Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
4 'Jralŕatí Földműves 1957. február t6. A Bodrogszögi Állami Gazdaságban q valahai jobbágyak ma szabad boldog emberek Nyílegyenes út vezet Bodrogszerdahelyröl Bodrogszögbe. A Bodrog-folyó partján fekvő kis község valamikor egyike volt a vidék legelmaradottabb településeinek. Kosut Pál volt földbirtokos nemigen törődött azzal, hogy élnek jobbágyai. Lakásukat csak búvóhelynek lehetne nevezni. Az idősebbek még ma is sokszor idézik a kizsákmányolás szörnyű emlékeit, amikor Kosut nagyságos úr lóháton végigvágtatott a mezőn dolgozó napszámosok között és korbáccsal osztogatta a „pótjutalmat”. Legeza Pali bácsi máť közel 70 éves, Kosut idejében pásztorkodott. Sokszor elmesélte már a fiatalabbaknak egyik „felejthetetlen” élményét. „Az egyik nap parancsot kaptam, hogy a parkban a virágágyakon le kell kaszálni a füvet. Hozzá is láttam. Amit fűnek, dudvának ismertem, mind levágtam. Mikor a gazdám estefelé megnézte a virágágyakat, azt állapította meg, hogy valamilyen „nemes dudvát” is levágtam, mert attól a naptól kezdve üldözött. Nem egyszer megkísérelte, hogy lovával letapostasson, amikor a gulyát hajtottam. De lova emberibb volt mint ö, — meséli Pali bácsi. Ma éjjeliőr az állami gazdaságban, mert 1948 óta az létesült Kosut nagyságos úr birtokán. A gazdaság élén ma munkásember áll. Lackó Ferenc 1955- ben került a gazdaság élére. Helyes szervező munkájának köszönhető, hogy szoros kapcsolatot teremtett a gazdaság dolgozói és irányítói között. így évről-évre jobb eredményeket érnek el. Az utóbbi két évben amellett, hogy teljesítették a tervet, 1955-ben több mint 220 000, 1956-ban pedig 182 000 koronát takarítottak meg. A gazdaság 571 hektár mezőgazdasági földterületen létesült. Növénytermeléssel, szarvasmarha és juhtenyésztéssel foglalkoznak. Kosztura Ferenc már 1951-től az állattenyésztés vezetője. Ismeri a helyi viszonyokat, az embereket, meg minden egyes jószágot. Együtt tekintettük meg a szarvasmarhaállományt, amely jelenleg a régi a’kalmatlan épületekben, a volt cseléd-Magyar Miklós Hlivják Miklós ség alacsony apróablakos „lakásaiban” van elhelyezve. Annak ellenére, hogy az ilyen istállók nem a legkorszerűbbek, mert esőzések idején befolyik a víz, az istállókban mégis példás a rend, az állatok tiszták, gondozottak. Mindez az állatgondozók szorgalmas, kitartó munkájának köszönhető. A nem legmegfelelőbb körülmények ellenére is elég szép a fejési átlaguk. — A Liza — mutat az egyik tehénre Kosztura elvtárs — már 13 éves, de naponta 21—22 liter tejet ad. A Kesely szintén húsz körül. Az állattenyésztés vezetője egymásután mutatja be a teheneket. Legtöbbjüket dicséri. De hozzáteszi azt is, hogy a magas tejhozam mégis a gondozók, az emberek jó munkájának eredménye. Időbe tellett, amíg tehe-Bratkó Mihály Kosztun Ferenc nenként kipróbálták az egyedi takarmányozást, s ahol az kifizetődött, bevezették. így tudták elérni, hogy a múlt évben általában túlteljesítették a tervezett fejési átlagot. Márton gondozó a múlt évben 3831 liter tejjel fejt többet a tervezettnél, Cető József, aki csak tavaly májasban került a tehenekhez, a gondozott 12 tehéntől 9,6 literes átlagot ért el. Tervét 120 százalékra teljesítette, mivel terven felül 7228 liter tejet fejt ki. Cető József elmondotta, hogy amikor 1932-ben szüleivel Bodrogszögbe került, Kosut nagyságos úrnál hiába dolgozott szüleivel és bátyjával együtt, látástól vakulásig, az év végén a terményen kívül mégis csak 252 pengő készpénzt kaptak. — Milyen más világ volt akkor. Olyan csalédházban laktunk, amelyet ma már az állatok részére sem látunk jónak. A mostani keresetünkből új lakásra is tellett, — emlékezik a múltra Cető József. A fejésnél szép eredményt ért el Hlivják Miklós és' Márton István is, de a tervet Márton József és Magyar Miklós is túlteljesítették. Az állatok hiányos elhelyezését a gondozók lelkiismeretes munkája pótolja. Bratkó Mihály és\ felesége a növendékállatokat gondozza. Az elmúlt évben 0,60 kg-os súlygyarapodást értek el naponta, de időnként pl. augusztusban 1 kg-os volt a súlygyarapodás. A növendékek is a cselédlakásokból átalakított alacsony helyiségekben vannak elhelyezve. Kosztura elvtárs a most épülő ba-Jómódú és takarékoskodó emberek... A közös gazdálkodás eredményeinek múlt évi mérlegelése rövidesen vége felé jár a szepsi járásban. Mindennek ellenére fontosnak tartom megemlíteni a járás egyes szövetkezeteit — az évzáró gyűlések tükrében. Különösen biztató eredményeket értek el az „újszülött“ szövetkezet tagjai. Ilyen például a restei EFSZ, ahol az évzáró gyűlés alkalmával 5 korona osztalékot fizettek ki minden ledolgozott munkaegységre. Szép eredményeket ért el a méhészkei szövetkezet is, ahol a tagok 10 korona osztalékban részesültek. Az említett EFSZ-ben összesen 260 000 korona került kiosztásra. S ebből az összegből a tagok 83 000 koronát helyeztek el betétkönyvre. Tornaújfalun 6,50 korona részesedést kaptak a tagok. A kifizetett 248 000 koronából 137 000 koronát, helyeztek el a bankban a szövetkezet tagjai. A perényi szövetkezet tagjai között szétosztott 660 000 korona is azt mutatja, hogy jó gazdák, becsületesen dolgozó parasztok a nagy család tagjai. A betétkönyvecskére elhelyezett 122 000 korona pedig azt mutatja, hogy jómódú és takarékoskodó emberek is. A felsorolt példákból világosan láthatják a még egyénileg gazdálkodó földművesek, hogy a szalagparceilákon nem képesek a szövetkezet tagjaival versenyezni, s jövedelmük sem növekszik évről évre, mint a szövetkezetek tagjaié. BARCZI BLANKA, JNB, Szepsi rakkistállóra hívja fel a figyelmet. Még a múlt év szeptember 1-re kellett volna átadni. De ha így halad az építkezés, annak is örülnek, ha a jövő év szeptember elsejére elkészül. — Igaz, ez a járási építkezési üzemtől függ — jegyzi meg szerényen. — Az egész gazdaságban egyetlen új gazdasági épület sincs. Az állatok ideiglenes istállókban kaptak elhelyezést. Ütünk a ráktár felé vezet, ahol szintén rend és tisztaság van. Bent szép sorjában állnak a különféle takarmányokkal telt zsákok. Jól beosztanak minden szem abrakot, úgy, hogy a lehető leggazdaságosabban használják fel a tápanyagokat. Kosztura elvtárs megjegyezte, hogy nem tartja helyesnek azt a módszert, ha a takarmányt hosszabb időre előre kiadják. Szerinte az sohasem vezet jóra. Az irodában a hiteles nyilvántartások alapján aztán tiszta képet kapok a múlt évi tervteljesítésről is. Az árpán kívül minden terményből többet termeltek a tervezettnél. A takarmányalapot 160 százalékra biztosították. Szarvasmarhahúsból a beszolgáltatási tervet 263 százalékra, gyapjúból 103, juhsajtból 140 százalékra teljesítették. A terv szerint 100 tehéntől 77 borjút kellett volna elválasztani, s ők a 87 tehéntől 84 egészséges borjút neveltek fel. Amióta Lackó elvtárs a gazdaság vezetője, mindinkább érvényre jut a gazdaságosság elvének megszilárdítása. Ennek köszönhető, hogy a bodrogszögi részleg a gépek helyes és gazdaságos Márton József kihasználása mellett az" előirányzott kiadásokból — amely az 1955-ös évitől 377 000 koronával volt kevesebb — több mint 182 000 koronát takarított meg. Ha pedig a jég el nem veri a rizstermést, a gazdaság közel 1,5 millió korona tiszta jövedelemmel zárta volna az 1956-os évet. Természetes, hogy az ilyen tervteljesítés meglátszik a dolgozók keresetében is. A volt cselédházak la' úi ma új, egészséges lakásokban laknak. Villanyt kapott a község. Valamikor csak Kosut nagyságos úr hallgathatott rádiót, ma egyetlen házból sem hiányzik. A park közepén modern, új iskolaépület áll. Mindenütt alkotó, építő munka folyik. Kulik Gellért. Dubay László, a mátasi EFSZ termelési szervezője az új szövetkezeti tagokkal, Horváth István családjával beszélget Csetö József KI VOLTA LEGJOBB? Azt nehéz volna megmondani, mivel a Málasi Állami Gazdaság dolgozói valamennyien becsületesen kivették részüket a munkából. Virág Károly például 154, Sevcsik András és Szalinka Sándor 153, Pápes Sándor, Gubrica István kocsisok pedig 145 százalékra teljesítették munkatervüket az 1956- os évben. A traktorosok közül Balogh József Skoda—30-as traktorával érte el a legszebb eredményt. Megművelt 699 haktáregységet, és hektáronként megtakarított 1,8 liter üzemanyagot. Méltó versenytársa volt Vincsur Lajos Zetor—25-ös vasparipájával. összesen 656 hektáregységet művelt meg. Hogy ez évben ki iesz a győztes, azt még előre nem tudni. Egyelőre „csak” anvnyi észlelhető hogy nagy az előkészület, lázas a versengés az elsöobségért. A mezei munkák időben való elvégzése nem kis mértékben Szalma Ferenc csoportvezetőnek az érdeme, aki a lehető legjobban igyekezett a munkát megszervezni. Külön dicséret illeti meg a csoportvezetőt emberi magatartásáért, türelemmel végzett irányításáért. S amilyen fegyelmezett Szalma elvtárs csoportjával szemben, olyan szorgalmas, iparkodó a csoportja. Ezt a termelésben elért eredmények is igazolják. Őszi búzából átlag 31,03, őszi árpából 30,26, kukoricából 47, cigóriából 169 és cukorrépából 271,43 mázsás hektárhozamot ért el Szalma Ferenc csoportja. Az utóbbinál azonban nem feledkezhetünk meg a csoport nőtagjairól sem, akik már a cukorrépa egyelésénél lerakták a bő termés alapját. Különösen kitűntek szorgalmas munkájukkal Viglas Irén és Mahut Erzsébet. Mindketten 141 százalékra teljesítették munkatervüket. A tehenészetben üzemen belüli önelszámolás (chozrascsot) alapján dolgoztunk. Legszebb eredményt Barkóczi József fejőgúlyás ért el. Fejési tervét 106 százalékra teljesítette. Tehenenként 3408 liter tejet fejt ki. A gondjaira bízott 10 tehéntől 11 egészséges borjút választott. Az önelszámolás alapján pedig minden egyes liter tejen 3 fillért takarított meg — vagyis a tervezett 70 fillér helyett 67 fillérért termelt ki egy liter tejet. Barkóczi Józsefet a gazdaságban mindenki jóravaló becsületes embernek ismeri. De meg is érdemli a tiszteletet. Szereti munkáját s nem vonakodik az új módszerek alkalmazásától sem. Azon iparkodik, hogy minél többet, jobbat s egyre olcsóbban termeljen. Az állatok gondozására is nagy gondot fordít. Állandóan törődik a tehenek fedeztetésével és azok pontos takarmányozásával. Az 1957-es évet a „ki többet” jelszóval kezdte meg. Szép eredménynek mondható továbbá Václav Gyula 3270, valamint Dávid József 3235 literes fejési átlaga is. Őket is dicséret illeti meg jó munkájukért. Obert János, Málas. Gépjavítók — kovácsok, .v —Elmondotta: VAJNER BÉLA, a nagykürtösi GTÄ főmérnöke — Pártunk és kormányunk az ember boldogulását, örömtelibb életét tűzte ki célul. Szép és nemes feladat ez. Megvalósítása dolgozó népünktől függ. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak részt kell kérni az alkotó, építő munkából. Tudjuk ezt mi is, a nagykürtösi gép- és traktorállomás vezetői. Éppen ezért különös nagy gondot fordítunk a gépek karbantartására és traktorosaink szakképzettségének fokozására. Most a téli hónapok alatt — hetenként — iskolázáson vesznek részt traktorosaink, gépjavítóink kombájnosaink és szerelőink. A gépek jó és időben való kijavítása érdekében szocialista munkaversenyt indítottunk az egyes brigádok és a gépjavítók között. Tervszerint február 28-ig kell a tavaszi munkákhoz szükséges vontatógépeket kijavítani. Az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy február első felében már a vontatott gépek javításával is készek leszünk. Különösen jól halad a gépjavítás a nyényei brigádon, Alsósztregován és Szlovákgyarmaton. Le van maradva a zombori és az alsóesztergályi brigád. Traktorosaink körében nagy visszhangra talált a szocialista munkaverseny. Igyekeznek, mindnyájan elsők szeretnének lenni. De nem is csoda, hiszen első díjként 900 koronás rádiót, másodiknak 700 koronás rádiót tűztünk ki. A harmadik díj nyertese pedig 200 korona értékű jutalomban részesül. Nemcsok Lászlóval, a nyényei traktorosbrigád vezetőjével a napokban beszélgetést folytattunk a gépek javításáról. Megjegyezte, hogy amióta a brigád vezetője, ilyen lelkesedés még nem volt a gépjavítók között. S mindezt a szocialista munkaverseny eredményezte. Hasonló a véleménye Petrusz Jánosnak az alsósztregovai brigád vezetőjének is: — Ha továbbra is úgy halad majd a munka mint mostanáig, rövidesen készen leszünk a gépek javításával. Amikor az ember ezeket a szavakat hallja, akaratlanul is eszébe jutnak azok a pillanatok, amikor a gép még „újdonság” volt dolgozó parasztságunk előtt. Akkoriban bizony a traktorosok sem bántak úgy a géppel, ahogy kellett volna. Ma már azt mondhatjuk: túl vagyunk az ilyen nehézségeken. De mint a közmondás tartja, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, így gépállomásunkon is akadnak kisebb nagyobb hiányosságok. Nem tartom helyénvalónak például azt, hogy a járásról a téli hónapok alatt senki sem látogat meg bennünket. Ha azonban megkezdjük a szántást-vetést, — s főleg az aratást — mindennapi vendég lesz a járási kiküldött. De akkor is csak a százalékok után folyik az érdeklődés. Szerintem legalábbis kéthetenként meg kellene látogatni a járási szerveknek bennünket. Mondanivalónk akadna éppen elég. Például hiányunk van a kovácsszénböl. Továbbá nincs elegendő alkatrészünk, és a szerszámunk is kevés. Anyag nélkül és szerszám nélkül viszont nem lehet dolgozni. Segítségre lenne szükségünk! Minden hibát ki lehet küszöbölni egy kis akarattal. Ha a pótori villanytelepen van elegendő kovácsszén, miért nincsen minálunk? Azért, mert rossz a beosztás! Gépjavítóink, valamint gépállomásunk vezetősége, kovácsaink szívesen fogadná, ha igyekezetünket az említett hiányosságok kiküszöbölésével a kékkői járás nemzeti bizottsága is elősegítené. ★ ★ ★ Vékén láttam A v$ki határ úgy festett, mintha egy láthatatlan kéz gyémánt szemeket hintett volna szét. A szánok csilingelve száguldoztak az úton. A kocsisok jókedvűen kiabáltak egymásnak. A falu végén istállók sorakoznak egymás mellett. A telepen nagy a rend és a tisztaság. Kíváncsi voltam, hogy az istállóban is hasonló-e a helyzet? Körülbelül 45 kisborjúra nyitottam az ajtót, amelyeket a nagybajuszú 74 éves Szabó Pista bácsi tisztogatott. — Ügy látom, jó húsban vannak a bocik — mondom a köszönés után. — Hát- gondoskodunk róla, hogy jók legyenek. Csak az alomszalmánk kevés, s ezért reggel mindig piszkosak. De megtisztogatom, mert hidd el, fiam, szeretem őket — simogatta meg az egyik bocika hátát Pista bácsi. Ezután a többi istállókat néztem meg. Kifagásolnivalót sehol nem találtam. Útközben beszélgettem a szövetkezet zootechnikusával, Kiss Sándorral, akitől megtudtam, hogy a tojásbeszolgáltatást már 11-én teljesítették az egész hónapra. Kiss Sándor hangsúlyozta, hogy a tojásbeszolgáltatásban versenyre hívják a járás összes szövetkezetét. A szövetkezet irodájában az agronómus és a csoportvezető serényen dolgoznak az 1957-es év termelési tervén. Este a szövetkezeti munkaiskolában találkoztam a1 szövetkezeti tagokkal. A létszámmal ugyan nem lehet dicsekedni, de a hallgatók érdeklődése nagy. Az előadást kérdezz-felelek órával kezdtük, ami nagyon tetszett a hallgatóknak. Mindnyájukról látszott a tudásvágy. Örömmel hallgatták a termőtalaj kialakulása, a növények keletkezése és fejlődése, valamint azok tápanyagszükségletéről szóló előadást. Vékén mindenki szívesen tanul és ez az előfeltétele, hogy egyre szebb eredményeket érjenek el. SZŰCS F. ★ ★ ★ A kongresszus tiszteletére A studeneci szövetkezet tagjai vállalták, hogy az EFSZ-ek III. országos kongresszusának tiszteletére minden tehéntől 2500 liter tejet fejnek ki a múlt évi 2200 literrel szemben. Továbbá azt, hogy 25 hektáron árpából 30 mázsás helítárhozamot érnek el, takarmányrépából pedig hektáronként 800 mázsát. Terven felül megjavítanak 20 hektár legelőt és rétet. „így kellett volna tennem már egy évvel ezelőtt.” A vrbovi szövetkezet évzáró gyűlésén resztvettek az egyénileg gazdálkodó földművesek, köztük Kovaléik András és Lorenc Gusztáv is, akik ebből az alkalomból aláírták a belépési nyilatkozatot. Kovaléik András aláírás közben megjegyezte: „így kellett volna tennem már egy évvel ezelőtt, akkor ma én is osztoznék a gazdag jövedelemben.” A derzsenyei EFSZ felhívása — Követésre méltó példa — Az ipari üzemek példája szerint a nyitrai kerület szövetkezetei is igyekeznek gazdaságosabbá tenni a termelést. Ezen a téren a derzsenyei EFSZ tagjai léptek fel nagyszerű kezdeményezéssel. Példájuk nagy érdeklődésre talált a kerület szövetkezeteiben, ahogy ezt a JNB- ok alelnökeiriek, a mezőgazdasági szakosztályok vezetőinek, valamint a kerület legjobb# szövetkezetei elnökeinek értekezlete is bizonyítja. Az értekezletnek az volt a célja, hogy a jelenlevőkkel tüzetesen ismertesse a derzsenyei EFSZ versenyfelhívását. Ján Cerešník, a KNB elnöke hangsúlyozta, hogy aránylag nagy különbség van az egyforma termelési feltételek mell°tt gazdálkodó szövetkezetek gazdasági eredményei között. A verebélyi járásban levő tájnai és panyi szövetkezetét hozta fel például. Ez a két szövetkezet kb. egyforma feltételek mellett gazdálkodik. Eredményeik mégis nagyon eltérőek. A panyi szövetkezetnek 850 000, ezzel szemben a tájnainak csupán 479 000 koronára rúgtak tavaly a termelési költségek. Természetes, hogy ennek következtében nagy különbség van a munkaegység értékében és a szövetkezeti tagok jövedelmében is. A vitafelszólalásokban arról beszéltek az értekezlet részvevői, miként lehetne olcsóbbá tenni a növényi termelést és az állattenyésztést. Turony László, a munkaérdemrenddel kitüntetett ifjúságfalvi EFSZ elnöke hangsúlyozta, hogy minden szövetkezetben van lehetőség a termelési költségek csökkentésére. Ä derzsenyeiek versenyfelhívását elfogadta. A többiek is elhatározták, hogy a szép kezdeményezést követve minden lehetőt megtesznek a termelési költségek csökkentése érdekében. Ebben versenyre hívják Szlovákia valamennyi szövetkezetét.
