Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
957. július 14. Jzalŕod Földműves s Л fatonmuMtunusQ-c&zátyából... TÉRSÉGE véghetetlen, természete nagyszerű, gazdagsága kimeríthetetlen. Hatalmas és gyönyörű a szovjet haza, a kommunizmus nagy országa. A {elkelő nap sebesen száguldó sugarainak is tíz órára van szüksége, hogy keletről nyugat felé haladva végigjárja, bearanyozza az Emberiességnek ezt a kiterjedt világát. Közel fél évszázada, hogy a rend új korszaka bírókra kelt a sötétség hatalmasságaival s véget vetett az emberöltők öröklődő zűrzavarának, s világos fogalmakkal lakható világot épített a kínos kötelékek közt sínylődő, nap, fény, tiszta levegő után vágyó Ember számára. „Tudatlan népet könnyebb kormányozni” — vélte Pobjedonoszcev, III. Sándor tanácsadója és a műveltség többi kiváltságosa. Egyszerre azonban szertefoszlott a köd, évszázadok súlyos öröksége, hogy tért és időt követeljen milliók igazának. S a vasba öltözött munkásság Lenin mögé sorakozva és a parasztsággal szövetkezve új korszak virradatát hozta. 1917. októbert írtak akkor. Ma már szörnyűségnek tűnik a fiatal szovjet nemzedék előtt is, hogy aránylag nem is olyan régen négy ember közül három nem tudott írni, olvasni, s hogy a munkások munkafeltételei igen súlyosak voltak, a munkanap nem ritkán 15—16 óra, a munkabér pedig nyomorúságos volt. Ilyen, ha nem rosszabb volt az orosz muzsik helyzete is. „Azelőtt minden emberi ész, minden 'lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek adja a kultúra és a technika minden áldását, másokat pedig megfosszon a legszükségesebbtől is — a művelődéstől és a fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közös tulajt! -na és mostantól fogva soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmányolás eszközévé.” ÖRÖKÉRVÉNYŰÉN ezek a lenini szavak. Ehhez igazodik jelenünk lélegzetvétele; s a becsületes emberek százmilliói Moszkva szavára hallgatnak. Az új idők üteme diktálja azt az elszánt békeakaratot, mely az atomkor küszöbén a nemzetek egyenrangúsága és békés egymás mellett élése szellemében kíván beleépülni a jövőbe. NEGYVEN ÉV rövid idő. A Szovjetunió történetében azonban évszázadok mulasztását pótolta. Ennek köszönhető, hogy a világ első szocialista állama nemcsak megtisztelő helyet vívott ki magának a világ népei között, de az Igazság szószólójaként szava messzire világot az emberek lelkében. Hja Erenburg nyilatkozata a VIT-ről Diákok és a világkultúra A közelgő moszkvai Világifjúsági Találkozón — értesülésünk szerint — a Diákok Klubja lesz majd az a hely, ahol leghevesebb vitákra kerülhet sor. Az ott lezajló egyik vitatéma „A diákok és a világkultúra” címet viseli. Ilja Erenburg, a világhírű szovjet író az alábbi nyilatkozatot adta erről a témáról: „Úgy vélem, minden diák nagy lelkesedéssel gondol tanulmányi befejezésére, a jövőjére . A világkultúra legnagyobb értékének megvédése csakis a kultúra minden egyes munkásának alkotó tevékenysége révén érhető el. A kultúra nem valami hagyaték és nem élhet csak a múltban. Ha nem fejlődik tovább a népek mindennapi életével együtt, akkor elkorcsosul és szellemi elszegényedéshez vezet. Éppen ezért minden diáknak pontosan meg kell gondolnia a világon elfoglalt helyét hiszen munkája és egész élete a kultúra belső fejlődésének alapja.” Kifejezte Erenburg abbéli véleményét, hogy erről a témáról szóló vita minden részvevő számára minden bizonnyal hasznos lesz.-mi Az ember szolgálatában Ragyogóan tűz a meleg júniusi nap'ény. A moszkvai pályaudvarok főbejárata elé egymásután gördülnek az mtótaxik, amelyekből valósággal özönének a nagy csomagokkal, bőröndökcel felpakolt jókedvű emberek. Hova utaznak? Nem kell megkérdeznünk íz utasoktól, arcukról is leolvasható, hogy jól megérdemelt pihenésre, üdüésre gondolnak. — Szűcsi felé? ... — kérdezik az utasok a pályaudvar főkapusától. — Ötös vágány ... — A kiszlovodszki vonat melyik vágányon áll ? — A hármason ... így megy ez mindennap — szünet léikül. És nemcsak Moszkva, hanem i többi nagyváros pályaudvarai is. Százezrek és százezrek indulnak a Szovjetunió minden részébe, hogy a pihenésre és kezelésre szoruló dolgozókat és évenként több mint 300 000 ember fordul meg ezeken a gyógyhelyeken. A gyógyhelytan — tudomány. Tudósok százai tanulmányozzák a Szovjetunió különböző vidékeinek gyógyhatását és dolgozzák ki legaprólékosabban a különböző gyógyvizek alkalmazásának módját. Ebben a fontos munkában a legjelentősebb szerepe a moszkvai Központi Gyógyhelytani Intézetnek van. Az intézetet bátran nevezhetjük a Szovjetunió gyógyközpontjónak. Itt kísérletezik ki az új gyógymódokat, és innen indulnak el a Szovjetunió legtávolabbi részeibe azok a tudományos expedíciók, amelyeknek célja új gyógyhelyek, új gyógyforrások feltárása. * * * 2000 méteres hegyek között magaslati üdülőket rendeztek be a dolgozóknak. A hegyekben turistaházak és üdülőtáborok is vannak. a tengerparton, a hegyvidéken, a gyógyforrások és gyógyvizek üdülőiben pihenjék ki az egész évi munka fáradalmait és új erőt gyűjtsenek. * * * Joggal büszkélkedhetnek a szovjet emberek azzal, hogy elsők voltak a világon, akik olyan nagy gondot fordítanak a dolgozók pihenésére, s a szovjet orvosok arra, hogy annyi szeretettel gondoskodnak a betegek gyógyításáról. Az egészséges dolgozóknak az üdülés, a szabadságidő, eltöltött néhány heti pihenés arra szolgál, hogy új erőt gyűjtsenek. De vannak betegek, akik nem szorulnak ugyan állandó kórházi kezelésre, mégis szükségük van arra. hogy különleges gyógyüdülőkben, szanatóriumokban töltsenek néhány hetet. Hogyan gondoskodik a szovjet allam azokról, akiknek egészségi állapota a megszokottól eltérő környezetben minden esztendőben többhetes szanatóriumi ápolást, gyógyüdülőben való kezelést és pihenést igényel? A cári Oroszországban is voltak szanatóriumok és olyanok, akik a szanatóriumok, a gyógyiidüllök áldásában részesültek. A forradalom előtt 56 szanatóriuma volt Oroszországnak és ezekben 300 hely várta a nagybirtokosokat és a tőkéseket, hogy kipihenjék a kizsákmányolás „fáradalmait". Ma a Szovjetunióban több mint 350 gyógyüdülő és szanatórium várja A moszkvai intézet irányításával még 11 hasonló intézet működik a Szovjetunió különböző részein, Ukrajnában, Grúziában, Örményországban, az Uraiban és Szibériában. Ezek az intézetek mind egyetlen célt tűztek maguk elé: az emberek, a dolgozók szolgálatát. -szk. A Krim-félsziget déli részén van ez a gyönyörű régi vár, amely most üdülőhelyül szolgál. A „Fecskefészek” a szovjet dolgozók kedvelt nyaralóhelye. I A könyvek palotája A moszkvai Lenin Könyvtár XVIII. századbeli épülete, amelyet V. Bázsenov, orosz építész tervezett. Háttérben látható a könyvtár új épülete. to,,./..,,'! a hősi várost idézi fľUl.ó.'lWjat, a dal üteme, s 500 évéről regélnek a költők lantjai. A történelem nem egyszer vészes viharok átkelőhelyévé tette, de Moszkva dacolt az idővel, dacolt a hódítóval. Negyven év óta új korszakot él. Az Emberré válás korszakát. S a világforradalom eszméi a felkelő nap országából elindulva naponta új területeket hódítanak. Moszkva a forradalom előtt szűk, rogszul épített város volt. Képét az ötéves tervek a felismerhetetlenségig megváltoztatták. Ma nemcsak a Szovjetunió szíve, de a leghatalmasabb ipari központ, a legnagyobb kultúrközpont — az új korszak, a szovjet korszak zászlótartója. Világító fákiya, melyre közel félévszázada figyelnek a világ becsületes emberei, akik mindenkor magasra tartják az emberiesség, a barátság és békés egymás mellett élés zászlaját. MOSZKVÁBAN a Kreml ősi fala közelében emelkedik a világ legnagyobb, leggazdagabb könyvtárának, az Állami Lenin Könyvtárnak épülete. Mintegy 16 millió nyomtatott és kézírásos müvet őriznek ebben a hatalmas könyvtárban. A LENIN KÖNYVTÁR azonban nemcsak könyveinek számával, hanem könyvtármunkájával, különleges, újszerű módszereivel is felülmúlja a világ valamennyi könyvtárát. Nincs még egy olyan könyvtár a világon, amelyet évenként közel kétmillió olvasó keresne fel, mint a Lenin Könyvtárat. Példa erre az Egyesült Államok kongresszusának washingtoni könyvtára, melynek évenként 600 000 olvasója van. A párizsi Nemzeti Könyvtárnak és a londoni British Museum könyvtárának — amely valamikor a világ legnagyobb könyvtára volt — még kevesebb olvasója van, mint a washingtoninak. A könyvtár alapja az 1831-ben Pétervárott megnyílt Rumjancev Múzeum, melynek mintegy 28 000 könyve volt. 1861-ben helyezték át Moszkvába. A Lenin Könyvtár egyik legújabb osztálya a mikrofilm-osztály. Ezen az osztályon különleges gép fényképezi le keskeny filmre a könyv oldalait. Egy 500 oldalas könyv elfér mindössze tíz keskeny filmlemezen, egy mellényzsebbe dugható kis dobozban. -ap Gondoskodás a szovjet nőről A „Szovjetszkája Zsenscsina” -(Szovjet Nő) c. folyóirat szerkesztősége levelet kapott. Az egyik olvasó a lap hasábjain olvasott a fájdalommentes szülésről és meghatottan nézegette a fényképet, amelyen a nővér féltő gonddal pólyázza az újszülöttet. Gyermekáldás előtt volt. Már harmadszor. Két szülése szerencsétlenül végződött. Messze lakott Moszkvától, egy kis faluban, a Bajkál-tó keleti partvidékén. 31 esztendős volt. Mindenáron gyereket akart. Elhatározta, hogy ír a lap szerkesztőségének, hogy beutalást kaphasson valamelyik intézetbe. Rövid idő múlva a szerkesztőség továbbításában a Szovjetunió egészségügyi minisztériumából érkezett válasz. Módjában áll „valamelyik nagyobb városban a kórházi kezelést igénybevenni — hangzott a válasz. * * * kapott az egyik nőgyógyászati klinikára, ahol tapasztalt orvosok felügyelete alatt állt. Később átkerült az egyik moszkvai szülőotthonba. Jakatyerina Bukina álma megvalő-Jekatyerina Bukina egy nyári napon sült. A kis Natasával a karján hagyta megérkezett Moszkvába. A levéllel el a szülőotthont. Mindenkor őszinte felkereste a Szovjetunió egészségügyi hálával gondol vissza az otthon orvominisztériumát és nyomban beutalást saira és nővéreire. Az első élmény A csernöi állomáson a vonat megiramodik, de néhány perc múlva lelassít, végül megáll. Átléptük a Szovjetunió határát. Az utasok az ablakhoz rohannak, nagy az izgalom, mindenki valami meglepő, valami egészen nemvárt különleges látvány varázsának lázában siirög-forog az ablakok előtt. A vidék azonban nem mutat semmi különöset, jobbról balról érő gabonatábláktól aranyló síkság, dúsan bokrosodó répaföldek sötétzöld erdeje és a távolban néhány falusi ház. A vasúttal párhuzamos országúton messziről két lovas közeledik; szovjet határőrök végzik szolgálati kőrútjukat. A látványban nincs semmi meglepő, az utasok mégis gyökeret vernek az ablakoknál és nézik, de nem is kifelé hanem inkább magukba mélyedve az egyhangú síkságot, melyéppen olyan mint nálunk, vagy bárhol Közép-Európa gabona- és répatermő vidékei. Befelé nézünk mindnyájan, szinte mérjük a rendkívüli élmény mélységét a lázas izgalommal várt és végre megérkezett pillanat hatását. Szovjet földön vagyunk abban az országban, mely életünkben, munkánkban és az új társadalmi rendért folytatott harcunkban olyan döntő szerepet játszik. Megérkeztünk abba az országba, melynek erős népe először rázta le magáról a kizsákmányolás évszázados bilincseit, utat és célt mutatva a világ dolgozóinak. Abban az országban vagyunk, amelynek katonái vérükkel tettek bizonyságot testvéri szeretetükröl. Abban az erőtől duzzadó hatalmas országban, mely a becsületes, békeszerető emberek győzelmes harcát vezeti, szabadságunk és szocialista jövőnk esküdt ellenségei ellen. Egy hatalmas országban vagyunk, melynek 200 millió lakosa a mi legszeretöbb, leghűbb testvérünk, legöszintébb és mindig segíteni kész barátunk. A pillanat szép és megkapó. A csönd áhitatos. A lovasok lassan közelednek az országúton, a vonat ablakon kicsodálkozó szemek bársonyosan simogatják délceg alakjukat és kényesen lépegető karcsú, lovaikat. Az áhitatos csend egyszerre váratlanul feloldódik és lelkes üdvözlő kiáltások szállnak a szovjet katonák felé. Zdrasztvujte tovariscsi! Zdrasztvujte soldáti! V. E. — Mi a baj kis csalogány, berekedtél? — Hogyne rekedtem volna be, hiszen egyedül csak én végzek kultúrmunkát ebben a faluban! (Kanyevszkij rajza) ALEKSZEJ SZURKOV: Testvérek dala Pamírtól, hol hó fehérük, Altájtól Gangesz vizéig Felhők fölött ének szárnyal: Békegalamb fehér szárnnyal. Stafétája ez az ének Szeretetnek, meleg fénynek — Májusi dal zengve jár: Hindi, ruszi — bháji, bhájl* A népek, ha megizlelték Szabadság szép igézetét, Ütjai a végtelennek Barátsághoz elvezetnek — S amit közös cél hevített, E barátság egyre hívebb. Kezet fog a testvérpár: Hindi, ruszi — bháji, bhájl Hazánké a hitünk, álmunk, Kéz a kézben együtt állunk, Vágyunk örök békét áhít, Testvérré tesz mindhalálig. — Békét, békét a világnak! — Moszkva, Delhi . így kiált csak, S tájról tájra messze száll: Hindi, ruszi — bháji, bhájl * Hindi, ruszi — bháji, bháj! — magyarul; a hinduk és az oroszok testvérek, fgy üdvözölte India népe Bulganyint és Hruscsovot,
