Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-11 / 32. szám
2 \JxaU-ad Földműves 1957. augusztus Egyre több paraszt nyitja ki a szövetkezetek kapuit A ZSELlZI JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁGON A zselízi járás székhelye - bár kis városka — most teli van élettel. A járási nemzeti bizottság előtt teherautókról rakják le a motorkerékpárokat, köztük a kis Pionír gépeket. Az üzletbe már be sem kerülnek, mert gazdáik még az utcán egyhamar nyergükbe pattannak. Egy szódói bácsi éppen most indítja be Jáwáját. A nemzeti bizottság tanácstermében nemrég ért véget a megbeszélés. Pavlik elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke kissé fáradtan ül az asztalnál. Príbel Mihály, a helyi gazdálkodási osztály vezetője a Farnadra készülő agitátorok névsorát állítja össze. Kajtár elvtárs, a járási nemzeti bizottság alelnöke előző napi jegyzeteit összegezi. Most tesznekvesznek rendbe egyet s mást, mert délután és este már mindannyian a falvakon járnak és lesznek ma is. Tekintsünk csak be Pavlik elvtárs különböző feljegyzésekkel teleírt asztali naptárjába. Júniusban 21 nap volt falun a földművesek között. Júliusban 23. Csütörtökön Ágóban volt szövetkezeti alakuló gyűlésen. Kajtár elvtárs zsebnaptára is hasonló. Ilyen lelkesen dolgoznak a járási nemzeti bizottság többi tagjai is. Itt magukévá tették az EFSZ-ek III. kongreszszusának határozatát. Most első helyen vannak a nyitrai kerületben, ők szereztek legtöbb szövetkezeti tagot. Pavlik elvtárs előveszi az akciós programtervet. Lapozgatja, majd elgondolkozva szól: — Ebben az évben úgy gondoltuk, hogy 800 új tagot és 3000 hektár földterületet nyerünk meg a szövetkezeti gazdálkodásnak. Július l-től 359 új taggal és 1744 hektár földdel bővült a szövetkezetek tagalapja. Az év elejétől pedig 485 új tagot és 2071 hektár földet szereztünk. £s most jön a félig tréfás tény. — Negyvenegy falunk és 46 szövetkezetünk van — mosolyog újra Pavlik elvtárs. — Hát ez meg hogyan lehetséges? — A járásban több olyan községünk van, amelyek közigazgatásilag egybe tartoznak, de azelőtt két községet alkottak és a lakosok úgy gondolták, hogy a régi falu szerint alakítanak szövetkezetei. Mivel ez jól bevált’, — példa erre a kissárói és a nagysárói szövetkezet, ahol már mindkettőben kevés híján 20 korona a munkaegység, — helyesnek találták a földművesek kezdeményezését. Ez tehát a kevesebb falu és a több szövetkezet titka. Pavlik elvtárs elmondja, hogy az eddigi eredmény a rendszeres agitáció gyümölcse. Nincs olyan falu, ahol ne volnának agitátorok a járási nemzeti bizottság dolgozóiból és az üzemek munkásaiból. Aratás előtt konferenciát hivtak öszsze, amelyen részt vettek a helyi nemzeti bizottságok titkárai, a pártszervezetek és a szövetkezetek elnökei, a gép- és traktorállomás agronómusai, valamint a nemzeti bizottság állandó mezőgazdasági bizottságának elnökei. Itt részletesen megvitatták az agitáció feladatait és formáit. Elsősorban a helyi nemzeti bizottságokat aktivizálják. Bevált ez a módszer Fakóvezekényen, ahol már 85 új tag van, Farnadon és Szakálason is. Szintén ennek köszönhető az ágói eredmény is, ahol elsők között a helyi nemzeti bizottság állandó mezőgazdasági bizottságának elnöke írta alá a belépési nyilatkozatot. Amikor a parasztok látták, hogy a falu legdolgosabb középparasztja ilyen példát mutat, ők is követték. A falujárás közben is arról győződtünk meg, hogy itt jó agitációs munka folyik és a tegnap még egyénileg gazdálkodók, ma újdonsült szövetkezeti tagok, mosolyogva szorítottak kezet Kajtár elvtárssal a járási nemzeti bizottság alelnökével. Nehéz munka az agitálás. Szakálason megtörtént például, hogy egy középparaszttal majd félnapig beszélgettek, míg végre megértette, hogy jobb lesz a szövetkezetben. De aztán még meg is vendégelte az agitátorokat. Bevált az agitáció olyan formája is, hogy a járási nemzeti bizottság agitátorai és a helyi nemzeti bizottság tagjai a meggyőzött középparasztot megkérték arra, hogy agitáljon a szövetkezet mellett. így sok új tagot szereztek Szakálason, Ágéban és Fakóvezekényen. Még a késő éjszakába nyúló idő is a falvakon találta Kajtár, Dudás és Kazló elvtársat és a járási nemzeti bizottság többi tagjait agitációs munkájuk közben. Ilyen lelkiismeretes munka eredménye, hogy az eddig 15 ezer hektár kitevő egyéni gazdálkodás 10 ezerre csökkent. Nem lesz annyi rögokozta ránc... Ägô-Nyiren vagy Nyír-Ágon a szokott falusi poros kép fogad. Azért írjuk így a falu nevét, mert évtizedeken keresztül vitatkoztak, hogyan is nevezzék. Mostanában úgy látszik a nyíriek győztek, mert a két falu egy közigazgatás alatt van és a közös nevük Nyír. De hát mi mégsem Nyíren jártunk, hanem az ottaniak szerint Ágón, tehát szóljanak a sorok Ágáról. Az egyik faluból a másikba úgy jut el az ember, hogy átlép a más birodalmat jelző határkövön, amely a helyi nemzeti bizottság épülete mellett van. Egy lépés az egész és máris otthagyta a nyírieket. A legnagyobb munkaidő, aratás, hordás van. Gyűl az élet, a kenyérnek való. Egy kazalos ház udvarába térünk. . Két szekér áll a félig húzott asztag előtt. A lovak vígan ropogtatják a partrahajtót. A gazda szikár, erős, magas ember, épp a lova nyakát veregeti. Becsüli a mindennapos, közös hu munkatársat. — Már kezdenénk a szót, amikor otte•em egy fejkendős nénike. — Hát mi jóban járnak kendtek — mosolyog jóságosán. — Tudja tán maga! — Jaj, leikecskéim, a fiaim „ügye" miatt... Nem tudom én ... Hogy is lesz . . . Közbe húz egyet a fejkendöjén. Aztán újra jóságosán mosolyog. — Az én fiacskáim mindig jó gyerekek voltak. Hatot neveltem fel — büszkélkedik. — Egyik nemrég halt meg — pityeredik el. Közben szót értenek az emberek. Pólya János beszéli a hogyistörténtet. Olvasott ember. Ismeri Móricz Zsigmond Boldog emberét, József Attila verseit, Petőfi összes költeményét, a mostaniakból kedveli Ozsvald Árpádot és Csontos Vilmost, a falu költőit. — Hát úgy volt az, hogy sokat ol-. vastam az újságokat, no meg szomszédos a földem a damásdiakkal. Irgalmatlan nagy határ ez, mégis könynyebben, gyorsabban dolgoztak. Én meg sötéttől sötétig. Alig érkeztem a dolog végére. Sok a munka így magányosan. Amikor Kajtár elvtársék kijöttek a járásról, szóba hozták, hogy tegyük össze a gazdaságokat, Gábor bátyámmal az elsők között írtuk alá a belépési nyilatkozatot. Az újdonsült szövetkezet elnöke, Pólya János, tovább beszél a tervekről. A jószágot összeadják, nem kell egyet se venni. Tehát jól indulhatnak. Terveznek három hektáros kertészetet is. Kéri a járás képviselőjét, hogy minél hamarabb küldjék a szerelhető ólakat, hogy a szarvasmarhákat és a sertéseket közösen gondozhassák. — Kímélni akarom az asszonyt is — mondja újra, — mert soha sincs egy perce. A napi munka után még etetni kell a jószágot. — Nekem sem volt — keseredik ismét a néni... Nem állhatja, közbekottyant. — Tisztességben éltem hatvankét évet, de a kévéket most is én adtam le a szekérről. — Az utóbbit már kissé dicsekedéssel ejti. Mert van ebben az asszonyban a szerénység mellett egy kis dicsekvés is. A három Pólya-testvér vidáman beszélget, hisz most is közösen arattak. Már megszokták a közösséget. János nevetve mehárom Pólya testvér séli, hogy amikor már húsz tag volt, egész éjjel nem aludt. Másnap hajnalba már maga is ment agitálni. A falu végéről Nagy István agronómus hajtat teli szekérrel. A Drozdik portán csépelnek. Hat szövetkezeti tag összeállt, máris közösen dolgoznak. A falu egyik legjobb gazdája. Nem sajnálja a földtől a műtrágyát, tavaly ötször is kapálta a cukorrépát. — Csak a szövetkezetben is keresztül tudnám vinni, hogy elgondolásom szerint művelnék, a földet, — szól aggódva. A többiek mindjárt bíztatják, hogy hiszen épp azért választották agronómusnak, ne zárja magába a tudását. A többiek is segítik, hisz a vezetőségben csupa középparasztok vannak. A Drozdik portáról Surány János igyekszik felénk. Az új szövetkezeti tagok „cinkosan" összenéznek. Máris kitör a hahota. — Ez aztán megjárta! Hát úgy történt a dolog, hogy Surány János két éve vett hét hektár földet. Jó összeget kiadott érte, most meg ö is a szövetkezetbe lépett. Kicsit bántja is. De azért víg, tréfás. — Hát addig beszéltek, hogy Nyíren így meg emúgy megy a szövetkezet, most is 33 mázsa árpát termeltek hektáronként, hogy „kötélnek" álltam. Meg hát a föld úgyis az enyém marad. Ha a többiek odaírták, én se maradhattam, ha már egyszer az egész falu megtette. Csak aztán nehogy kőműves vezessen bennünket — kötekedik. — Magunk fajták a vezetők — vet ellent valaki. — Pólya János elnök a legdolgosabb paraszt, nem mondhat rá senki semmit. így tréfálkoznak Ágón az emberek. Elmenőben még utánunk les a néni. Akkor jut eszünkbe, hogy szöszmötölés közben azt mondotta: — Mit is fogok én csinálni a szövetkezetben? A hatvankettedik évét tapossa, és még most is a munkán jár az esze. Tipikus dolgos falusi asszony. Gyermekeit úgy nevelte mint a pelikán, azok már embersorba nőttek, ö meg apránként fogyott. Akaratlanul is József Attila édseanyja jut eszünkbe, az munkásasszony volt, ez paraszt - asszony. A költő írta anyjáról, hogy termetét a tőke megtörte, a töke átka nem hagyta élni. Ezt a töpörödött falusi nénikét, parasztasszonyt, szintén a töke átka kínozta, nem hagyta élni. A harácsolás, a földszerzés a töke felé vitte a többi hasonlósorsúval. Verték a garast a fogukhoz, mégis kevés volt. A gazdaságra jutott, de a kultúrára, az életre már kevesebb. A szövetkezetesek már másképp élnek. Nemrég Alsószecsén beszélgettünk egy paraszttal, aki Spartakot vett és bizony maga is beismerte, hogy furcsa, beleülni. — Gyönyörű az agái mező — mondta András, a legidősebb Pólya fiú. Gyönyörű a határ, de eddig nem szolgált teljesen a népnek, sok ráncot termett. Most megindult rajta az új élet, hogy a nénikék fiainak, unokáinak arcán ne legyen már annyi rögokozta ránc. BÁLLÁ JÓZSEF Nagy István és Pólya Ernő Kajtár elvtárssal beszélgetnek. Ne késlekedjünk a tervszéiírással A kiadott rendelkezések értelmében augusztus 5-ig mindenütt be kellett fejezni az 1958. évi mezőgazdasági termelés és felvásárlás tervének szétírását. Több helyen, mint például a szenei és somorjai járásokban, a kitűzött határidőre elvégezték a tervszétírást. A surányi járásban viszont a határidő eltelte után még meg se kezdték. Általában nem elégedhetünk meg az eddigi eredményekkel. A lemaradást főleg az idézi elő, hogy a nemzeti bizottságok nem kapcsolják öszsze kellően a tervszétírással, az EFSZ-ek kiszélesítésével és a nyári mezőgazdasági munkálatok biztosításával járó feladatokat. Az eperjesi kerületben nagy lemaradás mutatkozik a tervezett és szétírt feladatok összesítő íveinek aláíratása terén, ahol arra hivatkoznak, hogy a szövetkezetek kiszélesítésé' és újabbak alakításával vannak i foglalva. A Iiptómiklósi járásban vlszo már a napokban befejezés előtt állt ezzel a munkával. Szlovákiai méretben 21 ezer he tárral kell kiszélesíteni a szántóit dek területét. Általában ezt a felad tot sem teljesítik kielégítően nen zeti bizottságaink. Aránylag jól hali a munka ezen a téren a bratislav kerületben. Ugyanezt azonban ne állíthatjuk a zsolnai kerületről. Nemzeti bizottságaink előtt jelet leg az a feladat áll, hogy haladéktt lanúl biztosítsák a tervszétírás beit jezését, a tervezett feladatoknak termelőkkel való megtárgyalását < aláírását, valamint a szántóföld' területének kiszélesítésével kapcst latos feladatok teljesítését. A sok esőzés következtében a dunamenti községekben erősen tette a nyári munkákat az egyre emelkedő talajvíz. — A csilizcsatornát annyira megduzzasztotta, hogy egyes helyeken a töltéseket is áttörte a víz. A JNB vezetőségének hívására a nyári munkálatokra kivezényelt katonaság egy csoportja Balóny község lakosságának segítségére sietett, s néhány napon belül a partokat homokgátokkal feltöltötték, s ezzel megakadályozták a veszélyt. Csehszlovákia népgazdasága gyors ütemben fejlődik Az Állami Statisztikai Hivatal az elmúlt napokban tette közé a népgazdaság 1957. első félévi fejlődéséről szóló jelentését, melyben rámutat, hogy népgazdaságunk 1957 első felében gyorsütemben fejlődött. Az ipari termelés a múlt év első feléhez viszonyítva 9,5 százalékkal bővült és így a termelés brutto tervét 102,6 százalékra teljesítették. A tüzelőanyag ipari ágazatban a szénfejtés 8 százalékkal volt nagyobb a múltévinél. A villanyáramfejlesztés 1956 első feléhez viszonyítva 6 százalékkal növekedett és elérte a 8,6 milliárd kilowattórát. Az ércfejtésben a vasércfejtés szintén 6 százalékkal növekedett, így 1,4 millió tonnát tett ki. A kohászati ipar 1,8 millió tonna nyersvasat termelt. A textil- és bőrfeldolgozó ipari áruk termelése szintén növekedett és bővült mind a hazai piac, mind a kivitel céljaira termelt termékek választéka. Üvegiparunk 16 százalékkal többet termelt mint 1956 azonos időszakában. Az élelmiszeriparban elsősorban az állattenyésztési eredetű élelmiszergyártás növekedett, mégpedig a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 10 százalékkal. Gyógyszeriparunkban tovább fokozódott egyes fontos gyógyszerfajták termelése: így a szulfonamidok, penicilín és gamaglobulin termelése. Vegyiiparunk 39 000 tonna nitrogéntartalmú műtrágyát gyártott, tehát 20 százalékkal többet mint tavaly. Gépiparunk is jelentősen növelte az egyes fontos gépek és berendezések termelését és ezzel megteremtette a további gyors fejlődés feltételeit. MEZŐGAZDASÁG ÉS ERDÉSZET A mezőgazdaságban 1957 első felében folytatódott az EFSZ-ek fejlődése. A földművesek az ■ év elejétől június végéig 557 új III. és IV. típusú szövetkezetben kezdtek gazdálkodni. 1957. július elsejével 8553 III. és IV. típusú EFSZ létezett, 421 000 taggal. Ezek a szövetkezetek már 2 347 000 hektár földet művelnek meg (a háztáji gazdaságokkal együtt), tehát a Csehszlovák Köztársaság mezőgazdasági földterületének 32 °/o-át. A szocialista szektor az egész mezőgazdasági területből 1957 június 30-án a földek 49,3 százalékát művelte meg. A szocialista szektor aránya az általános mezőgazdasági területben június végén meghaladta az 50 százalékot. 1957 első felében a mezőgazdaságban mind az állattenyésztési, mind a növény termelésben újabb jó eredményeket értünk el. Az előzetes eredmények szerint a kenyérgabona vetési területe 1956-hoz viszonyítva 23 ezer hektárral bővült és a tervet 102,8 százalékra teljesítettük. Az árpa vetési területe 2000 hektárral bővült, a tervet pedig 101,3 százalékra teljesítettük. A zab vetési tervét 102,5 százalékra teljesítettük. A cukorrépa vetési területét 5000 hektárral bővítettük, a tervet pedig 101 százalékra teljesítettük. Ezzel szemben a takarmánynövények vetési területe a szántóföldeken 19 000 hektárral (1,6 százalékkal), a magra termesztett kukorica vetési területe 14 000 hektárral (7,6 °/o-kal), a burgonya vetési területe pedig 2000 hektárral (0,2 Vokal) csökkent. A szántóterületet a CSKP X. kongresszusának irányelvei alapján az 1954-1957-es években 200 000 hektárral kellett volna bővítenünk. Az említett időszakban azonban csak 112 000 hektárral bővült, úgyhogy ezt a feladatot nem teljesítettük. A mezőgazdaság az első félévben gépparkjának kiegészítésére 1722 (10 -90 lóerős) traktort, 2042 traktorosekét, 1080 traktoros burgonyaültetőgépet, 2011 traktoros burgonyaekét, 530 kukoricavetőgépet, továbbá 86 gabonakombájnt. 40 komlóbegyűjtő kombájnt, 613 szilázsoló kombájnt, 379 automatikus cséplőgépet, valamint egyéb gépeket és berendezést kapott. A jelentés további részében megjegyzi. hogy az említett szektorokban ismét fokozódott a magasabb áron történő állami felvásárlás és hogy az erdészetben 1957 első felében 9 és félmillió méter hántolt faanyagot termeltünk és egész évi tervünket ezzel 70 °/o-ra teljesítettük. AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELKEDÉSE A jelentés megállapítja, hogy tovább emelkedett Csehszlovákia népének életszínvonala. Az árak színvonala átlag 4 °/o-kal alacsonyabb, mint a múlt év első felében. Betegbiztosítási járadékok címén 3614 millió koronát, szociális biztosítási járadékok fejében pedig 4,7 milliárd koronát fizettünk ki. Fokozódott az ipari cikkek és élelmiszerek eladása. A mozielőadásoknak 98 millió, a színházi előadásoknak pedig több mint hétmillió látogatója volt. Mintegy 2000 könyvet adtunk ki 22 millió példányszámban. A gyermekbénulás elleni védőoltás akciójára 11 millió koronát fordítottunk, l az Állami statisztikai HIVATAL JELENTÉSÉBŐL.
