Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-24 / 47. szám

\fzab~ad Földműves 1957. november 24. Megalakul a pari r— Részletek A. Zápotocký .Vörös fény Kladnó felett című regényéből — „Mi több, mint politikai párt va­gyunk. Mi az új élet előhírnökei vagyunk. Oj viszonyokat teremtve, új embereket akarunk kialakítani." A teremben emelkedik a feszültség. Közeledik a döntő pillanat. Minden alakiságot már elintéztek. Az elnök feláll és szavazásra teszi fel a kér­dést: „Ki akarja a Kommunista Interna­cionále 21 feltételét és a szociál­demokrata párt baloldalának eddigi elnevezését Csehszlovák Kommunista Pártra változtatni?“ A küldöttek visszafojtják lélegze­tüket. A türelem húrja a pattanásig feszül. Egyszeresek megmozdulnak a karok. A vörös levelek erdeje emel­kedik a magasba. Az elnök végre be­jelenti az eredményt: 562 szavazat mellette, 7 szavazat ellene. „A Csehszlovák Kommunista Párt megalakult“. A terem visszhangzik a dörgedel­mes tapstól. A küldöttek tömege fel­áll helyéről. A tapsot ének váltja fel. A termen végigdörögnek az Interna­­cionálé verssorai. Nemcsak a terem dörög. Dörög egész Prága. Dörög Kladno, Moravsz­­ká Osztrava, Hodonín, Szlovenszkón és az egész Csehszlovák Köztársaság, még a Pankrác is. Aszerint, hogy melyik helyre milyen gyorsan jut el a kongresszus határozatának híre. „Megalakult a Csehszlovák Kom­munista Párt. Fellángolt az utolsó ütközet. Induljunk.“ Hétfőn az Engerten reggeli mű­szakba mennek a bányászok. Régi ismerősök mennek. Vanyek, Feigl, Mudra, Sádek és mások. „Hát, mit szólsz, Honzo, végre meg­van, amit kívántál. A Kommunista Párt megalakult. Most már csak arra a döntő fordulatra lenne szükségünk, és végeszakadna minden gondunk­nak!" mondják Vanyeknak a bányá­szok. „A mi gondunknak? Nagyon téved­tek, barátaim. Az igazi gondok még csak most kezdődnek“, válaszolja Vanyek. „Hogyan? Van forradalmi pártunk. Forradalmi vezetőt választunk és minden menni fog. Most már mindent meg- kél! nyernünk.“ „ESr’hönftán tre'Sázük hámarjában a forradalmi vezetőt,“ kétségeskedik Vanyek. „Hogy félmillió tag közül ne lehet­ne egyet kiválasztani ?“ csodálkozik Feigl. „Mi az,“ magyarázza Vanyek. „Azt szokták mondani, hogy minden kato­na borjújában hordja a marsalbotot. De hány katonából lesz ténylegesen marsai? Ugyanúgy, minden párttagból is lehet vezér. De kiből lesz valóban vezér?“ „Az lesz a vezér, akit magunk vá­lasztunk,“ válaszolja Feigl. „És te azt hiszed, hogy az csak a választástól függ? Hányat választot­tunk már be és nem váltak be,“ ellen­kezik Vanyek. „Miért nem váltak be? Mert oppor­tunisták voltak. Reformista pártunk volt. Most azonban, hogy forradalmi pártunk van, lesz forradalmi vezé­rünk is. Mi az, te nem hiszel benne, Honzo?“ buzdul fel Feigl. „Dehogynem. Én hiszek. De éppen azért, mert hiszek, tudom azt is, hogy nem lesz az olyan könnyű. Nem elég az, vezért választani. Azt fel is kell nevelned. Hogy a pártban valódi ve­zérek nőjenek fel, ahhoz az egész pártot nevelned kell, minden egyes tagot, elsősorban saját magadat. Elv­társaim, kommunistának lenni nem olyan könnyű. Azzal, hogy pártot ala­kítottunk, még nem lett mindegyi­künk igazi kommunistává,“ magya­rázza Vanyek. „Várj csak. Te tehát kételkedsz ab­ban, hogy kommunisták vagyunk? Nem volt nálunk decemberben fegye­lem ? Nem sztrájkoltunk szolidárisán és egységesen?“ ellenkezik Feigl. „Az igaz,“ erősíti meg Vanyek. Amíg. mindenki bízott benne, hogy győzni fogunk, megvolt az egység és к fe­gyelem. Amikor azonban a helyzet elkezdett romlani, nálunk is akadtak egyesek, akikben csalatkoztunk.“ „Te Kindlre és a betegsegélyzőbeli elvtárs urakra gondolsz. Azok meg­szűntek munkások lenni. Azért árul­tak el bennünket,“ ellenkezik Feigl. „Nemcsak azok. Egyesek a mi bá­nyásztársaink közül sem tartottak ki és megcsaltak. Nem kell messzire mennünk. Nézz a szomszédba, Kü­­beckbe. Vedd Karol Vrázekot! Micso­da forradalmár volt! Mindenütt első­nek kellett lennie és minden tiszt­séget. Ő szeretett volna viselni, Tagja völt a Központi Forradalmi Bizottság­nak is. Amikor komolyra fordult a helyzet, mindent megtagadott. A for­radalmi bizottságba állítólag tudtán kívül Tondó dugta be. Ö semmiben sem vett részt stb„ stb. Amikor győztünk, semmi sem volt neki elég forradalmi. A bíróság előtt meg a nadrágájába eresztett és mindent ta­gadott. A szarházi.“ Vanyek kiköp., „Hát jó. De Karol Vrázeken Kü­­beckben már átláttak. Ott már semmi szerepet nem játszik. Készen van, a gyáva. A fogháztól megszabadult, de a bányászok bizalmát elvesztette.“ „Igen, Vrázektól megszabadultunk. Mindenkitől megfogunk szabadulni, aki megcsal és elárul. Éppen ezért lesz igen sok munkánk és gondunk az új párt kiépítésével. Forradalmi pártnak fegyelmezettnek kell lennie, így mondta azt Lenin elvtrás Tondó­­nak és én hiszek benne. Amint mon­dom, számunkra most kezdődik a fő munka és gond. Kommunista pártuhk van. Most azonban még a pártfegyel­met kell kiépítenünk, a tagokat nevel­nünk, hogy viszont ők felnevelhessék a forradalmi vezért. Hiszem, hogy ké­pesek leszünk erre és győzni fogunk. Tegyünk erre egymásnak ígéretet, barátaim.“ A bányászok megállnak és ígéretet tesznek: „Felépítjük kommunista pár­tunkat. Neveljük magunkat, hogy a párt felnevelhesse és megtalálhassa az igazi vezért. A szocializmus ná­lunk is győzni fog. Akkor majd vörös lesz Kladno és vörös lesz az egész köztársaság!“ Az elvtársak kezet szorítanak. Ki­húzzák magukat. Felemelt fővel és szilárd léptekkel indulnak előre. A kohó hányójára salakot döntöttek. Vörös fénye elömlött az egész kör­nyéken. Á délszlovákiai dolgozók hálával emlékeznek Zápotocký elvtársra Zápotocký elvtárs egész életén át dolgozók jobb jövőjéért harcolt. Harcos forradalmár tevékenységével nagyban hozzájárúlt a dél-szlovákiai földmunkások igazságos harcaihoz is. Ismeretes, hogy ezen a vidéken az ország legtermékenyebb szántóföld­jeit a földbirtokosok, grófok, bárók és a nagybérlők bírták. Évtizedes sa­ját tapasztalatainkon kívül hosszú évszázadok robotjáról a munkások és parasztok elnyomásáról, elkeseredett küzdelmeiről történelmi dokumentu­mok is tanúskodnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására or­szágszerte megmozdultak az elnyo­mott és kizsákmányolt parasztok, akik később a kommunista párt meg­alakulása után lankadatlan küzdelmet folytattak a nagyobb falat kenyérért. Zápotocký elvtársat már ifjú éveitől kezdve ennek a harcnak a középpont­jában, a párt központi vezetőségében és a vörös szakszervezet vezetősé­gében aktív és tevékeny munkája közben ismertük meg. Az 1929-36-os években az első Csehszlovák Köztársaságban a \kapi­­talista válság idején a vörös szak­­szervezet vezetőségében Zápotocký elvtárs a nagy bányászsztrájkokkal és az ipari munkások harcaival egy­­időben nagy politikai és gazdasági harcokat irányított a mezőgazdasági munkások béreinek felemeléséért és politikai jogaiért. Az ipari és mező­­gazdasági munkások harca nem ma­radt kihatás nélkül a parasztságra sem. A gazdasági válság terheit a tőkések és a földbirtokosok, a mun­kásosztály és a parasztság vállára akarták hárítani. A munkások és parasztok a nehéz tehertől való meg­szabadulás gondolatától vezérelve a kommunista párt által irányított munkás-paraszt szövetségben talál­ták meg a közös elnyomás elleni aktív harc módszerét. A munkanélkü­liség slleni követelésekkel egyidőben Zápotocký elvtárs autogramot ad a fiataloknak Zápotocký elvtárs újítókkal beszélget az újítók konferenciáján a kistermelők adójának csökkentésé­ért is harcot folytattak. A munkások és parasztok a párt vezetésével kö­vetelték a gazdagok adóinak feleme­lését és a kistermelők elleni végre­hajtások megszüntetését. Olyan árpo­litika bevezetését követelték, mely biztosítja a kisparaszti gazdaságok­ban termelt javak tartós és állandó áron való értékesítését. Ebben a harcban nagy szerepe volt Zápotocký elvtárs kitartó és önfeláldozó tevé­kenységének. E harcnak köszönhető, hogy Dél-Szlovákiában ma a volt földbirtokosok helyett az igazi tulaj­donosok, a dolgozó parasztok gondos­kodnak a mezőgazdasági termelés biztosításáról. Dél-Szlovákia mezőgazdasági dol­gozói hálával gondolnak Zápotocký elvtárs áldozatos tevékenységére. Ezen a vidéken a magyar dolgozók szeretettel emlékeznek meg a nagy harcosról és államférfiúról és átad­ják a jövő nemzedékeknek ránkha­gyott harcos örökségét. Zápotocký elvtárs példaképünk lesz abban a harcban, amelyet most a szo­cializmus betetőzéséért folytatunk. Neve, munkája, egész életműve ott lesz velünk minden munkahelyen és sohsem felejtjük el érdemeit. Neve ott ragyog előttünk Gottwald elvtár­séval együtt minden szem búzában, minden traktoron, a kísérleti dolgo-. zők, a szakemberek, tanítok, szövet­kezeti tagok, ifjak és öregek minden­napi munkájában. Mindenütt, ahol a szocializmus építésének győzelmeit fogjuk ünnepelni. Kugler János Antonín Zápotocký elvtárs élete hazánk forradalmi munksámozgalmá­­nak gazdag krónikája. A falusi sza­bónak, a csehszlovák szociáldemokrá­cia alapítójának fia, maga kőfaragó munkás, Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapítója, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetője, felszabadított köztársaságunk, a szo­cializmus felé haladó hazánk minisz­terelnöke és köztársasági elnöke volt. Életpályája mindig egybeesett dol­gozó népünk útjaival. Ifjú évei Antonín Zápotocký 1884. december 19-én született a Kladnó vidéki Za­­kolanyban. Atyja, Ladislav Zápotocký a szocializmus egyik úttörője volt hazánkban. Kiváló munkásszervező és újságíró volt. Már mint 26 éves sza­bómunkás részt vett a szociáldemok­rata párt alakuló kongresszusán a bfevnovi „U Kaštanu“ vendéglőben és a kongresszuson való részvételéért az osztrák bíróság két és fél évi börtön­re ítélte. Büntetése letöltése után kiutasítot­ták Prágából és Zakolanyban telepe­dett le. Itt élte Antonín Zápotocký fiatal éveit. Nyomorúságos, örömtelen fiatalság volt ez. A család súlyos viszonyok kö­zött élt és a fiatal Antonín már gyer­mekéveitől kezdve megismerte, mily nehéz a dolgozó nép élete a tőke uralma alatt. Amikor elvégezte a kladnői polgári iskolát, ahová télen­­nyáron gyalog járt be Zakolanyből, Melnikbe ment kőfaragást tanulni. Nagy befolyással volt rá otthoni ne­velése, főleg apja, aki zsenge ifjúsá­gától kezdve a szocializmus szellemé­ben nevelte fiát. E nevelésnek kö­szönhetően Antonín Zápotocký 16 éves korában belépett a Szociálde­mokrata Ifjúsági Szövetségbe. Amikor aztán 1912-ben a Zápotocký-család beköltözött Prágába, Antonín Zápo­tocký politikai tevékenységet folyta­tott Prágában. Nagy aktivitással te­vékenykedett a szociáldemokrata if­júság Žižkovi szervezetében és rövi­desen e szervezet egyik vezető funk­cionáriusa lett. Ezután hamarosan Osztályának a központi agitációs bizottság tagjá­vá vált. Már akkor kiváló szervező és agi­tátor hírnevére tett szert a mozga­lomban. Minden cselekedete arra irá­nyult, hogy erősítse a mozgalmat, hogy az ifjúságot szocialista öntuda­tosság szellemében nevelje. Költe­ményeket ír, a műkedvelők színjátszó körében dolgozik, érintkezést tart fenn a művészekkel, anarchista kört látogat, amelyben St. K. Neumann, Fraňo Šrámek, František Gellner, dr. B. Vrbenský és mások működnek és velük együtt harcol az osztrák mili­tarizmus és szellemi sötétség ellen. Amikor 1905-ben az első orosz forra­dalom hatására hazánkban is viharos tüntetések robbannak ki az általános szavazati jogért, részt vett a tünte­tésekben, több ízben letartóztatták és elítélték. Antonín Zápotockýnak már fiatal évei világosan és nyilvánvalóan mu­tatják, milyen irányban fog fejlődni életpályája. Már ezekben az eszten­dőkben Antonín Zápotocký a szocia­lista mozgalom bátor, megalkuvás nélküli, áldozatkész és fáradhatatlan forradalmi dolgozójává növekedik, aki személyes tulajdonságaival, szorgal­mával és lendületével mindenütt megnyeri környezetének rokonszen­­vét. Kladnóban 1907-ben Antonín Zápotocký a szo­ciáldemokrata párt kladnői kerületi titkára lett. Ezzel egyidejűleg ugyan­ott az általános szakszervezeti titkár tisztségét is betölti. Itt Kladnóban a szocializmusért vívott harc kohójá­ban megacélozódik harcos szelleme a kemény, forradalmi harcokban, itt nyeri első tapasztalatait a munkásto­­megek vezetésében, itt sajátítja el a marxista munkásmozgalom taktiká­ját és stratégiáját. Ebből a munkából négy év tartamára kiragadja őt a vi­lágháború, amelyet különböző fronto,­­kon él át. A háború vége után ismét visszatér Kladnóba, hogy minden po­litikai és szervező tehetségét további még határozottabb harcok szolgála­tába állítsa. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom és az oroszországi események megmutatják, milyen irányban kell haladnia. Ezért a szociáldemokráciá­ban baloldali helyet foglal el ellen­tétben a szociáldemokrácia jobbol­dali szárnyával és opportunizmusá­val, 1920-ban mint a baloldal küldötte Moszkvába megy, hogy részt vegyen a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán. Ott találkozik Lenin­nel. Egyike első politikusainknak, aki igaz híreket hoz a szovjet Oroszor­szágról. Egyike azoknak, aki visszatér onnan, hogy az Október tüzéből láng­ra lobbantsa hazánkban a forradalmi szocialista mozgalmat. Az 1920. évi decemberi sztrájk alatt a kladnói forradalmi vihar élén áll, mint a forradalmi bizottság elnö­ke. A vereség után ezért két és fél évi börtönbüntetést kell kitöltenie. Meggyőződik arról, hogy a szociálde­mokrácia eljátszotta szerepét. Üj pártra, lenini pártra van szükség, amely a tömegek élére áll. Pártunk egyik vezető tényezője 1921-ben Antonín Zápotockýval, a kommunista párt egyik alapítója­ként találkozunk. 1922-ben a párt főtitkára lesz Minden hosszúéves ta­pasztalatát latba veti azért, hogy se­gítsen felépíteni a pártot és megszi­lárdítani alapjait. 1925-ben megvá­­. lasztják a nemzetgyűlés képviselő­jévé. Amikor 1929-ben megválasztják a párt lenini vezetőségét Klement Gott­­walddal az élen, azt a vezetőséget, amely megtisztítja a pártot a refor­mizmustól és a likvidátori irányzatok­tól, Zápotocký elvtárs a leninizmus álláspontján áll a fiatal elvtársak ol­dalán. Megválasztják a vörös szak­­szervezetek titkárává. Az ő vezetése hű fia alatt a forradalmi szakszervezetek nagy támogatást nyújtanak a párt­nak. A kemény osztályharcok évei következnek a gazdasági válság alatt, mint pl. a nagy moszti sztrájk 1932- ben és további sztrájkok, amelyekből a munkásosztály még jobban megacé­­iozódva, még nagyobb harci szellem­mel telve kerül ki. Zápotocký elvtárs ezekben és a to­vábbi években, amikor a köztársasá­got a hitleri fasizmus fenyegeti és a hazai burzsoázia leálcázza áruló arcu­latát, rendületlenül harcol a párt po­litikájáért, amely kitűzte a köztársa­ság védelmének, valamint az összes demokratikus erőknek a fasiszta ve­szély ellen való tömörülése jelszavát. A pártnak a Beran-kormány által való felosztása után segít megszervezni a földalatti mozgalmat, tagja Cseh­szlovákia Kommunista Pártja szoro­sabb illegális Központi Bizottságának. A boldog népi demokratikus köztársaságért, a szocializmus felépítéséért Amikor Csehszlovákiát megszállta a hitleri fasiszta hadsereg, a párt illegális Központi Bizottsága elhatá­rozta, hogy Zápotocký elvtárs a ha­tárokon túl folytassa a harcot. Ami­kor azonban megkísérelte a határ át­lépését, a Gestapo letartóztatta és 1945-ig koncentrációs táborban fogva tartották. A koncentrációs táborból való visz­­szatérés után 1945-ben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnöke lesz. Megválasztják az ideiglenes nemzet­­gyűlés képviselőjévé is, majd pedig az alkotmányozó gyűlés képviselőjé­vé. Ezekben az években Antonín Zá­potocký egész élete összefügg a népi demokratikus rendszer szervezéséért és megszilárdításáért vívott harccal, a hazánk szocialista felépítéséért ví­vott harccal. Zápotocký elvtársnak, -mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnökének nagy érdemei vannak abban, hogy 1948 februárjában csődött mondtak a reakciónak a ka­pitalizmusba való politikai fordulatra irányuló 'tervei. Emlékezetes marad az üzemi tanácsok gyűlésén mondott nagy jelentőségű beszéde. Ez a gyűlés elhatározta az általános sztrájk kihir­detését és az ipar további államosítá­sának megvalósítását. Amikor megalakult a megújhodott Nemzeti Front új kormánya, Zápo­tocký elvtársat miniszterelnökhelyet­tessé nevezték ki. 1948 júniusában, Klement Gottwald elvtárs köztársa­sági elnökké való megválasztása után Zápotocký elvtársat a kormány élére állították, mint annak elnökét. Klement Gottwald elvtárs halála után Antonín Zápotockýt 1953. már­cius 21-én köztársasági elnökké vá­lasztották. Egész népünk, amely mély­séges gyásszal búcsúzott Gottwald elvtárstól, Zápotocký elvtárs köztár­sasági elnökké választását azzal a szilárd bizalommal fogadta, hogy nagy tapasztalataival és a dolgozó nép ér­dekeihez való hűségével pótolja azt a súlyos veszteséget, amely bennün­ket Gottwald elvtárs távozásával ért. Zápotocký elvtárs legmagasabb ál­lamférfiúi funkciójában, amelyet bölcs népi gazdaként látott el több mint négy éven keresztül, nevét mélyen bevéste valamennyiünk szívébe. Sze­rénysége, az emberekről való határ­talan gondoskodása, forró kapcsolata a néphez, érdeklődésének sokrétűsé­ge, törhetetlen derűlátása és az az egyenesség, amellyel bíráló szavait mondotta, mindez határtalan tiszte­letet és szeretetet keltett iránta. ☆ Munkásosztályunk, kommunista pár­­tunk és a nemzetközi munkásmozga­lom történetében Antonín Zápotocký elvtárs nagy jelenség volt. Életének egész folyását betölti a szocializmus hazánkban való győzelméért vívott harc, nevével mindörökre összefügg­nek újkori történetünk dicső lapjai, a nép boldogságáért vívott nagy és örvendetes küzdelmünk dicső lapjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom