Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-20 / 3. szám
6 \fzalŕad Földműves 1957. január 20. VITA: Baráti viszonyt a szülő és tanító között EZ A KÉRDÉS, ahogy Kohány Ferenc írja, az első pillanatban egyszerűnek látszik. Hisz a szülőnek és a tanítónak közös a célja: becsületes embert nevelni a gyermekből. Azonban a gyakorlat és az élét sokszor mégis mást mutat. A közös cél nem mindig és nem mindSgyik szülőnél hozza meg a kívánt jó viszonyt, s a gyermek nevelésében segíteni akaró tanítót nem egyszer ellenségesen fogadják. Nem egyszer halljuk ezt a választ: Ne tessék beleavatkozni családi ügyeimbe! Ha pedig a tanító írásban akar segíteni, ilyen válaszokat is kap: ne tessék nekünk irogatni, azért van az iskola, hogy tanítsa, nevelje a gyereket Faluhelyen egy rossz „szokás” dívik, éspedig az, hogy a gyermek, különösen a leány, ha betöltötte 14. életévét, nagylánynak tartják. Még akkor is, ha nyolcadikos. Az eladólányok járnak mulatságra és este, szülői belegyezés- ' sei kimaradásuk v^n. Aljúkor figyelmeztettem á szülőket, a késő esti kimaradások káros hatására, némely szülőtől ilyen válaszokat kaptam: „Maga, igazgató úr, csak tanítson az iskolában, és ott vigyázzon a gyerekre, de otthon, meg iskolán kívül én parancsolok neki!” EZEKBŐL A PÉLDÁKBÓL világosan látható, hogy a baráti viszony megteremtése nem minden szülő esetében lehetséges. Nagyon sokszor elgondolkoztatott már. ez a . kérdés. Hétéves működésem alatt nagyon sokszor kaptam a fentiekhez hasonló választ. Arra a megállapításra jutottam, hogy sok szülő a segíteniakarást, a baráti viszony megteremtését a családi életbe való beavatkozásnak' veszi. A letűnt társadalom „az én házam az én váram" közmondás szerinti megállapítása még sok szülőben él, s minden jóindulatú segítséget a magánéletébe való beavatkozásnak könyvel el. Már pedig ahogy nálunk új társadalom születik, új emberek formálódnak, így egyre inkább köetlességévé válik nemcsak a tanítónak, hanem a társadalom minden egyes tagjának, hogy mindenütt beavatkozzon a nevelésbe, ahol arra szükség van. Mindannyiunk érdeke, hogy gyermekeinkből a jövő becsületes emberei formálódjanak. AZ ISKOLA ÉS A TANÍTŐ mindent elkövet, hogy ez megvalósuljon. Igaza van kohány Ferencnek, amikor azt írja, hogy az iskolai szakkörök nagy segítséget jelentenek a téves nézetek eltávolításában. Például a szőlőt metsző apa csodálkozva les fiára, aki olyan szakértelemmel végzi ezt a munkát, mint ő maga. Vagy például nincs az a szülő, aki büszke ne lenne arra, hogy gyermeke villanycsengőt készít, a színdarabokban jól szerepel, ének- vagy táncszámai sikert aratnak. És a közös munka megteremtésének előfeltétele szülő és tanító között ez-Érdemes vele foglalkozni! AZ ISKOLÁT ILLETŐEN örömmel kell megállapítani azt a tényt, hogy szinte párját ritkítja nja már az olyan tanító, aki csak a katedra mellől ismeri a diákokat. A legtöbb pedagógus baráti alapon oktatja, neveli tanítványait,. s készíti őket az életre. Ezzel szemben csak egy ellenszolgáltatást vár diákjaitól, éspedig azt, hogy mindenkor őszinték legyenek. És ezt az őszinteséget csak akkor lehet elérni, ha a szülők is hasonló légkört alakítanak ki a családi otthonban. A példamutatásnak itt rendkívül jelentős szerepe van. A magam részéről helyeselni tudom Feszty Istvánnak az indítványát, miszerint a tanító a lehetőségekhez képest váratlan látogatásaival lepje meg a családi otthont, hogy így megismerkedhessen a gyermek életkörülményeivel a maga . leplezetlen valóságában, s ugyancsak megláthassa azokat a visszahúzó erőket, amelyek a gyermeket előrehaladásában esetleg gátolják. Igaz, . hogy ez a tanító részérő nagy áldozatot jelent, merthisz minderre a tanítási időn kívül kerül sgr, ami jórészt az ő jól megszolgált szabad ideje rovására megy, azonban megvagyok győződve, hogy a jó pedagógus -tanítványai előmenetele érdekében nem riad vissza ettől az áldozattól. Komáromi Dezsőné, Dunaszerdahely NEM VAGYOK PEDAGÓGUS, de a Mózsi Ferenc által megindított vita olyan széles teret ölel fel, s annyira fontos, hogy ezzel a nem pedagógusoknak is foglalkozniok' kell. A szülők egy része tudatában van a tanító és a szülő közti kapcsolat fontosságával, éppen ezért ennek elmélyítésén minden körülmények között fáradozik. Sajnos, azonban vannak olyanok is, akiket ez a kérdés a legkevésbé aggaszt. így aztán nem csodálkozhatnak később azon, ha gyermekeik félreneveltek lesznek, s később ők maguk is érezni fogják ennek káros hatását. Szerintem a hiba ilyen esetben feltétlenül a. szülői "névelés módszerében keresendő. Sokszor azzal rontják el a gyermeket, hogy teljesen szabadjára engedik, nem ellenőrzik hol jár, kivel barátkozik, sokszor azzal sem sokat törődnek, hogy csak a késő esti órákban tér haza, így aztán nem csodálható, ha a tanulásra már nem sok idő akad. Vannak szülők, akik gyermekeik iskolai feladatait soha nem ellenőrzik, és nem figyelmeztetik őket. Ugyanakkor találkozunk olyanokkal is, akik viszont állandóan csak a tanulásra ösztönzik őket. Természetes sem az egyik, sem a másik álláspont nem helyes. A szülőnek a gyermek idejét oly módon kell rendszabályozni, hogy annak mind a játékra, mind pedig a komoly munkára ideje legyen. által is lehetővé válhat, merthisz mindezek az apróságnak tűnő dolgok öregbítették csak az iskola tekintélyét. Ilyenkor már nincs ellenérv, nincs visszautasítás, megszűnt az ellenszenv, mert a szülő értékeli a tanító munkáját, fáradozásait. Ilyenkor már ébredezik a jelen és haldoklik a múlt, helytelen káros nézete. És mindezek a tevékenységek csak egy-egy szemei annak a kincset érő láncnak, amit a szülő és tanító közti jóviszonynak nevezhetünk. LEGYÜNK HÁT mindnyáján igazi barátok, orvosoljuk a felmerült hibákat őszintén, fogadjuk el a tanácsot még akkor is, ha elfogultságunkban kissé kellemetlenek számunkra, mert zek által teremtjük meg gyermekink szebb életét, boldog jövőjét, ami aindnyájunk boldogságát jelenti. Budai József, igazgató Bússá. ★ ★ ★ LENIN A/fiért szóljak róla az évfordulón úgy, mint aki halott, mikor „Lenin -‘'A éíf, Lenin él, Lenin éttó fog“ örökkévalón? Miért mondjak nagy szavakat, mikor elmondottak róla már a legnagyobb szavak és ö azoknál is nagyobb'. Egészen egyszerű szavakat akarok hát mondani, hiszen rendkívüli nagysága is maga volt a rendkívüli egyszerűség. Amíg Lenin nem jött, csak emberi lények, fajok, népek, nemzetek voltak. Lenin óta kezd lenni forgó csillagunkon — emberiség: Ilyen csodaszerűséget létre hogyan hozhatott? Ügy, hogy tudott egyszerre új embervilágot teremteni és megtanítani az embereket a teremtés műveletére. Rangban kisebb feladatok sem voltak gyarlók ahhoz, hogy ne maga fogjon megvalósításukhoz. Élt benne a marxi társadalombölcselet hatalmas művészísége: a nagynak és a kicsinynek megbonthatatlan egymásbajátszása, a résznek és az egésznek egymást élesítő egysége. Már negyvenéves voltam, mikor először hullt agyamba neve, serkedt tudatomba világot forgató telteinek tartalma, értelme. Gyermekké kicsinyedve mondtam akkor megrendültén: „Vezess engem, Lenin!“ így mondják ezt magukban ma is számtalan milliók. Magunkban érezzük őt, amikor nem is áll előttünk alakja, arca. Magunkban tudjuk öt, bármi másra gondolunk. T eniní J-2 Ideszólnak hozzám halhatatlanságod végtelen messzeségei. Te indítottad hatalmas menetbe a szocialista emberiség keletkezését. Ki az, aki nem hallja földrengéses vílágdübörgését? B. L,, O. Španiel műveinek kiállítása Az ünnepség részvevői A pozsonyi Nemzeti Képtárban január 13-án nyitották meg Otokár Spaniel állami díjas művész alkotásainak kiállítását. Otokár Španiel, mint szobrász és domborműkészítő kiváló müveket alkotott. Művészete mély emberismeretéből ered, amelyből a szlovák képzőművészek nagyon sokat tanultak. A felszabadulás után értékes tanácsaival nagyon sokat segített a körmöcbányai állami pénzverde felújításában, s egynéhány csehszlovák pénzegység tervezete is az ö alkotása. A kiállítás a művész életművének 1898-tól 1953-ig terjedő alkotásait foglalja magában. A kiállítás legnagyobb részét a domborművek alkotják, mint például a prágai Nemzeti Színház alapításának 50. évfordulójára, valamint a Károly-egyetem megalapításának 600. évfordulójára készített érmek, továbbá Mikulás Aleít, A. Jiráseket és a cseh kulturális élet más kimagasló személyiségeit ábrázoló érmei. A domborműkészítésen kívül Otokár Španiel kiváló eredményeket ért el a portrét-alkotásokban is. Cseh komédia a MATESZ műsorán A Magyar Területi Színház az 1956- os évtől egy szatirikus, de egyúttal tanulságos darabbal búcsúzott. Miloslav Stehlik állami díjas író nagy sikerű darabját a „Sedliacka láska”-t mutatta be „Ketten a veremben” címmel. A darab Fellegi István fordításában került színre. Középpontjában egy verem ■ állott, Dougyera falusi kulák házában, ahol két szökött fegyenc, akik magukat — hogy nagyobb legyen a hitelük — nyugati diVerzánsoknak adták ki, otthonra találtak. Ügy éltek ezek a veremben, mint Marci Hevesen, s időnként előbújtak, hogy „előkészítsék a forradalmat”. A helyzet akkor válik ť ayolulttá, amikor az igazi diverzáns, Novotny megjelenik a színen. A négy komikus felvonás egy tragikus ötödikben végződik, amikor a diverzáns agyonlövi a kuláknál dolgozó árvalányt, Anycskát, aki csendőr-jegyesét testével védi. A darab egyébként nagyon tanulságos. Mély szatírával mutatja be a kulák aljas ténykedéseit, aki mai rendszer-gyűlöletében annyira megy, hogy szinte arról is megfeledkezik, hogy áldiverzánsokkal szövetkezik. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy még mindig élnek köztünk olyanok, akik rendszerünkkel szemben mindenre kéT pesek. Nos, ezekkel szembfen a határozatlan és félénk Jakab bácsi, aki funkcionárius a faluban, nerh tud kellő eréllyel fellépni. Az osztályöntudat hiányát látjuk Anyicskánál is, aki eselédsorban él ugyan a kuláknál, azonban mégis határozatlan. Nem tartja például helyesnek, hogy a molnárék malmát elvették, s kezdetben az új államrendet védelmező csendőrtől is fél. S mivel ezek- a problémák még. eléggé napirenden vannak, éppen ezért helyes, hogy a darab mindezekre a hiányokra rámutat. A szereplők hűen adták vissza az író elgondolását. Tóth László és Siposs Jenő a két áldiverzáns alakítója állandó derültséget idézett elő. Ők már kiforrott színészei a társulatnak. Anyicska átértett játéka kedves volt Ferenci Annától, akitől mindig jobb alakításokat látunk. Kár, hogy RiSdorfer Lászlót ritkán látjuk a színpadon mint színészt, jóllehet színésznek is kitűnő volt. Ő alakította ugyanis Dougyera szerepét. Feleségét, Borist, Lelkes Magda, Milena lányukat pedig Udvardi Anna ugyancsak sikerrel , alakította. Jakab bácsi szerepében Király Dezső, Hybes molnár szerepében Hatvani László, Noyotny és Stanek gsendör szerepében pedig Bu'gár Béla és Tarics János tűntek ki. Kitűnő, volt a darab rendezése, Lendvai Ferencnek, a budapesti József Attila Színház Jászai Mari-díjas főrendezőjének munkája. , Papp János, Komárom. ★ ★ ★ '' Rádióhallgatók! A Csehszlovák Rádió magyar adása január 20-án 13,30 órától 15,30 óráig közvetíti a Magyar Területi Színház előadásában Stehlik: Ketten a veremben című szatirikus darabját. A darab Fellegi István fordításában és Lendvai Ferenc rendezésében került színre. új könyvének margójára SAS ANDOR: Szabó Béla SZABÓ BÉLA „A menyasszony“ című most meg jelent közel 200 oldalas könyvének olvasásával elkészülve, első feladatul kínálkozik, szólni e munka viszonyúról az író többi művéhez tematikai és megírási tekintetben, útjelző szerepéről szerzőjének fejlődésében, valamint arról a helyről,, amelyet A menyasszonyt a csehszlovákiai magyar irodalom szépprózai termelésében elfoglal. Talán lesz alkalmunk, hogy sorát ejtsük ennek az alaposabb vizsgálódást kívánó és kissé tágasabb publikációs teret követelő elemzésnek. Most csak arról lehet szó, hogy az olvasó beszámoljon az olvasás nyomán támadt közvetlen benyomásairól és a benyomásokhoz kapcsolódó elgondolásokról. Miről lehet a novella- vagy regényíró hivatottságát, elbeszélő tehetségét felismerni? Elkezdjük művét olvasni, s úgy érezzük, szavaival int nekünk, s az intésre készek vagyunk öt követni, sőt szorosan felzárkózunk mellé. És miközben vele haladunk, se zökkenőt, se fáradságot, se unalmat nem érzünk. Tagadhatatlan, hogy Szabó könyvének már első oldalai is — e követelmények szempontjából — jól indulnak. Milyen eszközökkel éri el ezt a hatást ? A regény cselekményének színtere az első republika keleti részének valamelyik kisvárosa. Ezt abból sejtjük, hogy szó van benne a láthatárt szegélyező kékestónusú vinnai hegyekről, s ezzel az elnevezéssel a zempléni és az ungi vidék földrajzában találkozunk. A regény meséjének időbeli határa is megvan adva, a történés 1930. nyarán kezdődik, és a következő esztendő áprilisában fejeződik be. „A menyasszony“ szerzője élés és gazdag megfigyelésekből merít. E megfigyelések átfogóak, lehet mondani enciklopédikusak, amit a világkép nyújtására kötelezett regényírótól az olvasó joggal megkíván. Vonatkoznak a természetre, egyes emberekre, ezeknek fizikai és akarati valóságára, valamint a társadalmi kutlektivumokra. Bizonyos életkörben a családi együttélésre, a családnak osztálykeretbe beágyazottságára és általában a dolgozó plebejus szegénységre irányulnak. A MEGFIGYELÉSEK testet öltenek szavakban. A tipikus és egyéni tapasztalatokat sűrítő teremtő szavak teszik az írót képessé arra, hogy tollával valahogy az emberi élet egészét a maga sokoldalú voltában szemléltesse. Persze ez a szemléltetés helyhez és időhöz van kötve, s a világkép nyújtása ebben a keretben értendő. A romantikusok mindenesetre helyesen állapították meg, hogy az igazi író munkája hasonlatos a természethez, az is, ez is nagyszerű sokféleségű kozmoszt, vagy amint Csokonai „A magánossághoz" írt bölcselő ódájában írja, „a semmiből világokat“ teremt. A szóképekben, metaforákban, hasonlatokban és leírásokban való gazdagság vall alkotószemléletre, az író készségére, mindenhez' megértéssel, nemes megindult Sággal és érző szívvel közelíteni tudni, nemcsak közelíteni, hanem a jelenségekbe szét- és -átáradni, velük testvéri egységben egyesülni, s ezzel egyszersmind az olvasók számára a szemléletességet, a képszerű - séget biztosítani, E kis regényben rajzanak a szóképek, de nem okoznak kúszasügot. „A menyasszony" egy 15—16 esztendős, minden családi kapcsolat nélkül álló szegény cselédlány társadalmi kálváriáját mutatja be. Szabad a kálvária szót használni nemcsak átvitt értelemben, hanem teljes értlemü meg■ jéiölésre. Ennek a kálváriának a regényben feltáruló szakaszán érzelmi és szerelmi megpróbáltatások bontakoznak ki. IGAZ EMBERIESSÉG és ártatlan szépség dicsőül meg Mika Emma sorsában, aki falujából, ahol gazdaasszonya kíméletlenül bánt vele, elmegy a legközelebbi kisvárosba. Ott először egy sokgyermekes nagyon szegény családhoz szegődik el, később mint mosónő és bejárónő tartja fenn magát, s minden helyzetben a szegény dolgozónak azzal az öntudatlan odaadásával szolgál, ami 1930 körül, az első köztársaságban, a dolgozók hiányos szociális ellátottságának idején, sokak számára magától értetődő volt. Emma jellemét a vele kapcsolatba kerülő személyek sokféle kontrasztja domborítja ki. Itt vannak az idősebb asszonyok, akik csak a naiv odaadásból dolgozó házi munkást látják benne, azután ezeknek az asszonyoknak gyermekei, a serdiiltebb lányok, mint Ida és Zelma, akik elszakadni készülnek a nyomott légkörű kispolgári otthontól, s az otthontalanságot, az elhagyatottságoi, az érzések és a kultúra világa utáni szomjúságot éppúgy érzik, mint Emma. MILY KEDVES EMMA bánásmódja az egészen kicsinyekkel, akiknek gondozása ott, ahol szolgálatban áll, épp úgy az ó jeladata, mint a takarítás, a főzés és a fiatal lánykától fizikai fáradhatatlanságot kívánó háztartási munkák egymásbatorlódó sora. Érintetlen marad Emma annak a megöregedett kisvárosi traviatának ellenszenves mivoltától, akinek szobájában, mint szálláson, meghúzódik. És milyen megindító annak a gazdátlan kutyának a sorsa, amely Emmához a falujából a városba vezető vándorlása közben csak úgy véletlenül odaszegödik. Ä kutya éppúgy ragaszkodik hozzá, mint ahogy Emma a kutya gazdájának érzi magát és gondoskodik róla akkor is, amikor szolgál bizonyos helyen, de azután is, amikor napszámba jár házakhoz, egészen addig, amikor bekövetkezik a- kutya halála: elfogja a sintér és agyonlövi. Mindenki lenézte ezt a kopott kutyát, de Emma szeretetével kitart mellette, s megindítóak azok a sorok, amelyekben arról van szó, hogy Emma a sintér által .elfogott kutyát kíséri el a vesztőhelyig anélkül, hogy segíteni tudna rajta. Emma, a mostoha körülményeibe beletörődő ember, megpróbálja megteremteni a maga számára azt a világot, amelyre mint szeretetre és otthonravágyó dolgozó lénynek igénye van. Ez a kísérlet súlyos konfliktus felidézője, tulajdonképp vágyálom, de egyszersmind pusztulás okozója. Ahogy ő menyasszonynak képzeli magát és esküvőre megy vőlegény nélkül, mindez a józan és száraz ésszerűség nagyítóüvegén nézve esztelenség, de a magatartás hősi tragikumát nem lehet tőle megtagadni. AKIBEN A RAGASZKODÁS az érzelmi élet követelményeihez ilyen erős, abban feltűnő a hasonlós szilárdságú tiltakozó helytállás hiánya a kapitalista társadalom igazságtalanságával szemben., Mikor az aljas bankigazgató Emmának keserves munkával megtakarított betétjéből egyetlen fillért sem akar kifizetni, sót kidobatja a bank helyiségéből, akkor Láng bankpénztárosnak, ennek a tisztességes gondol-., kodású jehérgatléros rabszolgának Emmát bejárónőként foglalkoztató, finomabb lelkű felesége érzi át azt, amit a szelid, mások szolgálatára mindig kész és szerető környezetbe kívánkozó Emma szóval nem tud kifejezni, s kifejezés helyett az öngyilkosságot választja. Lángné előtt világossá válik, hogy ilyen csalárdság, ilyen lelketlen kújárság érthetővé teszi a forradalmakat, amikor a tömeg fergeteges dühe elsöpri mindazt, amit kizsákmányolói az ö verejtékén a maguk élósdisége számára elsajátítottak. A komor tények, hangulatok és színek nagyon sokféle változata fordul elő Szabó könyvében. És minden változat egy-egy vádpont az ellen a társadalmi rendszer ellen, amelyet ilyen tények és történések beárnyékolnak: Itt van a cselédleány éleiének örömtelensége, a szegénységben felnövekvő gyermekek sorsa, a családanyáké és a dolgozó középosztálybeli értelmiséget képviselő elemeké. Kiút lehetőségéről csak akkor esik szó, amikor az említett Lángné a bankcsaláson és különösen Emma kifosztott ságán felháborodva ráeszmél a forradalom által művelhető igazságtétel jogosságára és szükségességére. Szabó abban jeleskedik, hogy a sokgyermekes, szörnyű körülmények között élő családokban az emberi vonásokat felmutatja. 'Vannak a könyvben fiziológiai természetű részletek, amelyekről jru* a merészséghez közelálló bátorság kellett, hogy hozzájuk nyúljon, de az írót
