Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-21 / 29. szám

A szocialista faluért S^aJnzcí Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA йб Bratislava, 1957. július 21. Ára 40 fillér Vili. évfolyam, 29. szám. Г Éljen és örökké viruljon a Szovjetunió és Csehszlovák Köztársaság népeinek örök barátsága m % f/i * A szeretet manifesztációja Bratislavában 120 000 ember fogadta a szovjet vendégeket tapsorkánja és éljenzése tölti meg. Nem lehet leírni drága vendégeink fogadtatásának pillanatait. A taps nem szűnik meg, hanem fokozódik és a lelkes tömeg teli torokból kiált­ja, „Dicsőség Önöknek“, „Éljen a Szovjetunió". A bratislavai kerület nevében Ivan Michalides, a bratisla­vai Dimitrov-üzem munkása, Franti­šek Adamek, a Biely Kostol-i EFSZ elnöke, és Emánuel Kochla, a Tren­­cséni Május 9. gépüzem munkása önti szóba ezrek és százezrek szivének kívánalmát. Bacílek elvtárs beszédét sokszor félbeszakítja a taps. Hrus­csov elvtárs állandó éljenzés köze­pette lép a mikrofonhoz. Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Szlovákia Kommu­nista Pártjának első titkára, üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy soha sem tudjuk megköszönni a nagy szovjet népnek amit értünk tett, mert hiszen az első Csehszlovák Köztársaság fennállása alatt csak Szlovákiából több mint 200 000 ember vándorolt külföldre. Ma ez már a múlté. Az elmaradott Szlovákiából jpari ország lett, nem hazátlanok már az emberek, itthon dolgozhatnak szülőföldjükön. Bacílek elvtárs beszé­dét hatalmas tapsvihar kíséri. Viha­ros taps, lelkes éljenzés! Hruscsov elvtárs a két ország nemzeteinek hagyományos együvé­­tartozásáról beszélt. „Mindenütt érezzük a csehszlovák dolgozók baráti figyelmességét, forró szeretetét. Ilyen találkozók csak jó igazi barátok között lehetségesek. Országaink nemzeteinek igazi kap­csolatait sohasem zavarta meg sem­milyen ellentét vagy gyűlölet. Ellen­kezőleg, nemzeteink nem egyszer közösen szálltak szembe a közös el­lenséggel, a harctereken együtt har­coltak szabadságukért és független­ségükért. Az imperialisták most ép­pen azokat a fasisztákat fegyverzik fel, akik az Önök hazájában főidig rombolták Lidicét, Ležákyt, Telgartot és más városokat és falvakat. Mindez szükségszerűen komoly nyugtalansá­got kelt minden európai nemzetben, aki ilyen vagy amolyan módon meg­próbálta a második világháború és a fasiszta megszállás szenvedéseit. A Szovjetunió és Csehszlovákia népe is ezek között volt és ma ismét váll­vetve küzdenek a békéért. Éljen és viruljon a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió nemzeteinek örök barátsága“. (Hurrá, „Éljen a Szov­jetunió“, „Éljen a népek közötti ba­rátság!“_ kiáltások, a taps viharos ünnepléssé fokozódik.) Még a késő esti órákban is sorfalat állt a nép, hogy az autókból is meg­láthassák a szovjet nép küldötteit és adózzanak hálájukkal és szeretetük­­kel. A kedves vendégek 15,15 órakor meglátogatták Slávint, ahol megko­szorúzták a hatezer elesett szovjet katona sírját. Majd később megte­kintették a Bratislavai Hegesztő Ku­tatóintézetet. Pénteken már a korareggeli órák­ban nagy volt a sürgés-forgás Brati­slavában, készültek a dolgozók a nagy esemény, a szovjet emberek küldöt­teinek fogadására. Vörös zászlók, transzparensek és virágcsokrok virí­tottak mindenfelé. Tizenegyóra húsz perckor érkeztek a feldíszített iván­fontos közéleti tényezők kísérték. A bratislavai üzemek, hivatalok és intézetek dolgozóinak képviselői tapssal, valamint „Üdvözöljük Önö­ket“, „Éljen a Szovjetunió“ jelszavak kiáltásával köszöntötték legkedve­sebb vendégeinket. A pionírok és a CSISZ-tagok virágözönnel árasztották A pionírok virágcsokra a legszebb köszöntés. kai repütérre a küldöttség tagjait szállító repülőgépek. A gépből Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, Nyikolaj Alek­­szandrovics Bulganyin, ét Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. S. Patolicsev, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese, Ö. I. Ivascsenkó, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának titká­ra, V. V. Grisin, az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács elnö­ke és I. T. Grisin, a Szovjetunió cseh­szlovákiai nagykövete szálltak ki. A szovjet vendégeket Prágából Bra­­tislavába vezető útjukon Antonin Novotný, a CSKP KB politikai irodá­jának tagja a Központi Bizottság első titkára, Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszter­­elnök, Rudolf Barák, a CSKP KB poli­tikai irodájának tagja, belügyminisz­ter, Jifi Hendrich, a CSKP KB titkára. Václav Dá id külügyminiszter és más el őket. A szovjet párt- és kormány­­küldöttség tagjai a repülőtéren le­folyt rövid üdvözlés után autókba szálltak és a Gottwald-térre hajtat­tak. Az ifjúság virágfüzérekkel övez­te körül az utcai villanyoszlopokat, amelyeken csehszlovák és szovjet zászlók lengtek. Mindenfelé szlovák és orosznyelvű felírások, amelyen a dolgozók szívélyes üdvözleteit olvas­hattuk. Hatalmas tömeg gyűlt össze. A vonatok és autóbuszok csaknem 30 000 dolgozót hoztak Szlovákia fő­városába, mert mindenki látni akarta a szovjet nép kiváló nagy fiait. Az utcákon amerre az autók elhaladtak, ezer torokból hangzott fel „Éljen a Szovjetunió“. Virágot dobálnak a lel­kes dolgozók az autók felé. Nyikita Szergejevics Hruscsov. Antonín N0- votnýval és Karol Bacílekke! együtt nyitott autóban ül Mosolyogva, inte­getve válaszolnak a bratislavaiak üd­vözlésére. 11 óra 45 perckor a Gott­­wald-teret a manifesztáló tömeg A kötelesség tettre késztet — Teli esi tettük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóiára tett kötelezettségvállalásunkat — A dunaradványi szövetkezet tagjai már kora tavasszal elhatározták, hogy elsőként teljesítik az állammal szem­beni kötelezettségüket. Ez az elha­tározás mind a szövetkezet tagjait, A dunaradványi szövetkezet tagjai a tikkasztó hőségben is azt tartják szem előtt: a kötelesség — tettrekésztet mind a vezetőséget arra késztette, hogy a munkálatokat idejében és jól elvégezzék. így a kapásnövényeket még az aratás beállta előtt megkapál­ták, sőt a cukorrépa sorközi trágyá­zását is elvégezték. Bartos István csoportvezető — ami­kor látta, Hogy sárgul a kalász, azt mondotta a szövetkezet tagjainak: — Ügy dolgozzunk, hogy az első­séget, a járási verseny zászlót, tovább­ra is megtartsuk, s kötelezettségvál­lalásunknak, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére tettünk, — meghatározott időben teljesítsük. A tagság megszívlelte Bartos cso­portvezető szavait, s ment is a mun­ka, mint a karikacsapás. Az őszi árpát a legkisebb szemveszteséggel learat­ták és július 3-án rendeltetési he­lyére szállították. A jó munka tette lehetővé, hogy az említett szövetke­zet tagjai elsőként teljesítették az országban az előírt 336,73 mázsa árpabeadást. Ezzel az eredménnyel a szövetke­zet tagjai azonban még nem eléged­nek meg, s valamennyien kijelentet­te S amikor ezeket a sorokat írjuk, nem feledkezhetünk meg Blanár Fe­renc szövetkezeti elnök jó munkájáról, kitűnő szervezéséről sem, hiszen a közmondás is azt tartja: a jó szö­vetkezeti elnök aranyat ér! Sz. M. Nehéz a zsák, mert kövér a szem, de örömteljessé teszi a munkát az a tudat, hogy elsők az országban Sokat ígérő aratás... Ц Súlyos aranysárga kalászokat ringat a langyos szellő a vágsellyer se határban. Szemet gyönyörködtető ez a kép. Különösen jó érzés hatja =| át az embert, ha közelről nézi. Sokatigérően mosolyognak a dús kalá- Ш szók. Optimizmus árad a napbarnított arcú férfiak, a marqk után haj­­sí ladozó lányok, asszonyok tekintetéből. S még valamit észre kell hogy ve­gyen az ember. Mégpedig a jól kija­vított gépeket, a bátor tekintetű trak­torosokat! Mert hogy őszinték le­gyünk — habár egy-két évvel ezelőtt más volt a véleményünk a gépekről — aranyat ér a jó gépnek és a becsüle­tes traktorosnak, kombájnosnak min­den mozdulata. El sem tudjuk képzelni, mi volna a 118 hektár búzánkkal, a több hek­tár árpánkkal, ha nem volnának az ember segítőtársai, a gépek, és az olyan traktorosok, mint Betók József és Balázs János, akiket jó munká­jukért valóban dicséret illet. S amikor a gépek segítségéről be­szélünk, szövetkezetünk valamennyi tagja hálával fordul a Szovjetunió felé, mert nagyrészt neki köszönhet­jük, hogy a gép a földmüvesember válláról levette a terhet, az ő példá­juk mutatta az utat a többtermelés­hez, a boldogabb élethez is. S most, amikor drága vendégeink — a Szovjetunió párt- és kormány­küldöttei hazánkban járnak — még jobban fokozódik bennünk a szovjet nép iránti szeretet, még nagyobb len­dülettel vesszük ki részünket az új kenyérért vívott harcból. Pozsonyban több mint százezer ember manifesztált legkedvesebb vendégeink, a szovjet párt- és kormányküldöttek tiszteletére. A szovjet vendégek üdvöz­lésére eljöttek a környék dolgozói is, hogy ezzel is kimutassák szeretetüket a nagy szovjet nép és vezetői iránt Hankő József, a Vágsellyei EFSZ tagja ték, hogy: mindennemű beadást — gabonafélékből — elsőként teljesítik az országban. S hogy elhatározásuk nem marad papíron, azt a képek is világosan bizonyítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom