Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

2 SZAKMELLÉKLET 1957. január 27, Szívás Uacca f M Nagy üggyel-bajjal lehet csak be­jutni a nagyidai állami gazdaság új tehénistállójába. Először hivatalos akadékoskodásnak tűnt nekem ez a dolog. Innen oda, onnan ide küldtek, míg végül az irodában rekedtem egy félnapra. Ott kimondták a végszót. — Ne haragudjék, mi nem adhatunk engedélyt, arra csak Jencsik Mihály zootechnikusnak van joga. Ő pedig ki tudja mikor jön haza. Hiába érveltem, hogy egyenesen Bratislavából jövök és egy hete papí­ron és ceruzán kívül alig volt egyéb a kezemben, cipőm a város utcáit kop­tatta, nem kell félniük, hogy a fertőző elvetélés (Bang betegség) csíráit ma­gommal hoztam. Mindenki vigyáz az állományra, mert 1952-ig náluk is sok tehén volt ezzel a bajjal megfertőzve. Estére megérkezett a zootechnikus, aki mindent megmutogatott az istálló­ban és magyarázott sokat. Nem szól­tam előtte, hogy el ne vegyem a ked­vét, csak magamban gondoltam: ezek tehenek? A garamlöki, galántai, tórnóci és palárikovói állami gazdaság tehe­neihez képest csak macskák ... mégis milyen büszkék rájuk. A parázsló gon­dolatok ajkamra kényszerítették a szót és megemlítettem a zootechnikus* nak, hogy 1955 decemberében a ga­ramlöki gazdaságban Szabó bácsi te­henei naponta átlagosan 17,85 liter te­jet adtak. A nagyidai tejhozam pedig ennek a fele. — Azok a tehenek már a múlté. Ezek pedig a jövőé — mondta a zoo­technikus.' — Ezek mind egészségesek és napról-napra több tejet adnak. Minden évben jobb borjakat nevelünk tőlük, ott pedig fordított a helyzet. Akaratlanul is az a közmondás jutott az eszembe, hogy „minden cigány a maga lovát dicséri”. Azóta két év telt el és megváltozott a nézetem, mert be­következett, amit Jencsik elvtárs meg­jósolt. Garamlökön csökkent a tejho­zam, Nagyidán pedig emelkedett. A nagyidai törzstenyészetben 1952-től még egy tehén sem vetélt el Bang­­betegség miatt. Üj istállót építettek, körülbelül 150 méterre a régitől. Ez elég közel van ahhoz, hogy az állatok egymást meg­fertőzzék. De óvatosságból a régi -is­tállóból minden tehenet elvittek és szétosztották más gazdaságokba az ottani fertőzőt tehenek közé. Azután a régi istállót kívül-belül fertőtlení­tették. Az istálló körül a földet felás­ták 30 cm mélyen, majd mésszel, lúg­kővel beszórták. Ezt havonta megis­mételték és három hónap múlva hízó­marhákat vittek a régi istállóba, az újba pedig Ugorból (gálszécsi járás) vásárolt 39 tenyészüsző és Zsarnóról, Tornáról 20 egészséges fajtehén ke­rült. Ma már 135 kiválasztott tehene van a nagyidai törzstenyészetnek. Ezek között három egyenként 5000 literen felül termel évente. A rekord tejhoza­mú tehén pedig nemsokára eléri a hatezret. A múlt évben 5900 litert adott. De nemcsak tejről van itt szó, hanem a jövő fajállományáról, amiről annak idején a zootechnikus oly me­részen nyilatkozott. Olyan borjakat, mint Nagyidán, nem akárhol lehet látni. Stanya Anna, a többször kitüntetett borjúgondozónő hideg neveléssel neveli őket, négy hé­tig ketrecekben tető alatt, azután pe­dig Stejman-bódékban, kinn a szabad­ban. A bódék körül kifutó is van. Ezekre a borjakrp és ezen ivadékaira gondolt a zootechnikus, mikor azt mondta, hogy felülmúlják majd a ga­ramlöki teheneket is. Smajda József mérnök, a tornai igazgatóság főzootechnikusa, aki 1952- ben a nagyidai gazdaság vezetője volt és most Jencsik Mihállyal közösen vá­logatják ki a legjobb teheneket a törzstenyészetbe, elmondta, hogy mi késztette őket a kiválasztás nehéz, de hasznos munkájára. Példának a tornai gazdaságot említette. — A grófi tenyészetből csak egy üsző maradt a háború-után. Ezzel mit kez­dett volna a gazdaság? Más gazdasá­goktól és magángazdáktól vásárolt üszőket és teheneket. A sokféle állat közül némelyek jól beváltak.. Sok tejet adnak, jó borjakat nevelnek, bírják a legelőt, egyszóval jó tulajdonságúak. De ezek meilett megvásároltuk a rosz­szakat is, megvettük a veszedelmes bajt, a fertőző elvetélést. Ez a beteg­ség átragadt a jó tehenekre is, — mondja Smajda elvtárs. A tornai gazdaságban már több szakember járt, hogy meggátolják a veszélyes betegség terjedését. A múlt évben Sevec doktor járási főorvos és egy magyarországi állatorvos között kerekedett heves vita ebben az ügy­ben. A magyar orvos azt ajánlotta, hogy oltsák be a teheneket В 19-es szérummal. Sevec elvtárs azt álította, hogy ha ezzel beoltják, akkor az egészségesek is megkapják a betegség csíráit. — Igen ám, de az utódok nem lesz­nek rá hajlamosak. — érvelt a ma­gyarországi szakember. Kísérletképpen a szepsi járás állami gazdaságaiban a múlt évben ezzel az anyaggal beoltották az összes tehene­ket. Az eredményt kíváncsian várja minden szakember. Gépi fejesre alkalmas tőgy. Hátsó része éppen olyan fejlett, mind az első része. A csecsbimbók elég hosszúak és vas­tagok. Azelőtt ki gondolta volna, hogy ilyen bajokban szenvednek a parasztok te­henei. Egyszer nekünk is elvetélt egy, tehenünk. Állatorvost hívtunk, aki fertőző elvetélést állapított meg. Édesanyám elvörösdött az orvos sza­vainak hallatára. Már sejtettem, hogy azután mi következik. Amikor az orvos elment, letette a garast, amúgy asz­­szonymódra. zootechnikus botmérőt tart a kezében. Murányi Árpád, mint jó szakember Zsarnóról jött el, de az itteni fejőgú­­lyások is figyelik a teheneket. Azok­ból válogatnak, amelyek évente több mint 3500 liter tejet adnak, s tejük zsírtartalma 3,8 százaléknál nem ala­csonyabb Minden fejőgúlyás úgy is­meri a gondjaira bízott állatot, mint saját tenyerét. — Ez sok tejet ad, jól bírja a lege­lőt. És minden évben szép borjút ellik. Az anyja is jó tehén volt. A borja is jó. Hát még a bika, az volt ám egy remek állat, amelyet ettől neveltünk — büszkélkedik az egyik fejőgúlyás. Jencsik elvtárs a mérőbottal meg­méri a mellkas mélységét, a tehén hosszát vállszögtől az ülőgumóig, a horpasz háromszögét, amely elég ki­csiny, tehát a jó tulajdonság jele. Az ilyen állatnak jó az étvágya A széles kereszt- és farcsont biztosítja, hogy a tehén nagy borjakat is könnyen a vi­lágra tud hozni. A tehén minden porcikáját úgy átvizsgálják, mint orvos a beteget. A végső elbírálás alá kerül a tőgy. Mind a négy tőgynegyedet külön megvizsgálják. Ha minden csecsbimbóhoz tartozó rész egyformán fejlett, akkor a tehén jó. Ha a csecs­bimbók elég hosszúak és vastagok, megfelelnek a gépi fejésre. S most amikor minden szempontot már figye­lembe vettek, kimondják a döntő szót: — Megfelel! A sok tehén közül csak hétre esett a választás: ezek mától kezdve a törzs­állattenyésztésbe tartoznak. Kezdetben a gépi fejést általánosan bevezették a tornai igazgatósághoz tartozó gazdaságokban, de ez ellen makacsul tiltakoztak a. fejőgúlyások. Azt mondták, hogy némely tehénnek árt a gép. Csökken a tejhozam, apad a zsírtartalom és soványodik a jószág. Egyesek azzal vádolták a gyakorlat embereit, hogy maradi gondolkozá­­súak. Azért tartanak ki csökönyösen a régi módszer mellett, mert az újat még nem ismerik. A két zootechnikus, — Igen, fertőző elvetélés — szidta édesapámat. — Ötven koronáért az orvos nem mondhat egyebet. Ennyiéit csak megpártolhat. Meghúzattad a ré­paföldön a szegény állatot, amikor oly nagy szekérrel raktál. Ez az oka és semmi más. Azelőtt nemcsak az asszonyok, de az orvosok is gondoltak arra, hogy a leg­több tehén a megerőltetéstől vetél el. Azért is nem kutatták anyira, mint ma, a betegség ellen megfelelő orvos­ságot. De az, amiről eddig szó volt, csak óvintézkedés és nem a faj kiválasztása. Most 65 tehenet választanak ki a tor­nai igazgatósághoz tartozó gazdasá­gokban érdekes módon. Ezek a tehe­nek ott maradnak abban a gazdaság­ban, ahol eddig voltak, eltekintve a többi állatok fertőzésétől. De ezekre a tehenekre különös gondot fordít Jencsik Mihály, a törzsállattenyészeti zootechnikus és Smajda József mér­nök. A legtöbb tehén származását már kikutatták mind apai, mind anyai ágon. S a további kiválasztást a" Stejman­­féle elmélet alapján folytatják. Min­den állatot külön bírálnak el. A kivá­lasztott tehenek borjait pedig össze­gyűjtik a csécsi gazdaságban, ahol a fiatal állatokat kedvező környezetben jó szakemberek nevelik fel. A tornai gazdaság tehénistállójában vagyunk. Smajda mérnök kezében papír, ceruza. Jencsik a gulyásokkal együtt, megkereste a bajok okát. A legtöbb tehén tőgyének hasfelőli része nagyobb, több benne a tej, amíg a hátsó részben kevesebb. A fejes vége felé az első két tőgybimbó­ból még tejét szürcsöl a gép, de a hátsókat üresen húzza. Ez pedig ártal­mas. Azért kell kiválasztani olyan tőgyet a gépi fejésre, amelynek min­den része egyforma mennyiségű tejet ad. Ha a tőgyet valami baj éri, az a rész elsatnyul. A többi pedig önállóan kifejlődik. Ilyen tőgyet sem fejnek géppel, vagy ha igen, akkor az egyik tőgyről korábban lekapcsolják a fejő­­csészét. A tornai gazdaság szakemberei oda­adó munkát végeznek a tehenek kivá­lasztásában és kitartóan harcolnak a betegségek ellen. Kötelezettséget vál­laltak, hogy az ötéves terv- végére minden állományt megtisztítanak a fertőző elvetéléstől. Az igazgatóság hatáskörébe hat gazdaság tartozik. Ebből a nagyidai gazdaság tehénállo­mánya már egészséges. Azután minden évben egy gazdaság állományát kell kigyógyítaniuk. A gazdaság dolgozói bíznak abban, hogy kitartó munkával vállalásukat teljesítik, és olyan nagy tejhozamot érnek majd el, mint ha­zánk élenjáró gazdaságai. Csurilla József. Hogyan előzzük meg a malacok köhögését? Télen gyakran előfordul, hogy az anyakocák és malacok köhögnek. A baj oka vagy a hideg és nyirkos ól, vagy »pedig az egyoldalú téli takarmá­nyozás. De az is hiba, hogy az állatok keveset mozognak a napon, tehát el­lenállóképességük kisebb és hajlamo­sabbak a fertőzésre. Tapasztalatok iga­zolják, hogy a környezet, testalkat és a fertőzés azok a tényezők, amelyek­től a malacelhullási arányszám legin­kább függ. Helytelen tehát azt hinni, hogy a sertések köhögését kizárólag gyógyszerekkel és oltással megszün­tethetjük. Mindenekelőtt arról kell gondoskod­nunk, hogy a malacok télen meleg, száraz és jól szellőztetett ólakban tartózkodjanak. De éppilyen fontos, hogy az állatoknak télen is elegendő mozgást biztosítsunk a levegőn és na­pon. Vigyázzunk, hogy a malacok ne fázzanak meg, tehát a kutricákban helyezzünk el inflavörös lámpákat vagy fűtsünk. de ennél is fontosabb a kifogástalan alom és a tisztaság. Kü­lönösen azzal törődjünk, hogy a pado­zat soha ne legyen hideg. A sertésbódék, ha azokat megfele­lőképpen karbantartjuk, megvédik az állatokat a nátha ellen. A közös sertés­­istállókban az alomalját _ főként azzal védhetjük meg a cseppfertőzéssel szemben, ha a különböző ellésekből származó malacokat gondosan elkülö­nítjük egymástól. Miután az egyoldalú téli táplálkozás és a fertőző betegségek között szoros összefüggést kell látnunk, a téli hó­napokban nagyon fontos, hogy a ta­karmányadag összeállításakor vegyük tekintetbe állatállományunk egészségi helyzetét. Kiderült például, hogy a tüdőgyulladás és a nátha fellépése az А-vitamin hiányára vezethető vissza. De a D-vitamin hiánya is csökkenti az állat ■ ellenállását a fertőzéssel szem­ben, míg a nyomelemek hiánya a vér­képletet rontja. Az állat a B-vitamint sem nélkülözheti. Ezért adagoljuk a halolajat, a sörélesztőt, az ásványi ke­verékeket, a murkot, az őrölt lucer­nát és a fehérjés keverékeket. A sörélesztővel vagy az antibiotiku­mokkal javítjuk a belek működését, különösen a- csökött állatok esetében, de a fertőzést sokszor a szulfonami­­dok is megakadályozzák. (A szulfona­­midok adagolásánál azonban legyünk óvatosak.) Igen gyakran előfordul, hogy a te­nyésztők nem törődnek a fertőzés gó­cainak kiküszöbölésével. Az ólak taka­rítása, fertőtlenítése és meszelése nagyon fontos. A bacilusgazdákat, te­hát a köhögő és csökött állatokat, haladéktalanul válasszuk külön az egészségesektől. A malacok köhögése nemcsak egészségügyi, hanem állattenyésztési kérdés is. Az anyakocák némelyike köhögésre vagy náthára hajlamos ma­lacokat hoz világra, s akadnak te­nyészkanok, amelyek utódai minden látszólagos ok nélkül megbetegszenek. A beteg malacok szüleinek küleme gyakran semmilyen rendellenességet nem mutat, de ezek az állatok mégis bacilushordozók. Az a leghelyesebb, ha a köhögő és tisztátalan bőrtakaróval rendelkező állatokat a tenyészetből kizárjuk. Viszont annál nagyobb fi­gyelmet kell fordítanunk az egyenletes aiomaljából származó ellenállóképes és egészséges malacokra, s ezeket hagy­juk meg további tenyészmunkára. ★ ★ ★ A takarmányok vitaminértéke A takarmányok vitaminértékét asze­rint ítéljük meg, hogy az eleség A- vitaminból, a В-csoport vitaminjaiból, továbbá а C-, D- és E-vitaminból mennyit tartalmaz. A háziállatok hiánytalan értékű táplálásának szín­vonalát nemcsak a takarmányokban foglalt szerves anyagok (fehérjék, szénhidrát és zsír) mennyisége és a szervetlen (ásványi) anyagok aránya dönti el, de az ún. vitaminok jelenléte is, hiszen jól tudjuk, hogy a vitaminok a szervezet egészsége szemszögéből rendkívül fontosak. Gyakorlatilag főként az A-vitamin­­nak (növekedést serkentő legfőbb vi­tamin), azután a csontképző (angol­kórellenes) D-vitaminnak és a termé­kenységi (meddöségellenes) E-vita­­minnak tulajdoníthatjuk a legnagyobb jelentőséget. Fentebb érintettük már, hogy az A- vitamin a kifogástalan növekedés, az állatok egészségének megvédése és szilárdítása érdekében semmiképpen nem nélkülözhető: ez a vitamin mint( karotín (provitamin) ‘mindenekelőtt a zöldtakarmányban és murokban, to­vábbá minden olyan szénában kimu­tatható, amelynek szárítása gondosan történt. Az idegrendszer és izomzat megbe­tegedéseivel szemben a В-csoport vi­taminjai (Bi—B12) nyújtanak védel­met. Az ide sorozott vitaminok főképp az élesztőben találhatók meg. Fontos körülmény, hogy a B2-vitamint (lakto­­flavin, riboflavin) az egyes kérődzők előgyomraiban és vastagbelében tevé­kenykedő baktériumok is kitermelik. Ilyen baktériumok: a sugárgombák (Actinomycetes), továbbá a Bacillus adhaerens, Bacillus mycoides, Bacillus subtilis, Bacillus vulgatus, Bacterium coli, Flavobacter vitarumen, stb. En­nek alapján feltételezhető, hogy a ké­rődzők éppen ezért nem érzik meg, ha a takarmányból a B2-vitamin netalán hiányzik. A skorbutellenes C-vitamin javítja az állatok egészségét és étvágyát. Friss kapástakarmányokban és tejben mu­tatható ki. Angolkórellenes és csontképzö sa­játossága révén jelentős a D-vitamin, amely szabályozza a csontképzás'iét' nélkülözhetetlen tényezők anyagcseré­jét, mégpedig főleg a mész és foszfor helytelen aránya esetén (a két anyag némelyikének hiányával vagy túlten­­gésénél). De a D-vitamin jelenléte nemcsak a csontképzö anyagok lera­kodását biztosítja, hanem kiküszöböli a csontrendszer zavarait is (angolkor, csontlágyulás). Ezek a zavarok nem csupán a mész elégtelensége miatt, hanem túltengése esetén is fel szoktak lépni, vagyis amikor a mész és foszfor aránya helytelen. D-vitamint főként a zöldes árnyalatú, napsütötte réten betakarított, jó minőségű szína tartal­maz. Említettük, hogy az E-vitamin az állatok szaporodásának elmaradhatat­lan kelléke. Ez a vitamin a zöldtakar­mányokban és a gabonafélék csírájá­ban fordul elő. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a legfőbb vitaminok, az A-vitamintól az E-vitaminig, a zöldtakarmányokban kivétel nélkül fellelhetők. A szárított takarmányból a C-vitamin, a szeme­sekből ugyancsak a C-vitamin, a kapá­sokból a D-vitamin, az ipari mellék­­termékekből pedig a C- és E-vitamin hiányzik. Ha a vitamin ' adagolása nem kielé­gítő, az ennek következtében fellépő betegségeket vitaminhiányos betegsé­geknek (avitaminózis) nevezzük. A veliénai állatkórházban (Dolný Kubín-i járás) az állatok gyógyítására nagy gondot fordítanak. A képen látható tehén gyomrában 12 vegyes nagyságú szeget találtak. Az operáció sikerült és most már csak a vágási sebnek kell gyorsan begyógyulnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom