Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-31 / 13. szám
i2 \fzab-ad Földműves 1957, március 31s ti A FALU HANGJA Vagy alusznak, vagy nem hallják... tt Kubik István javaslata: — a szántóföldteriilet 22 százalékát vessük be lucernával — A bürokrácia sajnos még ma is sok kárt okoz, nagyban gátolja a termelést. Ezúttal két érdekes esetre szeretnék rámutatni,. melyek a bolyki egységes földműves szövetkezetben már régóta orvoslásra várnak. Az első az, hogy még ma is az ablakon keresztül vödrökben kerül be a víz az istállókba. Miért? Azért, mert már több mint féléve várják a szövetkezet tagjai azt a kedvező pillanatot, amikor a Középszlovákiai Villanyosmüvek meggondolják a villany bekapcsolását. A sertésó! felépítésénél mind az említett szervek, mind a közüzem megfeledkezett a villanybekapcsolásáról. A külső szerelést ugyan I elvégezték, csak az öszшШг szekapcsolással maradtak adósak, és emiatt nem tudják az említett szövetkezet tagjai a vizet a maga rendjében az istállóba vezetni. — Már féléve húzódik a dolog — mondotta Sinka Gyula csoportvezető — s annyira nem képesek az illetékesek, hogy félnapot szakítanának a villany bekapcsolására. — Szövetkezetünk tagsága már felállította a villanyoszlopokat, tehát csak a bekapcsolás hiányzik! A másik érdekes eset a tehénistállónál játszódik le. A szövetkezet tagjai fáradságot nem ismerve kézzel keverik a betont, ugyanakkor egy új betonkeverő az istállók közelében pihen. Hogy miért? A kérdésre Sinka Gyula így válaszolt: — A múltkoriban kaptuk ezt a keverőgépet Kremnicáról. Ügy gondoljuk azért irányították a szövetkezetünkbe a gépet, hogy meggyorsítsa a muftkát. Egyrcl azonban megfeledkeztek; mégpedig nem küldték el az áramvezetéshez szükséges kábelt. Már nem egyszer kértük az Építkezési Vállalat vezetőit, úgy látszik azonban, hogy az illetékeseket nem érdekű a munka meggyorsítása. Mondhatnánk úgy is: „Vagy alusznak, vagy nem hallják, Dankó Pista muzsikája Dacsókeszin Többéves hallgatás után újra fellendült a kultúráiét Dacsókeszin. A közelmúltban nagy meglepetés érte a falu lakosságát. Már csak azért is, mert hosszú jdőn keresztül nem volt magyar nyelvű kultúrelőadás, ami szórakoztatta volna őket. A hosszú téli esték csendjét rendszerint csak a korcsmából kihallatszó zaj törte fel. Hisz az emberek akarva-akaratlanul valahol mégiscsak vigaszt keresnek. Itt persze a zaj nem egyszer a szégyenletes verekedés eiőhangja volt. •♦egy ennek így kellett lenni, legfőbb okát abban látom, hogy kultúrterem nem foglalkoztak a falu fiataljaival. A. község vezetői a HNB tagjai pedig sokszor éppen a korcsmázásban mutattak példát a fiataloknak. így a fiatalságban szunnyadó tehetséget, kaltúrszomjat a korcsma füstje takarta el. Amikor pár hónappal ezelőtt a községbe kerültem, ~ nagyon fájt az elhanyagolt, és hogy úgy mondjam az elzüllött fiatalság sorsa. Segíteni próbáltam, ahogy tudtam. Már az első összejövetelünkön észrevettem, hogy a fiatalok közöt sok elhanyagolt tehetség van. Megbeszélés és közös megegyezés alapján elhatároztuk, hogy betanuljuk a Dankó Pista muzsikája című hárem felvonásos operettet. A fiatalok szorgalma nyomán, négy héten belül március másodikán került sor az operett első bemutatójára. A siker nem mindennapi volt. A fiatalok lelkes játéka meglepte a közönséget. Egymásután három nap kellett lejátszani az operettet és mindig telt ház előtt. Sőt a szomszédos községek lakosainak kérésére több községben is lejátszottuk. Ilyen sikerre még nem emlékeznek Dacsókeszin. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a község lakosainak hosszú ideig nem volt lehetősége, hogy anyanyelvén hallgathasson kultúrelöadást. Az operettben jól szerepelt Striho József, aki a közönség nagy megelégedésére jól alakítota Dankó Pistát, továbbá kiváló teljesítményt nyújtott Hrasko János Peti szerepében, valamint Striho Apolka Ilonka szerepében. De jól szerepeltek a többiek is és éppen ez hozta a nemvárt nagy sikert. Bár a fejlődésben már túl vagyunk rajta, mégis nem tartom feleslegesnek megjegyezni, hogyha mindezt pár évvel ezelőtt megkezdték volna, akkor máig már jóval messzebbre jutnak, mint ahogy most vannak. És a falu kulturális fejlődése szinte szükségszerű törvényesség, hisz a megalakult EFSZ-hez kulturáltabb, szakmailag és politikailag fejlettebb emberekre van szükség. Szakó László, tanító, Da csókeszi. vagy talán nem is akarják”?’ Most tehát a:’ a szerény kérésünk volna: ha módjukban áll az illetékeseknek, törjék te mielőbb a bürokráciának mind a hetvenhét szarvát!!!! Reméljük a bolyki EFSZ tagjainak kérése rövidesen meghallgatásra talál. Sólyom László, Losonc ★ ★ ★ Sokasodnak A málasi szövetkezet földjein évrolévre dúsabb kalászt ringat a széL Azt viszont mondani sem kell: ha többet terem a föld, akkor gazdagabbak a szántóvetók is. Ügy gondolom, nem túlzók, ha azt mondom: az igazi jólétet azonban csak a közös gazdálkodás biztosíthatja. Ezt annál is inkább merem állítani, mivel a közelmúltban községünk hat magángazdálkodó, kis- és középparasztja is ezen a véleményen volt — félredobták a régit, s így Václav István, Hruboti József, Szlavicsek László, Kohútik Mária, Szitás János és Furujás elvtárs szövetkezeti tagok lettek. Vannak azonban falunkban még olyan földművesek is, akik „idegenkednek” a közös gazdálkodástól. Ez az idegenkedés azonban inkább dacnak nevezhető — hiszen már ők is elismerik, hogy az új mindig jobb, mint a régi. És ebben az esetben a nagyüzemi gazdálkodás az új! Most már öz a fontos, hogy a nemzeti bizottság tagjai többet foglalkozzanak a még kívül álló kis- és középparasztokkal: okos, szóval világítsák meg a nagyüzemi v gazdálkodás előnyeit. s; Kohútik Gyula, Málas n Az állattenyésztés fejlesztésének és a hasznosság emelésének egyik legfontosabb előfeltétele a takarmányalap biztosítása. Megfelelő takarmány alap nélkül a helyes etetési technika betartása mellett sem tudjuk állataink hasznosságát növelni. Járásunkban az állattenyésztők sokat vitatkoztak a bő takarmányalap biztosításáról. így sokféle véleménnyel találkoztunk már. Lássuk tehát hogyan akarja Kubik István a mostovai EFSZ agronómusa ezt a kérdést megoldani: — A lucerna és a herefélék a legjobb takarmányok közé tartoznak — mondja az agronómus. — De csak abban az esetben, ha jól ápoljuk a hereföldeket, s időben végezzük a takarmány betakarítását. Ha tehát a lucerna a legjobb takarmányíélék közé tartozik, mi a mostovai EFSZ tagjai és vezetősége elhatároztuk, hogy szántóterületünk 22 százalékát bevetjük lucernával. Annyi lucernát akarunk termelni, hogy télen nyáron az említett takarmánnyal ététjük majd állatainkat. Minden esetre zöldtakarmányozás céljából kukoricát is vetünk s ezt nyáron zöldlucernával keverjük. Bízunk abban, hogy az ilyen takarmányozás biztosítja az állatok hasznosságának állandó növelését. Ezzel kapcsolatban elhatároztuk, hogy rövid időn belül 400— 500 literrel emeljük az átlagos tejhozamot. Kiszámítottuk azt is, hogy ha 150 hektáron fogunk lucernát etrmelni, akkor 50 hektárt minden évben meghagyunk magnak. Ez a tervünk és ezt javasoljuk a többi szövetkezeteknek is. Azt hiszem Kubik István javaslata megfontolandó, hiszen nem másról van szó, mint a többtermelésről, az állattenyésztés növeléséről: ez pedig mindnyájunk érdeke! Krajčovič Ferdinand, Galánta ...Csak akarni kell Űj szövetkezet a losonci járásban Alig két hét telt el azóta, hogy Lázi-pusztán előkészítő bizottság létesült, s máris arról számolunk be: 11 kis- és középparaszt 120 hektár mezőgazdasági földterületen megkezdte a nagyüzemi gazdálkodást. A szövetkezeti kiscsalád élén Nóta István 9 hektáros középparaszt áll. Amikor Nóta elvtárs helyet foglalt az elnöki székben, így szólt az „újszülött” szövetkezeti tagokhoz: — A mai nappal véget ért az örökös gürcölés. — A munkák nehezebbjét nem mi, hanem a gépek végzik majd. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy felelősségünk megsokszorozódott. Mindezt persze csak azért mondom, hogy úsry dolgozzunk, mint sajátunkban és szeressük a szövetkezetét, mert ebben van a jövőnk ... Az ellenőrző bizottság elnökévé Hataj középgazdát választotta meg a tagság. Halaj_ elvtárs már mint magángazdálkodó példásan teljesítette beadását, földjeit a lehető legjobban művelte, állatai szépek voltak. Éppen ezért bízták meg ezzel a felelősségteljes feladattal. Az új szövetkezet tagságának igyekezete, valamint a vezetőség tettrekész munkája biztosíték arra, hogy Lázi-pusztán új élet induljon, K o n c z János, Losonc. den bátorságom összeszedve bebújtam az üzlethelyiségbe s ott rendkívül nyers és barátságtalan hangon tudtomra adták a vitathatatlan igazságot. Az ok: az üzletvezető betegsége. Maga östrochovský elvtárs, az üzlet vezetője, mondja mindezt, akinek betegségében rtern kételkedtem egy percig sem, azt azonban mégis jurának tartottam, hogy a központ képtelen volna helyettesről gondoskodni. Legalább annyira lehetetlen ez, mint az, hogy a könyvhónap idején kiállításokat csak a nyolcéves iskolák székhelyén lehet kiállítandó kötiyo hiányában tartani.- (Ez évben csak 2000 korona értékű könyvet kaptak, magyar könyvük alig van.) T ehütött a perc egyszerűsége, " ridegsége. Móricz Zsigmond keserűsége jut eszembe, ahogy hallatlan szégyenében a hódmezővásárhelyi könyvespult mellett állt: „Kimondhatatlanul vigasztalan érzés vett erőt rajtam, egyáltalán az utóbbi években írónak könyvkereskedésbe bemenni kiállhatatlanul elcsüggesztő: csak a panaszt s a keserűséget hallani, üres boltokat látni, ahol napszám el lehet tanyázni és egy lélek sem jön be." Milyen nagyot fordult azóta a világ. Hogy jeloldôdott a móriczi keserűség. Szinte ■ellentéteséré. Csak új panaszokra ne adjunk okot. A maga rügyeit már kibújtatta a művelődni akaró falu és böjorrású reménységgel locsolgatja azokat, hogy erősebben, boldogabban tépje át a jpvöje küszöbét. Ne felejtsük el hozzá a támogatást is megadni. Még akkor sem, ha nem éppen „reszortba“ vágó feladat is. Hisz mindnyájunk legjobb érdeke ezt így követeli. BŐJTHE ZSOLT — Állandó olvasótáborunk közel ez'es létszámot tesz ki — mondja Kubík slvtárs, a könyvtár vezetője. — Tavaly még több volt, azonban időközben 36 községben megalakult a helyi könyvtár, mely olvasótáborunk egy részét magához vonzotta. — Mondani sem kell, anélkül is sejtjük, hogy ez csak töredék részét teszi ki az olvasóknak. (Hála légyen, hogy a helyi könyvtárak megalakulásával ma már eltűnt ez az egészségtelen jelenség.) A beszélgetés nyomán azt is meg ж tudjuk, hogy jelenleg könyvállományuk kb. 8000-re tehető, s ennek kb. 65 százaléka magyar. Csupán 1954-Ш mintegy 3000 könyvvel gyarapodtak. Igaz, hogy tavaly is kaptak a BÖK keretében vagy 17 mázsát, ezek nagy részének azonban nem sok hasznát veszik. Szlovák nyelvűek, s kevésbé keresettek. A legszorgalmasabb olvasóra kérdezünk. — Szinte egymásba kapcsolódik a két könyvtáros felsorolása, ahogy a neveket említik. Néhányat följegyeztem annak bizonyságául, hogy olvas, művelődik a falu. Köztük az olyan idősebb korabeliek is, mint Kiss József, aki évtizedeken át a juhokat teregette, s most öregségére a könyvekben talál menedéket, s a Dunától a Donig, a Vád és panasz, a Bögöly, Az életért és más könyvek mellett szívesen fog kezébe Kossuth-apánk dicső korát elevenítő írásokat, s a magyar irodalom olyan höskölteniényét, mint Arany János Toldi-ját. Tlasonlókorú törzsolvgsó Sarlay * ‘ Istvánná is és Képesi, a konzervgyár fűtője, akik hétről hétre új könyvekkel megújuló családtagjai a járási könyvtárnak. Mellettük — Örvendetes jelenség'. — ott látjuk Malik József nevét is, aki a cigánynegyed vályogviskóiba viszi hétről hétre az írott betű, a könyv szíveket melegítő s lelkeket megvilágító fényét. S hogy a róluk való gondoskodás nem szenved hiányt, ezt bizonyítja az is, hogy mintegy 46-an szélesítik közülük az olvasótábort. Igaz, hogy nagyrészüknek még a mese a kedvenc olvasmánya, mint példáid Bartók Istvánnak is, másutt pedig — Buga Rózsihoz hasonlóan — a gyermekek olvasnak fel az idősebbeknek, mivel tőlük a sors megtagadta az ími-olvasni tudás művészetét: mindez azonban férfiasitja bennük a kultúra utáni vágyat, s nyomában az élet átvittanó szépe új ritmusba töri a hosszú éveken át önkárhoztatású és a megszokás szülte tétlenséget. Az ember azt hinné ilyen eredül tnények láttán, hogy nincs az a kéz és szív, mely nem munkálkodna e tavaszi ünnep: a könyvhónapja sikeréért. A helyzet azonban mindig teremt ellenlábast. így van ez Szerdahelyen is. A jó bevezető után már elképzeltem, hogy milyen forgalmat láthatok a Slovenská kniha üzlethelyiségében. Képzeletemben rajzolódtak az emberek, ahogy egymásnak adják a kilincset, s egyszercsak, uram bocsa' — mit látok: félárbócra eresztett redőny adja a vásárló tudtára, hogy — a könyvhónap még nagyobb dicsőségére — egy hétig zárva tartják az üzletet. Hogy honnan tudom ilyen jól? Min-SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Telefon: 543-46 — Főszerkesztő Major Sándor. —• Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p.. Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-51130 A losonci járás egyik kis községe Múlyad. Az ismeretlen gondolni sem merné, hogy ebben a faluban működik a járás legjobb szövetkezete. Márpedig ez így van! Es amikor Bolyhos Géza szövetkezeti elnökkel beszélgetek, egy nagy kérdőjel rajzolódik elém: — Mi lehet a siker titka? Egy Ids körültekintés után megkapom a választ, ami nem más, mint: a becsületes munka, a helyes irányítás! Tavaly például 2328 liter átlagos tej. hozammal dicsekedett a múlyadi szövetkezet. Ez nem a jó munkának köszönhető? Vagy az, hogy 10 689 koronával túllépték a pénzügyi tervet? De gén! És ezt a járás valamennyi szövetkezete elérheti, csak akarni kell! * A kalondai CSEMADOK helyi csoportja a napokban mutatta be Gárdonyi lléza, Fehér Anna című drámáját. Azóta ezt már a szomszédos községben is bemutatták. A darabot a választási időszakra tanultuk be — mondotta Varga Gyula kúltúrmunkás. — Most Csíky Gergely: A kaviár című színjátékét tanuljuk. Ha minden jól megy, húsúéikor ezzel lépünk fel. Kalondán azonban nemcsak a kultúrmunkások, hanem az agitátorok is jó munkát végeznek a választási időszakban. Az agitációs központ részére munkatervet dolgoztak ki, mely szerint politikai előadásokat, „kérdezz és felelek“ formájában beszélgetéseket tartanak a község lakosaival. Ezenkívül tervbe vették, hogy 10 tarka estet rendeznek a közeljövőben. Ebből is láthatjuk tehát, hogy mindent lehet, csak akarni kell. S. L. •k ★ ★ „Sokkal gazdagabbak vagyunk" Országszerte még mindig akadnak olyan földművesek, akik idegenkednek a közös gazdálkodástól, ügymondván: sajnálják az atyai hagyatékot... Mi sem voltunk különbek a „Deákné vásznától”. Bennünk is meggyökerezett a „paraszti csökönyösség”. 1951- ben azonban „kinyílt” a szemünk és felhagytunk a régi gazdálkodási móddal: a közös gazdálkodás révén új életet kezdtünk. És azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy amióta a nagytáblákon gépek segítségével gazdálkodunk, sokkal gazdagabbak vagyunk. De nemcsak hogy gazdagabbak vagyunk, az ipari dolgozók asztalára is. többet „csúsztatunk” mint azelőtt. A múlt évben például 85 000 liter tejet, 10 000 tojást, 180 mázsa marhahúst és 160 mázsa sertéshúst adtunk terven felül a közellátás részére. Ez évben még többet akarunk termelni. Ezért már most nagy gondot fordítunk a tavaszi munkák jó és időben való elvégzésére. Március 9-ig elvetettünk 101 hektár árpát, 36 hektár zabot, és 5 hektár tavaszi keveréket A talaj előkészítése továbbfolyik szövetkezetünkben. Ügy határoztunk, hogy & járásban elsőként végezzük el a. tavaszi munkákat. Ugyancsak tervbe vettük, hogy négy év alatt valóra váltjuk mindazon feladatokat melyek az Ötéves terv keretén belül reánk föld- ■ művesekre hárulnak. Erre az elhatározásra ez a tudat vezette szövetkezetünk tagságát, hogy ha többet és jobbat termelünk, akkor jobban is élünk! Fehér Károly, a somorjai EFSZ agronómusa Vesszőből fonott különböző nagyságú kosarak kaphatók. Cím: EFSZ, Mihályfa. (Svätý Michal na Ostrove, okres Dunajská Streda,) A márciusi ég derűje „nevetni + 1 késztető“ boltozatot fon a világ fölé. Hiába bizaimatlankodnak a fák, visszavonhatatlanul vége a télnek. Ittotl az égboltozaton még pajkos kölyökfeihök kergetik egymást, de lent már a munka tavaszi üteme árad. Mintha valami ősistennek áldoznának a dunaszerdahelyi utca kövezői, úgy hajtonganak a tavaszi napfényben. Feljebb az állomásépülettől négy markos legény egy Zetor „járombafogásával" küszködik. — Mind megannyi jele az éledő, pezsdiilö életnek. 8 ilyenkor, hogy úgy mondjam „szezon végén“ — valójában az Ö szezonjuk ez — látogattam el a dunaszerdahe’.yi járási könyvtár épületébe. Igaz, hogy előzőleg a kulturális szakosztályon voltam, de mivel az ott levő négy elvtárs egyike sem tudott számottevően tájékoztatni a könyvhónap lefolyásúról — mentségükre legyen mondva, hogy ők a kulturális ügyek vezetői ' a járásban — így jutottam el a könyvtárba. Л/lindjárt az előszobában — 'szép l’-L rendben — a kiállított könyvek mosolyognak felém. Nemcsak ízléses-köntösük, de elhelyezésük is kívánatossá teszi az emberekkel való jóbarátságra ezeket a könyveket. Öröm látni, ahogy egymás mellett sorakoznak hazai klasszikusaink és mai íróink alkotása, s leülföldi írók remekei, valamint a szakmai és politikai tárgyú könyvek. A könyvtárszobában elmélyült munka közepette találom Kubík és Kolba - vá könyvtárosokat. S ahogy feloldódik a nyelv az első látás szülte tartózkodáson, szinte ömlenek az adatok, melyek arról tanúskodnak, hogy a nyomtatott betű varázsa ma már egyre szélesedő folyam, s a művelődni, fejlődni akaró emberek belső sajátja. Megejtő változatosság
