Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-24 / 47. szám
2 \fzaU<td Földműves 1957. november Antonín Wovotný elvtárs A prágai Vár Vladislav-termében kedden, november 19-én a köztársaság elnökévé választották Antonín Novotný elvtársat, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárát, a CSKP KB politikai irodájának tagját. így népünk akaratából hazánk legfőbb gazdája munkás lett, a munkásosztály érdekeinek, hazánk íelvirágozásának, nem. zeteink javának egyik legkiválóbb harcosa. * * * Antonín Novotný 1904. december 10-én született a Prága melletti Letfianyban. Gyermekéveit mint egyszerű, négygyermekes munkáscsalád fia töltötte el. Apja kőműves volt. Anyja meghalt, mikor a kisfiú alig töltötte be negyedik évét. Iskolái elvégzése után géplakatosnak tanult ki. Munkáskörnyezetének és főleg apjának hatása alatt növekedett fel, aki politikai tevékenységet folytatott az akkori szociáldemokrata pártban. Ezért ő maga is hamarosan megértette, hol van igazi helye: már mint fiatal fiú terjeszti a szociáldemokrata sajtót — a Právo lidu-t és később a Rudé právo első számait is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom munkásosztályunk súlyos harcai a felszabadított köztársaság további fejlődési irányvonaláért döntő befolyással volt egész további életére. Atyja Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja és később funkcionáriusa lesz. Antonín maga, jóllehet még nem is töltötte be 17. életévét, 1921- ben belép a kommunista pártba. Antonín Novotný elvtárs ezekben az években teljes szívvel a proletár testnevelési mozgalomnak szenteli tévékenységét. Már 15 éves korában tagja lett a szövetségi testnevelési alakulatnak és 17 éves korában már elnöke a helyi testnevelési alakulatnak. Később részt vesz a testnevelési közös tömegrendezéseken — a prágai Maninán és a brnói Spartakiádon. Mindezekben az években, amikor — egészen 1928-ig — elsősorban mint az egyesített proletár testnevelés elnöke dolgozik, elvtársai, akik a közös munkában érintkeznek vele, becsületes, a munkában és harcokban fáradhatatlan, áldozatkész kommunistának ismerik meg. 1929-ben, amikor a párt élére a Klement Gottwald elvtárs vezette bolsevik vezetőség kerül, Antonín Novotný elvtárs a pártszervezet bizalmija lesz. Már egy évvel ezután a járási konferencián a Karlín-venkov járás pártvezetőségének elnökévé választják. Ezt a funkciót 1935-ig ő látja el! 1933-ban megválasztják a CSKP prágai kerületi bizottságának tagjává. Ezen egész idő alatt egyúttal mint egyszerű munkás dolgozik különféle helyeken. A prágai gyárak — a vysočanyi, libeňi gyárak környezete, ahonnan származott és ahol a munkások és dolgozók között tölti minden idejét, kommunista pártunk azon harcainak évei, amikor a párt bolsevizálásáért, az éhség, nyomor és munkanélküliség ellen, a közelgő fasiszta veszély ellen harcolt — mindez a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének kérlelhetetlen harcosává kovácsolja őt, aki rendületlenül hűséges a párthoz, a marxizmus-leninizmus forradalmi tanaihoz. Antonín Novotný elvtársat 1935 júliusában küldötté választják és kiküldik Moszkvába a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusára. Ez a kongresszus a munkásosztály összes erőinek egységéért vívott harc hatalmas sorakozója a fasizmusé ellen, az új háború veszélye ellen. Prágába való visszatérése után a CSKP prágai kerületi szervezetének oktatója lesz. 1937-ben a párt kerületi vezetőségének titkárává választják. Ugyanezen év novemberében a CSKP KB elnökségének határozata alapján kerületi párttitkárként Hodonínba küldik, ahol az 1938. évi szeptemberi mozgósításig dolgozik. Itt egyben a kerületi pártlap vezető szerkesztője lesz. Népünk harcának és nélkülözéseinek legsúlyosabb évei következnek — a megszállás súlyos évei, amikor a párt hűséges harcosainak tízezrei illegalitásba mennek, hogy ott tovább folytassák nemzeteink szabadságáért, hazánknak a fasiszta igából való felszabadításáért, a nép jogaiért vívott harcot. És e harcok között volt Antonín Novotný elvtárs is. A pártnak a földalatti munkára való áttérése után azonnal bekapcsolódik az illegális munkába és a prágai kerület illegális kommunista szervezete vezetőségének tagja lesz. 1941 szeptemberében letartóztatja a Gestapo, Nem volt könnyű az út, melyet a náci börtönökön át tett meg. A rendkívüli bíróság elítélte és a mauthauseni koncentrációs táborba küldi. Azonban a hitlerista Európa e legnehezebb kínzóhelye sem törte meg harcos szellemét, kommunista szívét. Ellenkezőleg — szemtől szemben a halállal még jobban fokozódott gyűlölete a tőkés uralommal szemben, még jobban fokozódott elszántsága, hogy a végsőkig harcoljon hazája szabadságáért, népének boldog'életéért. A koncentrációs táborban is kapcsolatba lép az elvtársakkal és folytatja az illegális harcot. Csupán 1945 májusa — e „haláltábor“ felszabadítása ragadja ki őt a fasizmus karmaiból. Amikor hazánkat felszabadította a dicső szovjet hadsereg, Antonín Novotný elvtárs visszatért Prágába. A párt már 1945 májusában a CSKP prágai kerületének vezető titkára funkció, jával bízza meg. A párt 1946. évi VIII. kongresszusán a CSKP Központi Bizottságának tagjává választják. Novotný elvtárs már mint a prágai pártszervezet vezető titkára megmutatta lelkes, áldozatkész harcos, a munkásosztállyal és a dolgozó néppel szoros kapcsolatban álló harcos összes tulajdonságait, megmutatta, mily nagy szervezői tapasztalatokkal rendelkezik. Abban az időben, amikor a reakció hazánkban puccsot készített elő népi demokratikus rendszerünk ellen, Novotný elvtárs a prágai pártszervezet élén fáradhatatlanul harcol nemzetünk összes egészséges erőinek egységéért, az ellenség mindig áruló kísérlete ellen. Kiváló módon kiveszi részét népünk dicső 1948 februári győzelméből. Ettől az évtől kezdve a nemzetgyűlés képviselője lesz. 1951-ben — pártunk a bürokratikus adminisztratív módszerek elleni harca és a tömegekkel való kapcsolata megszilárdításáért vívott küzdelme időszakában — Antonín Novotný elvtárs Gottwald elvtárs javaslatára a CSKP KB titkárává, a Központi Bizottság elnökségének tagjává és a CSKP KB politikai titkárságának tagjává választják. 1953 januárjában miniszterelnökhelyettessé nevezik ki. Gottwald elvtárs halála után ismét visszatér a pártmunka irányításához: a kommunista párt Központi Bizottságának első titkárává választják. E fontos funkcióban végzett munkásságának és törekvéseinek öt éve az egész párt és egész népünk élénk emlékezetében él. Hazánk ezen évek folyamán újabb utat tett meg előre és a dolgozók újabb hősies művet végeztek a szocializmus felépítése során. Hazánk a szocializmus táborának még szilárdabb része lett, amelyet törhetetlen barátság és szövetség köt a Szovjetunióhoz, szilárd támasza a világbékének és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak. Hazánk szocialista építésének az utóbbi évek folyamán elért összes nagy sikerei magukon viselik Antonín Novotný elvtárs szerény, áldozatkész és szívós mindennapi munkájának eltörölhetetlen pecsétjét. Pártunknak a dolgozók boldog életéért vívott harcában jelentős határkövet jelentenek Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusai. — Ilyen határkő volt a CSKP 1954 júniusi X. kongresszusa is, amelyen Antonín Novotný elvtárs tartotta a fő beszámolót — a Központi Bizottság tevékenységéről és a párt további feladatairól szóló beszámolót. Ez a beszámoló életünk fő irányvonala lett és ma pártunk minden törekvése arra irányul, hogy ezt az irányvonalat tetté váltsuk. Novotný elvtárs vezetője annak a pártküldöttségnek, amely részt vett az SZKP 1956 februári XX. kongreszszusán Moszkvában. Üdvözlő beszédében ezen a nagy jelentőségű kongresszuson a következőket mondotta: „Azok a nehéz feladatok, amelyeket hazánkban magunk elé tűztünk, megkövetelik, hogy tovább növekedjék Csehszlovákia Kommunista Pártjának aktivitása és akcióképessége, emelkedjék a politikai és gazdasági munka színvonala, a politikai munka szorosabb kapcsolatban álljon az élettel, a szocialista országépítés gyakorlatával. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tárgyalásai e célhoz világos utat mutatnak és még jobban megszilárdítják igazságos ügyünk győzelmébe vetett törhetetlen meggyőződésünket.“ Antonín Novotný elvtárs erélyesen harcolt azért, hogy ez a világos űt életünkben következetesen megvalósuljon. Már a CSKP Központi Bizottsága 1956 március végén tartott teljes ülésén, amelyen megtárgyalták a XX. kongresszuson részt vett pártküldöttség beszámolót, Novotný elvtárs beszámolójában rámutatott, hogy harci feladatunk az, hogy alkotó lenini szellem hassa át egész párt-, ideológiai, állami és gazdasági tevékenységünket, ebben a szellemben vizsgáljuk felül munkamódszereinket. És hogy nemcsak szavakról volt szó, hanem igazi tettekről, ezt pártunk egész további gyakorlati harcai igazolják. A CSKP 1956. júniusi országos konferenciáján Novotný elvtárs beszámolót tartott „A jelenlegi helyzet és a párt feladatai" címmel. Ez a beható elemzés a párt nyílt szava volt, amelyet valamennyi dolgozónk elfogadott, amely új alkotó tevékenységet keltett bennük, új elszántságot és energiát, törhetetlen akaratot, hogy teljesítsük szocialista országépítésünk nagy feladatait. A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi idei ülésén — amelyen Novotný elvtárs beszámolót tartott az országos konferencia határozatainak teljesítéséről és további feladatainkról — ezért tűzhette ki a bátor jelszót: A szocializmus felépítésének betetőzését hazánkban. Pártunknak és egész népünknek e győzelmes útján nagy erőfeszítést fejtett ki Antonín Novotný elvtárs. A kommunista párt Központi Bizottsága nagyra értékelte munkásságát és közös ügyünkért végzett áldozatkész munkáját, amikor 1954-ben, 50. születésnapja alkalmából küldött jókívánataiban a következőket írta: „Rendületlenül állottál a párt soraiban, mindig éberen őrizted tisztaságát és jelentős mértékben hozzájárultál a párt sorai egységének és tömörségének megszilárdításához. Céltudatosan és rendszeresen harcoltál a munkások és parasztok szilárd, megbonthatatlan szövetségéért, a Nemzeti Front, egész népünk egybetömörüléséért. Drága Novotný elvtárs, egész életed, kezdettől fogva a pártban végzett munkád az áldozatkész forradalmár szerénységétől van áthatva, aki habozás nélkül helytáll ott, ahol azt a párt érdeke megköveteli...“ * * * A munkásosztály érdeke és jóléte, a nép érdeke, a haza és boldog szocialista jövőnk érdeke, ez a legszentebb ennek az egyszerű munkásnak, népünk soraiból származó dolgozónak életében. A köztársaság felvirágzásának érdeke, a békés alkotó munka tölti be Novotný elvtárs gazdag életét. A Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyságára, erejére és megbonthatatlan egységére irányuló törekvés, ami népünk valamennyi győzelmének legszilárdabb biztosítéka — mindez megvan Antonín Novotný elvtársnál, a Csehszlovák Köztársaság elnökénél. A népből származik és a nép akaratából lett megválasztva, hogy hűségesen dolgozzon a népért. Egész dolgozó népünk ma szilárdan meg van győződve arról, hogy drága kommunista pártjával, új köztársasági elnökével eléri kitűzött célját és megteremti a szocializmus művét, valamennyiünk boldog hazáját. Viliam Široký elvtárs beszéde a nemzetgyűlés ülésén Tisztelt nemzetgyűlés, elvtársak, drága barátaim! A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya alapján a nemzetgyűlés mai ülésének kell megválasztania a köztársaság új elnökét. Klement Gottwald és Antonín Zápotocký elvtársak államunk elnökei funkciójának teljesen új, magasfokúan haladó és népi tartalmat adtak. Az elnök ma dolgozó népünk szemében a munkásosztály, a népuralom hatalmának büszke jelképe ebben az államban. Mindkét munkáselnökünk működésének idején teljes igazolást nyert, hogy feltételeink között a köztársasági elnök funkciója fontos jelentőségű a szocialista állam funkciójának a marxi-lenini tanítás szellemében való érvényesítésében, a nép kormányának további megszilárdításában és megerősítésében, a nép erkölcs-politikai egységének megszilárdításában, a kommunista párt és a Nemzeti Front kormánya köré való tömörülésében, a városok és falvak dolgozó népe Nemzeti Frontjának további megszilárdításában, az egész népnek a szocialista országépítés programja teljesítésében, körtársaságunknak a békéért és a nemzetek közötti barátságért folytatott harcára való mozgósításában. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és vele együtt a Nemzeti Front Központi Bizottságának az a nézete, hogy a jelölt kiválasztásánál abból a tényből kell kiindulni, hogy államunkban, népünk életében és munkájában, a hazánk szocialista társadalmi rendjének felépítéséért vívott harcban teljes törvényességgel Csehszlovákia Kommunista Pártja a vezető erő. A kommunista párt a szocialista országépítés ihlető, irányító és szervező ereje, a nép elismert és bevált vezére, korszakunk becsülete és lelkiismerete. A pártnak ez a vezető szerepe az utóbbi években főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa történelmi tanulságainak érvényesítésével kapcsolatban tovább szilárdult és erősödött. Hogy köztársaságunk győzelmesen visszaverte a nemzetközi imperialista erők és a különféle revizionisták összes támadásait éš mesterkedéseit, hogy mindig állhatatosan harcolt a Szovjetunió oldalán a szocializmus táborának egységéért és erejéért, a haladás ügyéért és a nemzetek közötti békéért, ez azért történt, mert népi demokratikus hazánk élén a szilárd, egységes, harcokban edzett kommunista párt áll. Hogy népünk az ellenség támadásaival szemben egy pillanatra sem ingott meg, hogy bátran és sikeresen halad a szocialista országépítés útján, ennek oka az, hogy vezére és tanítója Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely Marx, Engels, Lenin tanaihoz igazodik, amely helyesen megértette és viszonyainkra alkalmazta a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményeit, amely kitűzte a szocialista Csehszlovákiáért vívott harc messzemenő mozgósító programját, a legszélesebb néptömegek maximális részvételére támaszkodva. S nem fér kétség ahhoz, hogy nagy céljaink teljesítésének, további sikereinknek alapvető feltétele ismét az, hogy egész népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével még szilárdabban tömörüljön. Az az idő, amelyben a köztársasági elnök tisztségét Gottwald és Zápotocký elvtársak látták el, gyönyörű új hagyományt alakított ki, amely teljesen megfelel magasan fejlett iparunk, szocialista államunk jellegének és lakossága összetételének — megteremtette a munkáselnökök hagyományát. Abban az országban, ahol a munkásosztály az uralkodó osztály és a lakosság többségét alkotja, és ahol a munkásosztály oly sikeresen érvényesíti vezető szerepét a munkások és parasztok szövetségében és a falvak szocialista átépítésében — ott az állam élén is munkásnak kell állnia. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Nemzeti Front Központi Bizottsága elhatározta, hogy a nemzetgyűlésnek ajánlja Antonín Novotný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára megválasztását a Csehszlovák Köztársaság elnöki funkciójába. Novotný elvtárs a munkásmozgalomban Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető tisztségében végzett hosszúéves áldozatkész munkájával bebizonyította hűségét és odaadását hazánk dolgozó népének érdekei, a szocializmus eszméi, a proletár nemzetköziség eszméi iránt, a Szovjetunióval és a szocializmus tábora többi országaival való barátságunk és legszorosabb együttműködésünkhöz, a nemzetek közötti békéért és barátságáért vívott harc ügyéhez való hűségét és odaadását. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és' a Nemzeti Front ' Központi Bizottsága megvan győződve arról, hogy a nemzetgyűlés kifejezésre juttatva Csehszlovákia népének szilárd tömörülését a kommunista párt köré, valamint az egész nép szilárd elszántságát, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével megvívja harcát a szocializmusért hazánkban, egységesen jóváhagyja jelölését a Csehszlovák Köztársaság elnökének tisztjére. A SZABOEK TON I JA Önéletrajz, — részlet A. Zápotocký „Új harcosok sorakozója“ című regényéből A Budecs-környékiek tehát felkészültek az egyesületi zászló felszentelést ünnepségeire. A falvakban, a kunyhókban szorgos előkészületek folytak. Budecsszky szabónak különösen sok volt a munkája, s nehezen birkózott volna meg mindennel, ha nincs ügyes segítőtársa kisfiában, akit mindenütt csak a szabóék Tónijának neveztek. Tóni szorgalmasan kivette a részét a munkából. Leveleket és üzeneteket vitt Ókorába Lánszkyhoz, 0 jezdbeVoszmikhoz, Kolecsbe Eflerhez s a jó isten tudja még hová. A sokféle feladat nem esett terhére, örömmel vett részt a sürgés-forgásban. ... A legszívesebben a Kolecsba vezető útra vállalkozott Tóni. Odavonzották az istállók, az ökrök, a tehenek, a pulykák, a császári uradalom kertje előtt lépkedő pávák és mindenekelőtt a zsellérlakás szenzációi. ... A legérdekesebb képec reggel nyújtotta a zsellérlakás, amikor lakói felkeltek. Istenem, mi mindent tehetett látni és hallani ilyenkor. A nők a tűzhely körül veszekedtek, sőt gyakran verekedtek is. A fiatal lányok mosakodás közben fel-felvisítoztak, mert a sihederek és a férfiak meg-megcsipkedték őket. Az asszonyok kérdőre vonták férjüket, amiért éjszaka részegen tértek haza. A zsellérlakásban ötvennél több ember lakott, s így reggel akkora volt a zaj, mint valami méhkasban. Sok eredeti jelzőt és szidalmat tanulhatott ott az ember, s ezeket azután a társaival való vitánál, veszekedésénél jól felhasználhatta. Tóni nem volt rest hajnali öt órakor felkelni, csakhogy tanúja legyen a zsellérlakás reggeli mozgalmasságának. Azt mondta apjának, ez a legalkalmasabb időpont, mert ilyenkor a reggeli abrakoltatásnál lehet a legkönnyebben átadni Eflernek a bizalmas üzenetet. A valóságban nem is a reggeli abrakoltatás volt a fontos, hanem a mulatság, amit a zsellérlakás nyújtott a kalandvágyó kisfiúnak. De maga az üzenet átadása is kalandos és regénybeillö volt. Ez is csábította Tónit, mert ebben a szerepben különösen fontosnak érezte magát. Az uradalmi zsellérlakásban sok volt az ember. Ezért az öreg Eflert ki kellett onnan hívni. — Efler bácsi, mikor megy etetni? — kérdezte ilyenkor Tóni. — Elmegyek magával az istállóba, legalább megnézem az állatokat. Efler, mint már mondottam, a cs. és kir. uradalom ökreinek etetésével foglalkozott Ezeket az ökröket a mészárosok számára hizlalták. Az istállóban ilyenkor, amikor az öreg Efler odaszórta az abrakot a vályúba, feltűnés nélkül hozzáléphetett és átadhatta neki a levelet, az újságot vagy a röplapot. Tóni ugyanolyan szívesen ment el félidőben a kolecsi templomba a rorátéra. Anyja váltig csodálkozott, hogy lett ilyen vallásos a fia. Tény, hogy Tóni egyetlen rorátéról sem maradt el, pedig ugyancsak hajnali 5 órakor kellett felkelnie, hogy hatkor már ott legyen a templomban. Buzgalmának magyarázata nem a roráté, hanem megint csak a zsellérlakás volt. A rorátét félhétkor fejezték be és az iskolában a tanítás csak 8 órakor kezdődött. Ez a másfélóra jó alkalom volt, hogy barátaival együtt bemenjen a zsellérlakásba, ahol mint már tudjuk, sok mindent lehetett látni és hallani. Ezektől az élményektől eltekintve minden útnál érezte a maga szerepének a fontosságát. Tulajdonképpen a négyek tanácsának kiegészítője volt. Vagy talán nem ő figyelte az ösvényt, s nem ő biztosította az okorai erdőben folyó tanácskozások zavartalan - ságát? Nem ö volt-e, aki elébe szaladt Sefnek, az öreg csendőrparancsnoknak, ha az megjelent az ösvényen, hogy diadalmasan megmutassa neki azokat a gombákat, amiket mint állította éppen az imént szedett a borókabokrok között? Szolgálatkészen el is hívta oda a csendőrörsparancsnok urat, hogy megmutassa neki a lelőhelyet, mert így éppen ellenkező irányba vezette, mint ahol a négyek tanácsa bizalmas megbeszéléseit tartotta. Nem Tóni volt-e az, aki a megbeszélésekre szóló üzeneteket és meghívásokat kézbesítette az érdekelteknek? Ha az apja oly gyakran kereste volna fel Lánszkyt és Voszmikot, mint ö, a faluban bizonyára elkezdődik a suttogás és ezek az utak a cser.dőrségnek is a tudomására jutottak volna, ami pedig Eflert illeti, hozzá a szabó egyáltalán nem mehetett. Budecsszkyt ugyanis nem bocsátották be az uradalomba és még kevésbé a zsellérlakásba. A gazdatiszt szigorúan megtiltotta, hogy beengedjék oda a szocialista agitátort, aki mindent csak bírál, mindent kifogásol. Tóni fontossága még jobban megnövekedett, ha időnként megérkezett Zákolaniba az öreg Sturc, aki Kobyliszyban felesége segítségével az otthon* tűzhelyen cipőpasztát készített, azt azután dobozokba töltötte és eladta a Budecs-környéki falvakban. Az öreg Struc táskája a cipókrémes dobozok mellett nem egy elkobzott újságpéldányt vagy betiltott röplapot rejtegetett. Ezeket a nyomtatványokat, amelyek olvasásáért és terjesztéséért börtönbüntetés járt, senki sem tudta olyan biztosan eljuttatni a négyek tanácsának tagjaihoz, mint a kis Tóni.
