Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

2 \Лг etikád Földműves 1957. május 12 Van hitünk és kenyerünk Százd község első látásra úgy fest, mintha a történelem folyamán dúló viszontagságok elöl menekültek volna j házak lakói a félkört író domb olda­lába. Mintha óvót kerestek volna a széltől védett helyen. A falura azelőtt чет sok gondot for­díthattak, a házak szétszórtan, rende­zetlenül húzódnak meg. A vasárnap délután majdnem mozdulatlan, elült a hétköznapok zaja, csak egy pár piros­pozsgás lány sétál az utcán. Mire szűr­külni kezd, kinyílik Ж! ÉS , az Agttációs Köz­pont ajtaja. Bent Nyúl József és Bol­­dis Gyula tanító rendezgetnek, tesz­nek, vesznek, ké­szülnek a kultúr­műsorra. Az embe­rek eleinte lassan szállingóznak, — mint általában fa­luhelyen szokás — aztán később töme­gesen jönnek. Zsú­folásig telik a te­rem. A szlovák és magyar iskola jól előkészített kultúr­na ásóra sikerrel szó- Bartal Lajos rakoztatja a vá­lasztókat. — Harminc lista közül csak egy párt ölelte, védte a parasztok földjét — verseli Turcsán László, Gyurcsó István költeményét. A vers mintha az egész fylu nevében beszélne, mutatja a nép erejét, ha egy listára szavaz. A szem­lélő úgy érzi, mintha Ady látnoki sza­vai valósultak volna meg, mintha hangzana a teremben: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Miudigre egy bánat marad. Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden á miénk lesz, Hogy ha akarunk, hogy ha merünk. A: arcok, a későbbi hozzászólások azt tükrözik, hogy mertünk és miénk a Ma Százdon, Visken és másutt is. Vége a programnak, következik a jelöli bemutatkozása, valaki a hátam mögött odasúgja szomszédjának — Tapsoljuk meg Bartalt, ha feláll. — Mikor beszélni kezd, hosszan tapsol­ják. Ő szerényen kezdi, kevés' szóval, kérdi, hogy mondjon-e életrajzot. Nem fontos, mindenki ismeri. Hogyne is­mernék a szomszéd falu Ipolyvisk szö­vetkezetének elnökét. Sokszor jártak már ott tanulni a többi ezer meq ezer magángazdálkodóval együtt. Az ipoly­­viskiek bizony sokszor még vasárnap sem pihennek. Egész héten a minden­napi munka, vasárnap és ünnepnap m isok tanítása, oktatása, hogy máshol is gazdagabb legyen a nép. Tudják a százdiak azt is, hogy Bartal Lajos a falu többi lakóival együtt sokat nél­­kii'özött a múltban, hogy a második világháborúban beállt a merők közé és fegyverrel szólt a fasiszták ellen. Tud­ják azt is, hogy Visken sem volt köny­­nyu a kezdet, de ma már a szövetke­zet milliomos. Az idós fejkendős nénik és idős bá­csik figyelmesen hallgatják a beszé­az ipolyviski Vörös Lobogó EFSZ elnöke munkaközben. det. A kerületi nemzeti bizottság jelölt­je szól arról, hogy 4320 építési akció lesz a járásban, ebből 195 kultúrépít­­mény. Százdon sertéshizlalda, lóistálló épül a szövetkezetben, a községben pe­dig egy híd. A kerület 12 ezer tonná­val több gabonát és 9 millió liter tejjel többet adott be. A vásárlóerő egy la­kosra 300 koronával nőtt. A beszéd végén egy mondat, ami még jobban felvidítja az arcokat, hogy 5400 új munkahely létesült, melyek örökre száműzték a múlt rémét, a kenyér­nélküliséget. Űjra nézem az embereket, a vidám, mosolygó jiatalokat és a bácsikat, egyik közülök már a 85. évet is meg­haladta, mégis eljött. Nézem a sokat szenvedett fejkendős nénikéket, akik­nek sorsa egy volt József Atilla édes­anyjának sorsával, akiről ezt irta: Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a töke megtörte, mindig keskenyebb lett — gondoljátok meg, proletárok — A mosástól kicsit meggörnyedt, és nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olykor köszönt néki. Ezek a nénikék, akik ma eljöttek, hogy a jövőről halljanak, hogy feled­jék a múltat, hogy unokájuk nevében megköszönjék a fényt, a világosságot, amit Százd község kapott. Akiknek életéről ma már úgy beszél az agitá­­ciósközpont, hogy 90 rádiót vettek a három év alatt és mosógépeket, akik­nek már nem megy tönkre a kezük a mosástól. Ezek az unokák már töb­bet fognak élni. — Hiszünk a mi képviselőinknek, hisszük, hogy amit Bartal elvtárs mond, az megvalósul, mert három évvel ezelőtt is szóltunk a választási gyűlésen, hogy olaj ég a lámpában, s ma már villanyt vezettek be minden házba — mondotta az egyik felszólaló. Ilyen hívő szellemben folyt le az egész gyűlés, figyelmesen hallgattak az emberek és elvárják majd, hogy a szomszéd falu elnöke többször meg-’ látogassa őket, mert bizony náluk még hiba van a szövetkezeti gazdál­kodásban, a közös úton még kevés a tapasztalat. De az arcok arról szóltak, hogy mégik nőttek ezek az emberek és a mindennapi gondok ellenére is van hifiik és kenyerük. BÁLLÁ JÓZSEF Találkozás szülőfalummal.. T) ereden ringott a bölcsöm, ott ■L tanultarji az első lépéseket, ott tanultam az első szót. Azóta 59 év szállt el a fejem felett, egy félévszá­zad telve megpróbáltatással, szenve­déssel. Pered: Mintha a világ tenyerén ülne, köröskörül síksággal, nincs gátló domb, nincs gátló hajlat. A kék ég is úgy borult fölé, mint egy nagy üveg­­búra. Pajkos, szegény gyermek voltam, úgy vettem az életet, ahogy volt, ha éheznem kellett, hát éheztem. Értel­mem csak akkor kezdett tisztulni, akkor kezdtem bogozgatni az élet csomóját, amikor elvesztettem szüléi­mét. Bárhová léptem, bárhová néztem, mindenütt csak nyomor, segítséget senkitől sem várhattam. Akinek a szí­veben segíteni akarás tanyázott, azok épp oly nyomorultak voltak, mint én. Most illetőségi bizonyítványra volt szükségem, annyi sok év után szülő­földemre vezetett az utam. Vártam a pillanatot, hogy újra lássam a falut, ahol annyi keserűség ért. Lelki sze­meim előtt megelevenedett a süppedt szegénysor feneketlen porával, fene­ketlen sarával. Könnyes volt a viszontlátás. Telje­sen megváltozott szülőfalum. Szebbnél szebb házak sokasága emelkedett ki a régi hasznavehetetlen mocsaras te­rületen. Ahol azelőtt térdig éró sárban jártunk, ma betonjárda szegélyezi az utakat. A régi vásártéren a jól menő szövetkezet iivegházai díszelegnek. A nemzeti bizottságon csakhamar elintéződött az ügyem, Bárci László, a titkár csodálkozva kérdezte: — Hát még Zalabán is vannak Bárci nevüek? — Vannak — feleltem neki, — de csak úgy, hogy a peredi Bárciakból freccsentett oda egyet a múlt zsar­nok keze. ztán elbúcsúztam és kiballagtam az állomásra. Gondolat nélkül vittek a lábaim és csak egyetlen egy nagy érzés feszengett bennem, ami kikívánkozott belőlem, ha akkor nem is tudtam kivel közölni, most annál erösebbben kiáltom a világnak. — Most szeretnék gyermek lenni, most szeretném újra kezdeni az életet: BÁRCI LAJOS, Zalaba A1 A kassai járás dolgozóinak 22 millióval emelkedett a bankbetétje Járásunk do'gozói az elmúlt válasz­tási időszakban is jól teljesítették fel-, adataikat. Főleg az utolsó évben si­kerrel teljesítettük a beadást. Gabo­nából 118, szénából 100, krumpliból 103, cukorrépából 126, szarvasmarha­húsból 100 és a sertéshúsból pedig 109,7 százalékra. Ezek a számok nem­csak arról beszélnek, hogy járásunk földművesei teljesítették az állam iránti kötelezettségüket, hanem arról is, hogy a több termékért több pénzt kaptak és emelkedett gazdasági és kulturális színvonaluk. Nézzük csak meg milyen fejlődésen ment át a já­rás. 1954-től 15 községbe vezették be a villanyt, 1243 családi ház épült, 56 községben kultúrházat létesítettünk, ahol fiatalságunk kellőképpen szóra­kozhat. A lakosság öltözködése terén is nagy fejlődést értünk el. Közel 3 millió értékben vásároltunk gyapjú­­szövetet és ugyar.nyiért bútorféléket. Tizenegy község autóbuszvonalat ka­pott és a dolgozók bankbetétje 1954- tői 22 millió koronával emelkedett. A- nagyobb jövedelmet csakis a szö­vetkezeti gazdálkodás kiszélesedésé­nek köszönhetik. 1954-től 15 község­ben alakult egységes földművesszö­vetkezet és ebben az évben már 500 új tag lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Naponta újabb és újabb kö­zépparasztok lépnek a közös családba. Sokak előtt nem kétséges már, hogy a szövetkezeti gazdálkodás messze túlhaladja az egyéni gazdálkodást és ezért programtervünkben kitűztük, hogy 1960-ig járásunk földterületének 80 százalékán megvalósítjuk a nagy­üzemi gazdálkodást. Különösen ott értünk el szép eredményeket, ahol alkalmazzák a tudomány és technika új módszereit. 1956-ban Zsadányban egy hektáron 27 mázsa rozsot ter­meltek. Ráson 31, Vajkócon 28, Roz­­gonyon és Széplakon pedig 29 mázsát. Széplakon 25 mázsa, Vajkócon pedig 23,5 mázsa hektárhozamot értek el búzából. Budaméren 26 mázsa. Öcs­váron 26,3 mázsa hektárhozamot értek el árpából. Királynépén 394 mázsás hektárhozamot értek el cukorrépából, Vajkócon pedig 410 mázsát. A jövőben a takarmányalapot 27 százalékkal akarjuk emelni. A takar­mányalap növelésével párhuzamosan emeljük az állatállomány számát is, úgy, hogy 1960-ban minden 100 hek­tár szántóföldre 46 szarvasmarha jus­son: abból 24 tehén, 106 sertés, 270 különböző baromfi, és 253 tyúk. 1960- ig 840 építkezési akciót valósítunk r.ieg 217 millió korona értékben. Eszkáros község határában rövid időn belül megkezdjük a darázskő bá­­nyászását és feldolgozását. Tepli­­esányban mezei téglaégetőt létesítünk. Szépiákon lakatosműhelyt és mező­gazdasági gépjavítóműhelyt nyitunk, Budaméren finom mechanikai üzemet és Bárcán autójavító műhelyt. 1960-ig járásunk minden községébe bekapcsoljuk a villanyt és még ebben az évben kigyul a fény Rákoson, K;s­­idán, Polyin, Baskán, Koksovbaskán, Kisladnán és Felsőmisén. A forgalom javítása érdekében több új utat építünk és tizenhármat meg­javítunk. A választási időszakban ezer családiház épül. Kiszélesítjük a szö­vetkezeti elárusító helyiségeket és újakat létesítünk Nagyidán, Téhány­­ban, Miszlókán, Aboson és egyebütt. Sároskisfalun új gőzpékség épül. Oj iskolát kap Miszlóka, Rozgony, Gar­­bócbogdány, Hernádgecse, Budmére, Hernádtéhány, Sadca, Bárca. Kultúr­­ház épül Színűn, Sadcán, Miglécen, Kenyhecen, Zsadányban, Újszállúson, Abaújszakajban, Gönyün, Királynépén és Trebejovon. Oj egészségügyi köz­pontokat létesítünk Kassán, Koszto­­lányban, Kecerpeklényben, Kassa­­mindszenten, Miszlókán, Garbócbog­­dánvban, Királynépén és Sadcán. Az orvosok létszáma 56-ra emelkedik. Az eddigi választási gyűlések azt mutatják, hogy járásunk dolgozóit érdeklik a tervek és május 19-én egyöntetűen szavaznak majd jelölt­jeikre, akik vezetésével megvalósítják a gazdasági és kulturális felemelkedés programját. Iván Sándor, Kassa A választások előtt agitál a nép és a falu külseje is Csécs község sokat változott a há­rom év alatt. Mindenütt csupa új házak, szép vaskerítések. Az agitációs központ nagyon szépen be van ren­dezve, képek és számok magyarázzák a szemlélőnek, hogy milyen változá­son ment át a község. Nézzük csak mit ábrázolnak itt a képek. Amíg 1954-ben a községben csak 74 rádió, 5 motorkerékpár, 1 mosógép, 18 kar­óra volt, most 135 rádió, 30 motor­­kerékpár, 32 mosógép és 137 karóra van. 1954-ben csak 6 lakóház készült el, 1956-ban pedig már 16. A lakosság életszínvonala emelkedésének egyik fő tényezője az egységes földműves­szövetkezet. A falu lakói már 97 szá­zalékban közösen gazdálkodnak és évről évre gyarapítják a közös va­gyont. 1954-ben a szövetkezet egész jövedelme 1600 000 korona volt, 1956-ba’n már 2 500 000. 1954-ben csak 800 000 koronát osztottak munkaegy­ségekre, 1956-ban már 1 500 000. Te­hát a számok nyíltan beszélnek az életszínvonal emelkedéséről. Veres elvtársnő, az ottani brigádközpont dolgozója nemrégiben tréfásan je­gyezte meg, hogy Csécsen már az tesz rendkívüli ritka fehér holló, aki­nek nem lesz motorkerékpárja. Mind­ebből látszik, hogy a nemzeti bizott­sággal együtt dolgozva szép eredmé­nyeket értünk el. De nézzünk csak tovább. Falunktól 5 km-re van Reste község. Amikéi ott jártunk, kerestük az agitációs központot, végre ráakadtunk egy ro­zoga dűlőiéiben levő házban. Az egyik sarokban egy kis fa, a másikba szén és ócska holmi fekszik rakáson. A falu képe se valami nagy fejlődést mutat. Rendezetlen, sárosak az űtak. Mindez miért van így? — kérdezi az idegen. Mindjárt válaszolhatunk rá, a szövetkezet itt még csak a múl t évben alakult, még eddig kevesen dol­goznak benne. Az életszínvonaluk te­hát nem emelkedik úgy, mint a mi falunkban. Pedig azért Reste község is kapott valamit az államtól, éppen most vezetik be a villanyt, amire már igen régen vártak. Autóbusz is jár a faluban. Itt bizony sokat mulasztott a nemzeti bizottság, mert nem szor­galmazta idejében a szövetkezetét és nem törődött vele, hogy így nagyobb jövedelemhez jusson a falu. Szaniszló Sándor, Csécs Egy-két grafikon Az, iglói járási nemzeti bizottság a napokban nagyon érdekes kiállítást rendezett. Mintegy 40 kép és grafikon mutatja be, hogy az utolsó választási időszak alatt milyen fejlődésen ment keresztül a járás. Míg 1954-ben 917 hektoliter tejet fogyasztottak, 1956- ban már 1784 litert. A cukorfogyasz­tás három év alatt 916 tonnáról 1114- re emelkedett. A húsé pedig 432-ről 526 kilóra. A kiállításon a legnagyobb érdeklődést a villamosítási adatok keltik fel, az utolsó három évben 13 községben gyűlt ki a villany, ezzel szemben a kapitalista világban 27 év alatt tettek csák ennyit. M. G. Az állami gazdaság példás dolgozóját jelölték Galánta közelében a Nebojsza felé vezető út mellett szép lakásokat ta­lálunk. A múlt köztársaság és az ún. demokrácia idejében nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy csak a gyárosok és nagybirtokosok laktak ilyen házak­ban. A gazdag urak alkalmazottai, a béresek kicsi és egészségtelen laká­sokban tengődtek. Ezek ma már las­sanként eltűnnek és egyre több mun­kás költözik a szép egészséges házak­ba. Pár nappal ezelőtt a választások al­kalmából a galántai állami gazdaság dolgozói is gyűlést tartottak a válasz­tási körzetekben. Ezen a gyűlésen Popluhár Bélát jelölték a helyi nem­zeti bizottságba. Boldogan szavaznak majd rá a volt cselédek, mert látják, hogy az életszínvonaluk mennyivel emelkedett és a közülök való ember egész biztos képviselni fogja érdekei­ket. A választások előtt 22 új tag lépett a szövetkezetbe Tardoskedd az utóbbi években ha­talmas fejlődésen ment keresztül. Kü­lönösen a parkosítás szempontjából. Eddig kiültettek 260 kanadai topo­lyafát, elkészült a sportpálya és mo­dern úszóda készül. Brigádmunkával, saját erejükből szépítik falujukat. Még csak mérnök sem vezeti a munkála­tokat. Bednárik Alajos lelkiismerete­sen irányítja a modern úszóda építke­zéseit. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy bárki megtekintheti Tardoskedd jövő büszkeségét. Az agitációs központ szép ered­ménnyel működik. A választási gyű­léseken megbeszélték már Tardoskedd további építésének programját. A falu népe sokat vitatkozott a jövő tervem, különösen a szövetkezetről esett sok szó és 22-en a nagyüzemi gazdálko­dást választották. Újra jelölik őket Amikor Abaszéplakra érkezünk, Né­meth elvtárs a helyi nemzeti bizottság tagja éppen a jelöltekkel foglalkozik. Király elvtárs, a nemzeti bizottság elnöke pedig a beadást ellenőrzi. — Agitálni kell, hogy rendbehoz­hassuk a dolgainkat — mondja. így találjuk munkában a község legjobbjait, akik három éven keresz­tül képviselték a falu népét. Szorosan együtt dolgoztak a néppel és a közös munka nyomán nagyot fejlődött a falu. Kibővítették az iskolaépületet, új községi hídmérleget., felvásárló központot, emeletes, modern tűzoltó­szertárt .sportpályát létesítettek, par­kosítottak. És ami a legfontosabb, a helyi nemzeti bizottság tagjainak kez­deményezésére megalakítotátk az egységes földművesszövetkezetet. Az­előtt 20 év alatt nem épült annyi családi ház, mint ma. 131 darab rá­diókészüléket, 4 jégszekrény, 9 mo­torkerékpárt és egy autót is vettek Németh és Király elvtársakat eddigi jó munkájuk alapján újra jelölik. A nemzeti bizottság tagjai már most kitűzték a jövő feladatait. A szövetke­zetét kiszélesítik és 1960-ig a föld­terület 80 százalékán gazdálkodik majd a szövetkezet. Továbbá közuta­kat, víztárolót, iskolát létesítenek és kibővítik a villanyhálózatot. Ezek csak a fontosabb dolgok, de ezenkívül még több apró feladat várja az új nemzeti bizottságot. Ami a szövetkezet kiszé­lesítését illeti, különösen a közép­parasztokat nyerik majd meg és velük együtt javítják meg a gazdálkodást. 1960-ig felszántanak három hektár lentermőterületet, és lemeszeznek 140 hektárnyi területet. Búzából és rozs­­zól 1960-ig 28 mázsát, árpából 29-et, zabból 30-at, cukorrépából 280-at, krumpliból 150-et .kukoricából 36 má­zsát akarnak elérni. A község szépítése érdekében kiül­tetnek 1650 gyümölcsfát. Egészség­­ügyi központ is létesül, tanácsadó, foglalkoznak a sport fejlesztésével. A szövetkezet tagalapját is kiszélesítik. Amikor átvizsgáltuk a Nemzeti Front új jelöltjeinek névsorát, bátran mond­hatjuk, hogy ezek az emberek a köz­ség lakóinak vezetésével jobb életei teremtenek majd. I. S. Pered fejlődési tervéről Pered község lakói is készülnek a választásokra. A jövő programterve főleg a szövetkezet fejlődését irá­nyozza, mert a lakosság életszínvona­lát csakis ezen az úton emelhetjük rohamosabban. A szövetkezetben bú­zából 25,25, árpából 24,50, zabból 20, kukoricából 31, cukorrépából 255 és takarmányfélíkből 55 mázsás hektár­hozamot terveztünk. Felépül egy ko­vácsműhely, két silógödör, srotoló, garázs a gazdasági gépek számára, és egy takarmánytároló. Az építkezés összértéke 221 000 korona. A tejtermelést tehenenként 1980 literre emeljük. 100 tehéntől 85 bor­jút választunk el, egy anyaseftéstől pedig 11 malacot. A tojáshozam éven­te egy tyúktól 116 darab lesz. 1957-ben megkezdődik egy 17 ter­mes iskola építése, állami költséggel. A „Z” akció keretében még ebben az évben megjavítjuk a kultúrházat. A községi utak és járdák megjavításara 50 000 koronát irányoz elő a terv. Húszezer korona kiegészítő költség­­vetésből megvalósítjuk a vasút mel­letti házak villamosítását. Drexler Béla, Pered

Next

/
Oldalképek
Tartalom