Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

£ Jvaira d Földműves 1957. október Egy határozat — és ami mögötte van Csendesen permetez az eső. nem hogy alább, bármennyire bosszankod­­hak is az alsószeliek. Hogyne, ami­kor félben a trágyázás, a kenderkb­­tés. Lassan halad a silózás, még nyü­­vetlen is akad és már erősen sürget a répaszedés. Nem kis dolog 160 hek­tár répát rendbe tenni, az állomásra szállítani. Igaz, öt csoport tagjai fog­tak hozzá a répaszedéshez, de mi lesz a többi munkával? És ennek a ..többi" munkának már rendbe kellene lennie. Ez azt mutatja, valahogy a munka­­szervezésnél hiba csúszott a számí­tásba. Bizonyíték erre a vezetőségnek ama határozata, mely kimondja, „az a tag, aki egy hónapban 21 munkanapot le nem dolgozik, megvonják tőle a természetbeni járandóságot". Nézzük csak meg, miért volt szük­séges e határozat? Az alsószeliek a múlt év őszén ér­tek el odáig, hogy a gazdásági terü­letet a hozzá tartozó igavonókkal egyenlően öt csoportra osztották. Е9У-еду csoportvezetőre 29-30 em­ber és 450 hektár föld jutott. A cso­portok mint 450 hektár gazdái, neki iramodtak. - Kitermel többet, majd megmutatjuk! - volt a jelszó és kez­dődött a nagy versenyzés. A trágya, mely az istálló körül már magasra pú­­posodott, napok alatt a földekre ke­rült és kevésnek is bizonyult. Minden csoportvezető a maga földterületét igyekezet javítani, zsírozni. Ment a munka, szántás-vetés, mint a karika­csapás. Az előjelek azt mutatták, be­válik a különltés. Tavaszi vetés, sara­­bolás minden a maga rendjén haladt. A föld gazdag terméssel kecsegtetett. De közbeszólt az időjárás. A jég ala­posan megtépázta egyik-másik cso­port termését. Bogár Györgynek a gabonáját, Irsányi Istvánnak a kuko­ricáját tette tönkre. És ekkor kezdő­dött a keveredés. A nagy lendület alábbhagyott. A csoportok tagjait le­sújtotta a nagy veszteség. A gépeket csak kivételes helyeken lehetett al­kalmazni. Egymásnak kellett segíteni, s felbomlott az egyezség. Kézi erőre, kis kaszákra volt szükség. A dúlt ga­bona aratása új normát kívánt, s ezt az alkalmat kihasználva sokat akar­tak keresni, noha volt olyan 10 hek­tár őszi árpájuk, melyből csupán 12 zsák telt meg. A gabona nem fizetett, de a munkaegység, az fogyott. Volt olyan nap, amikor 5, sőt 7 munkaegy­séget is megkerestek naponta az em­berek. Laza volt a norma. S a csoport­­vezetők: Bogár György, Irsányi István, Váci István és Kontár János ebben látják a legfőbb hibát. Ugyanis több tag megelégelte a munkaegységek számát és cséplés után pangás állott be a munkába. A napi 5 munkaegység után visszatetsző volt a másfél mun­kaegység, amit a silózásnál, vagy a takarmány betakarításánál lehetett szerezni. A csoportvezetők sorra jár­ták a házakat. Kifogás akadt garma­dával. Jött a búcsú: tapasztottak, me­szeltek, a ház elejét sepregették. S most maguk a tagok suttogják: - Sok takarmányunk veszendőbe ment. — Az otthon töltött napokra drágán fi­zet rá az egész közösség. így nem csoda, hogy a bő takarmánytermés el­lenére Pleva József zootechnikus csak 4,5 literes tejátlaggal számol. — Hiszen arra sem akad ember, aki a napi takarmányt lekaszálja és behordja, — mondja Puskás János, a szövetkezet elnöke. — Hogy a tehe­nek takarmánya ne legyen egyoldalú, a silókukoricához kimértünk 13 hek­tár herét, etessék vegyesen, de nagy­része lábon maradt. Természetes így a tejátlag egy de­civel sem emelkedhet. És ha a tag­ság nem tartja szívügyének a meg­lévő takarmány betakarítását, köny­­nyen úgy járhatnak, mint ez év ta • vaszán, amikor még szalmából sem volt elegendő az állatoknak. 4 Mindezen fogyatékosságok ellenére a szövetkezet könyvelői azt állítják, hogy legfőbb bevételük az állatte­nyésztésből és a sertésekből szárma­zik. Ez így igaz, mert a 930 szarvas­­marha és az 1749 sertés után a jöve­delem sokra rúg. Azonban nem sza­bad megelégedniük azzal, hogy „ha nem csordul, csöppen“, de a tejnek a bő takarmány mellett ömlenie kellene. Közismert, hogy az alsószeliek a harmincas években a vidék földmun­kásságának harcaiban irányító szere­pet töltöttek be. Most is jó és becsü­letes munkások hírében állanak. Ne engedjék, hogy hírnevükön csorba es­sék. Televényes fekete földjük meg­hálálja a fáradságot, hiszen csupán a kertészetből 1 millió korona bevétel­re számítanak. Pénzügyi tervük már augusztusban 3 korona évvégi elszá­molást ígért munkaegységenként, s a termés java még a határban van. Sa­ját érdekük, hogy minden erőt latba­­vetve behozzák a lemaradást, hiány­talanul elérjék a tervezett munka­egység értékét. X Ötszáztizenegy mázsás hektár­hozamot takarítottak be a nagyme­gyeri EFSZ növénytermelő csoportjá­nak tagjai az első, 16 hektárnyi te­rületről. X A pozsonyi kerület gépállomásai idő előtt 102 százalékra teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Leg­jobb eredményeket a Bazini Gépállo­más dolgozói érték el, akik tervezett feladatukat 125.4 százalékra teljesí­tették. X A szeredi járásban lévő Pata község ifjúsága a szövetkezetben vég­zett példás munkája jutalmául meg­kapta a Megbízottak Testületé és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága vándorzászlaját. X Mindössze már csak 33 tehén hiányzik a komáromi járás szövetke­zeteinek tervezett tehénállományá­ból. Ez nagymértékben köszönhető a kötelességtudó szövetkezeti vezetők­nek, akik mindent elkövetnek a szarvasmarhatenyésztés fellendítése érdekében. A komáromi EFSZ például 135, a gadóci 115, az ifjúságfalvi 103 és a megyercsi EFSZ 101 százalékra teljesítette tehénállománykiegészítési tervét. Százszázaléknál tartanak a csallóközaranyosi, keszegfalvi, ke­­szegfalu-szigeti szövetkezetek. Ezzel szemben elmaradnak: a gútai, őrsúj­­falusi, ekeli, violini szövetkezetek. A járás tehénállományából mintegy 250 darab törzskönyvezett. -k-X Pozsonyban, a televíziók utáni nagy érdeklődés nyomán egy további televíziósszolgálatot létesítettek. Fel­adata az lesz, hogy az antennát fel­szerelje a televíziókészülék-tulajdo­nos lakásán. Az új televíziószölgálat, amely október 15-én kezdi meg mű­ködését, címe: Bratislava, Április 4 tér, 3. szám. A KOVA televíziószolgá­lat, a magyar kanálist is beépíti, így a budapesti televízió-adás is látható lesz. X Szlovákiában az idén 35 új isko­lával, 320 tanteremmel bővül az isko­lahálózat. * * ¥ Hasznos segítség A losonci járásban az őszi munkák elvégzésében több mint 30 traktoros, a Hadsereggel Együttműködők Szö­vetségének tagjai vettek részt. A traktorosok az éjjeli órákban is szán­tanak és ezzel a gépállományt jobban kihasználják. A nyári munkák alkal­mával 60 000 órát dolgoztak le. Egy ebéd, meg a falu csinossága A minap Vágsellyén jártam. Étke­zés céljából betértem az állomás melletti vendéglőbe. Szerényen meg­húzódtam az egyik sarokasztalnál, gondolva, hogy csendben megebéde­lek. Am néha az elképzelések szerte­foszlanák. Telt, múlt az idő, 10, 20, 30 perc és senki sem kérdezte tőlem, hogy vajon a végítélet trombitasza­vára várok-e? Szerencsére a halálo­zás előtt álló legyek szórakoztattak el, kellemesen körüldöngicséltek. Ez utóbbiak száma ugyanis elég tetemesre tehető és hogy különös tiszteletnek örvendenek az üzem ve­zetősége előtt, azt talán az bizonyítja a legjobban, hogy számukra asztalon, asztal alatt a táplálék bő választéka áll, hogy halotti toruk előtt kedvükre lakmározhassanak. Ilyen „víg“ társasággal vegyülve, mindössze hatan voltunk a vendéglő­ben. És hatunkra két pincér jutott. Megcsodáltam őket, úgy tisztes távol­ságból, mert az asztalokig nem köze­lítettek. Gondolatban a már ismert típuso­kat osztályoztam. Némelyik túl intel­ligens, agyonra udvarolja az embert, mások flegmán, egyszerűen nem akarják észrevenni a vendéget. Az étlapot (menetrendet) úgy teszik mindig az ember szeme elé, mintha a világ legfájintösabb ételei volnának azon. Igaz, hogy a nevek „nagyok“ Rákóczi oldalas, Bécsi szelet, Frank­furti leves, stb. Az ételt mér sokkal szerényebben hozzák, mert a nagy név alatt legtöbb esetben szerény, sőt igen silány ebédet kap az ember. A húst az elképzelhető legvékonyabb­ra vágják, esetleg meg is verik, hogy nagyobb legyen, ámbár — szegényke nem vétett senkinek. így morfondí­roztam magamban, s az idő csak telt, míg a pincérek típusainak osztályá­zásából arra az elhatározásra jutót tam, hogy szerencsét próbálok Vá( sellye egy másik vendéglőjében. Feltűnő, központi helyen terpesi kedik el ez a vendéglátó üzem, olds lán óriási betűkkel hirdetik: Kávéhá vendéglő, hotel. Gondolván, hogy jelzők fedik a valóságot, betérten De ahogy a küszöbig jutottam, meg hökkentem. Hallatlan! A huszadi században... Az étterem előtti bűi férészt megirigyelhetné akármelyi kakas, mert ehhez hasonló szeméi dombot aztán nem könnyen talá A padlón hulladékok, papírdarabol fél kiflik, megkezdett zsemlyék, és a előbb már említett „szórakoztatók — legyek. Egy darabig gondolkoztan hogy ilyen „higiénikus“ körülménye között enyhítsem-e egyáltalán éhs«-' gémét. A gyomor nagy úr, s én hallgatta) rá. A pincér itt már gyorsabban jöt s az bogy választani csak egy ét« között lehetett, már említésre ser méltó. Sokkal inkább meglepődter azon, hogy amikor viszontagságaima közöltem a főúrral, megjegyezve hoz zá szerény véleményemet a vendégi tisztaságát illetően, ő spártai rövid séggel elintézett: „Nincs időnk sö pörni“, Sellyén a helyi nemzeti bizottsá: sokat tett. Űj járdák, utak készültek s olyan két szép házsor épült a múl évben, hogy a város is megirigyel hetné. De feltehetném a kérdési miért csúfítja él a várossá ved! Vágsellyét a büffé és a vendéglő Vagy talán ilyen különösen eltérné nek a higiéniáról alkotott vélemé nyeink ?! Az ajándékot ajándékkal viszonozták — Sok sikert az új úton, bolgáromiak — Fülektől délkeletre a Bucsony-hegy lábánál húzódik meg szerényen egy csendes kis falucska: Bolgárom. — Mindössze 420 lakosa van. A falu la­kóinak nagyobb része mezőgazdálko­dással foglalkozik, a többi ipari mun­kás. A hegy órmairóP messzire belátni a vidéket. Ameddig a szem ellát, mindenütt közös gazdálkodás folyik. A széles táblákon szövetkezeti tagok szorgoskodnak a kapások betakarítá­sán, és traktorok szántanak, vetnek. Nemrég villanyfény gyűlt ki Bol­gáromban. Ez a fény nemcsak a sö­tétséget űzte el, hanem száműzi a maradiságot is az emberek bensőjé­ből. Nagyon értékes ajándékot káfroti ezzel a falu lakossága államunktól. És nem is marad adós. Népi kormányunk gondoskodását ajándékkal viszonozta 1957. szeptember 23-án megalakult az egységes földművesszövetkezet. — Bolgárom kis- és középparasztjai közös elhatározás révén egyhangúlag a nagyüzemi szövetkezeti gazdálko­dás mellett döntöttek. Mindannyian egy nagy közösségbe tömörültek. Jó munkát, sok sikert kívánunk a bolgáromi, füleki, sőregi, ragyolci új szövetkezeteknek! Szakó László, tanító, Feled A nagymegyeri járás országszerte jó hírnévnek örvend. A falvak kol­lektivizálásában már 1952-ben élen járt, amikoris már minden községben megalakult az EFSZ. Jó hírnevét nö­velte az a tény is, hogy az 1952 — 53- as években, s ugyanúgy ebben az esz­tendőben is az országban elsőnek tel­jesítette a gabonabeadást. Most újabb eredményekről számol­hat be. A szövetkezetek tagalapjának és földterületének kiszélesítése terén az országban elsőnek ért el olyan eredményt, hogy mezőgazdasági föld­területének immár 99,8 százalékán a szövetkezetek és az állami gazda­ságok gazdálkodnak. Úgy mondhatnánk, hogy a nagy­megyeri járás mezőgazdaságának kol­lektivizálása már be is fejeződött. Csupán 1—2 községben akad még magángazdálkodó, s a kívülmaradt földek nagyrésze pedig munkások, üzemi dolgozók kezében van. Ezek között is vannak olyanok, akiknek 0,5—2 hektár között van földjük. Ezekkel is állandóan foglalkoznak az agitátorok s minden feltétel adva van ahhoz, hogy a nagymegyeri járás mezőgazdaságának százszázalékos kol. lektivizálása rövid időn belül meg­valósuljon. Azt hiszem nem felesleges a nagy­megyeri járás sikereivel részleteseb­ben is foglalkozni. A több mint há­romhónapos felvilágosító agitáció ta­nulságul szolgálhat azon járásoknak, ahol még nem értek el olyan ered­ményeket, mint a nagymegyeriek. N Amikor megjelent pártunk Köz­ponti Bizottságának határozata, a já­rási pártbizottság és a JNB tanácsa akciótervet dolgoztak ki, s elhatároz­ták, hogy a szövetkezetek kiszélesí­tésére az agitációt nem valamennyi községben egyszerre indítják, hanem először ott kezdik a meggyőző mun­kát, ahol a legtöbb kis- és középpa­raszt gazdálkodik még egyénileg, s akik a legmakacsabbul ragaszkod­nak a magángazdálkodáshoz. Örömteljes jelentés a nagymegyeri járásból A járás földterületének 99,8 százaléka már szocialista szektorban • Az állami és népi szervek nagy feladatok előtt állnak szintén csak napok kérdése. Nagy­­szegpusztán a föld jó minőségű. A szövetkezetben vannak szakképzett középgazdák, akik kellő támogatással itt a pusztán is képesek kiépíteni egy viruló földművesszövetkezetet. A KÖZELMÚLTBAN így került sorra elsőnek Nyárasd község. A jó eredményekkel büszkél­kedő EFSZ-en kívül sok 6 — 12 hek­táros földműves gazdálkodott egyé­nileg," akiknek egyrésze csak úgy élhe­tett meg gazdálkodásából, hogy nem teljesítette az állam iránti kötelessé­gét. Mások viszont beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek, de paraszti önérzetük és büszkeségük folytán méltóságukon alulinak tartot­ták, hogy felvételüket kérjék az EFSZ-be. A FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁT egy 50 tagú agitációs csoport kezdte, melynek élén a járási párttitkár és a JNB titkára állott, tagjai a HNB titkárok és a JNB mezőgazdasági osztályának dolgozói voltak. Ott volt a JNB hangszórós kocsija is, amely­nek három tagú csoportja állandóan beszédet mondott a község lakosságá­hoz és villámhíreket adtak ki a leg­újabb eseményekről. Ugyanakkor a villámhírekben foglalkoztak az olyan magángazdálkodókkal is, akik nem teljesítették beadási kötelességüket. Ezekkel a gazdákkal az agitátorok külön is beszéltek és megmagyaráz­ták helyzetük tarthatatlanságát. Nem volt könnyű az agitátorok feladata, már csak azért sem, mert a legtöbb adóssággal terhelt gazda sehogysem akarta megérteni, hogy az állam iránt nemcsak joguk, hanem kötelességeik is vannak. Akadtak olyanok, akik úgy akartak kibújni a kötelesség teljesí­tése alól, hogy kerülték az agitáto­rokkal való találkozást. Az agitációs csoport azonban minden módszert kihasznált a földművesek meggyőzé­sére. LASSAN MEGTÖRT A JÉG Legtöbben belátták, hogy helyesebb, ha a szövetkezetei választják. Persze hosszú, kitartó meggyőzőmunkára volt szükség, s legtöbb helyen az asszo­nyok okozták a legnagyobb nehézsé­geket. Sokan pedig arra vártak, hogy mások kezdjék. De végül is a több mint egyhetes agitációs munka nyo­mán Nyárasdon már alig van két­­három kívülálló gazda. Hasonló volt a helyzet a többi köz­ségben is. Kemény dió volt Nagy­­megyer. A Nyárasdon bevált módszer azonban itt is segített. Csak az elsők megnyerése ütközött komolyabb ne­hézségekbe. Azok után már jöttek a többiek. Olyan is akadt, akit előző­leg sérelem ért a szövetkezet meg­alapításánál. így volt ez Buzgó Kál­mánnál is, azonban végre ő is belátta, hogy immár nem zárkózhat el a falu kollektivizálása elől és az elsők kö­zött kérte felvételét a szövetkezetbe. Utána aztán jött Magyarics Gusztáv, Hegyi Károly, Szabó Károly, a László­­testvérek és a többiek. Nagymegyer földműveséinek 99 százaléka már szövetkezeti tag. Csupán tgy szép­ségfoltot nem sikerült a mai napig eltüntetni, ugyanis Kósa János két hektáros gazdálkodó —, aki egyéb­ként a HNB tagja - még a mai napig sem változtatta meg téves nézetét. Pedig sokan kíváncsiak rá, vajon kit képvisel majd Kósa János a helyi nemzeti bizottságban? Kinek a ne­vében szólal fel a HNB ülésén? A felvilágosító munka a „réteken., ment legnehezebben. Bodzaréten pél­dául, ahol tavaly óta működik az EFSZ, a kívülállók ellenséges maga­tartást tanúsítottak az agitátorokkal szemben. Ez a helyzet leleplezett egy nagy hiányosságot, mégpedig az ed­digi helytelen tömegpolitikai munkát. Tömegszervezeteink a nehéz közleke­dési viszonyok miatt eddig nagyon kihagyták munkatervükből a „réte­ken.. élő földműveseket. A népnevelő munka hiánya következtében az ott élő földművesek mind politikai, mind kulturális szempontból elszigetelődtek a világtól. Ezekután nem is lehet cso­dálkozni, ha nem tudták megértem az idők szavát, ha nem értették meg mezőgazdaságunk kollektivizálásának nagy jelentőségét. A sok napos ne­velőmunkának azonban itt is meg lett a gyümölcse, mert Bodzaréten a ma­gángazdák nagyrésze már csatlako­zott a szövetkezethez. A népnevelő­munka eddigi hiányosságából fakadó­an azonban szükséges, mégpedig mi­hamarabb hozzáfogni ezekben a köz­ségekben is a komolyabb népnevelő munkához. HASONLÓKÉPPEN EGÉSZSÉGTELEN HELYZET volt eddig Nádszegpusztán is. Hu­szonhat nádszegpusztai földműves Í40 hektár földdel eddig az apácaszakál­­lasi EFSZ-hez tartozott. Messze esik a puszta a községtől. Az utak sokszor járhatatlanok: A távoleső szövetke­zethez tartozó 26 földművesen kívül élt itt még 20 magángazdálkodó is. Az agitátorok itt is óriási nehézsé­gekkel találkoztak. Hasonlóan meg­látszott a népnevelési, tömegpolitikai munka hiánya. Az eredmény azonban itt sem maradt el. Nagyon helyes megoldást találtak a fáradságot nem ismerő agitátorok. Nagyszegpusztát elválasztották az apácaszakállasi föld­művesszövetkezettől, s új szövetkeze­tét alapítottak. Ennek hatására már eddig 10 magángazda csatlakozott, a szövetkezethez, s a többiek belépése tehát 300 új taggal és 1400 hektár földdel gyarapodott a közös gazdálko­dás a járásban. A mezőgazdaság kol­lektivizálása rövidesen befejeződik. De ez még korántsem jelenti a fel­világosító, a tömegpolitikai munka befejezését. Ellenkezőleg. Éppen most kell kettőzött figyelmet szentelni a nevelőmunkának. Nagy és felelősség­­teljes feladat előtt állnak a JNB és helyi nemzeti bizottságok tagjai. Mint a szemünk fényére, úgy kell ügyel­nünk arra, hogy a 25 szövetkezeti községben és a pusztákon létező hat szövetkezetben megszilárduljon a nagyüzemi gazdálkodás mind pénz­ügyi mind politikai szempontból. Különösen ügyelni kell, arra, hogy az újonnan belépett tagokat úgy fo­gadják a szövetkezeti nagy család­ban, hogy otthon érezzék magukat. Tapasztalt, szaktudással rendelkező gazdákkal szaporodtak a szövetkeze­tek. Ez természetszerűen megköveteli, hogy a tapasztalt gazdák képességük­nek megfelelő munkabeosztást kap* janak. A JNB mezőgazdasági osztályának törődni kell azzal is, hogy a nagy földterülettel kiszélesedett, valamint a most alakult szövetkezetek lehető­leg soron kívül kapjanak beruházási hiteleket, hogy minél előbb felépít­hessék a szükséges gazdasági épüle­teket és ehhez megkapják a szüksé-) ges épületanyagot. Ezen a téren a felsőbb szerveknek, a Kerületi Nem­zeti Bizottságnak, a Mező- és Erdő­gazdasági Megbízotti Hivatalnak hat­hatós támogatására is szükség van. Hiszen nagy dologról van szó: egy immár száz százalékosan kollekti­vizéit járás fejlődéséről. KÖPPER JÄNOS, Nagymegyei;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom