Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-20 / 3. szám
A SZABAD FÖADiAUYES SZAKMEUÉIvLETE Hogyan törődünk a vetőmag biztosításával szövetkezetünkben Irta: KRÄLIK GYÖRGY, mezőgazdász A közös gazdálkodás előnyeit nem mellett viszont a veszteségek nehezen tudnók kellőképpen értékesíteni, ha kerülhetők el. Ha biztosítani tudnók a nem tordítanánk megfelelő figyelmet a saját magtermesztési parcellákon előállíto'tt vetőmagvakra és ültetési anyagra, líjúságíalvi szövetkezetünk tehát a vetőmagot maga termeszti, de a szaporítási területek szükségleteinek kivételével, ugyanis ide a nemesítési és magtermesztési üzemtől kapunk elismert vetőmagot. Ha sikeresen akarjuk fokozni a. terméshozamokat, tudnunk kell, hogy milyen fajták válnak be legjobban az adott körülmények között. A magunk részéről például megállapítottuk, hogy homoktalajokon a Szlovák 200-as búza termeszthető legsikeresebben. Ugyanaz a búza viszont legjobb kötött talajainkon már zölden megdűl és sok szalmát, de kevés magot ad. Ugyan-' ilyen megfontolásokat kell követnünk egyéb termények esetében is. A kutatóintézetek segítségével szövetkezetünk ksérleti területeket létesített, hogy kiválassza azokat a legalkalmasabb fajtákat, amelyek legjobban tűrik talajkörülményeinket és éghajlati viszonyainkat. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a fajtakísérleteket mind végrehajtottuk, s az elért nagy hozamokat nem kis mértékben éppen ennek a munkának köszönhetjük. Ilyen irányú munkánkat folytatjuk, mivel a nemesítési állomások mezőgazdaságunk számára szüntelenül újabb fajtákat adnak át. Ezeket saját szövetkezetünkben kísérlet alá vonjuk, hogy miképp válnak be a mi körülményeink között. Ha megállják a helyüket, a kérdéses fajták termesztését rendszeresítjük. Érthető, ha a kevésbé megfelelő fajták termesztésétől eltekintünk. Főleg az a célunk, hogy a fajta ne korcsosodjék. A bevált fajtákkal fenntartó nemesítést végzünk. Ez idöszerint már igen sok olyan fajtát is termesztünk, amelyeket — viszonyaink és adottságaink figyelembevételével — magunk nemesítettünk ki. Kétségtelen, hogy a megfelelő vetőmagvak és ültetöany^ok kitermesztése sok gondosságot, Kellő szaktudást követel. Fontos, hogy a magtermesz■tési parcellákat olyan területen jelöljük ki, amelyek termöereje kifogástalan, mivel kizárólag a jó körülmények között termesztett magvak őrzik meg eredeti vonalukat és csírázási erélyűket. Vigyázunk, hogy ez a terület gyommentes legyen, s főként a vetőmagból nehezen eltávolítható uyommagvakra fordítunk gondot. A magtermesztési parcellák agrotechnikáját magas színvonalon kell tartanunk, s megfelelőképpen kell trágyáznunk is. Ugyanolyan fajtát ne vessünk egymásután, mert fajtatisztátalanság léphetne fel, esetleg a termesztett vetőmag egészségét is veszedelem fenyegethetné. Tenyészidőben szüntelenül figyeljük a növényzetet, időnként eltávolítjuk az idegen növényfajtákat ‘és — ha, vetőburgonyát termesztünk — végrehajtjuk a negatív kiválasztást. A vetőkukörica termesztésénél a gondos keresztezést fontosnak tartjuk. Az ivartalanítást háromszor végezzük, mert egyedül így biztosíthatjuk a legjobb hibridizációt. A magtermesztési parcellák termését megkülönböztetett gonddal takarítsuk be. Itt külön is vigyázzunk, nehogy a fajták keveredjenek, mert ennek következményeként több esztendő munkája mehetne veszendőbe. Ez mindenekelőtt a gabona, évelő füvek, de egyéb termények vetőmagjának termesztésénél fontos. Ha tároláskor fordul elő keveredés, ez ugyanolyan veszedelemmel jár. Éppen ezért minden vetőmagfajta részére külön magtárt biztosítunk. A vetőmagot kizárólag alaposan kitatarozott és fertőtlenített magtárakban tartjuk. Itt más szemtermésnek a vetőmagon kívül nincs helye. A vetőmagot: ugyanis rendszerint porcsávázzuk, viszont a csávázószer méreg, s a feltakarmányozott szemesek az állatokat megmérgezhetnék. Tárolás előtt a vetőmagot megszárítjuk, megtisztítjuk. Ha erre szükség mutatkozik, a tisztítást többször is elvégezzük. Ez mindenekelőtt a gabona vetőmagjánál és az aprómagvaknál elkerülhetetlen. Közben vigyázzunk, hogy a vetőmag közé fejletlen yagy hibás szemek ne kerüljenek. A tárolt vetőmagot szüntelenül ellenőrizzük. Ha kell, a tárolótérséget átszellőztetjük, a vetőmagot pedig megforgatjuk. A legnagyobb körültekintést a vetőburgonya tárolása követeli meg, mivel nálunk kevés a pince, tehát prizmákban kell tárolnunk. Ilyen tárolás tökéletes szellőztetést, ,a veszteségi arányszámot alacsonyra szoríthatnók. A , vetőburgonyát már ősszel osztályoztuk, majd a tél beálltáig vastagabb szalmaréteggel és vékony földréteggel takartuk be. Majdnem naponta ellenőrizzük a prizma hőmérsékletét, s ha észrevesszük, hogy a meleg 4 fok fölé emelkedett, a prizmát átlevegősödés végett több helyütt megnyitjuk. Ha pedig a hőmérséklet süllyed, a szellőztetést mérsékeljük, sőt kemény fagyok idején a prizmát friss istállótrágyával takarjuk be. A prizma beiső hőmérséklete a külső hőmérséklet függvénye. Némelykor két-három nap alatt is olyan magasra emelkedhet a hőmérséklet, hogy a burgonya befülled. Nem vitás, hogy a prizmás tárolás meglehetősen költséges, tehát legalább a vetőburgonya számára kifogástalan pincét szándékszunk építeni, így kerülhetnők el azokat a hatalmas veszteségeket, amelyek például az elmúlt télen is előfordultak, amikor a szövetkezetek némelyikében szinte az egész burgonya megfagyott és tavasszal nem volt mit ültetni. De a tárolt burgonyának 1955. tavasza sem kedvezett, mert az enyhe télben a vastagon betakart burgonya befülledt, s amire a prizmát megnyitották, az egész vetőburgonya megrothadt. Állandó ellenőrzés mellett azonban ez nem eshetett volna meg. Tavasszal a burgonyát még egyszer osztályozzuk, a korai fajtákat pedig előcsíráztatjuk. Erre a célra igen jól átalakíthatjuk a dohányszárítókat, amelyek hőmérséklete szabályozható és kifogástalanok a világítási körülmények is. Az előcsíráztatásnak megvannak a maga előnyei. A burgonya koraisága javul és csiraképessége jobb. Vetés előtt a használt vetőmagvak esíraképességét ellenőrizzük. Minden vetőmagot csávázunk, tehát nemcsak a gabona, hanem a kukorica és hüvelyesek vetőmagját is. A gabonát Agronal porcsávázóval ' keverjük. Ez a készítmény főként a gabonaüszög ellen felel meg, de kedvező hatását a kukoricánál is tapasztaltuk. Az Agronallal csávázott kukorica majdnem üszögmentes maradt, holott a csávázatlan kukoricában a golyvásüszög nagy károkat tett. A gabonaüs2ög a golyvásüszögnél is veszedelmesebb. Dolgozóink a csávázást sohasem hanyagolják el és nem halogatják, s ennek köszönhetjük, hogy a gabonaüszöggel nem volt bajunk. Ez idő szerint sok szó esik a vetőmagvak tavasziasításáról (jarovizáció), amely a hozamok fokozásának újabb eszköze. A tavasziasítás a széleskörű gyakorlatban nem terjedt el a kívánt mértékben, bár a ráfordított fáradság és költség búsásan megtérül. Ifjúságfalvi szövetkezetünkben már három esztendeje tudjuk, hogy az árpa tavaszi és tavasziasított vetőmagjának nyomán a sorolás pár nappal hamarabb következik be, a növényzet tenyészidőben egyenletesebb és az aratás is öt-hat nappal hamarabb történhet. Ráadásul ha-onként néhány métermázsával mindig többet sikerült betakarítanunk. Szövetkezeti mezőinken tavasszal rendszerint magasra feltör a talajvíz, tehát ezért fontos, hogy a vetőmagot tavasziasítsuk. Amitől ugyanis az idő megfoszt bennünket, ezt tavasziasításSal hozhatjuk helyre. A rizstermesztésnél is sokat segít a tavasziasítás, és a cukorrépánál ugyancsak szép eredményeket hozott. Az előző esztendőkben a kukoricával nem lehettünk elégedettek, amely nem tudott beérni rendesen és sok nedvességet tartalmazott. De tavaly a kukorica vetőmagját már olyan fokra száríthattuk, hogy magát a szemtermést tárolhattuk. A szárítás 40 fokos hőmérsékleten történt, s a csíraképesség 98,8 %-osnak bizonyult. Tehát ez azt jelenti, hogy a mesterséges szárítás a kukoricának nem ártott. Most már .nem félünk, hogy tárolt kukoricánk veszít értékéből és cs raképességéböl, mert megtaláltuk a veszedelem ellenszerét, a mesterséges szárítást. Így van ez már; aki előbbre akar jutni, mindig keresnie kell azokat az új lehetőségeket, amelyek kiaknázásával fokozhatjuk a termelést és túlszárnyalhatjuk a mezőgazdaságunkra rótt feladatokat. Az ifjúságfalvi szövetkezetben alapos és lelkiismeretes munkára törek. szünk, s ennek tulajdonítjuk, hogy gazdasági eredményeink , esztendőről esztendőre jobbak. Öntözéssel az aszály ellen Röviden Szlovákia déli és nyugati járásaiban a természetes csapadék elosztásának következtében gyakori az aszály. A szárazságot főképp a kapás- és takarmánynövények sínylik meg. Pártunk és kormányunk tudatosítja, hogy a szárazság mezőgazdaságunk fejlődésének kerékkötője. Ötátrafüreden a" Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a ■ Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal kezdeményezéséből értekezletre jöttek össze az EFSZ-ek küldöttei, hogy a Vízgazdálkodási Kutatóintézet tudományos dolgozóival megbeszéljék: hogyan védekezzenek az aszály ellen? Šalgovič elvtárs, a megbízott helyettese bevezető-előadásában rámutatott a mezőgazdasági termelés folyamatos emelkedésének nemzetgazdasági és népellátási fontosságára. Hogy ennek a követelménynek eleget tehessünk, igénybe kell vennünk az újkori agrotechnika minden vívmányát, többi közt az aszályos vidékeken az öntözést is. Azután Farský mérnök elvtárs, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet tudományos dolgozója ismertette azokat a terméseredményeket, amelyeket öntözéssel a kísérleteknél és a gyakorlatban elértek. Hektáronként 600 mázsa cukorrépa, 80 mázsa kukorica, 1000 mázsa takarmányrépa és 120 mázsa lucernaszéna; mindez nem tartoztak a ritkaságok közé. Egyúttal azonban figyelmeztette a hallgatóságot arra is, hogy az öntözés csak akkor eredményes, ha ezt a többi agrotechnikai művelettel karöltve végezzük. A talaj helyes és időbeni megmunkálása, a célszerű trágyázás istálló- és ásványi trágyákkal; stb. ugyanolyan fontos, mint maga az öntözés. Nem kevésbé fontos, hogy az öntözéshez átgondoltan fogjunk hozzá, hogy elegendő gépi és emberi erővel rendelkezzünk. Az öntözést időben, a növények vízszükségletének megfelelően kell elvégeznünk, hogy ezzel is biztosítsuk az öntözés gazdaságosságát. Helytelen lenne tehát, ha csak magában az öntözésben látnok a többtermeléshez vezető útat. Farský mérnök elvtárs előadását élénk vita követte. Számos EFSZ-tag, többi közöt Mrška Ján az ifjúságfalvi szövetkezet öntözési eredményeit emelte ki. Dovalovský András EFSZ- elnök rámutatott a diószegi Vízkutató Intézet magas terméseredményeire, amelyeket a kender áztatásából eredő szennyvizek felhasználásával értek el. Hangsúlyozta, hogy fontos lenne a szennyvizekkel végzett öntözést mielőbb a gyakorlatban is meghonosítani. A felszólalók rámutattak arra is, hogy igen fontos ha a föld természetes nedvességtartalmát helyes talajműveléssel a növényzet számára is megőrizzük. Az értekezleten elhangzottakat Vinár mérnök tolmácsolta a jelen volt magyar résztvevőknek. Végül az értekezlet határozata leszögezte az öntözés fontosságát és annak széleskörű gyakorlati alkalmazását ajánlja. Vinár Emanuel, mérnök. A »Proctor« árpafajta vált be a legjobban Az 1955-ben Angliában vetett árpafajták közül a vetésterületek 55 százalékát a „Proctor" fajta foglalta le. Ez az árpa rövidebb szárú és kisebb kalászú, aminek következtében ellenáll a megdűlésnek, főképp akkor, ha nitrogénnel nem trágyázták túl. A többi árpafajtával szemben a „Proctor” 7—10 nappal korábban érik be, Őrizzük meg a tej vitaminjait Lengyelországban végzett kísérletek bebizonyították, hogy a papíredényben tartott tej körülbelül csak 10 °/o-ot veszít vitaminjaiból, holott ez a vitaminveszteség hét-nyolcszorta több, ha a tejet üvegedényben tároljuk. Ezenkívül a papíredénybe öntött tej jobban megőrzi tápértékét és eredeti ízét is. Ilyen felismerések után a világpiacon egyre jobban terjed az amerikai „Perga” és a svéd „Tetra” nevű, pergamenből készült edény. Egy év alatt 38 élő malac egy anyakocától A nagycétényi szövetkezeti dolgozók egy fehérszőrű két és féléves anyakocát tartanak, amely körülbelül 150 kgot nyom. Ez a koca egy esztendő alatt négy ellésből 38 élő malacot hozott világra, amelyek közül 26 drb-ot sikerült felnevelni.
