Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-10 / 45. szám

1957. november 10. \fzelŕaet Földműves A Nagy Október zászlaja alatt a szocializmus és a béke győzelméért AZ EZ ÉVI CSEHSZLOVÁK-SZOV­JET barátság hónapja hatalmas se­regszemléje lesz a Szovjetunió iránti szeretetlinknek és hálánknak. A Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség a Nemzeti Eront többi szervezeteivel karöltve már jó néhány hónappal ezelőtt nagyszabású előkészületekbe kezdett. „A Nagy Október zászlaja alatt a szocializmus és a béke győzel­méért" jelszó jegyében, gazdasági és kulturális életünk különböző szaka­szain, dolgozóink sok értékes kötele­zettségvállalást tettek, hogy ezek tel­jesítésével méltón ünnepeljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. A közelmúlt napokban haladt át Szlovákia kerületein a béke és barát­ság stafétája, mely a Nagy Október 40. évfordulója alkalmából hazánk népének jókívánságait, üdvözletét vi­szi a szovjet embereknek. Ha figye­lembe vesszük azokat a kötelezett­ségvállalásokat, mélyeket országszer­te vállaltak, sok-sok milliót jelent ez hazánk dolgozói számára. A tornaijai járási székhely lakosai például több mint 12 millió korona értékű kötele­zettségvállalásokról szóló jelentést csatoltak a stafétával küldött üdvöz­letükhöz, s a besztercebányai kerület dolgozói azzal az üzenettel búcsúz­tak, hogy a Nagy Október tiszteletére tett sokezernyi kötelezettségvállalá­sok értéke 123 millió koronával töb­bet tesz ki. LELKES FOGADTATÁS közt haladt át a staféta Zsolnán is, ahol a mani­­fesztáción tízezer főnyi dolgozó vett részt. A zsolnai kerület dolgozói a Nagy Október tiszteletére az üzemek­ben az önköltséget 24 millió koroná­val csökkentették, a termelési terv értékét 152 millió koronával és a ter­vezett felhalmozást 38 millió koro­nával szárnyalták túl. Példaadóan készülnek Október mél­tó megünneplésére tömegszerveze­teink, népmüvelődési otthonaink, va­lamint a közUleték Is. A barátsági hó­nap keretében beszélgetéseket szer­veznek különféle szovjet könyvekről, mint például: Gorbunov „Megtört a jég", Szérafimovics: „Vasáradat“ és „Viharban“ stb, cfmúr könyvekróL A déli járásokban nagyobbrészt Oszt­rovszkij „Az acélt megedzik", Solo­­hov: „Oj barázdát szánt az eke“, Nyikolajeva: „Aratás" című regényei­ről szerveznek olvasókonferenciákat. Az említett könyvek közül a barát­ság hónapja középpontjában Gorbu­nov „Megtört a jég" című regénye áll. Erről a könyvről például szlová­kiai méretben olvasókonferenciát rendez a CSSZBSZ — december ele-A stafétával küldött ajándékok egy része a pozsonyi Cipőbolt kirakatában volt látható jén — Eperjesen. A konferencián részt vesz a könyv írója is. Nyitrán külön kerületi olvasókonferenciát szerveznek Osztrovszkij „Az acélt megedzik“ és Lenin: „A szovjet ál­lamszervek munkájáról“ című mű­vekről. Hasonló konferenciákat szer­veznek a többi kerületekben is. Ezen­kívül üzemeinkben, falvainkon, az is­kolákban stb. többezer könyvkiállítást rendeznek. AZ OROSZ NYELV elsajátításában nagy szerepe van a népi orosz nyelv­tanfolyamoknak. A CSSZBSZ kerületi bizottságainak előzetes jelentései alapján a kilencedik népi orosz nyelv-A baráti országok tanfolyamra eddig negyvonkilencez­­ren jelentkeztek. Mindez azt bizo­nyítja, hogy dolgozóink nagy figye­lemmel kísérik a szovjet emberek munkáját — a szovjet kultúrát. Levelezőink is számos levélben szá­molnak be arról, hogy falujukban, já­rásukban a íömegszervezetek milyen igyekezettel készültek fel. A nyitrai kerületben a CSEMADOK-kultúrcso­­portok között versenyszellem alakult ki. 118 helyicsoport példás felkészü­lése jelentette az ünnep sikerét. A királyhelmeci járás ifjúsága nemcsak kulturális téren készült fel példásan, de a szövetkezeti gazdálko­dás szempontjából is tettekkel vála­szol. A járás fiataljai közül az utóbbi napok során 64 CSISZ-tag választotta a közös gazdálkodás útját. A járás szövetkezeteiben már 42 ifjúsági munkacsoport dolgozik. — 40 CSISZ- csoportban megkezdődött az orosz nyelvtanfolyam, 42-ben pedig a poli­tikai oktatás. Az előkészületekből nem maradnak ki a nőbizottságok tagjai sem. Az őszi betakarítási munkák során 38 asszony több mint 300 brigádórát dol­gozott le a szövetkezetben. A közel­múltban pedig határozatot fogadtak el, hogy sütő- és varrótanfolyamot szerveznek. NAGY TERVEKKEL KÉSZÜL a ko­máromi népmüvelődési otthon is. A különféle nyelvtanfolyamok mellett a barátsági hónap idején 202 előadást szerveznek, amelyek között olyan témakörű előadások is szerepelnek, mint például „Nők és anyák az alko­holizmus ellen", „Fučík és a Szovjet­unió“, „Gazdasági együttműködés Csehszlovákia és a Szovjetunió kö­zött“ stb. Ezenkívül november 18-án Plávka, november 22-én Ady, decem­ber 13-én pedig Heine müveinek adózó költői estet rendeznek. Mindezek a tervek azt bizonyítják, hogy népünk megerősíti kiváló forra­dalmi és építő tulajdonságait, melye­ket a dicső szovjet néptől tanult. Na­ponta fűzi szorosabbra kapcsolatait, s a szocialista országok népeivel és a világ dolgozóival együtt forró üd­vözletét továbbítja a győztes szovjet népnek, amely vezérünk, barátunk és tanítónk. -d kiadóinak keszthelyi konferenciája A budapesti Mezőgazdasági Kiadó rendezte meg idén a baráti országok mezőgazdasági kiadóinak regionális tanácskozását. A Keszthelyen tartott konferencián a berlini, prágai, brati­­slavai és bukaresti kiadók küldöttei vettek részt. A tanácskozásokon szá­mos érdekes és tanulságos probléma került megvitatásra. A konferencia megnyitása előtt a küldöttek megtekintették a budapesti kiadó házi könyvkiállítósát, s már itt alkalmuk nyílt arra a megállapításra, hogy az elmúlt évek során, szinte ugyanabban az évben, mennyi azonos témájú, költséges könyv jelent meg több baráti országban is. Még érdekesebb azonban a kiadók terveinek elemzése, illetőleg a tervek tanulmányozásának eredménye. Ez az egyes országok mezőgazdasági prob­lémáinak, a szakemberek igényeinek rendkívül nagy hasonlóságát bizo­nyltja. Hasonlóak a megoldatlan, illetve valamely okból még fel nem dolgozott témákban is (pl. a biológia, a genetika stb. tárgyköreiben). Meg­lepő az is, hogy jó pár évi szünet után csaknem egyszerre vállalkozott a berlini, prágai, bratislavai és buda­pesti kiadó egy-egy pomológia s a szlovák, illetve a magyar kiadó egy­­egy ampeiográfia kiadására. Mind­egyik szerző, illetőleg szerzőcsoport új utakat is keres, érezvén az eddigi megoldások gyöngéjét. Természete­sen sok más hasonló témájú könyv szerepel az egyes kiadók terveiben. E helyzet s a felsorolt példák azon­ban nem csupán az egyszerre jelent­kező igényeket mutatják, hanem bi­zonyítékai valamennyi ország szer­kesztőségei tőbbé-kevésbé elszigetelt voltának is. Lehet hiányolni az ala­posabb vagy rendszeresebb irodalom­­kutatási munkát, az igazi okot azon­ban mégis az elszigetelésben kell lát­nunk. 1956 előtt alig volt kapcsolata az egyes kiadóknak még a baráti álla­mok kiadóival is. Szűkszavú kataló­gusok, elszórt levelezések ismeretlen kollégákkal nem tették lehetővé sem a baráti államok mezőgazdaságának, sem könyvkiadásának megismerését. Ezek az indokok késztették a baráti államok mezőgazdasági kiadóit, ille­tőleg felettes hatóságaikat, hogy a múlt évben lehetővé tegyék a kétol­dali látogatásokon, személyes tár­gyalásokon és tapasztalatszerzésen felépülő együttműködést. Ezt a célt szolgálta a keszthelyi regionális ta­nácskozás is. A konferencián az egyes szerkesz­tőségek beszámolóin kívül sok érté­kes és érdekes, ötletes felszólalás és javaslat hangzott el, amelyek közül érdemes a következőkre rámutatni. A prágai kiadó javaslatot adott elő a mezőgazdasági szakirodalom ismer­tetését, népszerűsítését szolgáló kö­zös tájékoztató iroda felállítására. Ezt az igen fontos javaslatot vala­mennyi küldött elfogadta, és meg­tette az intézkedéseket a terv meg­valósítására. Mindegyik küldöttség elfogadta a magyar-cseh javaslatot egy hatnyel­vű mezőgazdasági szakszótár kiadá­sára. Az előzetes megállapodás sze­rint orosz, német, cseh, román, len­gyel és magyar nyelven készül majd ei a mintegy 20 000 mezőgazdasági szakkifejezést tartalmazó mű. Igen nagy érdeklődés mutatkozott valamennyi ország kiadója részéről a magyar Mezőgazdasági lexikon iránt, hiszen hasonló mű kiadását szinte minden országban már évek óta ter­vezik, de a feladat bonyolultsága, sokrétűsége, a hosszadalmas és rend­kívül szétágazó munka különböző ne- ! hézségei miatt nem kezdődhetett el a munka. Rendkívül jelentős nemcsak а ко- ’ zös, hanem általában a mezőgazdasági : kiadás terén a szlovák küldöttség : egyik javaslata: közösen Irt és szer- | kesztett biológiai munka kiadására. : Köztudomású, hogy éppen a biológia : több fejezete az ún. kényes témák j közé tartozik. Aránylag fiatal tudó- j mány, de gyors ütemben fejlődik. : Ezért a gyakori változások okozta el- \ avulás veszélye miatt alig akad vôl- j lalkozó az egyes fejezetek megírása- ; ra. Pedig vannak olyan szerzők, akik i kutatói és irodalmi munkájuk alapján j alkalmasak és vállalkoznak is a bioló- ! gja jelenlegi állásának összefoglalá­sára. Nagy érdeklődést váltott ki a je­lenlévők között szlovákiai kiadónál készülő színes tájanatómiai atlasz, s azt közös kiadásként valószínűleg átveszik a többi kiadók is (időközben olyan irányú tárgyalások is folynak, hogy e müvet a moszkvai Mezőgazda­­sági Kiadó is átveszi). A felvázolt kérdések természetesen csak érzékeltetik azt a hatalmas és őszinte törekvést, amelyek .megoldása valamennyi résztvevő szívügye volt a keszthelyi konferencián: a közös, a tökéletesebb s egyben gazdaságosabb mezőgazdasági könyvkiadás ügyét. Reméljük, hogy a tervek megvaló­sulnak, s a baráti országok közötti kapcsolatok elmélyülnek a nemes cél érdekében. Zborovský Alfonz Népi képzőművészek kiállítása Komáromban A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának tiszteletére érdekes kiállítást rendeztek a komá­romi kultúrházban. A komáromi és őgyallai képzőművészek munkáinak kiállítását láthatta itt meg a szem­lélő. A kiállítéson azok mutatkoztak be, akik mögött nem áll képzőművé­szeti főiskola, de akik tehetséget éreztek magukban, s ilyen érzéssel vették kezükbe az ecsetet. Itt találjuk Mester Pál, a komáromi hajógyár kul­­túrreferensének munkáit,1 továbbá Szeberényi Elemérét (GTÁ), Balogh Imre (hajógyár), Ganzer Margit 12 gyermekes anya, Tóth András keres­kedő, Valach László (hajógyár), Stäu­ber György (katona), Rózsás Margit (hívatalnoknő) és még több más mű­kedvelő alkotását. A kiállítás és a kiállított munkák szempontjából érdekes figyelembe idézni Szeberényi elvtárs szavait, aki elmondotta, hogy bizony a kapitaliz­mus idején neki, fizikai dolgozónak néha öt éven át egyszer sem állt módjában festeni, annyira kihasználta a munkaadó. És ezt csaknem mind­egyik esetben elmondhatjuk. A kiállításon feltűnést keltett Mes­ter Pál munkássága, akinek néhány képe elérte a hivatásos festők szint­jét. A két pocsuvadlói táj perspektí­vája olyan mély, hogy az út szinte „beleszalad" a falba. Egész különleges impresszionista ízű színkeverés jel­lemzi az 1948-as Karlove Vary-i nia­­nifesztáciőt. Sikerültek még az Öreg füzek, a Komáromi ablakból, és a Ga­lagonyabokor címüek. Finom színezésével lepi meg a lá­togatót , Szeberényi Elemér Orgona­csokra. A Ganzer-képekkel kapcso­latban meg kell jegyezni, hogy szer­zőjének még sok giccset kell el­vetnie. A kiállításon ízelítőt láttunk a hí­res martosi népviseletről is. A kiál­lítás szép volt, de úgy érezzük, hogy gondosabb szervezéssel még alapo­sabb munkát is végezhettek volna/ A komáromihoz hasonló körzeti kiál­lításokat rendeztek Bajmócon, Érsek­­újvárott és Nyitrán is. A kiállított tárgyak legjobbjai a kerületi kiállí­tásra kerültek, amely október elején nyílt meg Nyitrán. Maga ez a kiállí­tás is azt tanúsítja, hogy a kerületi nemzeti bizottság és a békevédők ke­rületi választmánya helyesen dön­tött, amikor ezen kiállítások megren­dezését esedékessé tette. Mártonvölgyi László * ★ ★ A visszhang... Történt egyszer, hogy egy fiúcska olyan vidéken nya­ralt, melyet még nem ismert eléggé. Amint karikáját hajtotta a réten, ki­abálni kezdett: „Hé, hé!" A közeli erdőből ý a legnagyobb cso­dálkozására, visz­­szafeleltek neki: „Hé, hé!" A kisfiú kíváncsi­an kérdezte: „Ki vagy?" „Ki vagy?" — hallatszott az erdő­ből. „Buta!' rülten. — kiáltott a fiúcska inge­„Buta!" — hallotta a következő pil­lanatban, Erre még mérgesebben kiál­totta : „Szamár!“ Épp oly mérges volt a válasz is. A kisfiú dühtől re­megve futott édes­anyjához panasz­kodni.^ Az rögtön tudta miről van szó. — Ha gorombasá­gok helyett udva­rias dolgokat mond­tál volna a vissz­hangnak — magya­rázta — ugyanazo­kat a kedvességeket hallottad volna vissza. Egyébként az emberek is min­dig úgy fognak ve­led viselkedni, mint ahogy te viselkedsz velük,» (Francia mese nyomán.) UDVARIASSÁG Az első szemüveget ismerős optikus­nál rendeltem meg. Az optikus régi hívem volt, csaknem minden premiere­men megjelent a feleségével. Olyan udvariasan fogadtak, hogy az már szinte kényelmetlen volt nekem. Amikor a receptet átadtam, a főnök a fejét csóválta: — Ejnye, ejnye, hát mitől romlott el ennyire a művész úr szeme? Életemben egyszer nagyképü akar­tam lenni, hát így válaszoltam: — Nem tudom ... Talán a sok olva­sástól ... — Majd viccesen hozzátet­tem: — De ugye ez nem látszik meg rajtam ? — Magán? — jelelte az optikus fele­sége, — dehogyis látszik meg ... * Ebédre voltam hivatalos dr. Sándor Zoltánhoz Hatvanba. Amikor a ropogás libacombot meg­­izleltem, csettintettem a nyelvemmel és odafordultam a háziasszonyhoz: — Nahát asszonyom, ez a libasült valami remek ... Ilyen jót már régen nem ettem ... A háziasszony legyintett a kezével: — Ugyan, Salamon ... Tudom jól, hogy ezt maga csak udvariasságból mondja. — Téved nagyságos asszonyom, — védekeztem —, én egyáltalán nem szok­tam udvariaskodni. Ha valami jó, azt megdicsérem. De viszont ha nem ízlik valami, akkor hallgatok ... Itt kis szünetet tartottam, aztán folytattam: — Szóltam én a levesnél egy szót is? (Salamon Béla: Hej színművész .., című könyvéből.) b VERONICA PORUMBACU: Október tanúsága Fuvarosok a hegyről hosszú sorban hozzák alá a szálas rönköket. Miért indultak útnak most? A holdban kihunyt a láng. A szél fát döntöget. Ők azt nézik: az út rövidje hol van s mentükben akár csárda is lehet, nem torpannak még egy lépést se meg: reggelre oszlop mind a rönk s a gyorsan közéjük font sodronyon át az áram , fénylik a húsz fuvaros falujában. Mintha lágy arcot simogatna ujja, ügy nyúl a rönkhöz egy egy fuvaros, — vonót a művész így tesz néma húrra ... Évszázadok napfénye rejtezik nagyszál fenyők kerek évgyűrűjében. A hó s a zápor vonta jel ez itt, amott betyárok árnya ieng — miképpen egy népi bárd dalolta tetteik s közben az ágak közt a régi harcok s nagy lázadások hangja vísszaharsog. De hogy e törzs együtt a többivel / oszloppá lett amott az útszegélyen s fenyőfa-marka áramot emel oly falvak fölé, melyeket kevélyen a mindentudó térkép sem jelöl — a Forradalomnak kellett hatalmas kezével útat törnie előbb ... és Pétervárott mentek diadalmas harcba Lenin szavára felkelők ... Győzött az álom és kinyílt vele álmodott jövőnk fénylő reggele, hisz első tüzük mind csak tőle vették a régi sztrájkok lángjai s mai bilincstelen harcunknak izmai. Ä fuvaros kezével ott a rönkön ezt az erőt tapintja már örökkön. A hő, mely benne gyűlt az éjszakán s azt súgja, hogy az útnak vége rögtön, átforrősítja már egészen hazám ... így van, hogy az elhagyott kis faluk oszlopain felizző sok-sok lámpa Leninnek eme! diadalkaput S októberben lesz hites tanúsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom