Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-01 / 48. szám
1957. december í. \fzaUaef Földműves s A kincsek temetője Az első kép Ismeretlen faluban minden érdekli az embert. Figyel jobbra, balra, érdeklődik, kíváncsiskodik... Ezt teszem én is, amint Pereszlény utcáit járom. De ami igazán érdekelne, az sehogysem tűnik a szemem elé. Csupán a „szerencse" dolga, hogy találkozom egy 12 év körüli kislánnyal, akinek végre feltehetem a kérdést. — Kislány, hol van a szövetkezet irodája ? — A falu közepén! Keresem, de nem találom! Tehát nincs más hátra, benyitok az egyik kiskapun ... Az udvaron középtermetű idős aszszonvka tesz-vesz. Mozgása már öreges, de a hangja cseng, mint az acél. Csak akkor tompul el, amikor kérdésemre válaszol: — Ne haragudjon fiatalember, de én nem tudom hol van az irodájuk!. .. Meglepődve kérdem önmagámtól: — Van itt egyáltalán szövetkezet? Még egy-két szót váltok az anyóval, majd elbúcsúzom s vegyes gondolatok közepette bezárom a kiskaput... Alig teszek pár lépést, s egy kis embercsoportra vetődik a tekintetem. Megszaporázom hát léptem.Amikor melléjük érek elhallgatnak, s valamennyien az idegent szemlélik. A feszült helyzet persze csak egy röpke pillanatig tart, mert a bemutatkozás már „barátokká" kovácsol. — Akkor hát tartson velem, hiszen ... én vagyok a szövetkezet agronómusa! — mondja az egyik. Amikor az irodához érünk — akarva, nem akarva, — azt mondom Mokso agronőmusnak: — Miért nincs kitéve a „cégtábla"? — Ki volt téve, de ... levitte a vihar. Nem éppen kielégítő válasz — gondolom, — mivel már jó néhány hónapja, hogy dühöngött a rakoncátlan vihar!... Az irodában Az eléggé kis helyiségben serény munka folyik. Mokso István könyvelő az írógépet kattogtatja, Súlyán Pál elnök a „nagykönyvben“ lapozgat. — Számvetést teszünk, hogy hogyan állunk pénz dolgában — újságolja az elnök. — Ahogy gazdálkodtunk! — jegyzi meg a könyvelő. Az elnök helyeslőén bólogat. A könyvelő pedig tovább szövi a szót. — Több pénzünk is lehetne, ha nem hagyjuk elgurulni az ezreseket!... No, de azért gazdagabbak vagyunk, mint a múlt évben voltunk ... Ami igaz, az igaz. Igaz az is, hogy fejlődik — habár lassan — a pereszlényi szövetkezet. Különösen az állattenyésztés fejlesztése terén tettek meg nagy utat. Egy-két évvel ezelőtt például sem tejből, sem húsfélékből nem teljesítette a szövetkezet a tervezett beadást. Ez évben már 97 mázsa sertéshúst és 24 400 liter tejet Bevált a hozamszerinti jutalmazás A királyhelmeci EFSZ az őszi munkálatokat késve ugyan, de november 15-én mégis befejzte. Általában ismert dolog, hogy az aratási idény alatt beállott rossz időjárás nemcsak nálunk, de az egész országban késleltette a munkák menetét és ez kihatással volt az őszi munkák menetére is. Szövetkezetünk tagsága azonban nem riadt vissza az elébök tornyosuló akadályoktól és kettőzött szorgalommal igyekeztek a késést behozni. A szövetkezet tagsága még a tavaszi vetési munkák megkezdése előtt elhatározta, hogy a kapásokkal bevetett területet egyéni megművelésre széjjel osztják és ki-ki a maga részét egészen a beatkarításig gondozza és betakarítja. A burgonyatermesztésnél példaképpen bevezették a hozamszerinti jutalmazást. Ez a munkamódszer nagyon jól bevált. A szövetkezeti tagok egymás közt munkaversenyt szerveztek. A versenyből Juhász János került ki győztesen, aki 20 ár területen bevetett burgonyából 48 mázsát termelt ki. Kozár János 2 mázsával, Tóth László pedig csak 3 mázsával maradt el Juhász János teljesítményétől. Zelenák István, Perbenyik adtak be terven felül. És amint az elnök mondja:- Ez a szám még nem végleges. Évvégéig még beadunk egynéhány 100 — 150 kilós hízót és egy pár száz liter tejet! Szavaiban nem kételkedhetek, mivel saját szememmel láttam a jókarban lévő sertésállományt. Azt is megállapítottam, hogy a gondozás körül nincs hiba. Amerre csak tekintettem: rend és tisztaság uralkodott. Ami kifogásolható a gondozók munkájában az, hogy nem tartanak rendszerésen szolgálatot a sertésólakban. Ottjártunkkor például malacozott az egyik koca. Az „újszülöttek“ közül négy már a reggeliért nyöszörgött, kettő viszont az utolsókat rúgta az egyik sarokban!... Pazarlás vagy nemtörődömség? A sertésólaktól 100 — 150 méterre van a tehénistálló. Külseje elárulja, hogy nemrégen épült. Környéke viszont úgy néz ki, mint a Pató Pál úr házatája. A trágya gondozatlanul nagy rakásokban várja a kihordás pillanatát. A trágyalé? Minek az! Hadd folyjon szabadon, ahová akar!.. . Hasonló a „rend" a takarmánnyal való bánás körül is. A kocsisok vagy nem látják, vagy nem akarják látni a trágyarakásokat, mert nem egyszer előfordult, hogy „összeházasítják“ a takarmányt a trágyával! S mit csinálnak a tehéngondozók? Térdig járnak a takarmányban! Az ember most már csak arra kíváncsi: mit „szólnak“ a tehenek az ilyen takarmányozáshoz? Dehát nem azért öregedtek meg, hogy ne legyen magukhoz való eszük! Egyszerűen kialjazzák maguk alá. Azt „számítják“ a puha szénán már csak jobb pihenni mint a szalmán?! Ha azonban Dobisz István zootechnikus és Mokso László agronómus elgondolkodnának azon, mennyi értéket, mennyi kincset és hány százezer koronát temetnek el azzal, hogy a trágyát gondozatlanul, kihordatlanul, a trágyalevet pedig széjje'folyni hagyják — könnyen rendet teremthetnének az istállóban és környékén! Utószóíéle és a kivezető út Azt mondottuk, hogy: fejlődik a pereszlényi szövetkezet. Ez így igaz! De az is igaz, hogy a fejlődést meg lehet — és meg is kell gyorsítani. És ebben sokat tehet a vezetőség. Ha Balia Sándor növénytermelési csoportvezető nem az irodában, hanem a csoport között tölti idejét, és javaslataival hozzájárul a munka jó és mielőbbi elvégzéséhez, akkor nem kerül sor sem a kukorica szétlopkodására, sem a munkaegység túllépésére. Több tejet, húst, gabonát csakis a jó munkaszervezés, a becsületes munka mellett lehet termelni! Ez pedig hiányzik az említett szövetkezetben! A szövetkezet vezetősége még arra sem „szakított“ időt, hogy a tagsággal együtt megtárgyalják pártunk Központi Bizottságának a dolgozókhoz intézett levelét. Nem elegendő csak „szűk“ körben beszélni a párt leveléről. A szövetkezet tagjainak javaslata, hozzászólása kell ahhoz, hogy feltárják a rejtett tartalékokat, s megtalálják a kivezető utat, a hibák orvoslásának és a mezőgazdaság fejlesztésének módját. Zatykó József Regeteruszka szövetkezeti falu Amikor 1957. május 19-én a nemzeti bizottságokba történő választások alkalmával Regeteruszkán a legjobbak közül is a legjobbak kerültek a helyi nemzeti bizottságba, nyugodt lelkiismerettel mondhattuk, hogy jól választottunk. A nemzeti bizottság ilyen összetételben a legkomolyabb feladatok megoldására is képes lesz. Nem csalódtunk, örömteli arccal indultak munkába a nemzeti bizottság tagjai és sokat ígérőén kezdték el működésüket. Mindjárt legelső ülésükön részletesen megtárgyalták a kitűzött programtervet és azonnal hozzáfogtak teljesítéséhez. Először a mezőgazdasági termeléssel, az állatállományok növelésével és a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével foglalkoztak. Később már tárgyaltak a helyi EFSZ-nek egész községivé való átalakításáról. Munkájukat rövidesen siker koronázta. Az Ősva völgyében ebben az évben Regeteruszka teljesítette elsőnek a gabonabeadást, de szép eredményeket értek el az adó- és a betegbiztosítási járadékok fizetésénél is. Egyszóval a község élére erre termett emberek kerültek. Nehezebb probléma volt azonban az EFSZ kiszélesítése. Pedig erről minden földműves szívesen beszélt, azonban a kérdés megoldását napról napra halogatták. A vezetők állandóan agitáltak a parasztok között és ninden kételyükre helyes magyarázatot adtak. Vereb András elvtárs, a járási nemzeti bizottság képviselője s egyúttal a helyi EFSZ elnöke, a járáson szerzett tapasztalatait rendszeresen átadta a helyi nemzeti bizottságnak, s emellett maga is foglalkozott a szövetkezet kiszélesítésével. Valahogy azonban mégsem tudtak elindulni, állandóan egyhelyben topogtak. Pólya elvtárs a HNB elnöke igyekezett elérni azt, hogy először a HNB tagjai lépjenek be a szövetkezetbe, ők mutassanak példát a többieknek. Mindenki egyetértett vele, de határozni nem tudtak. Már-már úgy volt, aogy igyekezetük csődöt mond, de tovább folytatták a felvilágosító munkát. Végre azonban győzelmet arattak. A járási nemzeti bizottság agitációs csoportjával együtt még nagyobb erőfeszítéssel láttak munkához. A helybeli funkcionáriusok közül Veréb András az agitációs munkába eredményesen kapcsolódott be Szedlák elvtárs, aki a HNB titkára és az EFSZ könyvelője egyszemélyben. Felvilágosító munkája aranyat ér. Őszinte beszédével a parasztok szívéhez tudott férkőzni. Hozzá hasonló önfeláldozással végezte munkáját. Szincsák elvtárs is, a falu fiatal tanítója, aki sok kártársánák példaképe lehetne munkában. Nem a parasztokkal beszél, hanem azok fiaival, lányaival, az ifjúsággal, akinek jövőjét építi. A járásról érkezett elvtársak igazi, becsületes embereket ismertek meg a helybeli funkcionáriusokban. De hogy is volt csak? A fiatal szövetkezet kibővítéséért agitáltak. Nehéz volt e munka, mert a létező EFSZ még nem tudott eredményeket felmutatni, nem voltak a szövetkezetben tapasztalt földművesek, középparasztok. Az agitátorok ezekre fordították a figyelmet és néhány napi munka után már eredmény mutatkozott. Elsőnek Kinlovics József 7 hektáros paraszt, HNB tag, Majoros György 13,39 hektáros, Csorba György 7,35 hektáros és Kinlovics András 8,75 hektáros parasztok írták alá a belépési nyilatkozatot. Ezután ők is csatlakoztak az agitátorokhoz és két napon belül még 120 gazdálkodó lép.ett a szövetkezetbe, összesen 433 hektár földterülettel. Regeteruszka így szövetkezeti községgé alakult, s ezentúl már az új úton folytatja munkáját. Ezzel a község programtervének legfontosabb pontját teljesítették, s azon községek soraiba léptek, amelyek tettekkel építik a szocializmust. Iván Sándor, Kassa. Jó úton halad a dacsókeszi EFSZ Két évvel ezelőtt alakult meg Dacsőkeszin az egységes földművesszövetkezet. Aránylag ez nem nagy idő. A szövetkezet tagjainak életében azonban nagy változást hozott. Évekkel ezelőtt például egyetlen új családi ház sem épült a községben. Az EFSZ megalakulása óta pedig csaknem minden egyes szövetkezeti tagot az új modern családi ház építése foglalkoztatja. S mindez abból adódik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nagyobb jövedelmet, jobb megélhetést biztosít, mint az egyéni. szövetkezetünk 28 mázsa sertéshús-« sál túlszárnyalta a tervezett beadást* Kicsi a bors, de erős — tartja a közmondás. így van ez a mi szövetkezetünkkel is. Tejet például 10 000 Filip László, Zatykó József kőművesek, valamint Tóth János és Huszár László segédmunkások érdeme, hogy a juhakol időben elkészül. litert adtunk be terven felül. S ezért Huszár József tehéngondozót illeti meg a dicséret. Mert • kevés olyan kitartó, s dolgos legény van ám, mint a mi Jóskánk. De „kacsintgatnak“ is rá a dacsókeszi lányok. Csak az a „hiba“, hogy Jóskánk hallani sem akar a nősülésről. Azt mondja: — Egy évvel ezelőtt építettük a ser- ~ Nem akarom elhamarkodni... tésólat. Akkor még nagynak tűnt, mivel kevés volt a sertésünk. Sertésállományunk azóta már megszaporodott. így a „nagy“ sertésól már kicsi. No, de nem baj — mondja Vankó József, a szövetkezet elnöke — építünk még egyet. Az eredmények azonban nem születnek maguktól. Odaadó, becsületes s lelkiismeretes munka kell hozzá. A jó munkának és a helyes munkaszervezésnek gyümölcse az is, hogy az őszieket időben elvetettük. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy az őszi vetéseinktől szebbet aligha látni a környéken. Különösen szép a repcénk és a búzánk. Előreláthatólag két-három mázsával íúllépjük a tervezett hektárhozamot. Jóleső érzéssel jár az ember a sertések között is. A malacok gömbölyű- .... ........................................... ek, virgoncok, a hízók pedig naponta Al'Shogy elkészült a kukoricaszarito, máris megtelt a karnagyságu kukoricacsövekkel. A fentiekből tehát kitűnik, hogy szövetkezetünk jó úton halad. Bizonyítja ezt az is, hogy a munkaegységre tervezett 14 koronát teljes egészében elértük, sőt túl is szárnyaltuk. Az év végén tehát nem 7, hanem legkevesebb 10. koróna lesz az osztalék. A jövő még gazdagabb lesz. Gazdagabb, mert mindnyájan úgy akarjuk. Fontos volna azonban, hogy a kékkői járási nemzeti bizottság tagjai időközönként meglátogatnak bennünket. Tanácsaikkal, javaslataikkal nagy segítséget nyújtanak az előttünk álló feladatok sikeres teljesítésében. Tóth László, Dacsókeszi A tyúkfarmon csend van. Rövidesen azonban ez is benépesül. 50 — 60 dekát szednek magukra. S ez Lendvai Margitnak és lányának, Boriskának érdeme. A gondozóknak nagy részük van abban is, hogy kis Felsöpatonyi híradás Az 1957-es év előreláthatólag a leggazdagabb év lesz a felsőpatonyi EFSZ megalakulása óta. Az idén cukorrépából hektáronként 500, kukoricából 80 mázsás átlagtermést takarítottak be. Dohányból 13 — 14 mázsa termett hektáronként. Minősége járási viszonylatban az első helyen áll. A közelmúltban megtartott tagsági gyűlésen az EFSZ vezetősége részletesen ismertette a háromnegyedévi munka bevételét és kiadásait. A tervezett munkaegységüket túllépték. Ennek oka az volt, hogy az aratási munkát gépekre tervezték, amit az esős nyár felborított. A gabona nagyrészét kaszával kellett learatniok. A kertészet a tervet túlteljesítette. A jó eredményt nagyrészt az új kertésznek, Bajnóci elvtársnak lehet köszönni, aki munkáját szakértelemmel és lelkiismeretesen végzi. A kertészeti termékek betakarítási munkájában segítséget nyújtottak a nyolcéves középiskola tanulói. Tanítási időn kívül 25 mázsa paradicsomot, 5 mázsa paprikát leszedtek. Ugyancsak betakarítottak 40 mázsa dohányt. A dohánytermelő csoportban jobbára CSISZ-tagok dolgoznak. A tervezett hozamot mind mennyi mind minőségileg túllépték. Farkas Farkas Sándor, Felsőpatony ★ ★ ★ Pólya István Sürgős a mélyszántás. Rákóczi Árpádnak, a nagymegyeri gépállomás traktorosának a gépe munka közben felmondta a szolgálatot. Vajlík József szerelő mozgóműhelyével azonban rövid idő alatt a helyszínre érkezett és üzembe hozta a traktort. Jó példát mutat a vezetőség Üj seprő jól seper — mondja a közmondás, s ez vonatkozik a sajószárnyai CSISZ szervezet vezetőségére is. Az évzáró taggyűlésükön ugyanis új vezetőséget választottak. Ti, a régi vezetőség, nem nagyon erőltette meg magát, hogy a szervezet munkáját fellendítse. Üj elnöknek Potocky elvtársat választották meg, de a vezetőség többi tagja is agilis, s mindent elkövetnek, hogy a mulasztásokát behozzák. Rövid néhány nap alatt az olvasó és a politikai kör megszervezése, valamint egy színdarab tanulása bizonyítja céljaik valóvá váltását. A szereplők között a szervezet vezetőségének minden tagja ott van. Csodálkozásomra Potocky elvtárs adja a választ: — A vezetőségnek kell jó példát mutatni, amit aztán a tagság követhet. Bizony, minden szervezet vezetőségének így kellene gondolkodni és a szervezetek munkája eredményesebb lenne. Németh János, Sajószárnya*
