Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

7, augusztus 4.

JzaUae/

Földműves

ľ

SKA LAJOS:

A KOMBÁJN

ZSAMSZO TUMUNOV:

Az ifjúság küszöbén

4 nagyparasztok a templom előtt lak. Nézték a csonka tornyot, mely ási levágott karra hasonlított. A nőitek ágyúzták le a tetejét még 45 -ben, hogy az oroszok fel ne sználhassák megfigyelőnek.

Tudja ezt jól Kiskun Miklós meg többi nagyparaszt, de egész másra adóinak, amint ott állnak a csonka rony előtt.

— Olyan bizonytalan idő volt egész •ten, — hümmögi Bódis Péter. — a nagyon szép idő van ...

— Csak nem gondolod, hogy ma ilgozunk, — vágott szavába a soiny, epés komája, aki csak gyűjt és liijt, pedig gyereke egy sincs, háza :dig kettő. Azért gyújt, hogy másik ne maradjon — mondogatja Pekné, a kondás felesége, aki megkenni ír a gazdát olykor, ha a köszvény int ja.

— Aztán miért sietnénk az aratásai — sunyit Kiskun, akinek eddig seplögépje volt. Gépésze nem győött veszekedni a kialkudott bérért.

Valóban, miért sietnénk az aratásai — bólogattak mindnyájan. Hadd eregjen ki a búza, annál kevesebbet ■ell beszolgáltatni.

— De azoké is pereg — nevetett unyítva Bódis, nagy rőt bajuszát pelergetve, épp úgy, mint mikor még >író volt. Az „azok" alatt a szövet:ezetieket értette.

— Meg kellett volna nyúznunk a 68- ■üket is, — véli a komája. — Elárulok. beléptek a szövetkezetbe ...

— Megnyúzza őket az Isten — vélekedtek a többiek. — Milyen óriási '.ábla az ott. Gondolod, lebírják aratni? Kevesen vannak hozzá, az idő se kedvez ...

Rövid csend következett, mindnyájan a széles táblát nézték, melyen szelíden hullámzott az aranyos búzatenger. A barázdáknak már nyoma sincs. Egyben van az egész, mint maga az új élet, af új falu. De ók nem akarták látni. A múlt után sóvárogtak.

— Már észre sem lehet venni, honnan meddig tart az egyházi föld, — törte meg a csendet Bódis. Valamikor ó bérelte a pap, a kántor és a templom földjét.

— Látni még azt — szólalt meg Kiskun. — Nézd, — mutatta bütykös ujjúval, — az a vége ott ni. Azon még most is jobb a termés.

Rábólintottak, bár józan ésszel senki sem vehetett észre különbséget. Szép volt az egységes földmüvesszövetkezet búzája. Őket azonban elkábította régi életük emléke.

— De trágyáztam is én azt a földet — köhécselt Bódis. — Azt akartam, hogy jól teremjen. Mikor a bérletet kifizettem, megtoldottam két liter törköllyel is. Megiszogattuk a tisztelendő úrral meg a tanítóval.

— Tanítók se lesznek már olyanok mint azelőtt voltak, — leggyintett Túri Réni, aki azelőtt iskolaszéki elnök volt. — Akkor mink választottuk a tanítókat. Most az állam küld, akit akar. Nem is szolgálják most úgy a falut. Egykutya nekik paraszt vagy zsellér.

reteket s nagy kárt okoznak a környéknek. Sokáig vágyódtak a járás földművesei, hogy szabályozzák a két folyót. S ez a vágy ma valósággá vált, mert a Túróc szabályozása már meg-’ kezdődött. A munkálatoknál a tornaijai tizenegyéves iskola több mint ötven tanulója egyhónapos brigádmunkán

Rábólintottak, — azok voltak a tanítók. Egybetartoztak a gazdákkal, nem alacsonyodtak le a zsellérek közé.

— Rendre nevelték a gyerekeket a pálcával — vélte Bódis komája, tenyerébe veregetve tajtékpipáját.

— Nem úgy a mostani, komázik a suhancokkal, könyvel a szövetkezet - nek, olyan előadásokat tart, hogy a világ önmagától keletkezett.

Még sokáig keseregtek iiolna ezen, ha Kiskun észre nem veszi, hogy a szövetkezetek földjén mozgolódik néhány ember.

— Talán az a pár ember akarja lekaszálni ezt az óriási táblát? Hisz mire a végére érnek, kipereg az egész,

— és jót nevettek.

— Még hozzá jó, hogy nem délben kezdik, — tömögette pipáját Bódis.

— Vasárnap dógoznak — háborgott Túri. — Nem félnek, hogy rájuk szakad az ég, — fordult ájtatoskodó arccal a csonkatorony felé.

— A jövő hét jó esős lesz — jósolgatta Bódis komája — akkor aztán mehetnek kódúlni a szövetkezetiek.

Többén rábólintottak, s mivel megszólalt a harang, keresztet is vetettek. Utóvégre ók mégiscsak jó kereszt ényck.

A beszélgetésben rövid szünet keletkezett. Mindnyájan kárörömmel gondoltak arra, hogy megy majd tönkre a szövetkezetiek termése. Bódis kioltotta a pipáját, készülődtek belépni a templomba ... Egyszerre zúgásra figyeltek fel. A szomszéd fialu felöl porfelhő támadt. Két kombájn kanyarodott a szövetkezetiek földje felé. Csakhamar odaértek. Kiskunék összeszorított ajakkal nézték mint kezdenek munkába a kombájnok. Az a néhány szövetkezeti tag csak a sarkokat kaszálta. Elkedvetlenedtek, s beléptek a templomba. Mikor kifelé jöttek a kombájnok már jó darabot learattak a nagy táblából. El is csépelték.

— Mégis jó dolog at a kombájn, — szaladt ki önkénytelenül Bugyor száján a szó.

Kiskunék rosszalóan néztek rá. Kiskun félrehúzott ajakkal jegyezte meg.

— Olyan munka is lesz az, — a többiek helyeseltek.

De mikor a következő hét végén újra esőre fordult az idő és a szövetkezetesek már készen voltak az aratással és a csépléssel, ők még javában kínlódtak. Sokszor eszükbe jutottak Bugyor szavai, hogy jó dolog az a kombájn... Azoban ijedten hessegették maguktól el ezt a józan gondolatot.

Kiskunt végül újabb keserűség is érte. Az egyik nap unokája együtt játszott Bódis unokájával a kertben. Különös tákolmányt tologatnak ideoda.

— Mit csináltok? — kérdezte Kiskun vállán a kaszával. Még mindig aratni járt.

— Aratunk kombájnnal, — selypítette a kis unoka.

— Már tik is? — hördült fel, legszívesebben belerúgott volna a játékukba.

éves iskola brigádja.

Ma még rétek húzódnak a Túróc mentén. Lehet, hogy pár év múlva gazdag termőfölddé alakúi a folyópart, de ha rét marad, akkor is bizonyosan jobb széna terem majd, ha az öntözőcsatornák elegendő vizet szolgáltatnak az öntözéshez.

N. J.

Történelmi eseménynaptár

1895. augusztus 5-én halt meg Engels Frigyes.

1844. augusztus 5-én született a világhírű orosz festőművész, llja Rjepin.

1657. augusztus 6-án halt me§ a nagy ukrán parasztvezér, Bogdán Chmelnickij.

1938. augusztus 7-én halt meg az orosz színművészet kimagasló alakja, K. S. Stanislavskij.

1917. augusztus 8-án fejezte be Lenin az „Állam és forradalom" című könyvét.

1906. augusztus 9-én volt megtartva az első Nemzetközi Női Kongresszus Dánia fővárosában Koppenhágában.

1822. augusztus 10-én született Ján Kalinöiak. a nagy szlovák realista író.

1945. augusztus 11-én kezdődött a Szlovák Kommunista Párt zsolnai konfereiciája, amelyen Široký elvtársat választották meg a párt elnökének.

SZTYEPAN SCSIPACSOV:

Szemöldököd a sötét este

Szemöldököd a sötét este,

S a tiszta ég a két szemed.

Ezért vagy olyan szépséges te.

Hogy szívem többé nem feled.

És úgy ragyog gyönyörűséged, Miként a boldogság maga.

De nem kímélnek majd az évek, Eltűnik szépséged nyoma.

Most még kinyílsz, mint a virágok — Most mézédes a szerelem —

Mily boldogság, hogy szép varázsod Halhatatlanná tehetem.

S a szépséged majd pár év múlva Gyermeked arcán felragyog,

S utódaidban újra s újra Csodálják késő századok.

(Ford. Vámosi P.)

Divattá válik a „leszerelés66...?

A falvak középületeinek falain, de különösen a vasútállomások épületeinek hirdető-tábláin képekkel illusztrált plakátok hívták fel a napokban a figyelmet, hogy a Magyar Területi Színház Bodrogszerdahelyen előadja A néma leventét.

Már ugyan volt , alkalmunk látni ezt a darabot a nagygéresi színtársulat előadásában itt Szerdahelyen, de egy nívósabb előadásra szívesen mentünk. A környék lakossága autóbuszokon, motorkerékpáron — ki hogy — igyekezett az előadásra. A zempléniek többen autóbusszal, egyesek, köztük ifj. Nagy István is, motorkerékpárral ment le Bodrogszerdahelyre. A kerékpárokat az ismerősöknél, meg a kultúrházzal szemben levő ház udvarán helyezték el. "*

Kellemes estét szerzett előadásával mindannyiunknak a Magyar Területi Színház színészgárdája, de annál inkább nem a szerdahelyi „csönadrágOs" fiatalok, akik" A I néma levente előadásánál'úgy látszik, mindig „leszerelési“ akcióba lépnek.

Ügy történt ugyanis, hbg'y 'amikor ifj. Nagy István és öccse Géza hazafelé indult, illetve csak indult volna, a motor „bedöglött". Sok bosszankodás után Pista megállapította, hogy az akumulátort kiszerelték. Küszködve, világítás nélkül dinamóról hajtott motorral indultak a sötét éjszakába.

A bodrogszerdahelyiek első „leszerelési“ bemutatója akkor vette kezdetét, amikor a nagygéresi műkedvelők mutatták be Bodrogszerdahelyen A néma leventét. A nem a legbarátságosabb vendéglátás után a nagygéresi színjátszócsoport tagjai fáradtan szálltak fel a teherautóra, miközben szomorúan megállapították, hogy az autót leszerelték, az elosztót levették, a gumikat leeresztették. Ennek az eredménye az lett, hogy a szereplők csak hajnalban vonaton térhettek haza, a másnapi munkából részben kimaradtak, a színfalak reggelig áztak a teherautón, amely a javítás miatt egy nap szintén nem dolgozott.

De miért teszik mindezt a szerdahelyi fiatalok? Szokjanak le erről, nehogy „divattá" váljon.-ás

★ ★ ★

Karcsika csodálkozik

— Olyan nagy szótáram van és nincsen benne egy szó sem, amit apukám mondott, amikor tegnap megbotlott az udvaron. -rr

Rajongva lépek a kert küszöbére, lövőmnek zöldéi ott aranyfája.. Előrenézek, nagyratörve, reményeim a távol koronázza.

Köszöntelek, ifjúság, te szép, te szent, vágytam feléd s most itt vagy végre, az erdő. a rét és a bérei csend szorít szeretve nagy szívére.

NAGY A HŐSÉG. Levegő sem mozdul. De a vilkei határban szorgos munka folyik. Aratnak. Az aratógépek után félkeresztek sorjáznak. Várják a cséplőgépet S ahol a gép nem boldogul, ott a szövetkezeti tagok rendre .vágják a ledült gabonát ...

A kalondai tánccsoport az Üveges-táncot ropja

AZ ARATÁS MEGKEZDÉSÉT nagy ünnepség előzte meg. Ugyanis a CSEMADOK járási vezetősége Vükén rendezte meg a járási dal- és táncünnepélyt. Ez az akció nemcsak az említett községet, hanem az egész környéket megmozgatta. Jő példával a vilkei CSEMADOK és az EFSZ tagjai jártak az élen. A domb alján, csörgedező forrás mentén sátrakat állítottak. Az ácsok szabadtéri színpadot készítettek. Vasárnap már vendégségi hangulat uralkodott a községben. Gazdag aratás is mutatkozott, így kettős volt, az öröm.

Bevezetőül: az elmúlt években a járásban n,agyon gyengén folyt a kultúrmunka. Már-már úgy látszott, hogy kultúránk értékes népi hagyományai elfelejtődnek. Az illetékesek nagyon bátortalanul beszéltek ápolásáról. A CSEMADOK VI. országos közgyűlése azonban gyökeres fordulatot hozott. Az itt elhangzottak hatására a losonci járási vezetőség komolyan felmérte a való helyzetet. Aprólékosan foglalkozott a helyi csoportoknál mutatkozó fogyatékosságokkal. Kereste az eredményesebb munka kibontakozásának lehetőségeit. Szakembereket küldött a községekbe, tánccsoportokat szervezett ... És a végzett munka lemérésére Vükén került sor.

A SZEMLÉN NÉGY tánegsoport lé* pett fel. Tagjaik szövetkezetekben dolgoznak. Bátran állíthatom, hogy a csoportok jól felkészültek. Lelkese-Nemrég a tornaijai Járási Népkönyvtár és a CSEMADOK járási vezetősége közösen könyvankétot rendezett. Ezen az ankéton írók és olvasók, továbbá a könyvkiadó dolgozói meghányták-vetették közös problémáikat.

Az ankét megnyitójának elhangzása után egy részvevő. Dobos Klára gömörpanyiti kislány Emlékezés Juhász Gyulára című versét olvasta fel. Ezt követően Szabó Béla író néhány oíztató, útmutató szót intézett a tehetséges versíróhoz; majd többek között a jövő évben megjelenő EBEK LÁZADÁSA című szatirikus regényének témájáról beszélt.

Veres János költő a két évvel ezelőtt megjelent verseskötetével kapcsolatban megjegyezte:

— Többen szóvá teszik, hogy verseim igen komolyak, szomorúak. Ez igaz. Verseim nagyobb részét ugyanis betegségem ideje alatt írtam. ... A múlt hibáiból tanulva a jövőben majd sokkal gondosabban válogatom össze kiadásra szánt verseimet.

Népem vénei, galambősz apák irigylik búsan az én sorsomat, s elnézik, milyen dús aratást érlel a munka és a gondolat.

A bérei sas nagy erejével szállók nyílként a fellegekig, a szívem harci lázban ég el s kedves kezet hű kézbe hevít.

désben sem volt hiány. Az alkotás vágya minden kezdeti akadályt legyőzött. A jelsőci, vilkei, kalondai és a panyidaróci tánccsoportok mögött, melyek szinte a homályból tűntek fel — már céltudatos, komoly munka van. A jelsőci tánccsoport bátor kezdeményezésével tűnt ki; a Hortobágyi vigadalom című cselekményes táncot mutatták be. Sikerrel szerepeltek az Üveges-tánccal a kalondaiak. A vilkeiek meg saját közönségüket örvendeztették. A losonciak — akik mindig szívesen mennek a falvakra — műsorukat ének- és zeneszámokból válogatták össze. Szereplőik jól felkészülve léptek színpadra, s fellépésükkel nagy közönség-sikert arattak.

Zárószámként a kalondai CSEMADOK színjátszó csoportja bemutatta Gárdonyi Géza: Fehér Anna című háromfelvonásos drámáját.

* * *

MÁR KÉSŐRE JÁRT az idő, de a sátrak alatt még mindig nagy volt a forgalom. A helyi EFSZ pár koro-A vilkei tánccsoport egy része tánc közben.

(Breznay Béla felvételei)

náért friss kolbászt és pecsenyét szolgált fel zöldpaprikával. Hosszú asztalok mellett a kultúrcsoportok tagjai fogyasztották az ízletes gulyást. Koccantak a poharak, fogyott a bor. A klarinétos meg cifrázgatta az akkordot. A párok víg,an ropták a táncot. Több mint kétezer ember jól érezte magát. Vendégség volt Vükén.

RADOS PÁL, Szlovákgyarmat

Majd értékes vita bontakozott ki. Csernák elvtárs felszólalásában bírálta, nogy egyes íróink magas stílusban írják müveiket, így azután az olvasók többsége szívesebben a gyermekkönyveket forgatja. Kasza Lajos és Bába Gyuláné arra kérték a csehszlovákiai magyar írókat, hogy regényhőseiket ne csak a munkában ábrázolják, hanem szabadidejüket, szerelmi életüket, örömüket, bánatukat is érzékeltessék.

Eggenhoffer Ferencné a járási népkönyvtár dolgozója örvendetes hírként közölte, hogy 1951-től až olvasók száma hatszorosára emelkedett. Ugyanakkor hiányolta, hogy a serdülő1 ifjúság számára nincs megfelelő és elegendő mennyiségű könyv.

A sikeres könyvankétot — amelyen mintegy kétszázan vettek részt f— a CSEMADOK kultúrcsoportja rövid kultúrműsorral zárta.

Németh János — Szárnya

a„ Földművé sí !

<Ж1&Ос<Ж&Ог<ЖNoОНЖ>&0Я<ЖЯО<ЖNoЭ1

Készül a Túróc új medre

A Sajó és a Túróc a tornaijai járás vett részt. Augusztusban a losonci és területén is végigfolyik. Sokszor bizony rimaszombati járásból jönnek brigáteljesen elöntik a mellettük elterülő dosok.

Munkában a tornaijai 11

A küszöbön túl a férfikor vár dolgozni majd, alkotni, tenni! Kígyóit, fellobban életem már, ne oltsa lángját soha semmi!

Kettős öröm Vilkén

íróink gyakrabban menjenek a nép közé

— Sikeres könyvankét Tornaiján —