeli ántóföldek oly csendesek, mintha jalábbis éjfél volna. Szabad szemel nehéz a megcsonkított határban egyhangúan folydogáló 'Garam balirtján a szovjet katonaság előőrseiik lövészárkait felismerni. Az idő délre jár. A tavaszi nap yekszik melegebben mosolyogni, de ig tűnik elő a felhők mögül, gyorsan másik alá bújik, mintha nem bírná •zni azt, ami alatta készülődik. Né* íny kilométernyi távolságra egymás‘1 félelmetes ágyúcsövek merednek indkét oldalon az égre. A nyugati dalon fémmadarak szállnak fel, szármáikon horogkereszt, belsejükben »dig a bombák sokasága. Azok, akik tekervényes lövészárkokban türelictlenül várják a vezényszót: átkelni folyamon Kozmálovcéra, nem tudnak közeledő német harcirepülők csoortjárói, melyek néhány percre starti tak az Ojvár közelében levő hadiipülőtérröl. Senkinek még csak szébe sem jut, hogy a fasiszták ebben i időtájban a szovjet állások fölé íerjenek repülni. A lévai parancsokságon sem sejtenek semmit. Közben a repülők a magasba szállak és igyekeznek a sűrű felhők leple latt előrejutni. Egymásután bukkanak elő a felhők mögül. A fedélzeti egyverekböl lángok csapnak elő, belejükből pedig mint a felriasztott raadozó karmai közül a zsákmány, úgy otyognak a bombák. FEKETE FÜST és tüzes nyelvek akarják a tájat. A városban zavar iralkodik. A repülők alacsonyan keingenek. Nagy és nehezen érthető ntglepetés ez. Néhány órai vizsgálat után rájötek, kinek a műve volt ez a támadás, t város mögött egy kisebb kazalban •ingár németet fedeztek fel, aki leadóil’.omásáva! irányította a repülőket az ílcázott tankokra és állandó összeíöttetésben állt vezérkarával. Az égbolt még be sem sötétedett és nár minden egység tudta, mi készül s Garam másik partján. Még mielőtt i fasiszták ütni szándékoztak, kaptak jgy olyan adagot, hogy nem voltak <épesek magukhoz térni. Megdördültek az ágyúk, meg az aknavetők és a gyalogság megkezdte a lövészárkaiból az előretörést. — Vperjo-o-o-ó — hangzik egynéhány kilométeres szakaszon. — Urrááá, urráéá — keveredik a hatalmas harci kiáltás a gépfegyverrip gas és a nehéz fegyverek sűrű dörgése közé. A Garamon túl fekete fü .tgomo'yagokkal kevert lángok csapnak fel. A hegyek beleremegnek, mintha csak a föld akarna elsüllyedni. A németek görcsösen akadályozzák az átkelést, mert tudják, ha elvesztik a Garamot akkor már nehéz feltartóztatni az erős rohamot. ÉS A HARCI KIÄLTÁS úgy hatalma- d'k el az éj szárnya alatt, úgy térj. szkedik, mint a dühöngd tenger hu! mai Az ágyúzás a németek < gr.ágyobb rémületére erősödik. A szovjet aknavetők már ritkítják a fedezékekben tartózkodó legénység sorait és egymásután nemű nek el könnyűfegyvereik Az élvonalakból az elgyengúlt német katonák visszavonulnak az erdőben beásott ágyúikhoz. — Áttörtek1 Már átkeltek a Garamon! — kiáltják lihegve a német katonák és gyorsan lefekszenek, hogy legalább ily módon úgy — ahogy lassítsák a visszavonulást. Rövidesen azonban jött a parancs: Megállítani a szovjet katonaság előrenyomulását: egyidejűleg csapaterősítés és lőszerutánpótlás is jött. A harc kiélesedik, a két ellenfél közötti távolság egyre zsugorodik. A föld minden méterét vér áztatja. A front felett egy csillagot se látni. Csak a fegyverekből kicsapó lángok szakítják át az ég sűrű fátylát. Mindent betolt a nehéz puskapor és más robbanóanyagok szagától terhes levegő Jurij Alabovszkij több aknavetői barátjával együtt a lövészárkokbar húzódik meg, hogy kikerülje a szilánk- és golyóesőt. Időnként megkísérli felismerni, milyen távolságra vannak s fasiszta aknavetők. El akarja őkei hallgattatni. Az aknák egészen köze csapódnak be, némelyik egynéhány méterre a hátuk mögött. Jurij Ivanovics Alabovszkij ■ ■ ---------------------------------------------------------------------S-------------— Megtaláltak bennünket! Helyet változtatni! — kiált barátainak és még egypárat lő, majd kiadja a vezényszót a helyváltoztatásra. Ö maga megy elöl. Körülbelül ötvenlépésnyire megáll. Habár már pirkadni kezd, körülötte dühöng a lövöldözés, se hall, se lát. A füle cseng, majd egyszer csak minden elsötétül előtte, mintha fekete kendővel kötötték volna be a szemét. A jobbvállán óriási terhet és égető fájdalmat érez. Ég az arca és a lábai ólomsúlyúak. Ügy érzi mintha feneketlen verembe zuhanna, és már . .. már... Nem, nem ütközött össze semmivel. Akad a lélegzése. Vezényelni akar, de a nyelve elfásul, mintha oda lenne kötve. — Tüzelj! — kísérli meg a vezénylést, de egy hang sem hagyja el a torkát. Ekkor éles fájdalom hasít át szik döntő szerepet, — magyarázta Jurij. Kitartott szándéka mellett. Hitt magában és a jövőben. NEM EGÉSZ HAT HÉT múlva vége lett a háborúnak! Mikor eltávozott a győztes szovjet hadsereg, elhelyezték Ipolyságról a harctéri katonai kórházat is, és velük ment az aknarakó Jurij Ivanovics Alabovszkij is. 1946- ban visszatért oda, ahol évekkel ezelőtt elkezdte — Voronyezs város orvostudományi intézetébe. A város szörnyen nézett ki. Az intézetnek csak az alapjai maradtak meg és ebben az épületben akarta tanulmányait befejezni. ILYEN VOLT A HELYZET 1946-ban. Ma az újonnan felépített épületben, ahol csaknem kétezer ifjú tanul, a tanárok, tudósok, docensek között jő eredménnyel tartja előadásait az or-Bód vámén ti krónika... Lágyan ringatott a vonat, egyhangúan csattogtak a kerekek, de mintha rejtett, ritmikus dallamra történnék ez az egyhangú csattogás. Egy nótát próbálgattam az acél összekoccanó döígy készült el ez a vár, meg még éppert hat itt a környéken, mert a számadó ezeket értette juhakolnak. Egy kissé eltűnődtem a régi histórián. Az autóbuszról leszállva a szá* dellői völgy fogadott. A kicsi, apróházas falucska felett évszázadokat, s talán évezredeket álltak a vaskos sziklák; porladtak, az idő vasfogától málottak a sziklafalak. Merészen, büszke szilárdsággal nyúlik a magasba a „Cukorsüveg” vagy népiesen a „Túróhegy”. Turisták, távoli vidékek lakói rándultak ide, hogy megcsodálják a természetes csodák alkotását. A libánoni cédrusok karcsúságával hajladoznak a fenyők, édes duruzsolással nyargal a hegyi patak, unosuntalan át meg át szeldelVe az ösvényt. Pihenőhelyként a turistaszálló üdvözölt, s a tornácról feketebundás kuli csaholt felém. De csakhamar helyreállt a béke. A pihenő után megpróbáltuk megmászni a közeli magaslatokat, de jóegynéhányan felfedtük a harcot. Majd a görgői állami halgazdaság óriási halastavát csodáltuk meg, amely szélborzolta fodraival — egy kis túlzással — kisebb tengernek is beillene. A jövő évben építik tovább. Vagy húsz hektárral bővül a gazdaság — mondta egy jávorbajúszű férfi. Aztán innét is elköszöntünk. Ideje volt: alkonyodon. Bíborvörös korongjával leáldozott a nap. Néhány felvételnél utolsót kattantak a fényképező-A természeti erők különös szépségű csúcsokat, hasadékokat és barlangokat képeztek a vaskos sziklák láncolatán. gépek és a kelet-szlovákiai természeti szépségek lassan elmerültek az alkonyi fátyol szürkeségében. Néhány lépés után még vissza-viszszanéztünk, hogy emlékezetünkbe, szívünk legmélyébe zárjuk a csodás vidék minden mozdulását. Kovács Miklós 1 vosi tudományok jelöltje: dr. Juri. . Ivanovics Alabovszkij, az egészségügy . szervezetek tanszékének vezetője. Sokan, akik a Léva-környéki falvakban találkoztak vele, meg sem ismernél . őt. Azóta megférfiasödott, apró kéke: sebhelyekkel van tele és szemüvege
