Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-24 / 8. szám
2 sfraü-ad Földműves 1957. február 24. Г Ésszel, tudással, szívvel... 1948. februárjában a nép véglegesen leszámolt a kizsák-N£HA AZ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓK között is megtörténik, hogy a jól gazdálkodókat megelőzik a versenytársak. Elég egy kis önteltség, vagy egy felületesen kezdett gazdasági év és ezt nehezen heveri ki a gazda. így van ez a nagyüzemi gazdaságoknál is. A midennapi gazdasági élet elénk tárja a szövetkezeti gazdálkodás versenyét. Évről évre erősödnek szövetkezeteink, egyre többen küzdik fel magukat az élenjárók közé. Sőt megtörténik az is, hogy a tanítóból tanítvány, a tanítványból pedig tanító lesz. Ha mélyebben vizsgáljuk ezt, megállapíthatjuk, hogy nem mindig kívánatos gazdasági életünkben. Örömmel tölt el bennünket, hogy az ipolysági járásban az élenjáró ipolyviski szövetkezet mellé már több szövetkezet feltört. Egészséges gazdasági verseny ez, ösztönzi az ipolyviskieket is, hogy még többet termeljenek. A szövetkezetek közötti verseny így egészséges, mert csak a kb. egyenrangú szövetkezetek között fejlődhet ki jó verseny, amely a fejlődés mozgatója. Ezzel szemben egészségtelen jelenség, amikor a tanítóból tanítvány lesz. Még rosszabb akkor, ha az illető szövetkezet gazdaságilag visszafejlődik és még előbbi pozícióját sem tudja megtartani. Ez történt a tőrei szövetkezettel is. Valamikor sok szövetkezetből jártak hozzájuk tanulni, ma azonban lemaradtak, ezért vizsgáljuk okait. PÁR ÉVVEL EZELŐTT JÁRTAM TŐRÉN, részt vettem egy pártgyűlésen, ahol meglepett az, hogy ilyen példás szövetkezetben nem dolgoznak munkacsoportokban. Már akkor írtam arról. hogy a tőrei szövetkezet — bár pillanatnyilag jó gazdasági eredményei vannak — a rossz munkaszervezés miatt visszaeshet. Sajnos erről a káros jelenségről győződtem meg mostanában is, amikor kint jártam a tőrei szövetkezetben. Kezdjük az apróbb hibáknál, amikből a nagyobbak erednek. A nemrégen választott új vezetőség az ellenőrzésnél rájött arra, hogy három tehénről, három növendékmarháról és egy pár lóról nincs leltár és értékelés. Amikor a beadott állatállományért a tagoknak kifizették az 50 százalékot, megtörténtek olyan esetek is, hogy ugyanazon állatért újból akartak fizetni. Vagy például Francsák János már rég elment a szövetkezetből, de a lovait nem lehet kifizetni, mert nincs róla semmi elismervény. Munkaegységekre 19 koronát terveztek, azonban ezt nem érték el. Ha felülvizsgáljuk a tavalyi évi terv készítését, itt elő bukkanak a hiányosságok. Például megtörténtek olyan esetek, hogy némely munkaszakaszon dolgozók munkaegységét nem iktatták be a főtervbe. Joggal tehetik fel a tagok és mi is a kérdést, hogy lehet reális az ilyen terv? Már pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a jó szövetkezeti gazdálkodás egyik alapfeltétele a pontos könyvelés. A jó könyvelő aranyat ér, mert látja a pénzügyi mérleget, ami mindig mutatja, hol a hiba, hova kell az orvos. Sok szövetkezeti taggyűlésen jólesően hallja az ember, hogy a kiadás vagy a bevétel többezér vagy száz korona és 52 fillér. Ez megnyugtatja az embereket, hogy vigyáznak a közös vagyonra, a fillérekre is, mert hiszen fillérekből lesz a korona, és a koronákból a gazdaság. A szövetkezet zootechnikusa panaszkodik, hogy tavaly nem vetették be a takarmány félékre tervezett területet. Tavasszal pedig kukoricaszárat etettek. Ezzel szemben az idén sem állnak sokkal jobban, mert megint kevés takarmányfélét vetettek. Ebből megint azt látja az ember, hiányzik az áttekintés, az apró szervező munka, nem tudja a balkéz, mit csinál a jobb kéz. A szövetkezetnek számolnia kell azzal, hogy hány darab állatállománya van és ennek mennyi takarmányfélére van szüksége. Előre kell tervezni, mert eső után késő a köpönyeg és ha nincs takarmány, ebből nagy kára származik a szövetkezetnek. SZKACSÄN ELVTÁRSSAL, a szövetkezet új elnökével elbeszélgettünk a kezdeti nehézségekről, majd megnéztük a gazdasági udvart. Az első, amit megláttam, hogy egy szép süldő malacot villával dobnak át a kifutón. Nagy hiányságok vannak a sertéstenyésztésben. főleg emiatt nem érték ei a tervezett munkaegységet. Több mint három és félszáz szopós és elválasztott malac hullt el. A sertéstenyésztés, amely más szövetkezeteket gazdagítja, itt már évek óta nem megy. Többen állítják, hogy a rossz gazdasági épületek okozzák az elhullást. Sajnos már több mint öt éve beszélnek erről, de csak beszélnek és nem cselekszenek. Ha hideg a betonól, már rég rakhattak volna a sertések alá más anyagot. Kovács elvtársnak, a járási állatorvosnak is az a véleménye, hogy az elhullás fő okozója a higiénia be nem tartása és a rossz gondozás. Panaszkodik, hogy nem tartották be előírásait. A legtöbb malac gyomorgyulladásban hull el. Ezt pedig főleg a mányolókkal, a gyárosokkal, a földbirtokosokkal és kezébe vette a hatalmat. A reakció elszámította magát, azt gondolta, hogy megismételheti az első világháború utáni helyzetet, amikor a hivatalnok kormány becsapta a népet és az urak kezére játszotta a hatalmat. A nép mélyen bízott a pártban és annak vezetőjében, Gottwald elvtársban, aki győzelemre vitte a dolgozók ügyét. Képünkön Gottwald elvtárs a győztes nép között Hírek a választások előkészületeiről rossz takarmány okozza. Aratás óta még nem szellőztették és nem keverték át az abraktakarmányféléket és emiatt megpenészedett és megdohosodott. A kivizsgálás megállapította, hogy a takarmány nem felel meg a növendéksertések számára, mert penészes, savanyú és dohos. Tehát ezek mind olyan doľgok, amit ki lehet küszöbölni. Kovács elvtárs most javasolja a szövetkezetnek, hogy a szopós és elválasztott malacok számára deszkából csináltassanak 40—50 cm magas emelvényt, hogy az ammóniák ne okozzanak kárt a sertésekben. Mert megállapították, hogy az ammóniák kb. 30 cm magasságban vannak és tönkretehetik a fiatal malacok légzőszervét. Szintén javasolja, hogy vásároljanak lámpákat, ami pótolná a fiatal növendékállatok számára a napfényt. A napfény igen fontos az állatok számára és már most is tehetnének intézkedéseket a sertésgondozók, mert az amúgyis kis ablakokon olyan vastag a piszok, hogy a nap sugara nem képes rajta áthatolni. A GAZDASÁGI UDVAR közepén van egy fiaztató, amit kukorica szárral raktak körül. A kezelők megjegyzik, hogy a fialás után a malacok csonttá fagytak. Sajnos, erről úgy beszélnek, mintha azt mondaná az ember, hogy „esik az eső”. Az senkinek sem jutott eszébe, hogy a várandós anyákat más helyre tegyék. A sertésgondozók elégedetlenkednek, hogy az új vezetőség be akarja vezetni a munkatermelékenység utáni jutalmazást. A jövőben a munkaegységeket malacszaporulat után kapják. Az új vezetőség nagyon helyesen íátja ennek a kérdésnek a megoldását, mert egész biztos, hogy csökkenni fog a malacok elhullása. Mi csak azon csodálkozunk, hogy a tőrei szövetkezetben még csak most foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A tehénistállóban szép nagy teheneket látunk, a tejhozam ennek ellenére mégis kevés. Itt is a rossz takarmány elsősorban az okozója, másodsorban apróbb hibákat is elkövetnek a gulyások azzal, hogy például a takarmányt nem együtt füllesztik. Ésszel, tudással, szívvel, — ezt adtam cikkem címének, ez a gondolat még akkor jutott az eszembe, amikor Szkacsán elvtárssal beszélgettem. Ismerjük őt már a lapokból is, meg személyesen is. A tőrei EFSZ híres kertésze. Kísérjük csak végig eddigi munkáját. 1954-ben 65 000 koronával termelt többet. 1955-ben már 90 000 koronával, 1956-ban pedig 105 000 koronával. Az idei évre már 405 000 korona bevételt tervezett a kertészetből. Helyesen cselekedett a tagság, amikor ilyen embert — a szövetkezet egyik legjobb dolgozóját — választotta elnöknek. Szkacsán elvtárs százezrekkel gazdagította a szövetkezet vagyonát, munkáját tudással, szívvel, lélekkel végezte. Követendő példa ez a szövetkezet minden tagja számára. Ha mindenki megállja helyét a munkában és ha még többet termelnek, akkor a tőrei szövetkezet ismét az elsők közé küzdheti fel magát. Hiszen a tőrei szövetkezet a hibák ellenére sem áll olyan rosszul, mondhatjuk, a régi hibák felszámolása előtt állnak, egy új kezdés előtt, amelyhez szükség van minden becsületes szövetkezeti tag összefogására. Szkacsán elvtárs egyáltalán nem pesszimista és bízik benne, hogy ez az év döntő fordulatot hoz a szövetkezet életében, azonban segíteni kell munkájában. Ő maga is panaszkodott, hogy még eddig a helyi nemzeti bizottság nem hívta meg gyűlésére. HOJKA ELVTÄRS a nemzeti bizottság elnöke azzal védekezett, hogy hiszen Szkacsán elvtárs még nemrég elnök és a nemzeti bizottságnak még nem volt gyűlése. Ezzel szemben megjegyezhetjük, hogy a nemzeti bizottság tagjai szövetkezetben dolgoznak és máris kellett volna foglalkozni Szkacsán elvtárssal. Ha a nemzeti bizottság továbbra is úgy fog dolgozni mint eddig, akkor újabb hibák állhatnak elő. Szkacsán elvtárs becsületes, jó munkás, de ha nem segítik, nem ellenőrzik munkáját, akkor ő is követhet el hibákat. Ezt kell szem előtt tartania a helyi nemzeti bizottságnak és szinte naponta törődni a szövetkezet ügyével. Hiszen Tőrén ez a legfontosabb feladat ma. A nemzeti bizottságok nagyobb jogkört kaptak, ez azt jeienti, hogy jobban ellenőrizhetik a hatáskörükbe tartozó gazdasági szervek és üzemek munkáját. Ha az ellenőrzést minden vonalon bevezetik, akkor nem történhet meg az, hogy például a múlt évben hat hónapon keresztül nem volt szövetkezeti taggyűlés. Ez a szövetkezeti demokrácia megszegése és kihat a munkaerkölcsre is, mert az a tag, aki nem szólhat hozzá a vezetéshez, nem teheti meg észrevételeit, nem érzi gazdának magát. A nemzeti bizottságnak fel kell karolni az asszonyok kezdeményezését is. A helyi nemzeti bizottság elnökének felesége elpanaszolta, hogy egy asszonykollektíva jelentkezett fejőnek, hogy kihasználják az eddig „parlagon heverő” villanyfejöt. A szövetkezet vezetőségénél ez is süket fülekre talált. A helyi nemzeti bizottság feladata ilyenkor, hogy meggyőzze a szövetkezet vezetőségét, a tagságot, hogy ez milyen előnyökkel jár és mennyi haszon származik ebből a szövetkezetnek. BÜCSÜZÖUL Szkacsán elvtárs azt mondotta, hogy 16 koronát terveztek munkaegységekre, de ha az egyes termelési szakaszokon túlteljesítik a tervezett jövedelmet, akkor még húsz is lesz. Mi is hisszük ezt, mert a tőrei határ nagyon gazdag termőföld, jók az emberek is, csak irányítani és helyesen kell vezetni őket. Balia József A losonci járásban is folynak a választási előkészületek. Ha megvizsgáljuk a nemzeti bizottságok munkáját, megállapíthatjuk, hogy sokat tettek a járás fejlődéséért. Az utolsó két évben a tervezett három község helyett, hat kapott villanyt. A választásokig még Öt helyre kell bevezetni. A választások óta a járásban 618 családi házat építettek, ezenkívül 184 szövetkezeti épületet és csaknem 100 középületet, 11 iskolát javítottak meg, hat községben kultúrotthont építettek, 12 pedig befejezés előtt áll. Üj utak építésére 3 402 000 koronát fordítottak. A nemzeti bizottságok nagy gondot fordítottak a községek rendezésére. A nemzeti bizottságok egyik fő hiánya a losonci járásban, hogy keveset törődtek új EFSZ-ek alakításával. Választási idejük alatt csak egy szövetkezet alakult. Ezt a mulasztást még behozhatnák a választások előtt. A lévai járásban a fiatalság is tevékenyen kiveszi a részét a választási előkészületekből. Együttesek alakultak Kiskoszmájban, Csajakovon és a lévai 11-éves pedagógiai iskolán is, amelyek kultúrprogramjukkal szórakoztatják a választókat. * Nyitrán 16 agitációs központ nyílt, amelyben a választókat a bratislavai televíziós állomás adásaival is szórakoztatja. A nemzeti bizottságok munkájával foglalkozó levelezőinkhez A választások előtti kampány igen nagy felelősséget ró az újságokra. A sajtó természetesen csakis akkor tudja jól megoldani feladatát, ha az ország minden részéről tájékozódik. Ezért felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy most főleg a választási előkészületekről, a nemzeti bizottságok munkájáról írjanak, lehet írni a nemzeti bizottságok három éves munkájáról, mennyit fejlődött a falu, és főleg a faluban levő gazdasági üzemek. Időszerű most egy-egy nemzeti bizottsági tag munkájának ismertetése is, milyen népszerű, hogyan vélekednek róla a falusi emberek. Járási méretben dolgozó levelezőink írhatnának a járás fejlődéséről, a járási nemzeti bizottság munkájáról, vagy a helyi nemzeti bizottságok munkájáról is. Kivonat a Szlovák Statisztikai Hivatal jelentéséből A mező- és erdőgazdaság fejlődése Az 1956. évi mezőgazdasági termelés részben fokozódott, de mégsem érte el a tervezett növekedést. Az állattenyésztési termelés 1955-höz viszonyítva előzetes számítások szerint 4 és fél százalékkal növekedett, míg a növénytermelés 1,3 százalékkal csökkent. A tavaszi idény elején a mezei munkálatok a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt késtek és nem fejeződtek be a megszabott agrotechnikai határidőn belül. Az erős fagyok nagy kárt tettek a gyümölcsfákban és a szőlőkben. A mezőgazdasági termények vetésterülete az előző évhez viszonyítva 25 800 hektárral bővült. A vetésterületek általános tervét 98,7 százalékra teljesítettük. A búza, árpa, zab, takarmányhüvelyesek, kender cukorrépa és zöldség vetésterületének tervét túlteljesítettük, de a takarmánynövények többségénél: a kukoricában, burgonyában, takarmánykapásokban és szántóföldi szálas takarmányoknál nem értük el a tervezett vetésterületet, ami azzal a következménnyel járt. hogy saját forrásainkból nem tudjuk kellőképpen fedezni a mezőgazdasági állatállomány fejlesztésének 1957. évi takarmányszükségletét. A gabona vetésterülete az előző évhez viszonyítva 25 900 hektárral, a burgonyáé 3600 hektárra], a zöldségé pedig 2300 hektárral bővült. Szűkült az ipari növények és a szántóföldön termesztett takarmánynövények, főként takarmánykapások vetésterülete. A rozs, vörösrépa, repce, len és burgonya tervezett hektárhozamát elértük. A többi főbb mezőgazdasági termények tervezett hektárhozamát nem értük el. A búza hektárhozama az 1948—1955. évek átlagterméséhez viszonyítva 8 . százalékkal, a rozsé 13 százalékkal, az árpáé 17 százalékkal, a lené 43 százalékkal, a burgonyáé 30 százalékkal növekedett. A kukorica hektárhozama 4 százalékkal, a cukorrépáé 3 százalékkal csökkent. Az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek a kukorica és burgonya kivételével nagyobb hektárhozamokat értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az 1956. évi általános gabonatermés az 1948 —1955-ös évek átlagterméséhez viszonyítva 8 százalékkal, a burgonya termése 30 százalékkal, a lené 88 százalékkal, a cukorrépáé pedig 10 százalékkal volt nagyobb. 1956. december1 15-ig búzával 287 ezer hektárt (tehát 1955-höz viszonyítva 7 ezer hektárral nagyobb területet!, rozzsal 112 ezer hektárt (a*az 1300 hektárral kisebb területet) és réparepcével 6 ezer hektárt (tehát 160 hektárral nagyobb területet) vetettünk be. Az őszi munkák egyes fajtáit nem végeztük el a tervben a feltüntetett arányban. A rétek és legelők őszi gondozását nagyobb területen végeztük el. mint 1955- ben. A gép- és traktorállomások 1956-ban 3 400 000 átlag hektáron (tehát 1955-höz viszonyítva 11 százalékkal nagyobb területen) végezték el a mezei munkákat. Általában teljesítették a mezei munkák tervét, azonban lemaradtak a trágyaszéíhordás, a burgonyakiszántás és a silózás tervének teljesítésében. A traktorokat 1956- ban még nem használták ki kellőképpen. A kukorica-, burgonya-, cukorrépa-, szénabetakarítási és takarmánvsilózási munkák gépesítése, főként az állattenyésztési termelés munkálatainak gépesítése nem állott a kellő színvonalon. Szlovákia mezőgazdasága 1956-ban 847 kerekes és 249 lánctalpas traktor-ral, 1818 vetőgéppel, 160 burgonyaültetőgéppel, 133 gabonakombájnnal, 139 répakombájnnal, 22 burgonyakombájnnal, 133 automatikus cséplőgéppel, továbbá a növény- és állattenyésztési termelés gépesítését szolgáló egyéb gépekkel gazdagodott. A tiszta tápanyagértékben számított műtrágyaszállítmányok 1956-ban az előző évhez viszonyítva 17 százalékkal voltak nagyobbak. A mezőgazdaság 34 ezer tonna nitrogén-, 31 ezer tonna foszfor- és 54 ezer tonna kálitartalmú műtrágyát kapott. A saját forrásokból eredő takarmányalap alacsonyabb, mint 1955-ben. Hiány mutatkozik szénában, silózható növényekben és takarmánykapásokban. A takarmánynövények minőségi összetétele a takarmányozási célokra termelt gabona termésének növekedésével részben megjavult. A tervezett marhaállományt 1956. október 1-ig nem értük el. A tehénállomány 15 ezerrel maradt le a terv mögött. A sertésállomány tervét 118.7 százalékra, a juhállomány tervét 86,2 százalékra teljesítettük. А III. év IV. típusú egységes földmúvesszövetkezetekben a közösen tenyésztett szarvasmarhaállomány 1955. október 1-től 1956. október 1-ig 11 százalékkal. a sertésállomány ugyanekkor 5 százalékkal, a juhállomány pedig 10 százalékkal növekedett. Az állami gazdaságok marhaállománya 2 százalékkal, sertésállománya pedig 3 százalékkal gyarapodott. A gazdasági állatok hasznossága 1955- höz viszonyítva fokozódott. Egy tehén átlagos évi tejhozama 50 literrel (3 százalékkal) növekedett. A sertések átlagos élősúlya 6 kg-mal (5 százalékkal) növekedett. Az egv anyakocától elválasztott malacok száma az 1955. évi 8,8 darabról 1956-ban 9,3-ra növekedett. A boriak és malacok elhullása ugyanakkor 13 százalékkal csökkent. A száz hektár szántóterületre eső vágómarha-tenyésztés 1955-höz viszonyítva 1 százalékkal, a vágósertés tenyésztése 21 százalékkal növekedett. A száz hektár szántóterületre eső tejtermelés az 1955-kjs színvonalon maradt. A cukorrépa kivételével 1956-ban általában kedvezően teljesítettük a mezőgazdasági termények begyűjtését. Lényegesen növekedett az állattenyésztési termények beadása. A gabona begyűjtését 34 nappal a kormány által megszabott határidő előtt teljesítettük. A legfontosabb mezőgazdasági termények begyűjtési tervének teljesítése és a begyűjtés fokozódása nyitva: 1955—höz viszort co s<V Növekedés 1955-höz viszonyítv. 1956. évi tervteljesít %-ban Vágóállatok együttvéve 12 % 103 Ebből: vágómarha 4% 101 vágósertés 19 % 107 Tej 15 % 99 Tojás 13 % 87 Gabona együttvéve 5 % 107 Burgonya 11 % 102 Cukorrépa-10 % 73 Széna 25 % 116 A gabonabegyűjtés és sertésbeadás tervét az összes kerületek teljesítették. A burgonyabeadást csak a Banská Bystrica-i kerület, a tejbeadást a bratislavai, nyitrai és Banská Bystrica-i kerület, a szarvasmarha begyűjtését a bratislavai, Banská Bytsirca-i és žilinai kerület teljesítették. A tojásbegyűjtést egyetlen kerület sem teljesítette. A hús állami felvásárlása 24 százalékkal, a gabonáé 33 százalékkal volt nagyobb 1955-höz viszonyítva. Az állami gabonafelvásárlás része az általános begyűjtésből az 1955. évi 13 százalékról 1956-ban 14 százalékra, a gazdasági vágóállatok állami felvásárlásának része pedig 27 százalékról 30 százalékra növekedett.